Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-21 / 137. szám
e Dunántúli napló 1982. május 21., péntek Hasznos, jobb minőségű, fegyelmezett munkát! Teljesítményen alapuló bérezés Kis különbségek Huszonkét vállalatnál — amelyek együttesen 50 000 munkást foglalkoztatnak — vizsgáltuk a bérpolitikát és a munka szerinti elosztás érvényesítését. Megállapítottuk, hogy 1981- ben a megye szocialista iparában a termelés stagnálása, a létszám csökkenése, s a termelékenység 1,3 százalékos növekedése mellett a foglalkoztatottak havi átlagbére 7,7 százalékkal nőtt. Tehát a termelés és a munkabérek alakulása között a kapcsolat laza. A bérezésre fordítható anyagi eszközök nagyságát meghatározó szabályozási rendszer nem eléggé szorosan kapcsolta a bérfejlesztési lehetőségeket a válla- . lati teljesítményekhez. A nagyobb vállalati nyereség lehetővé tette — a részesedési alap terhére történő befizetés vállalásával, a bérpreferenciával, a létszámcsökkentéssel és a bértartalékok felhasználásával — a tervezettnél magasabb bérfejlesztéseket. Az átlagbér-különbségek mindössze 330 forintos szóródást mutatnak az anyagi ágazatok között. A vállalatok között sem jött létre lényeges differenciálódás. Annak ellenére, hogy néhány vállalat nagyobb mérvű béremelést hajtott végre, helyzetük más vállalatokhoz viszonyítva kevéssé változott. Megtartani a munkásokat 1982. január 1-től sor került a szabályozórendszer, ezen belül a keresetszabályozás mértékrendszerének további szigorítására. A bevezetett változások egyrészt nagyobb teljesítményekre ösztönzik a gazdálkodó egységeket, másrészt előnyben részesítik a magas teljesítményszintet, továbbá a dinamikus növekedést elérő vállalatokat. A vállalatok egy részénél a bérfejlesztés mértéke nem, vagy alig haladja meg a bérfejlesztési befizetés teljesítése nélkül megvalósítható mértéket (2— 4%). Ugyanakkor a legtöbb vállalat igyekszik a részesedési alap terhére történő befizetés vállalásával (1 -3%j, létszám- csökkentéssel és a bértartalék felhasználásával a dolgozóknak is elfogadható mértékű bérfejlesztést végrehajtani. Mivel ennek realitása a vállalat eredményétől függ, ezt nagyobbrészt mozgóbérre tervezik. Ezáltal olyan mértékű bérfejlesztést kívánnak elérni, amely az árszínvonal emelkedését is figyelembe véve biztosítja létszámmegtartó képességüket. Ott, ahol az árszínvonal-emelkedést figyelembe véve a bérfejlesztés mértéke ezt nem éri el, a dolgozók felvetik életszínvonaluk csökkenését (szénbánya, állami gazdaságok, BÁÉV). A differenciált bérfejlesztésre rendelkezésre álló összegeket csökkentette a bértarifa alsó határát el nem érő dolgozók bérének emelése, a költségvetésből gazdálkodóknál a soros előlépés, a mozgóbér, illetve az ötnapos munkahétre való áttérés keresetcsökkentő hatásának az ellensúlyozása. Az ötnapos munkahétnek várhatóan még további bérkihatása is jelentkezik. A kereskedelemben, a tej- és a sütőiparban a létszámmozgás. a túlórák számának növekedése, a szabadnap- megváltás gondjai ezt már jelzik. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának végrehajtó bizottsága megvitatta a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa elnökségének jelentését a munka szerinti elosztás érvényesülésének tapasztalatairól az 1982. évi bérfejlesztések tükrében. A végrehajtó bizottság arról kívánt áttekintést kapni, hogyan valósul meg az MSZMP XII. kongresszusának határozata, amely kimondja, hogy „a bér- és jövedelempolitika, valamint az erkölcsi elismerés az eddiginél eredményesebben ösztönözzön a társadalom számára hasznos, jobb minőségű, fegyelmezett munkára. A keresetek a valóságos teljesítmény alapján differenciálódjanak és segítsék elő a munka termelékenységének gyorsabb növekedését”. Statisztikai jelzőtábla A KSH Baranya megyei Igazgatósága Jelenti A szocialista ipar termelésének és