Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-01 / 118. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XXXIX. évfolyam, 118. szám 1982. május 1., szombat Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Májusi fények A z emberilég történelmében varrnak olyan ünnepek, amelyek fontos határkövet jelképeznek a társadalmi haladás útján. Május elseje 1889 óta ünnepe és harci seregszemléje öt kontinens minden népének. Egyként ün- ■ ■ neplik a világ minden metropolisában, a hagyományos európai, észak-amerikai iparvidékeken, kis óceániai halászfalvakban, afrikai ültetvényeken, mindenütt, ahol a dolgozó emberek felelősségét éreznek magukért, sorstársaik jobb életéért. A májusok története vérrel kezdődött. Kilencvenhat esztendővel ezelőtt az elnyomott, kizsákmányolt, jogaitól megfosztott és semmibe vett munkásosztály kibontotta az ébredés, a felemelkedés zászlaját. A múlt század munkásmozgalmának egyik fő célja, a 14—18 órás munkaidő helyett a híres három 8-as bevezetése volt, vagyis 8 órai munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pihenés. Az I. Internacioná'lé már 1866-ban határozatot hozott a 8 órás munkaidő kivívásáért, 1884-be’n az amerikai szakszervezetek kongresszusa is követelte, hogy 1886. május 1-ig csökkentsék a munkaidőt, ellenkező esetben országos sztrájkot kezdenek. Mivel a követelést nem teljesítették, a sztrájk valóban kirobbant, s 1886 május 1-én a Micbigan-tó partján — először a munkásmozgalom történetében — a tüntetők közé lőttek. Két nappal később Chicagóban rendőrök sortűze dörrent: hat halott és félszáz sebesült vére.folyt. A munkásság sztrájkja ekkor ugyan még sikertelen maradt, de. megmutatta, hogy a munkásosztály egyre inkább megelégeli az emberi méltóság megalázását, az emberi jogok lábbal tiprását. Éppen ezért döntött úgy a II. Internacioná- lé első kongresszusa — amely 1889-ben Párizsban, a Bastille lerombolásának 100. évfordulóján ült össze —-, hogy nagy nemzetközi tüntetésen kell követelni a közhatalomtól a nyolcórás munkaidőt, mégpedig valamennyi országban és városban azonos napon, 1890. május elsején. így lett 1890. május'1. a világ proletariátusának első nagy harci seregszemléje, amely — Engels szerint — ,,az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatta, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek”. Az azóta megtett út sem volt könnyű a világ munkásainak. Az évenkénti felvonulások, tüntetések szinte minden esztendő-, ben, hol itt, hol ott emberáldozatokat követeltek Az utcán hömpölygő munkástömegek azonban megértették az egységükben rejlő erőt, mind elszán- tabbak,’ bátrabbak lettek és megtanulták gyűlölni az osztályellenséget. A magyar munkásság is megértette a nemzetközi demonstráció jelentőségét. Első alkalommal hatvanezer munkás vett részt a budapesti nagygyűlésen, miközben a forradalomtól rémüldöző burzsoázia eltorlaszolta lakásai ajtaját, lehúzta ablakai redőnyét. Pedig Szapóry belügyminiszter mindent megtett a védelmükre. Katonaságot, csendőrséget vonultatott fel, sőt még két vidéki ezredet is Budapestre rendelt, hogy vérbe- fojtsá'k a nép esetleges felkelését, A szocialista yilágmozgalom- nak, az első marxista munkáspártnak, a proletariátus internacionalista öntudatának a gyümölcse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió létrejötte volt. Az 1917-es októberi forradalommal megkezdődött a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka Mi, magyarok elsők között léptünk erre az útra. 1918. május 1-én a magyar munkásság már forradalmi külsőséggel ünnepelhetett a proletár internacionalizmus nagy ünnepén, és 1919-ben a proletárdiktatúra dicsfényénél vonult fel a munkásság májusi ünnepére. Sajnos azonban az örömöt és boldogságot — amely ekkor a magyar népet betöltötte — hamar felváltotta az 'ellenforradalom sötét korszaka. 1920-tól 1945-ig nemegyszer hangzott fel a jelszó, a kiáltás: ez a május — véres május, jövő május — vörös május! így fogalmazott ezekben az években a munkásság, mert élt benne a Tanácsköztársaság reménye, s bízott benne, hogy eljön az idő, amikor a véres május elsejéket felváltja a derűs szabad májusi ünnep. És amikorra ez bekövetkezett, nálunk 1945-ben, ez ügyben azt is jelentette: eg/ sor ország kiszakadt a tőkés rendszerből, s elkezdődött a szocialista világ- rendszer kibontakozása. A Nagy Októberi Forradalom győzelme és a Szovjetunió létrejötte óta a munkások, a dolgozók különböző osztagainak május elsejei seregszemléjét egyre kevésbé lehet elszigetelni. Az imperialistaellenes harc bármely frontján fellépő erők - május elsején éppúgy, mint az év bármely napján — nemzetközi támogatást élveznek. Az erős és virágzó Szovjetuniótól és a mellette álló szocialista országoktól kértek és kaptak segítséget a már felszabadult vagy függetlenségükért harcoló gyarmatok és félgyarmatok. S számíthatnak erre a táborra, segítségre a kapitalista országok dolgozói is, akik