Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-14 / 130. szám
1982. május 14., péntek Dunántúlt napló 3 Fordulatra van szükség az újítómozgalomban Május 15-én összeül az újítók és feltalálók V. országos tanácskozása A közelmúltban a vállalatok figyelme élénkebben fordult az újítások felé. Nem véletlenül: május 15-én ül össze az újítók és feltalálók V. országos tanácskozása. Ezt megelőzően ország- és megyeszerte lezajlottak a vállalati újítói tanácskozások. Ezen az újítók, a vállalatok vezetése átfogó értékelést készített, gondjaikat csokorba szedték, mindemellett sor került a legkiválóbb újítók kitüntetésére, jutalmazására. Az eseménysorozat gazdaságitársadalmi fontosságát fémjelzi, hogy a párt- szervezetek és a tudományos szervezetek is élénk figyelemmel kisérték, segítették a tanácskozások őszinte feltáró munkáját, a felmerült gondok, javaslatok rendszerezését. A szervezés és lebonyolítás munkáiból a szakszervezetek szerepüknek megfelelően, a teljes folyamatban kivették részüket. A KISZ-fiatalok a tanácskozásokon nemcsak szervezetüket, hanem az újítás ügyét is képviselték. Kollektív hasznútletek Korábban hatan, kézzel vették le az üres üvegeket a raklapokról — most gép végzi helyettük a nehéz fizikai munkát és ketten felügyelik, kezelik a gyáriak által kigondolt és készített berendezést. (Läufer László felvétele) Csapatmunka Technológiai újdonságok a Szigetvári Konzervgyárban A helyzetértékelés és a javaslatok továbbítására az újítói tanácskozásokon 19 küldöttet választottak, abban a reményben, hogy a megyei tapasztalatok az országos fórumon is meghallgatásra találnak. A küldöttek közelmúltban tartott összejövetelükön valóban színes csokrot bontottak ki, amikor összegezték a megyében lezajlott tanácskozások jellemző tapasztalatait. Az újítások helyét, szerepét általában úgy ítélik meg, hogy a vállalat életében nem tölti be azt a szerepet, amire a dolgozók képzettsége, kezdeményezőkészsége, tenniakarása lehetőséget nyújtana. Márpedig teljesen nyilvánvaló, mai gazdasági helyzetünkben fölöttébb nélkülözhetetlen a szunnyadó szellemi értékek okos termelő munkává alakítása. Elégtelen ösztönzés A küldöttek véleményéből az is nyilvánvalóvá vált, hogy az újítások támogatósában, az újításoknak kedvező munkahelyi légkör hőfokában lényeges eltérések vannak az egyes gazdálkodók között. Még azoknak is az volt a véleményük, akiknek munkahelyén jó talajból sarjadnak az újítások, hogy lényegesen több és értékesebb újítás születhetne a még létező gátló tényezők feloldásával. a segítő motívumok bővítésével. Az újítás és a találmány szellemi tartalmú tevékenység, ám megvalósítása már kifejezetten anyagi-gazdasági természetű, így feltételeinek nagy része is anyagi, tárgyi jellegű. Egy kézen is megszámolható az a kevés kivétel, ahol az újítói tanácskozáson ne merült volna fel az anyagi ösztönzés gondja. Ez nem kifejezetten az újítók anyagi érdekeltségét jelentette, hanem a gazdálkodó szervezet érdekeltségét az újítások elősegítésében és ösztönzésében. Ennek a nézetnek terméMegéri-e szinte minden szombat-vasárnap a vállalat javára dolgozni? A kérdésre egyértelmű igennel felel Kaiser László, 24 éves kerületvezető erdész, aki fizikai munkásként tagja a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vajszlói erdészetében szerveződött vállalati gazdasági munkaközösségnek, egy hat fős tisztító brigádnak. — Nagyharsányból járok ki ezeken a hétvégeken, hogy lábon álló, de száraz tölgyfákat döntsünk ki, vágjunk méretre tűzifának vagy épületanyagnak. Ezt akár meg is vehetjük. Megbízhatóan ismerem a leszerződött területet, a csaknem négyhektáros nádigai erdőrészt, s eleve úgy dolgozunk, hogy a hétköznapi üzemi gépi termelés könnyebb, folyamatosabb legyen a mi élőmunkánk révén. Helyfcijeíölő- szellemi tanácsadóként fogadtak el az alkalmi közösségünkben, de emellett végzem a fizikai munkát, amire büszke vagyok. A többi öt ember vegyesen fizikai-alkalmi munkása az erdészetnek, mindnyájan cuniak, szetesen objektív alapjai is kimutathatók, hiszen az