Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-03 / 119. szám
S2:OT-díjjai tüntették ki Béres Ilona- Hogyan indult el Béres Ilona a színház világába? — Kispesti munkáscsaládból származom, a szüleim munkásemberek voltak.- Kialakult karakternek, embernek, színésznek tudja magát? — Abból élek, hogy érzékeny és nyitott vagyok, és remélem, nem befejezett, lezárt egyéniség. Bízom abban, hogy folyton változom. Vannak persze az emberben állandó erkölcsi normák, amelyek alapvetően meghatározzák magatartását, egyéniségét — ezek valóban a sajátjaim. Csakhogy én abból létezem, ami vagyok — ezért kell változnom szüntelen. Minden darabot eleve úgy kezdek el próbálni, hogy beszélni is újra tanulok. — Már jó ideje a Vígszínház művésze. Hol kezdett? — Tíz esztendeje, hogy ott játszom. A főiskola után Debrecenben kezdtem el a pályát a Jó embert keresünk című Brecht-darabban. Sok kitűnő szerep következett, közöttük A bolond lány is. Közben párhuzamosan játszottam a pesti Madách Színházban is. Szüntelen vittek, hoztak a két város között.- Jó néhány éve már, hogy nem láttuk egyetlen filmben sem. Miért? Nem tudom! Egy filmforgatás során a filmgyárban balesetet szenvedtem, és ez óriási törést okozott a pályámon is. Nemcsak azért, mert évekig jártam utána kezelésre. Bepereltem a filmgyárat. Nem féltem, tiszta szívvel álltam ki az igazamért. Utána többé nem hívtak filmezni, pedig addig tíz játékfilmben játszottam, közöttük Gertler Viktor Aranyemberében is.- És mit hoztak az elmúlt évek a színésznőnek? — Voltak jó szerepeim. Kezdek megnyugodni. Éreztem, hogy negyvenéves koromra találom meg a belső nyugalmamat. Megszereztem bizonyos szakmai tudást, és ez most biztonságérzetet ád. Tíz éve már, hogy kiegyensúlyozottan élek a férjemmel. Kell a szilárd háttér ehhez a pályához. Szerencsém volt, hogy harmincéves koromban olyan szerelemmel találkoztam, amely tíz év múlva is az. Ilyen háttérrel — a férjem jó barátom is — az ember kevésbé kiszolgáltatott. Szémann Béla Requiem egy szakmáért Késeskeszenis mesterség A Börcsök-bicska fogalom Ma is kell a vándorköszörűs L eáldozóban a hajdan oly híres késes-köszörűs mesterség napja, a Dél-Dunántúlon. A hanyatlás az ötvenes évek elejétől tart, amikor megerősödött az ipari tömeggyártás és a lakossági szokások is változtak. így például a manikűr- és körömvágó, sőt a férfi szabóollók újraélesitéséről leszoktak az emberek: megérte inkább újat venni. A Szekszárdon élő 64 éves Börcsök István a legrégibb (1985-ben lesz 100 éves a családi vállalkozás) és leghíresebb hazai késes-dinasztia utolsó, de aktív tagja. Ám a pécsi elárusítója, a 68 éves Szabó István bezárta a Sallai utcai üzletét. A gazdagon felszerelt helytörténeti vonatkozásban becses műhely helyén városi közintézményt alakítanak ki. Az idős mester pedig nem mert másutt vállalkozni. Börcsök-kirendelt- ség így nem működik most már Baranyában, csupán Szekszárdon vezet egyet Vesztergombi József Börcsök István fizikai erővel és szellemi frisseséggel is bírja a munkát. Híre bejárta a világot, a Börcsök-bicska fogalom, a vevői között vannak arabok, svédek, nyugatnémetek, amerikaiak és svájciak. Legnépszerűbbek az egyedi megmunkálású, míves szalonnázó bicskák és a bőrvágó ollók. A siker egyik titka, hogy vállal egyedi megrendeléseket, beszerzi a legjobb acélt, s azt tovább kovácsolja, tovább edzi a műhelyében. Ezen kívül nem restelli a portékáját vásárokon kínálni, vagyis nem várja be a vevőt, hanem elébe megy. Szakmájában azonban nem követi utód. S ez a probléma kísért a dél-dunántúli megyékben is, vagyis idősek a mesterek, átlag 65—75 évesek, s nincs, aki folytassa a szakmájukat, amely hiába lett szabadipari tevékenység, nem vállalják, sőt tanulót sem képeznek. A népszerűtlenségben