Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)

1982-04-10 / 98. szám

Haditechnika és fegyverexport Brazilja üzleti negyede. A modern építészeti elrendezés, az új épületek sokasága jel­lemzi a brazil fővárost. Brazília H jöuö óriása? A tudomány és technika eredményei sajnos gyakran elő­ször a bonyolult és egyre ve­szélyesebb fegyverekbe „épül­nek be". Fejlesztésükre milliár- dokat költenek, de az ár gyak­ran visszatérül, mert a világon nagy kereslet mutatkozik a fegyverek iránt. A fegyvervá­sárlási láz legnagyobb nyerte­sei az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok, de az utóbbi időben olyan új szállí­tók is megjelentek a piacon, mint Brazília vagy Izrael. A feszült nemzetközi helyzet, az elszaporodó válsággócok kedveznek a fegyverszállítók­nak. A tőkés világ fegyverex­portja már túllépte az évi 25 milliárd dollárt, és évenként át­lagosan 3—5 milliárd dollárral bővül. A méregdrága harci esz­közök zöme az Észak-Afrikától Délkelet-Ázsióig húzódó öve­zetekbe ömlik, ahol a piacokért éles verseny dúl az Egyesült Államok és Nyugat-Európa fegyverszállítói között. Az USA a közel-keleti térség­ben elsősorban Egyiptomot lát­ja el. A tervek szerint 1984-ig 4 milliárd dollárért ad el fegy­vereket Egyiptomnak: egyebek között 250 Chrysler gyártmányú harckocsit és 40 db a General Dynamics üzemeiben készülő F—16-os harci gépet. A nyugat-európai fegyver­gyártási láz egyik nyilvánvaló oka, hogy a hadiipar csak külső piacok révén tud Az angol Steven Peal évek hosszú során át gyűjtötte az olyan különféle eseteket, ame­lyek a balszerencse világrekord­jainak nevezhetőek. Ebből egy furcsaság könyve kerekedett; egy ilyen kuriózumot ajánlunk olvasóink figyelmébe. A LEGSZERENCSÉTLENEBB BANKRABLÁS 1975. augusztusban három férfi belépett a Royal Bank of Scotländ Rothesay skót város­ban lévő fiókjába, azzal a szán­dékkal, hogy kirabolja a ban­kot. De megakadtak a forgóaj­tóban, ráadásul olyan alapo­senyben maradni az amerikai és más konkurrensek mellett. Franciaország háromszor annvi katonai repülőgépet exportál, mint amennyire saját hadsere­gének szüksége van. A legna­gyobb francia fegyvergyártók évente 5 milliárd dollárért ad­nak el külföldön fegyvereket, tehát a külső piactól függenek. Ezért törekedtek a franciák ar­ra a nagy üzletre, amely szerint 1985-ig 10 milliárd dollár ér­tékben szállítanak harci gépe­ket a Perzsa-öböl menti olaj- országoknak. Az üzlet tovább erősíti a legnagyobb francia repülőgépgyártó, s egyben fegyverexportőr cég, a Mirage- okat előállító Dassault-Brégnet Aviation piaci pozícióját. Ha­sonló a helyzet Nyugat-Európa más fegyverszállító országainál is. A fegyverbiznisz új szállítókat is a piacra csalogat: a még 1975-ben is szinte nulla szin­ten álló Brazília harckocsikat, repülőgépeket exportál, elsősor­ban a közel-keleti, az afrikai és a latin-amerikai piacokra. Képünkön: az amerikai hadi- tengerészet új eszköze, a „Hor­nét" nevű repülőgép, amely ké­pes a hangsebesség kétszere­sének az elérésére. 20 milli­méteres gépágyúján kívül ra­darral irányítható, illetve hő­kereső rakétákkal is ellátják. Hamarosan ez is biztosan eladó lesz! A balszerencse vilagrekorderei son, hogy a bank személyzete alig tudta kiszabadítani őket. A három férfi köszönetét mon­dott a segítségért és eltávo­zott. Néhány perc múlva azon­ban visszatértek és kijelentet­ték, - hogy ki akarják rabolni a bankot. Az alkalmazottak kö­zül senki sem hitte el. Amikor azt követelték, hogy tegyenek elébük 5000 font sterlinget, en­Érdekességek NÉHÁNY ADAT AZ ANALFA­BETIZMUSRÓL A Föld lakosságának egyhar- mad része nem tud sem írni, sem olvasni. Tehát az űrrepü­lések és a kiemelkedő tudomá­nyos felfedezések korszakában