elmúlt évek során növekedett az újítások száma — már kevésbé biztosan, de kimutatható az újítások növekvő gazdasági haszna is —, mégis arányaiban csökkent az újításokra fordított kifizetés értéke. Ugyancsak jellemző ebben a képben, hogy emelkedett az eszmei díjak fizetése az újítóknak, ami szintén arra vezethető vissza, hogy a gazdálkodók megkímélik magukat a gazdasági számítások elvégzésétől, és nem utolsósorban az érdekeltségi alapot terhelő kifizetéstől. Ez év januárjától már progresszív adó nélkül finanszírozhatók az újítói díjak, de ennek előnyei még nem mutathatók ki. Ez önmagában is bizonyítja egy olyan hátrányos tényező létezését, mely az újítói folyamatok lassúságát jelzi, s felhívja a figyelmet az újítási ügyintézés kötöttségeire és bonyolultságára. Bajok a szemlélettel Az ösztönzés sokat vitatott kérdéséhez tapadnak azok a tényezők is, amelyek már emberi, vezetői magatartásként értékelhetők, akár az anyagi ösztönzés rendszerétől elszakítva is. Ezek többségükben vezetői szemléletre vezethetők visz- sza, hiszen a gazdálkodó szervezetek egyszemélyi felelős rendszerének a demokratizált folyamatokon belül is nagy a szerepe. így bőségesen akad tennivaló a gazdaságirányító szervek és a gazdaságvezetők, kollektívák számára is az újítómozgalom jobbítására, a kedvezőbb körülmények megteremtésére. Bőségesebben kell mérnünk a dicséretet, a jó szót, az erkölcsi elismerést is az újításban eredményesen dolgozók részére, és a sikertelenül kezdeményezőket is új próbálkozásra kell sarkallni,. Rajtunk múlik, hogy a mindenütt elkészített, de nem minsziatén fiatalok: 30—35 évesek. Rokoni kapcsolatban állnak, ami összetartó erőt jelent, mégis, akinek köszönhető a megfelelő egység, az Fehér István, a brigádvezetőjük. Kitűnő szervező, jól mozgósít, szívre hatóan lelkesít és ő hordja Zsiguli kombijával a közösség tagjait a helyszínre. Rokonok, családtagok is besegítenek még a nagyobb teljesítmény érdekében. Eddigi legszebb eredményük: januárban 70 köbméter tűzifát termeltek ki. A vállalattal kötött és területre szóló szerződésben nincs előírva, hogy melyik hét végén álljanak munkába, de rendkívül szigorúak a minőségi követeldenütt az újítást serkentő, a mozgalmat előrevivő újítási szabályzatok valóban betöltsék feladatukat, tárgyilagosan tükrözzék a gazdálkodók előtt álló feladatok és a szellemi kapacitások összhangját. Elégítsék ki azt a követelményt is a vállalati ügyrendekkel összhangban, hogy kevés vitaalkalmat adjanak a munkaköri feladat és az újításként elismerhető teljesítmény eldöntésére. Nem maximalista követelmény, hogy minden gazdálkodónál ösztönző jellegű, s ne jogi követelményt kielégítő formalitás legyen az újítási szabályzat. Lényeges, hogy a vezetők és az újítások ügyintézői folyamatos és fontos munkának érezzék a gazdaságosságot, a hatékonyságot javító kezdeményezések céljainak meghatározását, az új gondolatok megszületését, termelési megvalósítását. Ne maradjon észrevétlen számukra az az igen jelentős, sokfelé fellépő tünet, hogy az újítások oroszlánrésze nem a feladattervben megjelölt célokon belül, hanem attól független területeken valósul meg. Ilyen esetben nyilvánvalóan baj van a célkitűző tevékenységgel, vagy a mozgósító erővel, és a létrejött újítások gyakorlatilag spontán folyamatnak tekinthetők. A céltudatos, az újítások jelentőségét felismerő vállalatvezetés az újítások teljes rendszerét úgy szervezi meg, hogy ez a rendszer a vállalaton belüli feladatokról, az anyagi és erkölcsi ösztönzésről jól informál, így a célok megvalósítására képes. Kihasználatlan lehetőségek A gazdálkodók egy része nem használja ki azokat a lehetőségeket sem, amelyek az újítások segítői lehetnek, különösen az általános és szakmai jellegű információkban, és a szellemi alkotásként écett újítások tárgyi megvalósításában. A műszaki fejlesztési alapok felhasználása közismerten igen csekély mértékű, azokra a célokra sem hasznosítják, melyekre lehetőmények, és akár elveszíteni is lehet a többletmunka pénzét, de erre még nem került sor. Nem érdemes