Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-13 / 129. szám
1982. május 13., csütörtök Dunántúli napló 3 Új oktatási rend a dolgozók gimnáziumában A középiskolai oktatás hazánkban zajló korszerűsítése a dolgozók gimnáziumát sem kerülheti el. A művelődési miniszter múlt évben kiadott utasítása szerint idén szeptembertől megváltozott rendben tanulnak azok, akik munka mellett most kezdik a gimnázium első osztályát. A szeptemberben kezdődő 1982-83. tanévtől az elsőben, majd utána fokozatosan a többi osztályban is bevezetik az új tantervet. Ennek lényege, hogy a tanulók a kötelező tananyagon kívül érdeklődésüknek megfelelően - úgy mint a nappali gimnáziumokban - kötelezően választható tárgyakat is tanulhatnak. E rendszerben az első osztály tanulói szintrehozó, felzárkóztató magyar és matematika gyakorlatokon vesznek részt, hogy a tudásbeli különbségek mérséklődjenek. Órákat választaniuk a második, harmadik, negyedik osztályban kell - hetente három fakultativ órát összesen. A fakultáció szerepe a dolgozók gimnáziumában, hogy kielégítse a munka mellett tanuló fiatalok, felnőttek érdeklődését, vagy újabb érdeklődést indítson el bennük, s a műveltség újabb területeit nyissa meg a hallgatók előtt. Így lehetőleg olyan tárgyakból kell plusz órákat felvenniük, melyek a munkahelyi vagy társadalmi tevékenységükben eligazítja, segíti a hallgatókat. A fakultativ órákkal két ismeretréteget ad majd a dolgozók gimnáziuma: a mindenki számára egységesen kötelező ismeretek rétegét, és a kötelezően választható ismereteket. A kötelező anyag is törzs- és kiegészítő részre tagolódik. A törzsanyag elengedhetetlenül szükséges tudnivalóival a tanuló műveltségét alapozza, s megveti a művelődés, önművelődés alapjait. Ennek alapján történik az osztályozás is. Megnő ebben a rendszerben az oktatási idő is: az eddigi egynapos levelező oktatás helyett két délutánt vesz hetente igénybe a dolgozók gimnáziumában az oktatás. A tárgyak tartalmi részét illetően nagy szerephez jut témakörönként a környezetvédelem kérdése. Új vonás az is, hogy az új oktatási rend nagyobb segítséget kíván adni a hallgatónak az önműveléshez. Szeretnék elérni, hogy kialakuljon a dolgozók gimnáziumának hallgatóiban az állandó ön- művelési, önképzési igény, s ennek segítségével munkahelyükön eleget tudjanak tenni a gyorsan változó követelményeknek. A pécsi Dolgozók Ónálló Gimnáziuma — a Leö- wey Gimnázium épületében a következő, 1982-83. tanévre május folyamán várja a jelentkezőket. A beiratkozás júniusban lesz, a sajtóban is meghirdetésre kerülő időpontban. A most indulók tehát a nappalin végzőkhöz hasonlóan, egy új, korszerűbb gimnáziumi rendszerben folytathatják tanulmányaikat. Szépet, jót — gazdaságosan * M inden családban nagy esemény, amikor a gyermek iskolába megy. A készülődés sok örömteli gondja mellett sokszor aggodalommal gondolunk arra, vajon hogyan boldogul az iskolában, jól tanul-e, szeretik-e majd osztálytársai.. A tudományos-technikai forradalom az iskolában is érezteti hatását; megnőtt és megváltozott a tananyag, új tanítási módszerek, technikai segédeszközök, oktatófilmek, tv-adások, szakosított iskolák és fakultativ tantárgyak segítik a tanulást. Természetesen megnőttek a gyermekekkel szemben támasztott követelmények is. Hogyan készíthetjük fe| a gyermeket az iskolára? Mikor kell ezt elkezdeni? Mit kell tudni a gyermeknek mire iskolába megy? A gyerekek az iskoláskort megelőző években rendkívül gyorsan fejlődnek. Mennyi mindent megtanulnak, mire 6 évesek lesznek: nézni, beszélni, felismerni és használni tárgyakat. A kisgyermek sokféle jártasságra tesz szert, megtanul bánni a kanállal, villával, ollóval, ceruzával, elsajátítja a viselkedés alapjait, megtanulja, mi a jó, mi a rossz, vannak