termelékenységének alakulása a megyében 1970=100% \25 Az üzemrészek, gyáregységek, telepek közötti differenciálás a vállalat feladata. A vállalatok többségénél azonban a belső egységek bérfejlesztési lehetőségeinek szabályozása nem a teljesítmények alapján történik. A rendelkezésre álló összeg ettől függetlenül bérarányoson, nivellálton kerül felosztásra. Ugyanezt tapasztaltuk a tröszthöz tartozó megyei vállalatok esetében is: a húsipari vállalatok három, a tejipari vállalatok 3,7 százalékos bérfejlesztést kaptak egységesen. Kulcsfontosságú munkakörökben Az anyagi ösztönzési rendszer legfontosabb területe a dolgozók egyéni ösztönzése. A gyakorlati megvalósítás során azonban számolni kell a nivel- lálás irányába ható erőkkel, az évtizedek óta belénk rögződött szokásokkal, a szociálpolitikai megközelítéssel. A bérszerkezeti elemek legfontosabb része az alapbér. Ennek ösztönző szerepét kevés helyen érvényesítik. Fő oka, hogy az alapbérek meghatározásának követelményrendszere sokszor formális, megállapításánál kevésbé tesznek különbséget a végzett munka minősége, a dolgozók felkészültsége és hozzáállása alapján. A létszámhiánynyal küzdő vállalatoknál előfordul, hogy tartózkodnak a bérek differenciálásától, attól tartva, hogy az a dolgozó, aki anyagilag hátrányba kerül, kilép. Az alapbérek nagyobb arányú differenciálódását a fizikai munkakörökben tapasztaltuk. Legjobban a teljesítménybérben foglalkoztatott dolgozóknál érvényesül a munka szerinti elosztás elve. A fizikai dolgozók 70—80 százaléka teljesítménybérben dolgozik. Időbéres dolgozókat általában ott alkalmaznak, ahol normázott teljesítmény nem határozható meg. Bár e területen is tapasztalható olyan törekvés, hogy célprémiummal a dolgozót érdekéltté tegyék a munka szakszerű, gondos és gyors elvégzésében. A bérfejlesztés során a kulcs- fontossáaú munkakörökben dolgozók alapbérét az átlagosnál nagyobb mértékben emelték, így az ez évi növekmények a tényleges munkavégzési különbségeken alapulnak, és az anyagi megbecsüléssel is ellensúlyozni kívánják a kisvállalkozási formák elszívó hatását, a kvalifikált szakemberek megtartását. A bérfejlesztésben részesülő dolgozók aránya 70—90 százalék között van, az egy főre eső bérfejlesztés 50-600 forint/hó között szóródik. A célhoz kötődve A mozgóbér racionális Tel- használásával kívánják biztosítani az üzemek, a kollektívák és egyes dolgozók közvetlen érdekeltségét a termelékenység növelésében, a hatékonyság javításában. Ugyanakkor erősödik az a tendencia, hogy a mozgóbérek egy részét alap- béresítik (MÉV, Kesztyűgyár, Bőrgyár), illetve a helyesebb arányok kialakítására törekednek. Emiatt csökken a mozgóbér aránya az előző évhez viszonyítva. Az alapbér-mozgó- bér aránya vállalatonként változó, található 60—40 százalék, illetve 92-8 százalékos arány is. A mozgóbérek felosztása igen változatos formában az éves tervcélokhoz alkalmazkodva, a mennyiségi és minőségi célkitűzésekhez, valamint meghatározott munkák végzéséhez kötődik, pl.: negyedéves kifizetés, havi értékelés, amely a jobb minőségre illetve anyag- takarékosságra ösztönöz, célprémium, amely a termelés növelésére, új termék bevezetésének gyorsítására szolgál. Nagyobb részük célfeladathoz kötődik, vagy a munka- verseny anyagi ösztönzésére fordítják. Kisebb része jutalom formájában kerül kifizetésre. Az állami gazdaságokban a terven felüli hozamok elérése az állattenyésztésben és a növénytermelésben, a Szénbányák Vállalatnál a minőség, illetve mennyiség termelésre, ener- giamegtakarítósra, a gépkocsi kihasználtság növelésére használják fel a mozgóbéreket. A nyilvánosság előtt A bérfejlesztés általában január 1-i hatállyal történt, amit kedvezőnek ítélünk meg. Tudunk azonban március, április, május 1-i hatályú bérfejlesztési elképzelésekről is, amit a vállalatok a megalapozott termelési és piaci