eljátszani a kedvező lehetőséget, hisz az erdészettől bérelhetnék motorfűrészt, erőgépet, fogatot. A szombat- vasárnapakon majdnem megkeresik a havi 2500 formlos átlag- keresetüket, így megközelítőleg 5000 forint a személyenkénti jövedelmük. Tavaly októberben vetődött fel az alapítás gondolata. Végül is könnyen állt össze a hétvégi brigád, ugyanis főállásban is közösséget alkotnak, bár hétköznap nem mindig folytatnak fakitermelést. Helyette sokféle más feladatot látnak el, pélség nyílik. E téren is bőven akad még tennivalónk. A technikai jellegű újítások megvalósításának színtere többnyire a gazdálkodók tmk-műhelye, ahol a maradék elv alapján többs kevesebb nehézséggel születnek' meg az első példányok. Vegyük észre az új lehetőségeket, és tegyük e műhelyeket olyan szabadidős alkotóhelyekké, ahol vállalati munkaközösségi formában, a vállalati költségekre elszámolhatóan megvalósítható az újítások kivitelezése. Jellemző tünet, hogy a már megvalósult és eredményesen hasznosított újítások, találmányok, eljárások gazdálkodók közötti forgalma is rendkívül kicsiny,, akár az elenyésző jelzővel is jellemezhető. A megszokott válasz általában az, hogy a vállalatok nem rendelkeznek kellő informáltsággal a vásárlási lehetőségekről. Valójában az ilyen jellegű információk nem ennyire nehezen szerezhetők be, inkább a vállalati érdeklődés hiánya dominál. Más hozzáállásra van tehát szükség. Fordulópontot jelenthet A vállalati újítói tanácskozások talán legjellemzőbb tapasztalata, hogy azonos jogi feltételrendszer mellett igen nagy különbségek mutatkoznak a vállalatok között az újítási és találmányi értékek kibontakoztatásában és hasznosításában. Tagadhatatlan tény, hogy e mögött vállalati nagyságrendi tényezők is számottevőek, de a legfontosabb mégis a gazdálkodó szervezetek helyzetfelismerése, ennek eredményeként az az újítói, feltalálói tevékenység segítése az egyéni és a vállalati érdek összhangjában. A megyei gazdasáq népes újítótábora és feltalálói joggal bíznak abban, hoay az országos tanácskozás fordulópontot jelent az újítói mozgalom életében, s koncepciózus döntésekkel lendítik előre a fejlődés ügyét. A megyében folyó újítói és feltalálói tevékenység ismételt áttekintése és elemzése mindenképpen segíti a gazdálkodókat abban, hogy egységes, a vállalati érdekeket jól felismerő élénkülés következzék be. Ennek érdekében a gazdaságirányító szerveknek uayanúgy, mint a gazdálkodóknak, felül kell vizsgálniuk az eddigi gyakorlatot, s a követelményeknek megfelelő, ésszerű rendszert kell kialakítaniuk. Dr. Heim György, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület megyei elnöke dóul ültetnek, gallyaznak stb. Most viszont mindenkinek kialakult az állandó feladatköre, így Fehér István, Csetényi Ferenc fát dönt, Csécs János, Kaiser László darabol, Tóth Antal, Csetényi István rakodik. Kiforrott az átlagteljesítményük, és magabiztosan kitermelnek két nap alatt 40 köbméter tűzi- vagy épületanyagfát. Szombat a legerősebb, akkor 9—10 órát dolgoznak le egyhuzamban, de vasárnap délben leállnak, hogy a hétfői kezdésre frissek legyenek. Mindegyiküknek van új vagy felújított háza, nagy kertje, legalább 15x40 méteres favázas fóliával. A sellyei áfésszel állnak szerződéses kapcsolatban. A januárban kitermelt 70 köbméter száraz fát mind megvásárolták, ugyanis fatüzelésű kályhákkal fűtik a fóliákat. Csuti János A Szigetvári Konzervgyár a közelmúltban szakmai bemutatóra hívta a hazai konzervgyárak és a konzervgyártással, tartósítással foglalkozó intézmények szakembereit, hogy bemutassák hórom — ez idáig országosan is egyedülálló — újdonságukat. A háromból kettő csapatmunka eredménye. — Jelenleg hőkezeléssel pasztőrözünk — mondja Sze- redy Attila, a gyár főmérnöke. — Ennél kíméletesebb az aszeptikus eljárás, kevésbé károsodik a termék, tehát a minősége is lényegesen jobb. Az új eljárással külön-külön csíramentesít- jük a lét, az anyagot, a csomagolóanyagot. — Honnan az ötlet? — Bulgáriában láttunk egy hasonló rendszert. Gondoltuk, hazai viszonyokra átültetve mi is megpróbáljuk. Kezdetben segítségünkre volt a Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézet. Az aszeptikus eljárással készült termékek: a velők, pépek, levek a világpiacon jól értékesíthetők. 1979-ben elkezdték a kísérletéket. A kezdeti megoldások nem hozták a kívánt eredményt. Műanyag hordók és más eszközök váltották egymást az eredménnyel elégtelen gyári műszaki kollektíva mérései, kísérletei alapján, míg végre tavaly a MEZŐGÉP 360 literes alumínium tartályainál állapodtak meg. Ezeket tavaly ősszel feltöltötték előkészített hideg gyümölccsel. Hogy az 5 tartály minapi nyitásáig mi minden történt? Mennyi fejtörést okozott a „járható út” megtalálása Szabó Csaba műszaki osztályvezetőnek, Farkas Nándor fejlesztési osztályvezetőnek, Saska Sándor technológiai csoportvezetőnek, Saska Sándornénak, Czuppon Györgynének? Ők gépészeti, elektromos, technológiai, mikrobiológiai oldalról tartották kézben a kísérleteket. A tartályok felnyitása — háromban szilva, egyben-egyben őszibarack és körte volt — a bennük tárolt darabos befőtt minősége meggyőzte a hazai konzervgyárak szakembereit, a szigetvári kísérletek sikerrel jártak. A Szigetvári Konzervgyár egyelőre nem áll át az aszeptikus, nagytartályos befőttgyártásra. De adott a lehetőség: ha az ilyen eljárással csírátlanított termék a keresettebb, ha a gyártás anyagi oldala — munkaerőgondok, energia és cso- magoló-óremelés — azt tartja kívánatosnak, akkor már nemcsak kísérletképpen léphetnek elő ilyen termékkel. A minőség mindenképpen az új eljárás mellett szól. Egyelőre, mivel a hagyományos hőkezelési technológia gyártósora adott, anyagi megfontolásból nincs szó az aszeptikus eljárás bevezetéséről. — Mi a hasznuk? — kérdeztem a főmérnököt. — Új üzem létesítésénél mindenképpen ez az olcsóbb és jobb megoldás. Hogy 600—700 ezer forintos kísérleteink menynyiben kamatoznak? Lényeges, hogy bármikor át tudunk térni, hiszen kidolgoztuk a feltételeit ... Az üveggyárból előre csomagolva, több emeletes rakatokban raklapon érkeznek az üvegek, amiket targonca hozott a csarnokba, és a raklapokról kézzel kellett leszedni. Hogy lehet termelékenyebbé és biztonságosabbá tenni ezt a műveletet? Az Orosházi üveggyárban tett tanulmányútjuk során ezt látták: ott automatika teszi az üvegeket a raklapra. Nem lehetne ezt a folyamatot megfordítani? Az üvegipari Művek által kidolgozott berendezést átültették konzervgyári igényekre. Hogy a műszaki vezetőkön át a tmk-műhely lakatosáig ki mindennel járult hozzá az ötlet megvalósításához, azt ma mór nagyon nehéz lenne megállapítani. Tény: a targonca betolja a gébhez a üveggel teli raklapokat. Az eddig 6 levevő nehéz fizikai munkáját most hárman végzik, de néni emelgetve, hanem csak gombokat nyomogatva, felügyelve. Az üvegmosó és a töltőszalag igénye percenként 150—160 üveg. A berendezés gombnyomásra egyszerre emeli le a raklapon lévő üvegeket és teszi a szalagra gyorsan biztonságosan, törés nélkül. Szabó Csaba műszaki osztályvezető és Szederkényi Ferenc újítása az ötliteres üvegek töltésére alkalmas töltőgép. Az alapelv nem új, csak a megoldás — közli Szabó Csaba. — A Finish töltőgépeket kellett úgy kiegészítenünk, hogy ne kézzel kelljen az anyagot és az üveget a töltőgépre hozni. Most a folyamatos tértöltő asztal — melyet egy régi töltőgép átalakitásával alakítottunk ki — térfogatra tölt. Korábban 3 ember kellett ehhez a művelethez, a tavalyi szezontól már egy is elég, és nincs töltőanyag, veszteség. * Hogy mit jelentenek a gyáriak újításai, ötletei? Egyszerűsítik a technológiát — a minőség javításával egyidőben — könnyítik, vagy kiküszöbölik a nehéz fizikai munkát, munkaerőt szabadítanak fel. Ez mindenképpen a kollektíva haszna. Hogy egyénileg ki hogyan érzi a megvalósítás szellemi és fizikai többletét? Sokuknak az ilyen megoldások keresése munkahelyi kötelesség. De a nyereségben, a prémiumokban és a célprémiumokban ha csak jelképesen is, de megtalálták a többlettevékenységük ellenértékét. Murányi László tfajszlöi uállalkozök Fakitermelés hét végén
