Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)

1982-04-06 / 94. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXIX. évfolyam, 94. szám 1982. április 6., kedd Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Holtponton a brigádmozgalom ? (3. oldal) Megnyílt a Pintér-kert * (5. oldal) Hétvége sportja (8. oldal) Megkezdték a nagyüzemi szőlők felújítását. (Tudósítás a 3. oldalon) Csehszlovák-lengyel csúcstalálkozó Prágában Hivatalos baráti látogatásra hétfőn Prágába érkezett a Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok vezette lengyel párt- és állami kül­döttség. Képünkön a LEMP KB első titkára, miniszterelnök (balra) Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, államfő társaságában. Wojcziech Jaruzelski hadse. regtábornok, a LEMP KB első titkára, a Lengyel Népköztár­saság Minisztertanácsának és a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának elnöke hétfőn dél­előtt párt- és állami küldöttség élén hivatalos baráti látogatás­ra Prágába érkezett. A lengyel vendégeket a re­pülőtéren Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasá­gi elnök. Lubomir Strougol, a CSKP KB elnökségének tagja, a Szövetségi Kormány elnöke és sok más vezető személyiség, valamint a prágai lakosság képviselői üdvözölték. Az ünnepélyes fogadtatás után a Wojcziech Jaruzelski ve­zette küldöttség és a csehszlo­vák vezetők a prágai várba haj. tattak. A prágai várban, a cseh­szlovák köztársasági elnök re­zidenciájában, Wojciech Jaru­zelski és vendéglátója. Gustáv Husák, rövid megbeszélést tar­tott. Baráti találkozójuk szívé­lyes, elvtársi légkörben zajlott le - állapítja meg az erről ki­adott közlemény. Felszabadulási ünnepségek, koszorúzások Budapesten Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csa és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa szombat dél­előtt koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a szov­jet hősök emlékművénél, a Sza­badság téren és a magyar hő­sök emlékművénél, a Hősök terén. A Szabadság téren, ahol a zászlódísszel övezett emlékmű­vel szemben csapatzászlóval felsorakozott a Magyar Nép­hadsereg díszszázada, kürtszó harsant, amikor Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke — Czinege Lajos hadseregtábor­nok, honvédelmi miniszter kísé­retében — a koszorúzás színhe­lyére érkezett. A díszszázad parancsnoka jelentést tett az Elnöki Tanács elnökének, aki ezt követően a honvédelmi mi­niszterrel együtt ellépett a dísz­század sorfala előtt, és üdvö­zölte a katonákat. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál (Folytatás a 2. oldalon.) Áczél György ünnepi beszéde Tisztelt Nézőim, Hallgatóim! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, o Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya nevében köszöntőm hazánk valamennyi állampolgárát. A bányászokat, a gyárak munkásait, a földek művelőit, a szellemi alkotókat — mindazokat, akik részesei szocialista építőmunkánknak. Köszöntőm az idősebb nem­zedékek tagjait, akik annak tu­domásával élhetnek, hogy a társadalom igényli ma is ta­pasztalataikat. Köszöntőm azokat a fiatalo­kat, akik felnőtt felelősséggel, elfogulatlan szigorral, önma­gukkal is igényesen vállalják, keresik az értelmes feladatokat. Köszöntőm a nőket, az anyá­kat, több mint egyenjogú — egyenrangú társainkat. Köszöntőm nemzetiségi ál­lampolgárainkat. Véletlen, hogy legnagyobb sorsfordulóink idején Magyar- országon tavasz van. Mintha a nép ismételten bizonyítani akar­ta volna, hogy a történelem leg­zordabb, legtéliesebb korszakai után is új életre kel, új erőre kap. Nemrég emlékeztünk 1848-ra, 1919-re. Most fölszabadulásunk évfordulóját köszöntjük. Ezzel az áprilissal tartozott nekünk a történelem, hiszen két szép márciusi forradalmunkat idegen erőszak tiporta el. 37 évvel ezelőtt jutott végre olyan erő