közel 800 millió ember analfa­béta. Ez óriási szám. Az UNES­CO statisztikai adatai szerint Afrikában és az arab országok­ban a lakosság körülbelül 73 százaléka analfabéta, az ázsiai országokban közel 47 --^zoléka, Latin-Amerikában a 26,6 száza­léka. Európában ez a mutató csak 3,5 százalékot ér el, Észak- Amerikában 1,5 százalékot. Európában az analfabétizmus mértéke még elsősorban Görög­országban, Spanyolországban, Portugáliában, Törökországban és Olaszországban jelentős. KINEK VAN A LEGÉLESEBB HALLASA? A Frankfurt am Main-i Franz Petőknek olyan éles hallása van, hogy még azokat a han­gokat is érzékeli, amelyeket az akusztikai műszerek sem jelez­nek. Franz Petőket egy elektro­nikus üzemben foglalkoztatják, ahol pontosabb akusztikai mé­réseket végez, mint a techni­kai eszközök. Rendkívüli hallá­sát a londoni Lloyd társaság 500 000 márkára biztosította. MIKROSZAUNA Az ADRIA mikroszauna egy 80x80x110 cm-es szekrényke, amelyben egy jól szigetelt pad­lózaton egy ülést helyeztek el a használó számára. A mikro­szauna belső terébe egy fa­zék alakú villamos vízmelegítő­ből kerül a gőz. A szauna elül­ső és felső részét szintetikus köpennyel borították be, ame­lyen húzózár van. A felső ré­szen egy nyílás van, ezen dug­ja ki a szaunázó a fejét. Az ADRIA mikroszaunát az athéni Mitszakisz cég gyártja. Kis mé­retei miatt könnyen hordozha­tó és kis lakásban is alkalmaz­ható. ne'< hallatára a pénztáros ho­méroszi kacajban tört ki. A ban­da vezére ekkor, mivel ez a reagálás megijesztette, előbb 500, azután 50 fontra csökken­tette követelését, végül pedig már 50 pennyvel is beérte vol­na. A pénztáros azonban .to­vábbra is harsányan hahotá- zott. Akkor az egyik bandita át­ugrott a válaszfalon, hogy fel­markoljon egy köteg pénzt, de megbotlott és olyan szerencsét­lenül esett el, hogy a lábát törte, A másik két rabló mene­külni próbált, de megint meg­akadt a forgóajtóban, s innen már a gyorsan kihívott rendőrök szabadították ki őket... Egy brazil mondás szerint az Egyesült Államok csupán azért vásárolta meg Alaszkát és Hawaiit, mert nem tudta elviselni, hogy területe kisebb legyen, mint Brazíliáé. A bra­zilok gondolkodását valóban meghatározza, hogy hazájuk a „legek" országa. Hiszen 8512 ezer négyzetkilométeres terü­lettel Dél-Amerikában az el­sők, a világon pedig az ötö­dik leghatalmasabbak-. Az or­szág területére - a Szovjet­unió kivételével — ráférne egész Európa. Brazília Földünk hatodik legnépesebb állama: lakossága több mint 130 mil­lió. Latin-Ameóka egyetlen por­tugál nyelvű országa a vilá­gon az egyik legifjabb. Min­den második brazil 20 évesnél fiatalabb, s 80 százalékuk 40 év alatti. A hivatalos adatok szerint 1 millió 200 ezer az egyetemista — senki sem szá­molta össze azonban azokat a gyerekeket, akik százezer­számra kóborolnak, csavarog­nak otthontalanul szerte az országban, nemegyszer ban­dákba tömörülve. A legek országában tehát a szélsőségek is igen nagyok. A leggazdagabbak és a legsze­gényebbek között - a Newsweek amerikai hírmaga­zin becslése szerint — 500-szo- ros a jövedelemkülönbség. Egyes vidékeken a várható élettartam rövidebb, mint a fejlődők sereghajtójának szá­mító Bangladeshben I A hatal­mas potenciállal rendelkező Brazíliát mégis egyre sűrűbben nevezik a jövő óriásának. S joggal, hiszen azon kevés fej­lődő ország egyike, amely va­lóban fejlődik. Természeti kin­cseit tekintve mérhetetlenül gazdag, az Amazonas-meden- ce óriási területeit például még fel sem mérték. Bruttó nemzeti termékét tekintve a tőkés világ nyolcadik legerő­sebb gazdasága. A sokat em­legetett „brazil csoda" évei­ben 10 százalék fölött járt a gazdaság növekedése, de az olajválság utáni szűkebb esz­tendőkben is sikerült