közrejátszik az is, hogy az acélbeszerzés gonddal jár, a szálló acélpor szilikózist okoz, a türelmet és a szorgalmat igénylő kézművességet, a nehéz fizikai munkát pedig nem szeretik a fiatalok. * A Dél-Dunántúlon egyedül Tolnában járja a falvakat 7 vándorköszörűs, ezen kívül 10 késes kisiparos tevékenykedik a megyében Baranyában 15, Somogybán és Zalában 5—5 a késes-köszörűsök száma, akiknek a munkáját nagyon igénylik főleg a falvakban, így a mezőgazdasági vágóollók és a darálók élesítésénél. Talán a kisvállalkozás menthetné meg a szakmát, amire a példa adott a zalaegerszegi Máyer Péter esetében, aki baromfifeldolgozó üzemek technológiai késeit tartja rendben. Csuti J. Képzőművészeti tárlatsorozat Tolnában Az ünnepi alkalomból több képzőművészeti kiállítás nyílt Tolna megyében. Szekszárdon, a Béri Balogh Adóm Múzeumban Győrfi Sándor szobrászművész tárlata nyílt meg. A május végéig megtekinthető szekszárdi kiállításán főleg bronzból öntött portréit és lószobrait láthatják az érdeklődők, s bemutatják a szülővárosában felállítandó: Nemesek emlékére című nagyméretű szoborkompozícióját is. Ugyancsak Szekszárdon, a Képcsarnok Szinnyei Merse- termében nyílt meg Somogyi Győző festőművész tárlata. A két hétig tartó kiállításon a negyvenéves budapesti festőművész 26 alkotását, közte 18 olajfestményét és 8 grafikáját mutatják be, vételi lehetőséggel. Simontornya májusi rangos kiállítása: Würtz Adóm, háromszoros Munkácsy-dijas és VIT-díjas grafikusművész tárlata. A járásbeli, Tamási születésű, ötvenöt éves művész, külföldön is nagyra értékelt munkásságát dr. Gyugyi János, a Tolna megyei Pártbizottság titkára méltatta a várban rendezett ünnepi kiállítás megnyitóján. A kiállítás június 28- ig tekinthető meg. A bonyhádi Vörösmarty Mihály Művelődési Központban Kelemen Kristóf, erdélyi származású szobrászművész és Máté Ottilia festőművész alkotásait mutatják be május 20-ig. A Szekszárdi Tanítóképző aulájában Szimayné Bayer Erzsébet festőművész alkotásait mutatták be az ünnepekre, a művész az anyaintézet, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola nyugdíjas tanára. Táriata 5-ig látható Szekszárdon. Ballabás László Valószínűleg minden gimnazistának, középiskolásnak az a vágyálma, hogy felvételi nélkül bejuthasson az egyetemre, főiskolára. Nos, vannak olyanok, ha nagyon kevesen is, akiknek ez sikerül. Közéjük tartozik Borsos Erzsébet, a pécsi Komarov Szakközépiskola postaforgalmi osztályának negyedikes tanulója is, aki megnyerte a szakmai országos tanulmányi versenyt. Az első öt helyezett jutalma, hogy mentesül a szakmai — de csak a szakmai — érettségi alól, s egyúttal - jelen esetben - felvételt nyert a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolára- öt tárgyból kellett a versenyben részt venni — meséli Borsos Erzsébet, akit úgy kértünk el az egyik óráról, hogy beszélgethessünk vele —, ezek a postaforgalom, a pénztárszolgálat, a távközlés, a szállító szlogálat, s végül a szakmai gyakorlat. Volt elődöntő, középdöntő, és véf elvételi nélkül jut be a főiskolára Borsos Erzsébet gül a Kisvárdán tartott döntő. Már a középdöntő olyan volt, mint egy szabályos érettségi, a szakmai tárgyakon kívül kaptunk feladatot matematikából, fizikából, elektrotechnikából és munka- védelemből is. A kétnapos döntőbe végül huszonötén kerültünk, az első nap gyakorlati feladatokat kellett megoldani, második nap szó- beliztünk, három tárgyból: pénztárból, postából és távközlésből. — Milyen feladatokat kellett megoldani a döntőben, s mennyivel kellett többet tudni a kötelező tananyagnál? — Szerintem semmivel sem kellett többet tudni, csak éppen az volt a feltétele. hogy volaki tényleg végigtanulja ezt a négy évet, s ismerjen minden új dolgot, amit bevezettek