történelmi szerephez sorsunk formálásában, amely fölszabadítani jött, békét hozott. A szovjet hadsereg —, s a vele küzdő bolgár, jugoszláv, ro­mán harcosok, szövetségben az antifasiszta erőkkel — a külső és belső fasiszta erőszak meg­semmisítésével, a magyar nép legsajátabb érdekeit segítette érvényre jutni. Tisztelettel és hálával emlé­kezünk a hazánk szabadságáért harcoló katonákra. Az azóta eltelt emberöltőnyi idő sem törölhette el a fájdal­mat azokért a hősökért, akiknek síremlékei a mi földünkön emel­kednek. Felszabadítóink olyan ország határát lépték át, amelyet fél évezrede csak vesztes háborúk nyomorítottak, s amely a II. vi­lágháborút is elvesztette. A háborút elvesztettük, a bé­két megnyertük. 37 esztendő a bizonyság ró. A szocialista rendszerben párat­lanul rövid idő alatt vált valóra a magyarság számára a több évszázados elmaradottság, meg- késettség fölszámolása, a fel- emelkedés. Ez is bizonyítja a szocializmus történelmi fölényét. 1945-ben a messzebbre látók már fölismerték, hogy szövet­ségünk a Szovjetunióval törté­nelmünk fordulatát jelentette, új távlatokat nyitott Magyar- ország előtt. De tudták azt is, hogy a fölszabadulás — lehe­tőség, amelyet csak a nép vált­hat valóra. Április 4-e ezért nem csupán emlékezésre, hanem önvizsgá­latra is késztet. Nemcsak mi tekintünk vissza, hanem hoz­zánk is fordul a történelem, hogy vallasson: éltünk-e a le­hetőségekkel? Igen. Eltakarítottuk az úri Magyarország fojtogató örök­ségét, megszüntettük a kizsák­mányolást. A szocializmus adott először méltóságot, emberséget az embernek. Milliók szabadul­tak meg a létbizonytalanság lidércnyomásától, a kiszolgálta­tottságtól, a gyűlöletet szító, torz ideológiák rémuralmától. Most birtokolja a nép az or­szágát, ahol azelőtt nem lelhet­te hazáját. 1945 tavaszán még az is csak remény volt, hogy kenyerünk, munkánk legyen, fedél a fejünk felett, ha több nemzedék szo­rong is alatta. Lassan írott történelemmé válik, hogyan tette meg ez a nép a hősies országépítés első lépéseit, hogyan vívta meg drá­mai küzdelmét a kemény osz­tályharcokban rázúduló új fel­adatokkal, hogyan járta végig az úttévesztések és útvesztések keserveit és hogyan újította életerejét, bizakodását — im­már negyed százada — a szo­cialista haladás iránti elhiva­tottságban. Évszázadok vágyai váltak va­lóra. Nemzeti múltunk nagyjai olyan erős, szilárd, független, gazdag országról álmodtak, ahol a népakarat érvényesül — megvalósult. Kossuth Lajos fél életét annak előmozdítására szentelte, hogy az ipar alkossa a nemzetgazdaság gerincét. — Valóra váltottuk. Széchenyi Ist­ván a korszerű, termelékeny mezőgazdaságban a felemelke­dés útját látta. Valósággá lett. Munkánk eredménye békítette meg vitájukat. Hányán hirdet­ték mindkettőjükkel együtt azt, hogy kiművelt emberfők soka­ságát kell teremteni ahhoz, hogy megbecsült tagjai lehes­sünk a népek közösségének! Történelmünk utóbbi évtize­dei ebben is sorsfordulót hoz­tok. A háború sebeit begyógyí­tottak. Erős, sokoldalú ipart te­remtettünk! elindítottuk korsze­rűsítését, a munka termelékeny­ségét meghatszoroztuk, kezd­tünk megtanulni kereskedni. Végbement mezőgazdaságunk szocialista átalakítása, igazi felvirágzása. A harmadára csők-- kent lélekszámú földművelő la­kosság teljesítménye megdup­lázódott, miközben az embe­rek életszínvonala, életkörülmé­nyei az évszázados változat­lanság után gyökeresen megja­vultak, átalakultak. A Magyarországon élő embe­rek biztonságának, jólétének, kultúrájának és méltóságának azelőtt nem ismert szintre való fölemelése olyan tett, amelyet a magyar nép most már vég­legesen és visszavonhatatlanul történelme legfényesebb lap­jaira ír. Ez az alkotó nemzedék át­lendítette az országot a fejet­lenség és a fejlettség küszö­bén, s ez biztos alapul szol­gál a jövő nemzedékek számá­ra a