a 6—7 százalékos ütemet fenntartani. A kivételesen gyors fejlődés hátterében egy kemény tekin­télyuralmi rendszer állt, amely az 1964-es katonai- hatalom- átvétel után merész fordulatot hajtott végre. Az erősen köz­pontosított gazdaságban a ko­rábbi importhelyettesítés he­lyett exportorientált fejlesztés­be kezdtek, a külföldi tőkét jelentős kedvezményekkel csa­logatták be az országba. A bérek leszorításával, az élet- színvonal visszafogásával biz­tosították az olcsó munkaerőt, míg a dinamikus fejlődés fenn­tartásához szükséges belső stabilitást mindenféle ellenzé­kiség, társadalmi mozgolódás letörésével, a pártok és a szak- szervezetek betiltásával terem­tették meg. A brazil modell hajtóerői azonban a hetvenes évek kö­zepétől némileg meggyengül­tek. A fejlődés egyik korlátját egyelőre a viszonylagos ener­giaszegénység jelenti. Az or­szág területén ugyanis nem tudnak annyi olajat bányászni, amennyi a növekvő szükségle­teket fedezné. (Egyedül a szá­razföldi talapzat próbafúrásai kecsegtetnek némi sikerrel.) Az 1973-as válság óta jócskán megnövekedtek az olajszám­lák — a szakemberek akkori­ban kezdték keresni az alter­natív energiaforrásokat. Vízi­energiából például hatalmas kiaknázatlan tartalékok van­nak a kontinensnyi országban. Az Itaipu folyón most épülő vízierőmű a legnagyobb lesz a világon! Ugyanakkor ambízió- zus program kezdődött (az Egyesült Államok vonakodása miatt elsősorban nyugatnémet közreműködéssel) a nukleáris energia felhasználására is. A világszerte jelentkező gaz­dasági gondokat tehát Brazí­liában sem sikerült teljesen el­kerülni. A kölcsönfelvételek miatt hatalmas külföldi adós­ságállomány halmozódott fel — ráadásul a kamatlábak emel­kedése miatt egyre inkább tel­jesíthetetlen törlesztési terhek­kel —, míg az exportlehetősé­gek jelentősen csökkentek. A pclackba zárt szellem is moz­golódni kezdett: a nagy ipari központokban, elsősorban Sao Paulában szaporodó munkás- megmozdulások, elhúzódó sztrájkok figyelmeztettek a fel­gyülemlett feszültségekre. A sorrendben negyedik tá­bornok-elnök, Joao Baptista Figueiredo politikájának kulcs­szava ezért az „abertura", a „nyitás" lett. Fokozatosan la­zítani kezdték a szelepeket, amnesztiát kaptak az emigrán­sok (a kommunisták is), felújí­tották a politikai pártok mű­ködését, szókimondóbbá válha­tott a sajtó. S már az is meg­történhetett. ami korábban so­ha, hogy a szívével gyengél­kedő tábornok-elnököt átme­netileg civil politikus helyette­sítette. A nyitás első igazi próbáját azonban az idén őszre kilátás­ban helyezett választások je­lentik. Maja két évtizede elő­ször nem a tábornokok jelölik ki az egyes államok kormány­zóit, hanem a közvetlen sza­vazás eredménye dönt. S ha a tábornoki kar kemény vona­lat követő hívei időközben nem gondolják meg magukat, s nem avatkoznak közbe, a kö­vetkező elnökválasztáson eset­leg már polgári elnök is ke­rülhet Lotin-Amerika legha­talmasabb országának élére. Elekes Éva HÉTVÉGE 7. Elveszett paradicsom Újsághír: Másfél tonna kokaint fedeztek fel Miami nemzetközi repü­lőterén a vámhatóságok egy kolumbiai gép fe­délzetén. A szállítmány feketepiaci ára 950 mil­lió dollár. Eddig ez az amerikai vámosok leg­nagyobb fogása. Florida aranypartja még nemrégiben is az üdülők pa­radicsoma volt. A színes ké­peslapokban és prospektu­sokban az aranypart azúrkék ege alatt pálmák hajladoz­nak, derűs, gondtalan embe­rek állnak a smaragdszínű tengerben. Az éttermekben, a luxusszállodákban, az ut­cákon nyüzsögnek a vidám turisták. De aki ma fellapozza az újságokat, más képet kap: a nyílt utcán lelőtt férfi fekszik saját vérében egy autó mel­lett. A rendőrség és egy szu­permarket fosztogatói utcai csatát vívnak. 