fogalmai az évszakokról, növényekről, ,állatokról. Még felsorolni is sok, mi mindent tanul meg az ember gyerekkorában. Végigkíséri a játék, az élet megismerésének, az önállóság, az alkotókészség, a képességek kibontakoztatásának, az erkölcsi normák elsajátításának gazdag iskolája. Az iskolába kerülés mégis az eddigiekhez viszonyítva új korszakot jelent a gyermek fejlődésében. Ettől kezdve alapvető tevékenységi formája a tanulás. Egy sor komoly követelményt támaszt az elsősökkel szemben: az órák alatt aktívan el kell sajátítani az új tantárgyakat, otthon meq kell írnia a házi feladatait. Be kell tartani az iskolai viselkedés szabályait, be kell illeszkedniük a gyermekközösségbe stb. Az iskola megkezdéséig a gyermeknek sok készséget kell elsajátítania a felnőttek segítségével. A készség pedig ismereten alapuló cselekvés. Minél hamarabb tanítsuk meg a gyereket eligazodni környezetében: megfigyelni, összehasonlítani, általánosítani és rendszerezni a látottakat. Segítsünk neki, hogy észrevegye a körülötte levő szépet, a természetet. Szerettessük meg vele a növényeket, állatokat. Meséljünk neki a fákról, madarakról. Mutassuk meg neki a várost, amelyben él, az utcákat, üzleteket. Tanítsuk meg arra, hogy szeresse az embereket, az öregeket, segítse a betegeket, tudjon uralkodni vágyain, ne neveljük önzővé, tudjon adni is, ne csak elfogadni. Nagyon fontos, hogy fejleSz- szük és tökéletesítsük a gyermek aktív szókincsét. Jó, ha a gyermek ismeri a különféle természeti jelenségek okát. Például, hogy a fák azért hajladoznak, mert fúj a szél, azért van tócsa az udvaron, mert esett az eső, és így tovább. Mindezek jelentős mértékben fejlesztik a gyermek gondolkodását. Ne tartsunk a gyermeknek órákat, ne akarjuk, hogy fejben számoljon, inkább kérjük, válasszon a vacsorafőzéshez apunak öt krumplit, nekem három darabot és utána kérdezzünk rá, vajon egyforma-e a két mennyiség, és ha nem, hogy tudná megcsinálni úgy, hogy mindkettőnknek egyenlő számú krumplija legyen. Nagyon hasznosak _a problematikus helyzetek: öten ülnek az asztalnál, de csak kettő kanál van. Kérjük meg a gyereket, hogy hozzon be még annyit, amennyi szükséges. Jó, ha a gyerek tisztában van a több, kevesebb, ugyanannyi, hosszabb, rövidebb, egyforma, könnyebb, nehezebb, egyenlő és más hasonló fogalmakkal. Olvassunk sokat a gyereknek, tanítsunk neki mondóká- kat. verseket, kis történeteket. Ne dicsekedjünk azzal, hogy gyerekünk kívülről hosszú történeteket tud valami felnőtteknek való könyvből. Az ilyen kísérletekből, amelyek nyilvánvalóan arra irányulnak, hogy gyerekünk csodálatos képességeit demontsrálják, semmi jó nem származik. Olyan verseket tanuljon, amiket megért, szívesen mond, ne szégyenít- sük, szidjuk meg, ha később elfelejti. A verstanulós csiszolja a beszédet, az emlékezetet, ritmusérzéket, a hallást, érzelmeket. Egy utolsó tanács: neveljük határozottá, önállóvá, tanulja meg, hogy amit elkezdett, be is kell fejeznie. Vegyük őt komolyan. Dicsérjük, bátorítsuk, egy kicsit segítsünk is neki. De soha ne csináljuk meg helyette azt, amit ö is el tud végezni. A gyereknek pontosan kell tudnia, milyen kötelezettségei és jogai vannak a családban. Legyen egy sarok a szobában, egy asztal, polc, ami csak az övé. Ne vegyük el kedvét a kísérletezéstől, kezdeményezéstől, hiszen a hibákból is tanul. Végül: ne követeljünk erőn felül. És ne kívánjuk, hogy mindenből kiváló legyen. Értékeljük reálisan. Legyünk szeretetteljesek, de következetesek a nevelésben. K. K. lesz-e folytatás...? V agy kétszáz évvel ezelőtt egy tréfás kedvű zeneszerző - udvari szolgálatban rizsporos parókát viselt, a neve Joseph Haydn - gazdájának, a hercegnek írt 'egy szimfóniát, melynek utolsó tételében a zenészek egymás után abbahagyják a