további országépítéshez. Bízvást állíthatjuk, hogy a legutóbbi negyedszázad törté­nelmünk legnyugodtabb, s egyben a legdinamikusabb kor­szaka. Népünknek igaz eszméi, esz­ményei vannak: gondolatokra, cselekvésre éhes társadalom vagyunk. Az állampolgárok nemcsak érzik, hanem tudatosan nagyra értékelik az eredményeket, de tudják és ismerik az ország gondjait is. összefognak az új feladatok végrehajtására és a nehézségek leküzdésére. Ez a nép védi, amit elért, ami már tulajdona, amit gyarapíta­ni akar. Számolhatunk terveink egyik legfőbb biztosítékával, a tár­sadalom szocialista összefogá­sával. Egy egész ország érdeke, történelmi akarata, hogy előbb­re lépjen alkotásban, munká­ban, tartalmas művelődésben, az anyagi és szellemi javak gyarapításában, gazdasága korszerűsítésében, az emberi kapcsolatok építésében, a csa­lád, a kis- és nagyközösségek összekovácsolásában, a szabad­ság rendjének gazdagításában. Ez együttesen szocialista je­lenünk és jövőnk nagy vállal­kozása, egymástól elválasztha­tatlan, megoldandó és megold­ható feladata. Az ebben való cselekvő részvétel jelenti ma az azonosulást a haza ügyével. Vállalni a szocializmust, az országot, vállalkozni arra, hogy nemcsak többet teszel érte, hanem jobban, és nemcsak jobban, hanem gondolkodva, okosabban is. Bármilyen nehezek a külső körülmények, hivatkozhatunk rájuk, de nem változtathatunk rajtuk. A valóságbqn a saját szorgalmunk, tudásunk, akara­tunk, teljesítményünk a fontos, gyakran a döntő tényező. Kedvezőtlen világpolitikai, világgazdasági feltételek között is lehet eredményesen dolgoz­ni, a kínálkozó és felismert le­hetőségekkel élni, vagy azokat elmulasztani, és felkészülni a gyorsabb haladásra. Az egyéni és közös célok pa- rancsolóan követelik a szocialis­ta társadalmi viszonyok erősí­tését, a demokrácia fejleszté­sét, és azt, hogy ne csak álta­lában legyen jó az ország köz­érzete, hanem minden munka­helyen, üzemben, iskolában és intézményben munkára, alko­tásra, serkentő, jó légkör le­gyen. Növekszik a gazdaság, a tár­sadalom különböző irányító (Folytatás a 2. oldalon.) Pécsett Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára és Szentirányi József, a Pécs városi Pártbizottság első titkára megkoszorúzta a felszabadulási emlékművet Koszorúzások Pécsett Hozónk felszabadulásónak 37. évfordulója alkalmából áp­rilis 4-én koszorúzási ünnepsé­get rendeztek Pécsett, a köz­ponti temetőben és a felszaba­dulási emlékműnél. Az MSZMP Baranya megyei és Pécs városi bizottsága ko­szorúját Lukács János és Szent­irányi József kísérte az emlékmű talapzatához. A Baranya me­gyei és a Pécs városi Tanács nevében Horváth Lajos és Czente Gyula koszorúzott. A Hazafias Népfront Baranya me­gyei és Pécs városi Bizottsága, a Szakszervezetek Baranya me­gyei Tanácsa, a KISZ Baranya megyei és Pécs városi Bizott­sága, valamint az Úttörőel­nökség koszorúját dr. Ádám Antal, dr. Pilaszanovich Imre, Neubauer József, Kovács Der zsö, Kovács Jenő, Jankovics Ró­zsa helyezte el. A fegyveres erők és testületek nevében Orbán István, Miski Béla, Megyaszai József és Mező Sándor tisztelgett koszorújával az emlékmű előtt. A pécsi temetőben nyugvó honfitársaik emlékművénél ko­szorút helyeztek Lvov testvérvá­ros küldöttségének képviselői. A szovjet katonák sírjaira és a felszabadulási emlékmű ta­lapzatára virágot helyeztek el Pécs város intézményeinek, vál­lalatainak, iskoláinak dolgozói, tanulói is. Az ünnepségek katonai tisz­telgéssel és az Internacionálé hangjaival fejeződtek be. A központi temetőben Horváth Lajos, a Baranya megyei és Czen­te Gyula, a Pécs városi Tanács elnöke kisérte a koszorút a szovjet hősi emlékműhöz Aczél György elvtqrs, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának ünnepi beszéde hazánk felszabadulása 37. évfordulója alkalmából.

Next

/
Thumbnails
Contents