napról napra tiltakoznak a kizsákmányolás, az elnyomás, a munka- nélküliség, a rettegés ellen, így terebélyesedik ki a munkásság összefogásának májusi eszméje és tölti be rendeltetését a mai kor követelményeinek színvonalán. • A felszabadult népek május 1-én összegezik a megtett utat, felmérik, honnan indultak, s hová jutották. Mi, magyarok büszkén gondolhatunk arra e májusi ünnepen, hogy pártunk vezetésével az elmúlt évtizedekben maradandót alkottunk, nagy tetteket hajtottunk végre. Mindnyájunk keze nyomán gyökeresen megváltozott hazánk, átalakult társadalmunk rendje, az emberek élete, gondolkodása, magatartása. Magyarország, az egykori kisparaszti, agrár-ioari orszáa most ipari agrár ország, amelyben fejlett a szocialista nagyipar és a nagyüzemi mezőgazdaság. A szocialista gazdaság eredményeire alapozva emberhez méltó életszínvonalat értünk el, a régi rendszerrel össze sem hasonlítható a kulturális. a szociális, az egészségügyi ellátásunk. A politikai, gazdasági, ideológiai átalakulás. azt jelenti: lezárult a magyar töreténelemnek az a korszaka, amely idő alatt Magyar- ország igazán soha sem lehetett független; azt jelenti, hogy a feudalizmussal terhelt, népelnyomó államrendszert szétzúzva, a nép „meglelte honját e hazában”. Olyan alkalom tehát ez az idei május 1-e, amikor vidáman, felszabadultan örülhetünk eddigi eredményeinknek, munkasikereinknek. ünnepeljünk jókedvvel, a jól végzett munka örömével! Fodor László Kádár János látogatása Angyalföldön Kádár János, mint sok esztendeje minden május elseje előtt, most is ellátogatott Angyalföldre. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát pénteken délelőtt a XIII. kerületi pártbizottságon — ahol programja kezdődött — Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Deák Gábor, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára és Bozsik József, a városrész tanácselnöke fogadta. Deák Gábor számolt be röviden mindarról, ami Angyalföldön az elmúlt évben — Kádár János legutóbbi ottjárta óta — tör- • tént. A tájékoztatón részt vettek a XIII. kerületi párt-vég’re- hajtóbizottság tagjai, valamint Kádár János angyalföldi választókerületének körzeti párt- és népfronttitkárai. — Érezzük a felelősségünket abban - hangsúlyozta Deák Gábor —, hogy politikai tőkénket, amelyet pártunk évtizedek nehéz munkájával halmozott fel, a feladatok következetes végrehajtásával megőrizzük, a tettek és szavak erejével gyara- pítsuk. Tudjuk, látjuk, hogy ma a politikai munkának is fokozott segítséget kell adnia a gazdaságnak. Az elmúlt gazdasági év legfőbb tapasztalata, hogy kerületünkben felerősödtek az egyensúly irányába ható tényezők. Számunkra különösen fontos, hogy nagy- vállalataink termelése és gazdálkodósa kiegyensúlyozott volt. fejlődésük folytatódott, jövőjük továbbrq is biztosított. Ami Angyalföldet közvetlenebbül illeti: tavaly 1392 'lakás épült fel, az idén — úgy tervezik — vagy két és fél ezer új otthont hoznak tető alá. Az elmúlt esztendőben újabb bölcsőde és óvoda enyhített a szülök gondjain, két további bölcsődét várhatóan az idén is meqnyitnak. Elmondható: a közhangulat nyugodt, kiegyensúlyozott, a párt, a vezetés iránti bizalom — a reális napi gondok ellenére — töretlen, nőtt a közügyek iránti érdeklődés. Kádár János elismeréssel szólt a hallottakról, gratulált az eredményekhez, s további munkasikereket kívánt Angyalföld dolgozóinaké A pártbizottság épületében nemrég nyílt meg az angyalföldi fiatal képző- és iparművészek kollektív kiállítása — a Központi Bizottság első titkára ennek megtekintésére is szakított időt szorosra szabott programjából. Csavlek András festőművész és Gyüresek Ferenc szobrászművész -kísérte végig a tárlaton. A látogatás a Magyar Hajó- és Darugyár Daru- és Kazángyárában folytatódott, ahol Szép János vezérigazgató és Steiner Arnold, a pártbizottság titkára fogadta a vendéget. A forgácsoló gépműhelyben már várták a munkások a (Folytatás a 2. oldalon.) L Hz Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Módosította a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló 1961. évi III. törvény egyes rendelkezéséit. Az új szabályozás kifejezésre juttatja, hogy a szakközépiskola a tanulóknak középfokú szakképesítést, illetőleg meghatározott magasabb elméleti képzettséget igénylő szakmákban szakmunkásképesítést nyújtson. Erre tekintettel az Elnöki Tanács úgy rendelkezett, hogy a szakközépiskolai tanulók — az eddigi érettségi vizsga helyett — a kettős képzési céllal összhangban levő érettségi-képesítő vizsgát tesznek, és a megszerzett szakmai képesítést is tanúsító érettségi-képesítő bizonyítványt kapnák. Az Elnöki Tanács módosította a magánkereskedelemről szóló törvényerejű rendeletet. A módosítás célja a lakosság kiskereskedelmi ellátásának további javítása. Az Elnöki Tanács végül legfelsőbb bírósági bírót választott. Továbbá bírákat mentett fel és választott, és egyéb ügyeket tárgyalt.