viszonyok ismeretében való végrehajtással, a nagyvállalati gyakorlattal, illetve az ötnapos munkahét bérkihatásával indokolnak. A bérfejlesztésben a bizalmiak részvétele egyre hatékonyabbá válik. Egyre többen folytatják azt a helyes gyakorlatot, hogy a csoportokkal való megbeszélés alapján alakítják ki véleményüket és használják fel azt a gazdasági vezetéssel való megállapodásnál. A bérfejlesztés előtt főleg a fizikai dolgozókat tömörítő csoportokban kérik ki a csoport véleményét, vállalják a döntés nyilvánosságát, az esetleges kritikai észrevételeket. Még mindig vannak azonban területek, ahol csak formális a bi- zolmiak egyetértése. összességében megállapítható, hogy a sokszínű vállalati gyakorlat ellenére a munka szerinti elosztás tendenciája erősödik. Előremenetelünk azonban sokkal lassúbb az elvárásoknál és az igényeknél. Ennek nemcsak szemléletbeli okai vannak, hanem jelenlegi bérezési rendszerünkből is adódnak. Egyes területeken bizonyos csalódás tapasztalható az alacsonyabb bérfejlesztések miatt (bányászat, kereskedelem), máshol viszont jó hangulatot tapasztaltunk. Az 1982. évi népgazdasági terv a bérautomatizmus révén kiáramló bérek mintegy 4—5 százalékos növelését irányozta elő. Megyénkben a vizsgált vállalatoknál reálisnak tűnik a népgazdasági tervhez igazodó bérkiáramlás. Társadalmi igény A végrehajtó bizottság előterjesztésünket megvitatta. Állásfoglalásában javasolja a pártszerveknek és a pártszervezeteknek, a szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak, a vállalatok vezetőinek, hogy munkájukban az alábbi elveket érvényesítsék. Értessék meg a dolgozókkal a munka szerinti elosztás, differenciálás helyességét, lényegét és szükségességét. Fordítsanak fokozott gondot annak tudatosítására, hoqy a dolgozók jövedelme a vállalat munkájának eredményességétől függ. A tervezett bérfejlesztések munkájuk függvénye. Tegyenek intézkedéseket követelményrendszerek kidolgozására és szorgalmazzák a teljesítménybér forma alkalmazását, javítsák a munkakörülményeket, a zavartalan munka- feltételeket. Kísérjék figyelemmel és tegyenek intézkedéseket a mozgóbérek ösztönzőbb és célirányosabb felhasználására. A bérek felosztásánál jobban éljenek a differenciálás eszközével, hogy a mozgóbér az eddigieknél jobban serkentsen a minőség javítására, az anyag- és energiaféleségekkel történő takarékosságra, s hatékonyabban szolgálja a munkaversenyben tett egyéni és brigádvállalósok teljesítését. Szorgalmazzák, hogy az értelmiség, ezen belül a pályakezdők megbecsülése, munkájuk elismerése jobban jusson kifejezésre a bérekben is. Indokolt csökkenteni a közvetlen termelésirányítóknak a munka díjazásában történt elmaradását. A vállalatok vezetői tegyenek további intézkedéseket a vállalati belső egységek, szervezetek anyagi érdekeltségének javítására. A pártszervezetek és a szak- szervezetekben dolgozó párttagok támogassák a gazdaságvezetőknek minden olyan törekvéseit, intézkedését, amely a teljesítményen alapuló, az igazságosabb bérezésre, elosztásra irányul. E társadalmi igény érvényesítésére a jelenlegi gazdasági helyzetben is van lehetőség. i Neubauer József, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának vezető titkára ilD\\5 9S I—I I—I—I Termelés — — T era éléi :eny ség- — — A / / / 7 t / / '— > ^ — m ias WO A os 100 9s MH m1 -WM 19%3 im 1916 un IS*/ fí%9 4Sft <tH A Baranya megyébe települt szocialista ipar termelése 1981-ben 20,2 százalékkal haladta meg az 1970. évit. 1981-ben — az előző évi csökkenést követően — stagnált a termelés. A szocialista iparban foglalkoztatottak száma 1970 óta 7,2 százalékkal nőtt, az utóbbi 3 évben azonban 4,0 százalékkal csökkent. Az ipari munka termelékenysége az elmúlt 11 év alatt 12,1 százalékkal növekedett. Mindenkinek fájhat a feje... Kompromisszum a kamatháborúban 7 Gyakran idézik Lord