játékot, í elvonulnak. Jelezve ezzel, hogy eljött az idő: szabadságra kéne menni. így született a híres Búcsú-szimfónia... A régi ze- zenei élet a mindennapi muzsikálás válogatatlan alkalmait termelte ki: egy családi vacsorát, egy szerenádot, egy jóízű, netán borsos tréfát, s a muzsika legnagyobbjai sem voltak válogatósak, ha ezekhez kellett zenét írni. Zenei szempontból egyértelműen sikeresnek bizonyult a Nádor szálló, a Filharmónia és a Megyei Művelődési Központ új vállalkozása, a nemrég lezárult Muzsikáló kávéház-soro- zat. Havonta egyszer, * összesen négy alkalommal olyan művek hangzottak el a Nádorban, amiket bárhol, bármikor szívesen hallgat a legkényesebb ízlésű közönség is. Azaz csak hallgatna, mert bizonyos műveket — köztük az elhangzottak többségét — nem szokás, nem „sikk” koncertteremben előadni. így az említett sorozat szervezőit, muzsikusait, szerkesztőit elsősorban az dicséri, hogy vállalták a felújítás nemes, szép feladatát, s nemcsak „tették, ami kell”, de többet is tettek. Közművelőkként is tevőlegesen formálták környezetük, településük művelődési arculatát: hagyományt felújítva hagyományt teremtettek. A sorozat estjeit nem annyira a rendszeres hangversenyhallgatók látogatták - bár ők se hiányoztak —, hanem akik nem szívesen járnak koncertre, mert szívesebben ülnek kényelmesen, köznapi ruhában, kávéházi széken, semhogy bárhol is ünneplőben feszítsenek. Akik szívesen ko„rtyolnak, harapnak egy s más jókból műélvezet közben. Nekik jelentett igazi nyereséget a sorozat, de a vendéglátók se bánták meg — és korántsem csak a nyereség, a forgalomnövekedés okán. Az igényesebb, választékosabb, műveltebb közönség kiszolgálása újszerű, nemesebb feladatot adott nekik is, alkalmat arra, hogy a személyzet is „pódiumra álljon", kitegyen magáért, túl a hétköznapi rutinon, a főszakácstól a legapróbb pincérfiúig. Lesz-e Pécsett az új évadban is Muzsikáló kávéház, vagy- szimfóniával vagy anélkül - elbúcsúzhatunk tőle? Lesz: talán több is, mint az idén. Az egyszerű bővítés azonban kevés- több kellene. Ne csak Pécsett muzsikáljon a „kávéház", hanem másutt is, mindenütt, ahol nemcsak a zene, hanem az irodalom, a film, a képzőművészet is helyt kaphat a ven-' déglátás közterein, változatos alkalmain. Persze, nincs még egy Nádor, kevés az olyan szórakozóhely, ahol hasonló intim, patinás környezetben lehet színvonalas, a közművelődést is szolgáló programokat rendezni. De van ügyes, kezdeményező vendéglótóipari gárda itt is, ott is, amely nem ismer akadályt egy-egy jó ötlet megvalósítása, tökéletesítése előtL... Vagy tévedek? V. J. A Zsolnay gyár kályhacsempe-készitői Cserepezők Nemzeti értékeinket óvják, védik sabbak a téglánál, ugyanakkor könnyedebbek, formálhatóbbak, mint a kő. Kiváló műszaki és művészi érzékkel alakították ki ezt az anyagot Zsolnayék vagy száz évvel ezelőtt, az akkori építészekkel - Lechnerrel, Schu- lekkel, Yblvel — szorosan együttműködve. — Az ott az Országház egyik belső udvarának címere lesz, ez itt a zalaegerszegi képtár, volt zsinagóga munkáihoz készül — mutat a különös idomokra Németh Mihály. — A pesti Gellért Fürdőt kívül-belül mi újítottuk fel, készítünk díszeket a budai Szilágyi Dezső téri református templomhoz is. Az Országházat ismerjük már a pincétől a padlásig: ez egymagában is hatalmas, nagy figyelmet, odaadást kívánó munka ... Az emeleti gyártósoron Imre Sándorné kályhacsempét formáz, alaposan, gondosan. Többször is a formába rakja a Felsőpetényből való különleges agyagot, de mindig csak keveset, rétegenként, s mindig visszateszi a fölösleget. - Rétegenként kell rakni — mondja —. ha nem így rakom, levegős lesz. — Kézzel csinálnak mindent, kézügyességüket, türelmüket semmi sem pótolja. A mintázóban, az épületdíszek megformálásának