13 éves gyil­kost hallgatnak ki. Életveszély az ígéret földjén Az újságok nem hazudnak. Floridában, az USA egyik legkedveltebb üdülőhelyén, a turisták egykori igéretföldjén ma veszélyes az élet. A mér­téktelen kábítószerkereskede- lem, és az erőszakos bűncse­lekmények áradata hurrikán- szérűén tört be erre a földre, és elsöpörte a paradicsomot. Ma itt a legmagasabb az USA-ban a bűnözési arány­szám, legrosszabb a közbiz­tonság, és ez elviselhetetlen kockázatot jelent az üdülni vágyók számára. Az FBI évente kiadott bű­nözési statisztikája szerint Miami az első, West Palm Beach az ötödik, Fort Lau­derdale a nyolcadik helyen áll a bűnözésben az USA vá­rosai közül. Mindhárom vá­ros JDél-Floridában fekszik. Az elmúlt évben Miamiban volt a legmagasabb a gyil­kosságok aránya az Egye­sült Államokban: 100 ezer lakos közül hetvenen lettek gyilkosság áldozatai. A Dél- és Közép-Ameriká- ból származó marihuana és kokain háromnnegyedét Flo­rida déli részén keresztül csempészik az USA-ba. En­nek piaci értéke évente eléri a tizenkétmillárd dollárt, mi­közben ezen a vidéken a tu­ristaforgalom már csak hét- milliárd dollárt jövedelmez. Narkós gyilkosok Az egymással is vetélkedő csempészbandák főnökei fel­vásárolják a legszebb ten­gerparti luxusvillákat, és on­nan irányítják az „üzletet”. A bandák véres harcot vív­nak egymással az „anyagért” és a piacért, és a gyakori ut­cai lövöldözéseknél nincse­nek tekintettel a járókelőkre. Miamiban már négy bank van a kábítószerkereskedők kezében. A rendőrség kimu­tatta, hogy Floridában min­den harmadik gyilkos a kábí­tószerélvezők — ahogy erre­felé mondják, a narkósok — közül való. A kábítószer-csempészekkel folytatott harcban a rendőr­ség újból és újból reményte­lenül alulmarad. Dél-Florida majdnem ötezer kilométer hosszú tengerpartja, melyhez számtalan sziget és öböl tartozik, szinte ellenőrizhe­tetlen. Florida hivatalos ha­lászainak egy része a nyílt tengeren levő dél-amerikai hajókról a saját csónakjai­val hozza be az értékes és keresett rakományt, fordulón­ként átlagosan 5000 dollárért. A kábítószer-kereskedők ki­fogyhatatlanok az ötletek­ben. A drága kokaint gyak­ran távolból irányított minia­tűr robotrepülőgépekkel jut­tatják be az országba, ve­vőikhez. Fegyverek, kutyák, védőrácsok A kábítószer-kereskedelmet kísérő bűnözési hullám rette­gésben tartja az embereket. Érthető, hogy Florida veszé­lyeztetett lakói minden áron meg akarják védeni magukat a bűnöző hordáktól, és a vi­dék ma csaknem egy erősen felfegyverzett katonai bázis benyomását kelti. Miami tér­ségében 1980-ban a fegyver­kereskedelem forgalma 50 százalékkal nőtt. Ugyancsak virágzik a védőrácsok, riasz­tóberendezések, páncélozott autók és a rablótámadók el­len kiképzett kutyák kereske­delme is. Ez bizony már na­gyon távol áll a képeslapok­ban reklámozott gondtalan, nyugodt, virágzó turistaüzlet­től. A floridai üdülőparadicsom turistaforgalma 1981-ben esett vissza először nagyobb mértékben. Miközben az uta­zási társaságok mind több dél-amerikai látogatót igye­keznek toborozni, az észak­amerikai üdülők egyre inkább elkerülik Miamit, és Florida többi, bűnözéssel elviselhe­tetlenül megfertőzött nagyvá­rosát. Még nyugtalanítóbb az ál­lam vezetése számára, hogv Florida lakosai egyre növek­vő számban hagyják el szű­kebb hazájukat, mert túl ve­szélyessé vált ott számukra az élet. Azok, akik szinte pá­nikszerűen távoznak az el­veszett paradicsomból, 95 százalékban észak-ameri­kaiak, sajnálják ugyan el­hagyni a smaragdszínű ten­gert, de életösztönük erre kényszeríti őket, mert nem bíznak többé abban, hogy e területre valaha is visszatér a nyugodt, biztonságos élet. a ver-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents