Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-08 / 96. szám
0 1982. április 8., csütörtök Dunántúli napló 3 Gyakorlatilag már nemzetközi... Különleges élmény volt a vasárnap délutáni koncerten a résztvevő mintegy 15 kórus össz-kari előadásában Kodály—Berzsenyi Magyarokhoz című ódája. A négyszólamú kánon a színház négy különböző pontján csendült fel Forrai Miklós vezénylésével. Fotó: Kopjár Egyéni színekkel, felső fokon Gondolatok a X. országos kamarakórus-fesztiuál után o Amikor átlapoztam a pécsi, X. országos kamarakórus-fesz- tivál szép kiállítású műsorfüzetét, amely rövid áttekintést is ad az eddigiek történetéből, feltűnt, mennyi visszatérő gondolat, mennyi túlzottnak ható jelző sorakozik rendre a lapvéleményekben, beszámolókban. Nem tagadom — ilyen töményen, együtt visszaolvasva őket (miután jó részükben magam is . ludas” volnék) —, egy pillanatra elbizonytalanodtam. Ám, a legszigorúbb mércével is mérlegre téve mindazt, ami itt Pécsett egy szerény országos kezdeményezés nyomán a „zene mindenkié" kodályi gondolata jegyében 18 év alatt történt; s figyelembe véve, hogy eredményessége: hatásfoka, kisugárzása óvatos becsléssel is többszöröse a ráfordított energiának — úgy gondolom, ma is mindenki ugyanazt írná le, s ugyanazt vállalhatja e kórusfesztivál ügyében, amit évekkel korábban. Idáig jutottam, ámi- kor a fesztivál ünnepélyes megnyitásán a minisztérium képviselője, Erkel Tibor egyik bevezető gondolata megerősített ebben: „...ró kell döbbennünk — mondta —, hogy a közhelynek hitt gondolatok időről időre új életet kezdenek, aktualitásuk új forrásokból táplálkozik." S a fesztivál három napja igazolta ezt. Q Mindig óvakodtam a felső _ fokoktól. Ezúttal azonban vállalom: a fesztivál egészében véve felső fokon zajlott le. Méltóképp az eredetileg kitűzött célhoz és az eddig is tapasztalt színvonalhoz; méltóképp eszmeiségéhez, aminek most a Kodály-centenárium ad különös hangúlyt; és méltóan az évek óta rügyező gondolathoz, miszerint a kamarakórusok pécsi fesztiválja megérett, a nemzetközivé nyilvánítás rangjára. Ezt a gondolatot Forrai Miklós zsürielnök nyilatkozata alapján tíz évvel ezelőtt, az V. fesztivál után vettük föl először. Lényege az volt, hogy a kodályi magvetés itt kalásszá érett; ez a magas művészi hitelű koncertsorozat gyümölcsöt hozott, Dobozban várja a bemutató napját a Mafilm híradó- és dokumentumfilm-stúdiójának jó néhány új produkciója. Róna Péter a hitleri fasizmus vezetőinek perét örökítette meg „Nürnberg 1946." címmel. Az egész estét betöltő alkotásban korabeli archív felvételek mellett helyet kaptak Andrus ezredes visszaemlékezései is: a tiszt a foglyokért felelős amerikai őrség parancsnoka volt. Hallható lesz továbbá Willy Brandt: a Szocialista Internacionálé elnöke legutóbbi budapesti látogatása alkalmával fogadta a stábot, és nyilatkozatot adott az akkori eseményekről, ametörekvéseivel és eredményeivel igazolva alkalmasságát arra, hogy nemzetközi fórum lehessen. Mit hoztak ezen túl ezek a kétévenkénti találkozók? Arra nincsenek számadataim, hány száz kórusmű nyújtott gyönyörűséget a hallgatóságnak; arra sem. összesen hány együttesnek adott inspirativ erőt a további munkához az itteni részvétel e 10 alkalommal. Ajt viszont tudom, hisz gyakran hivatkozunk rá, hogy a pécsi kezdeményezés idején (1964) talán 4—5 kamarakórus működött az országban. Tizennyolc év alatt csaknem megtízszereződött a kisebb létszámú, inti- mebb, választékosabb műsorú; a kórusirodalom elfeledett vagy ritkán hallható műveinek előadására (is) önkéntesen társuló amatőr együttesek száma. A példa, az ösztönzés, a mérce: Pécs. Ahová szívesen eljönnének olyan minőségi csúcsokon muzsikáló együttesek is. mint most a Kölner Kantorei például, dehát a ,,keret"-ből c jelenlegi formában mindössze négy külhoni együttes fogadására telik. Sokféle ma a mi megítélésünk ezen a hepehupás földgolyón, mór ahol tudnak rólunk. De amit művészi értékekben és egyéb szellemi kincsekben leteszünk a világ asztalára, az nekünk van, s azt általában senki nem vitatja. Kár lenne ezt Pécs esetében továbbra is parlagon hagyni! Az ismert Kodály-mű. Ady soraira, többször is elhangzott a fesztivál- koncerteken; „Mi mindia mindenhonnan elkésünk", I „Mi biztosan messziről jövünk .. Egy ízben „osztrák-németül" is. Tekintsük e muzsikát finom célzásnak. Piackutatók, gazdasági lyeken fiatal újságíróként lehetett jelen. „Miért állnak?" címmel forgatta legújabb filmjét Magyar József. Művében arra keresett választ, miképp lehetséges, hogy merőben másképp vélekednek az emberek munkájukról a nyolc óra megkezdése előtt, közben, majd a fehér asztal mellett. Kárpáti György a magyar külkereskedőkről fogalmazta meg véleményét „A tehén” című filmjében. Ebben a legkülönfélébb helyzetekben lehet találkozni e szakma képviselőivel s egyúttal láthatóvá válik, hogyan képesek megvalósítani a rájuk bízott feladatokat. szakemberek és a hazai fesztiválok nemzetközi rangját eldöntő illetékes szervek különös figyelmébe ajánlva. o A jubileumi találkozó főbb vonásai között említhetjük, hogy valamennyi együttes a nemzetközi találkozó elvárható nívóján mutatkozott be. Egyedül a Holland Kodály Kórusnál éreztem a „leéheklés” érzelmi hiányosságait, azt, hogy magas- fokú technikai képzettségük ellenére is, mintha nem tudnák, mit miért énekelnek, s miért úgy, ahogyan. A hét malaysiai szerelmi d.alt épp olyan szürkén, fantáziátlanul szólaltatták meg, mint pl. Kodály Négy olasz madrigálját. A koncertek műsora ideálisan alakult. Az évforduló jegyében a művek több mint egy- harmada Kodály-szerzemény veit (52-szer hangzott fel Kodály-mű); ezenkívül 27, XX. századi alkotás és 18 régi muzsika (köztük egy-két barokk és romantikus mű) szerepelt a koncertek műsorán. Külön élmény, sőt, tanulmány lehetett a kárusvezetők számára az ugyanolyan stílusú művek különböző felfogású előadása. A vasárnap délutáni ünnepi Kodály- koncert ritka zenei élményt jelentett. Csaknem valamennyi kórus fellépett Kodály-művekkel, kár, hogy még fölsorolásukra sincs módom itt. Ezért hadd emeljem ki csupán a számomra legkedvesebbet: a Kölner Kantorei Jesus und die Krämer (Jézus és a kufárok) és az ÉDOSZ Szilágyi Erzsébet Női Kar, valamint a Volán Vasvári Női Kara (Székesfehérvár) közös előadásában a Gergelyjá- rást, a Villőt, a Tánc nótát és a Pünkösdölöt (Hartyáni Judit és Mohayné Katanics Mária vezénylésével). A gálaműsort kilenc kórus és a Pécsi Filharmonikus Zenekar előadásában Melles Károly lebilincselő dirigálásával a Psalmus Hunga- ricus zárta — egyedülálló élményeként azoknak, akik meghallgathatták. o A három fesztivállkoncei-ten 14 kórus lépett fel. Valameny- nyi valamilyen egyéni színnel gazdagította a jubileumi találkozót. Az Országos Széchényi Könyvtár kórusa stílusos, átélt, nagyon szép műsorával (karnagyuk: Párkainé Eckhardt Mária) és Michael Haydn egyik (a könyvtárukban őrzött) kottakéziratának bemutatásával; a Volán Vasvári női kara (Hartyanyi Judit) kifogástalan muzikalitásával örvendeztetett meg. A Szekszárdi Szövetkezeti Madrigálkórus (Jobbágy Valér) jó hanganyagú, de még eléggé nyers hangzásvilágú együttes, amely elnehezülő és kissé terjengős műsorral lépett fel. Molnár Án. na „balladamesélésük” viszont mesésen szép volt. A szombathelyi Jeunesses Kamarakórus (Deáky István) a mai fiatalság minden életörömét, derűjét odavarázsolta, rendkívül muzikális, élvezetes műsorával Könnyedség, átélés, élet; a muzsikálás tiszta öröme lengte körül az ÉDOSZ női kórus (Mohayné Katanics Mária) számait; s hasonlóképpen a tizen-huszon- évesek üdesége, muzikalitása uralta a Budafoki Női Kamarakórus (Biller István) szereplését. Az A Capellb Chor Villach (Helmut Wulz) fellépéséről részben már szóltunk: minden stílusban otthonosak, igen magas fokon. A pesterzsébeti Csili Kamarakó. rus két nagyobb művel szerepelt. Képzett és szép tisztán éneklő együttes, ám férfiszólamaik hangzásfinomsága még hagy kívánnivalókat. A szófiai Penev-kórust ugyancsak bemutattuk külön; a Zeneakadémia kamarakórusa (Párkai István) a tőle megszokott magas nívón mutatott be számunkra új műveket; az OKISZ Monteverdi Kamarakórusa (Kollár Éva) lenyűgöző humorral, bájjal, kifejező erővel szerepelt, és méltán nagy sikerrel. Végezetül a sok jó-közül is a legjobbakból két együttest hadd emeljünk ki külön is. A fesztivál egyik nagy meglepetése az itt először szereplő szegedi Canticum Kamarakórus (Gyüdi Sándor). Nyolc egyetemista kislány és négy fiú: a madrigálkórusok klasszikus összetételében álltak ki. Gyönyörű hangzással, fölényes zenei tudással és lebilincselő muzikalitással előadott színes, elegáns műsorukkal egy csapásra kirobbanó sikert arattak. A Kölner Kantorei úgy szól, mintegy nagyon szép orgona. Érett hangzáskultúrájuk, rendkívüli képességeik és intelligenciájuk révén tökéletes stílusérzékkel szólaltatták meg Brahms, Ravel vagy Debussy műveit csak úgy, mint Bartókot, vagy Kodályt: komoly, elmélyült tisztelettel a mu. zsika iránt. Ráadás számuk szikrázó humora viszont petárdaként robbant egy erősen disszonáns, modern kórusműben (Ligeti György—Weöres: Reggel). Summázva: az összkép nagyon kedvező, s ahogyan a jelen levő hazai és külföldi szakemberek is leszögezték: ez a fesztivál tartalmában gyakorlatilag már nem országos találkozó. Egyetlen lépés hiányzik még. Az, hogy hivatalosan is nemzetközivé nyilvánítsák. Itthon és más nemzetek előtt. Wallinger Endre Új dokumentumfilmek Drávaszögi magyar találósok Lábadt Károly könyvárát Könyvet hozott Horvátországból, Laskáról a posta. Szerzője Lábadi Károly, címe: Hold letette, nap felkapta; alcíme: Drávaszögi magyar találósok. Két dologról szeretnék beszélni. Az egyik: Lábadi Károly könyve egyszerre tudományos alaposságú, a néprajzkutatást gyarapító vállalkozás, és egyszerre elgondolkoztató, remek olvasmány. Lábadi az elmúlt években tíz drávaszögi, jórészt magyar lakosságú faluban — Sepsén, Vörösmarton, Csúzán, Kőn, Karancson, Hercegszöllő- sön, Laskón, Várdarócon, Bely- lyén'Tés Kopácson - szám szerint nyolcszázötvenhat találóst gyűjtött össze, majd a találósokat a folklórtudomány irányelvei szerint rendszerezte, csoportosította, elemezte. A kísérő tanulmányban típusokról és változatokról, a gyűjtés körülményeiről és módszeréről, az anyag területi megoszlásáról, a közlés elvi és gyakorlati oldaláról beszél, vagyis csupa tudományos kérdésről. Én egy emberi mozzanatra gondolok. Lábadi Károly az Eszéken kéthetente megjelenő és éppen most fennállásának harmincadik évfordulóját ünneplő Magyar Képes Újság munkatársa, vagyis újságíró. A tudományosság szempontjából is példamutató vállalkozását a napi újságírói munka mellett hozta tető alá. Kisebbségi, nemzetiségi viszonyok között. Fogyó lélekszámú falvak emberi közösségét vallatta meg. Nincs mögötte tudományos intézet, kutatócsoport, népes munkatársi gárda. Csak adatközlői vannak: Ambrus János, Árpási Rózsa, Bakk Zoltán, Balog Csaba... És van az ő elhivatottsága, fölkészültsége, hite. Hogy mindenkinek, a legsanyarúbb körülmények között dolgozó szellemi embernek is van a lába alatt egy aranybánya, amit neki kell föltárnia, aminek értéke rá van bízva. Vagy napfényre hozza a kincseit, vagy ott hagyja kihantolatlanul. Lábadi Károly megtette kötelességét, elvégezte a munkát. A másik gondolat a műfaj, a népi találósok körül jár. Lábadi gyűjtésének első darabja: ,,Ücskös, bücskös az apja, / Torzos, borzas az anyja, I Csapra ütik, meg is csavarják." Mi az? Bor és hordó. Az utolsó: „Midőn a világra születik az ember, ezt teszi, és mit itt kezdett, míg élete tart, sokszor ismétli." Mi az? Sír. Vagyis a találós kérdés mindig két ember f között teremt viszonyt, ahogy nagyképűen mondhatnánk: interperszonális kifejezési forma. A találósnak kérdezője és hallgatója van. Mindig személyes emberi megnyilatkozás, élőszóban realizálódó viszony. A jelenségnek nem a folklorisztikai, hanem lélektani és esztétikai oldala ragad meg. A találós valamiféle nagyon ősi és mély emberi megnyilatkozás. A várakozás és a fölismerés, a kíváncsiság és a fölfedezés teremt benne feszültséget. Minden találós helyes megoldása apró lelki robbanás, örömkitörés, a megértés, a fölfedezés boldogsága. Hogy a találós mennyire mélyen gyökerezik az emberi lélekben, mutatja a rejtvényfejtés mai népszerűsége. A rejtvény is találós, csak éppen nem közösségi, hanem egyéni, magánemberi, individuális tevékenység. A magános ember játéka, amit egy újsággal és egy ceruzával a kezében űz. Itt ilyesmit kérdeznek: Félcipő (két betű): cí vagy pő. Hangtalan köt: kt. A kályha szélei: ka. Hol van ezekben a Lébadi-gyűjtötte találósok szellemessége, emberi világa, mély bölcsessége, humánus tartalma, kedvessége, bája, humora? Valamikor tele voltak az iskolai olvasókönyvek ízes találóskérdéssel. Jó, fejtsük a rejtvényeket, üssük agyon az utazás unalmas óráit, a két rádióműsor közti szünetet (három betű: december 31- én ér véget — óév), de jó volna megőrizni népi találósainkat is, jó volna ismerni és örülni nekik, különösen akkor, ha még ma is ilyen -bőségben és eny- nyire szomszédságunkban teremnek, mint arról Lábadi Károly gazdag és szép gyűjtése tanúskodik . . . Tüskés Tibor Grain András kamara- tárlata Mohácson Két héten át láthatták Mohácson a Csele Hotel lakói, vendégei és a belátogató érdeklődök a szálló társalgójában megrendezett minitárlatot, ahol a Mohácson született és élő Grain András költő és festő tanár tusrajzait ízlésesen egészítették ki Winternitz, Ferenc és Emmert László fotói. A kiállítóhelyiség szűkében levő városban telitalálatú ötlet a Bartók Béla Művelődési Központ munkatársai részéről, hogy a Duna-parti szálló kedvező megvilágítású halijában helyi alkotók műveiből válogatott kiállítással kedveskedjenek a városba látogatóknak. Grain András leheletfinomon megrajzolt tájképei hangulatilag megragadóak és közvetlenül vallanak a Dél-Dunántúl dombvidékéhez simuló Duna- parti tájról. A képek megtekintése után sokan forgatták az asztalokon talált albumokat, amelyekben a művész karakteresebb, hírlapokban és folyóiratokban megjelent alkalmi grafikáit gyűjtötte össze. Ezek a Valóságban, Élet és Irodalomban, a Dunántúli Naplóban, a Jelenkorban és más sajtóorgánumokban jelentek meg. A kezdeményezés sikert aratott. Most már csak az a kérdés, tudják-e folytatni a tárlatsorozatot a rendezők? K. L.