döntő helyén megkérdezem az egyik asszonyt: - Addig kell simogatni, míg nem dorombol? — Míg teljesen sima nem lesz, míg nem lesz rajta lyuk... — Jó lenne, ha dorombolna — teszi hozzá egy másik —, mert tudnánk, hogy jól van ... — így legfeljebb én „dorombolok", ha mégse jó - toldja meg Németh Mihály, óm az utolsó szó az asszonyoké: — Viszont anélkül teszi ezt, hogy simogatnánk... — Itt nem az a legokosabb, aki a köpenyt viseli — magyarázza a röpke évődést a vezető. — Nálunk nincs két egyforma munka; mindenki mindegyikről elmondja véleményét, szakmai tapasztalatát. Persze, korántsem csak véleményekre hagyatkoznak. Ha új munkát kapnak, mindenekelőtt fellapozzák a pontos régi, rajzos dokumentációt, melyben minden egyes apró dísznek száma van. Gyakorta mintát is vesznek a felújítandó épületrészekről. Egy-egy bonyolultabb összeillesztést helyben, többször is elvégeznek; az árban ez is benne foglaltatik. Mi a jövője a Zsolnayban ennek a szép, de nem épp a legkifizetődőbb tevékenységnek? Sokat vitatkoztak róla, s vitatkoznak még ma is. Ezt a munkát nem lehet gépesíteni, Ily módon nyereségesebbé tenni, így egyéb módon látják biztosíthatónak az üzemág perspektíváját. Egyrészt a kályhacsempével igyekeznek olyan nyugati piacot szerezni, amely az épületdíszítés kisebb hasznát kiegyenlíti, másrészt megfelelőbb árakat fognak kialakítani. Tisztában vannak vele, hogy ez az üzemóg nem csupán egy a sok közül, hanem olyan műemlékvédő munka is, amelyet a Zsolnay gyárban - éppen itt! - mindiq csinálni, szorgalmazni kell. Több ez, mint ipar: nemzeti kulturális értékeinket védő küldetés. Elmenőben egy kékköpenyes asszony halad el mellettem a gyárudvaron. Két apró épületdíszt visz óvatosan a tenyerén- valahonnan, valahová. Varga János így készülnek a virágmintás kályhacsempék Amit csinálnak, nem a kirakatba teszik . .. Hanem a tetőre. A pécsi Zsolnay gyárról van szó, itt készülnek ugyanis ország-világ talán legérdekesebb tetődíszítményei. A pécsi kertvárosi óvodák modern, színes cserepeit, a Konzum és Domus áruházak díszítését sokan ismerik, arról azonban kevesen tudnak, hogy a Zsolnay gyárban önálló üzemrész foglalkozik azoknak az épületdíszeknek a felújításával, pótlásával is, melyeket különös formájú, szecessziós épületeinkre — a pesti Földtani Int^etre, az Iparművészeti Múzeumra, a kecskeméti Cifra Palotára, a pécsi Főpostára - terveztek a magyar építészet nagyjai. Ezek az érdekes, a növényi indák vonalait idéző díszítmények talán kevésbé népszerűek, mint Zsolnayék híres anyaga, az eozin. Jelentőségük abban áll, hogy döntően formálják városaink képét, arculatát. A gyár főkapujától csak néhány lépésre áll a díszeket készítő, felújító üzem. Bent finom fehér por szállong, vizes agyag szaga érzik. A részben malomra, részben zegzugos fazekasműhelyre emlékeztető épületben Németh Mihály gyáregységve- zető-helyettes a kalauzom. Tőle tudom meg, hogy a Zsolnay- termékek nagyjából két fő csoportra oszthatók: azokra, amelyek főként műszaki rendel- tetésűek, és* azokra, amelyek — így vagy úgy - dísztárgyak, amelyekben tehát az esztétikai megformálás, a megjelenés a döntő. Ez utóbbiak egyik csapata: az eozin-, a fajansz- és porcelán-figurák, a másik csoport az építészeti kerámia névvel egybefoglalt termékek: a tetőcserép, a kályhacsempe és a kerámiadíszmű. Az üzem tágas földszinti helyiségében égetésre várva száradnak a jókora, sórgásfehér vagy barnás épületdíszek. Égetés után színezik őket, majd újra égetik — de nem színezik mindegyiket. Anyaguk a piro- gránjt. Ez tűzálló anyagot jelent, de a „pirogránit” csupán fantázianév (mint például az eozin). Mindenesetre gránitkemény épületdíszek lesznek, alkalmasak a honi időjárás szélsőségeinek elviselésére, tartó„Első osztályba léphet...”
