Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-21 / 137. szám
1982. május 21., péntek Dunántúli napló 3 Baranyai öregek (3.) Pillantás a valóságba Látogatás hivatásos gondozókkal m mmmm mwwM Mecsekben is alkalmazható bányászati berendezések A korábbiakban egy reprezentatív fölmérés alapján adatokkal ismertettük meg az olvasókat. Szóltunk arról, hány idős ember él Baranyában, mennyi a jövedelmük, mekkora lakásban élnek, közülük hányán maradtak teljesen magukra, milyen az egészségi állapotuk, hányán szorulnak a gondozás valamilyen formájára. A kérdőívekre adott válaszokból az is kiderült, ki mit igényelne: a legtöbben, főként önállóságuk megőrzése miatt, házi gondozásban szeretnének részesülni. A száraz, sokaknak unalmasnak tetsző tények ismertetése után következzék most az, ami a korábbiakból kimaradt: a személyes élmény, az idős embereknél tett látogatások. Sokan részesülnek már abban, amire mások még csak vágynak: a házi gondozásban. Hivatásos és társadalmi gondozók látják el ezt az önfeláldozó munkát. És ez most nem frázis, még akkor sem, ha annak hat: igenis önfeláldozást, sokszor emberfeletti önfeláldozást igényel ez a munka. A látottak alapján csak csodálhatom ezeket az embereket. Hogy bepillanthassunk néhány gondozást igénylő, idős ember életébe, ahhoz a szociális gondozó Ágoston téri területi központjának munkatársai segítettek hozzá. Werner Edit, a területi központ vezetője azt tanácsolta, elsőként talán menjünk el Tercsi nővérrel a közeli Sörház utcába. (A hivatásos gondozók csak így szólítják egymást: keresztnevükön, amit c nővér szóval toldanak meg.) Útközben Tercsi nővér röviden elmondta, kihez megyünk: egy 76 éves özvegyasszonyhoz, aki régóta teljesen egyedül él komfort nélküli, udvari lakásában, nyugdija nem éri el a kétezer forintot. A néni Tercsi nővérhez tartozik, vele már valahogy megbarátkozott, vagy legalábbis nem annyira bizalmatlan hozzá, mint például ahhoz a társadalmi gondozóhoz, aki az ebédet viszi neki. öt soha nem engedi be, az üres éthordót kiteszi az ajtó elé, itt cserélik ki az ebéddel telt éthordóval. Tercsi nővér azonban bemehet, jelenlétének köszönhetőén mi is. A nővér újabb csatára készül a néni bizalmatlansága ellen: azért ment, hogy rávegye, engedjen be lakásába egy takarítónőt, akit ő ajánl, hadd tegyenek rendet. Ez a rábeszélés sikerrel járt, de ahhoz már nem járult hozzá a néni, hogy elvigyék és kimosassák az ágyneműjét, hiába minden igyekezet. Közben halljuk, a néni gyógyszert szeretne hozatni. Igen, inkább csak halljuk, mint látjuk; a kis, egyetlen helyiségből álló lakásban folyó beszélgetés tisztán kihallatszik az udvarra. Mert be kell vallanom gyengeségemet: míg a nővér hősiesen beszélgetett a szobában, háromszor mentem be a lakásba, s minden alkalommal egy perc eltelte után szétpattanni készülő tüdővel rohantam ki az udvarra. Ott aztán újabb mély levegőt véve, ismét bemerészkedtem. Ugyanis amikor első alkalommal beléptem, levegőt véve úgy éreztem, azonnal rosszul leszek. Ha azt mondom, elképesztő, sohasem érzett bűz csapta meg az orromat, ezek a szavak még nyomába sem érnek a valóságnak. És a nővér szemrebbenés nélkül, hallatlan önfegyelemmel ott ült bent! Közben azért sikerült szemügyre venni a kis lakást — egy térelválasztó fal mögött volt a pici szobarész, kívül az a valami, amit konyhának szántak, mosatlan edényekkel, amiknek falára ki tudja, mikori ételmaradékok száradtak; piszok, rendetlenség. És mindez egyáltalán nem azért, mert a néni mindig ilyen volt —, hanem mert már nem tud maga körül rendet és tisztaságot tartani. Ezen akarnak segíteni, s úgy látszik, most talán sikerül is. — Kilencszáz idős emberről kell gondoskodnunk valamilyen formában. És hány rászoruló van, akiről még nem tudunk! — mondja visszaérkezésünk után Werner Edit. — Van, aki maga jön hozzánk, van, akiről a szomszédok bejelentéséből szerzünk tudomást. Tizennégy hivatásos gondozónk van a területen, társadalmi gondozóink száma változik, de mindig száz fölötti a nekünk segítők csoportja. A hivatásosok közül mindössze kettő a férfi. Karcsi bácsinak például Zoli segít, igaz? - fordul az irodában ülő bácsihoz, aki pár percre beugrott Vele már közel négy éve törődnek. Lassacskán már mutatkoznak a leendő motel körvonalai; a félig fölhúzott fafak sejtetni engedik, érdekes épület lesz. Szép környezetben, a Szőlőskert étterem mellett építik tavaly augusztus óta a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal moteljét, amiben, ha elkészül, száztízen szállhatnak meg. Nem volt még dél, amikor fölsétáltunk az építkezéshez. Minden csendesnek és kihaltnak tűnt, de 'áz épületet megkerülve ráakadtunk az ott dolgozókra: két kőművesbrigádra a Szentlőrinci Költségvetési üzemtől. — Még egy ócsbrigád is van itt, összesen huszonhármán vagyunk, de nemsokára, talán a jövő héten jönnek még többen. Egyelőre, a mostani munkához elegen vagyunk. Ott lenn pedig a Köztisztasági Vállalat dolgozóival találkoztak, ők csinálták ezt az utat itt, meg a támfalat. Itt, ahol körbejöttek, az út fölső szakasza nemrég ké— Kifestették a lakást, Margit nővér tegnap is takarított. Zoli mindennap hoz vacsorát, hoznak ebédet is, fát vágni, befűteni a Zoli szokott — mondja az öreg. — Vettek nekem tévét, rádiót is. Karcsi bácsi most már rendszeresen kölcsönöz könyveket, jár az antikváriumba is, olvas. Többször volt idegklinikán, majd a gondozók segítségével valahogy mindig sikerült visszazökkennie a normális életbe. Ö, mint sok más, egyedül élő, gondozásra szoruló öreg, alkoholista. Sokuknak csak a gondozókon keresztül van kapcsolata a külvilággal és természetesen» amikor naponta, vagy minden második nap elmennek hozzájuk, igénylik a beszélgetést is. Arnold Zoltán fél éve hivatásos gondozó, tíz helyre jár, köztük Karcsi bácsihoz naponta, a Zetkin utcába. Elkísérjük őt is, s útközben elmondja, hogy az öreg egyedül él, rajtuk kívül senki sem szült el, de kellett is már nagyon, mert különben nem tud följönni a daru, amire pedig egy-másfél hét múlva szükség lesz. Nagy ívben kanyarodik az út föl, az épület mögé; oldalt végig beton támfalak védenek a földcsuszamlástól. A tervek szerint dísznövényeket telepítenek majd ide, hogy megtörjék a támfal egyhangú szürkeségét. Bong Béla, az egyik kőművesbrigád vezetője magyarázza, hol mi lesz, hogyan fest majd a motel, ha elkészül.- Az az igazság, hogy elég bonyolult épület ez, már legalábbis a külső fal. Ez a rész készen van, itt lehet már látni, hogy nem egy egyszerű sima téglafalat kell fölhúzni, csupa szöglet. Ha már pontosan betörődik vele, pedig vannak gyerekei. Az egyetlen helyiség, a kis szoba sivár, ablaka olyan alacsony, hogy belülről a járókelőknek csak a lábát lehet látni. És Zoli — aki húsz évnél nemigen idősebb —, azt mondja, hogy ez most gyönyörű ahhoz képest, amit annak idején itt találtak. Annak „emlékét” már csak az akkor készített képek őrzik, szerencsére. Kérdésemre, hogy miért csinálja ezt, vagy inkább miért pont ezt csinálja, kifakad:- Valakinek ezt is meg kell csinálni. Az emberek fölháborítóan közömbösek, nemcsak idegenekkel, hanem rokonaikkal, sőt saját szüleikkel szemben is. Itt van például Karcsi bácsi, egyszer rá nem néznek. Pedig ezek az öregek is törődésre, szeretetre vágynak, de ezt csak tőlünk, idegenektől kapják meg. Persze ehhez türelem és kitartás kell. Aki először idegenkedik tőlünk, előbb- utóbb megbarátkozik velünk. S így nincsenek magukra hagymértük, akkor persze könnyebben megy, de addig... Szóval nem nagyon szeretjük ezt a részét csinálni, de hát ha egyszer ilyenre tervezték. Ha elkészül, jól mutat majd, de mondhatom, nem egyszerű munka. — Szerintem Pécs egyik legszebb épülete lesz — mondja az időközben odaérkező Nemes Csaba, az építésvezető. Lemegyünk az irodájába, ahol megnézzük Vári Jenő építész tervrajzait — tényleg érdekes, szép épületnek ígérkezik. Négy plusz egy szintes lesz, csak maga az épület 33 millió 700 ezer forint beruházással készül. Az átadási határidő jövő év június 30-a.- Készen lesz-e a motel addigra? Ügy tudom, több dolog is csúszott, például az út is később készült el... A tavaszi BNV a nagyközönség számára általában kevés látványosságot tud nyújtani. Inkább az egyes ipari ágazatok, szakmák területén használatos gépek, berendezések rangos felvonultatása ez. Mégis sokan csodálattal és elismeréssel állnak meg olyan sokat tudó elektronikus berendezések előtt, mint amilyen például az Oroszlányi Szénbányák műszaki gárdája által - kikísérletezett és létrehozott létszámellenőrző és munkaerőelosztó kompjúter berendezés. Ahol ezt alkalmazzák, minden bányász kap egy kódkártyát, amit a bányába való leszálláskor a gép adatfelvevő központjába betáplálnak. A kódkártya segítségével pontosan ' tudják, a bánya melyik részében hány ember tartózkodik, s azt is, hogy személy szerint kik azok, sőt az egyes bányarészek közötti mozgásuk is figyelemmel kísérhető. Ennek a legnagyobb jelentősége, hogy esetleges bányaszerencsétlenség esetén pontosan tudják, melyik területen hány bányász tartózkodik. A berendezéshez mikroprocesz— Igen, a részhatáridők elcsúsztak, az alapozás jó fél évet késett, az út még többet. Érdekes helyzet alakult ki, a Köztisztasági Vállalat egyszerre volt alvállalkozónk és társ-generálkivitelező is. Az alapozásnál mint alvállalkozó dolgozott, az út- és támfalépítésnél mint társ-kivitelező. Most már csak az alsó részen kell megcsinálniuk a támfalat, akkor ők elvonulnak. A jelenlegi készenléti állapotot véve alapul én készítettem egy úgynevezett három diagramos ütemtervet. Ebben minden pontosan meg van határozva, hogy mikor, milyen munkához hány ember, milyen és mennyi anyag stb. szükséges — ha ezt be tudjuk tartani, a motel elkészül az adott határidőre. D. Cs. szoros adatfeldolgozó is tartozik, amely a kompjúter által rögzített adatok alapján egy gombnyomásra pillanatok alatt elkészíti az aznapi műszaknaplót. A bányászatban használatos gépek közül számszerűen az idei vásár keveset mutat be. örvendetes azonban, hogy az eddigi évekhez képest olyan berendezés is látható, amely a Mecseki Szénbányák viszonyaira is alkalmazható. A Mecseki Szénbányák és az angol DOWTY cég között létrejött megállapodás első eredménye az idei vásáron először bemutatott fejtési biztosító berendezés, amely 30—50 fokos telepdőlésnél is alkalmazható. A hidraulikus berendezéssel működtető pajzsot az angol cég és a mecseki bányavállalat tervei alapján a várpalotai szénbányáknál gyártották le. A Mecseki Szénbányák szolgálati szabadalma az automatikus energiatakarékos víztelenítő berendezés, amely robbanásbiztos. Nagy érdeklődés kíséri, mert nemcsak bányászati körülmények között alkalmazható. A technika fejlődésével a föld alatti munka veszélyei fokozatosan csökkennek, azonban teljesen nem védhetők ki, bányaszerencsétlenségek sajnos ma is előfordulnak. A vásár szabadiéri kiállítóterületén látható az a speciális bányamentő hordágy, amit szintén a Mecseki Szénbányáknál kísérleteztek ki. (A találmány dr. Pillár Endre, Pozsonyi László és Lá- bodi János nevéhez fűződik.) A síneken gurítható emeletes mentőhordágyon egyszerre két embert tudnak szállítani és biztonságosan rögzíteni. Olyan tartozékokkal van felszerelve, hogy szállítás közben, ha kell már a bányában is beköthetnek transzfúziót, infúziót. A sérültet nem kell erről átemelni, egyenesen a mentőkocsiba tolható, onnan pedig a műtőasztalhoz. így az eddigi szállítások okozta trauma és késedelem kiküszöbölhető. (Az eddig légjobbnak tartott vákuumos hordágy a bónyabeli viszonyok között sokszor felmondja a szolgálatot.) Vásári kuriózum a japán (egyelőre prospektuson látható) mikroáramkörös digitalis kijelzővel ellátott bányamentő készülék. Az egész nem nagyobb egy félbe vágott családi gyu- fásdoboznál. A kis készülék 30- féle értéket mér, mint például a hőmérsékletet, pára- és portartalmat és a különböző gázokat. Ezek a kijelző számokon leolvashatók. Jelzi a levegőben levő metánmennyiséget, a megengedett érték felső határának közelében csipogó hangot ad és mikor a metán sűrűsége eléri a kritikus értéket, éles sípoló hangon figyelmeztet. A Bányászati Kutatóintézet engedélyével kapható lenne, sajnos egyelőre nagyon drága, darabja 15 000 forint. Sarok Zsuzsa va. Dücső Csilla Fotó: Läufer László Száztíz vendéget fogadhat Pécs Hotel - épülőfélben