a postánál. Például az egyik feladat a dísztávirat továbbítása volt, itt azt kellet tudni, hogy a géppel - és hibátlanul - írott táviratokat nem szabad lemásoltatni, egyszerűen be kell tenni a távirati borítékba, és már kézbesíthető is. Egyébként szinte mindenféle feladatot kaptunk, amivel a postán foglalkoznak. — Aki nem a postán dolgozik, az egészen másképp látja ezt a munkát: mi csak annyit tudunk a dologról, amennyit ügyintézés közben észreveszünk. Hogyan látod ezt te, akinek ez a szakmája? — Belülről a posta egészen más, nagyon komoly gépekkel van egy-egy hivatal fölszerelve, bár azt is meg kell mondani, hogy itt aztán minden megtalálható: a legmodernebb géptől a legelavultabbig egyaránt. Az embereknek általában úgy tűnik, hogy a postai munka egyenlő a bélyegnyalással, de aki ezt csinálja, az észreveszi, látja az összefüggéseket, s mindjárt sokkal érdekesebb lesz az egész. A Műszaki Főiskola elvégzése után Borsos Erzsébet még szeretné megszerezni a pedagógiai képesítést is, mert szívesen lenne tanár — természetesen a szaktárgyak tanítója. Eredménye dicséri a szaktanárok kiváló munkáját, valamint a két pécsi, a hosszú- hetényi, a szigetvári, a sellyei és a szederkényi postahivatalok gyakorlatvezetőit, s a kitűnő tanítvány szorgalmát. A felhők felett, valahol Frankfurt am Main magasságában Fotó: Sári Gyöngyi Gondolataink szélmalma E gy sodró dal csupán, és ... fölröpülünk. Kiszalad a ferihegyi rét, földre guggol egy toronyház... Fönt vagyunk a magasban! De a gyávák is elfelejtenek félni, mert a dal'lam sodor gyorsabban, nem a fökhajtásos gép. Párbeszédek jönnek: — Mi ez? — A „Szélmalom”! — Igen ... De miért szebb most, mint lent a földön? — Hallgasd és repülj! A dallam sodor és fönt piros meg kék esernyőket emleget a felhők formája. Meglebeg kicsit a Cherbourg-i esernyők záró képsora. Michel Leg rand ... A „Szélmalom” ... London ... Párizs .... Párizs .. London ... Két év útjai egyberöpülnek a mámoros világú párizsi zeneszerző hangjaitól. Minden fölszálláskor megszólal a világsláger, a „Szélmalom”. Francia dallam magyar gépeken, adyendrés Párizs-vágy, sugárhajtással. Pedig Legrand a földi mozik muzsikusa. A „Cherbourg-i esernyők”, „Cléo 5-től 7-ig”. „A rochfort-i kisasszonyok" ... De előtte, még 1954-ben másfél millió eladott példány az első mikrolemezé- ből... Sosincsvége filmzenei életmű, pedig Legrand csak ötven éves múlt. Oscar-díj... és most a „Szélmalom” magyar repülőkön. Süt a nap és itt onynyira magyar ez a híres Legrand dallam, mint egy Váci utcai séta. Más nóták jönnek, aztán lejtünk London fölött, és megint a „Szélmalom". Két perc talán és félragyog a zene mágiája; a hangok gondolatokat, képeket támasztanak föl. — Gondolataink szélmalma! — mondja a La Manche csatorna fölött egy tavaszszemű lány és lassan leszóljunk a Heath- row-ra. Repülőtér, percenként egy föl- vagy leröpülő géppel. Kávé és mesélnek a Malév-lá- nyok: — Két éve szól a magnó, minden TU—157-es járaton. A kisebb gépeken zavarná a rádiófelvételt, De itt, a nagyokon mindig a Szélmalommal indulunk és azzal is szóltunk le. Ha megszólal, néhány utas lehunyja a szemét. A másik kávé, az utóhang, már Pesten, a Vörösmarty téren. A Malév sajtóosztályának soktelefonos szobájában Kovács Lászlóné meséli a légi „Szélmalom" történetét. — Két éve magam küldtem a Ferihegyre a kazettákat. Bara Kati, a sajtócsoport vezetője szervezte, a Kossuth Rádióban Boros Anikó szerkesztette. Olyan tőle az út odafönt, mint egy könnyű Váci utcai séta. Földessy Dénes jp | jjL igényességét a tanulásban. S ha belegondolunk, hogy Borsos Erzsébet az azóta mór megszűnt, horváthertelendi ■ osztatlan általános iskolából került ide, s lett országosan első, hát akkor még szebb ez az eredmény. D. Cs.