Keynest, a két világháború közötti neves brit közgazdászt; ha száz fonttal tartozol a banknak, a te fejed fáj emiatt, ha egymillióval, akkor a bank feje fáj. Mostanában azonban hozzáteszik: ha egymilliárdra rúg az adósság, mindenki feje fáj. Valóban érthető, hogy a prcbléma megoldása mindenkinek érdeke, ha a világ ösz- szes országának külföldi adóssága meghaladja a 850 milliárd fontot, vagyis a másfél ezer miliárd dollárt (I), mint ez év elején. miközben az -újabb hitelek és a magas kamatok gyorsan növelik tovább az adósságterhet. Hitelt minden külkereskedelmet folytató ország ad és kap. A nemzetközi kapcsolatok természetes velejárója ez. Kölcsönös előnyökkel nemcsak a gazdasági együttműködést, fejlesztést szolgálhatja, hanem a békés együttélés szálait is erősítheti. A feltételes mód használata nem véletlen. A tisztességes hitelügyletnek — amelyet ugyan nem . köthetnek az adós ország szuverenitását sértő politikai feltételhez, de — magától értetődően van pénzügyi feltétele. A kamat és a törlesztés fizetési határidőit be kell tartani. Amíg ezzel nincs baj, az ország hitelképes marad, még ha annyi is az adóssága, hogy dollárra váltva be lehetne takarni vele a földgolyót —, ahogy a rekordadósságot felhalmozó Brazíliáról írja az Economist, a vezető brit gazdasági hetilap. Általában akkor sem nyilvánítják fizetésképtelennek az eladósodott országot, ha nem tud fizetni, mert a veszteség leírása sok bankot csődbe juttatna. Inkább átütemezik az adósságot. A legutóbbi három évben mintegy húsz állam — a szocialista országok közül Lengyelország és Románia — esetében került sor erre. Ilyenkor az adósságot ’ kamatemeléssel, átütemezési illetékkel, eljárási költséggel tetézik, de — még magasabb kamatra — újabb hitelt is kaphat az adós, hogy ennek segítségével helyreállítsa gazdaságát és fizetőképességét. A magasabb kamat bizonytalansági felár, amit nemcsak a rossz adósra vetnek ki, hanem minden hitelt kérőre, beszámítva az infláció várható pénzrontó hatását. A bankok, tudjuk, nem a saját pénzüket, hanem a náluk kamatra elhelyezett betéteket adják kölcsön. Hasznuk a hitel és a betét kamata közti különbség. A két olajárrobbanás óta elsősorban az arab olajdollór- milliárdok képezik a hitelek alapját az 1980-tól legmagasabb kamatokat fizető — és kivevő - amerikai bankokban, így ezek a korábban másutt, elsősorban Nyugat-Európában elhelyezett milliárdokat magukhoz vonzzák. Ezt a folyamatot nevezik kamatháborúnak, amit a dollár erős árfolyam-emelkedése és Nyugat-Európában — válságos infláció és tömeges munkanélküliség közepette — még a korábban hitelre kiadható olajdollárok tengerentúlra szökése is kísér. Kényszerű reagálásként a nyugat-európai kamatlábakat szintén emelték, bár nem közelítették meg az 1980-81-es 20 százalék fölötti amerikai csúcsot. Egyúttal nyomatékosan sürgették és sürgetik, hoav az Egyesült Államok szakítson nyomasztóan magas kamatláb-politikájával. Akárcsak a fák, a kamatok sem nőhetnek az égig. Az idei adatokból sok közgazdász látja a kamatháború végét. Amikor Reagan elnök április végén kijelentette, hogy a kamatlábnak „nem kellene túlhaladnia a tíz százalékot”, természetesen nemcsak és nem elsősorban az öt, júniusra Versailles-ba, a gazdasági csúcstalálkozóra váró partner sürgetésének tett eleget, hanem az amerikai gazdaság fejfájását tartotta szeme előtt. Miután ugyanis a beözönlő olajtökével erősített és a drágán kapható dollár mérsékelni kezdte az otthoni inflációt, nyomasztóvá tette a külkereskedelmi mérleget. Magas árfolyama vonzotta az importot, drágasága visszavetette az exportot, s a tavalyinál nagyobb, 40 milliárd fölötti deficit előreveti árnyékát. Közben ugyan csökkent az olajimport és az olajár, ami egyfelől kedvező, inflációmérséklő tényező, másfelől azonban az olajtermelő országok bevételét is csökkenti, Vajda Gábor
