Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)

1982-04-05 / 93. szám

Bemutatjuk a Holland Kodály Kórost dály-hagyomány tiszteletét. Repeitoórjuk zömében Ko­dály-művekből, kisebb rész­ben XX. századi modem szerzők alkotásaiból áll. A Pécsett most zajló X. Orszá­gos Kamarakórus Fesztivál egyik meghívott külföldi ven­dégeként a tegnap délelőtti fesztiválkoncerten viszont csak a Négy olasz madri­gált hallottuk tőlük, kicsit kemény, nekünk szokatlan felfogásban. — A „Semmit ne bánkód­jál" c. Kodály-művet, ami a műsorban szerepelt még, délután egy magyar kórus­sal együtt énekeljük a szín­házban. Nem akartuk két­szer ... — mondja moso­lyogva a rokonszenves fiatal karnagy, a koncert utáni rö­vid beszélgetésünkön. De a többit, például délután az Angyalok és pásztorok. a Zöld erdőben; vagy este Mohácson a Villö, a Tavasz c. műveit magyarul énekel­jük. Szépen, tisztán ejti a ma­gyar szavakat. Érezhető raj­ta a műgond, amit egyér­telműen tolmácsunknak, Kiss Juditnak tulajdonít, mivel ő tanítja az együttesben a Kodály-szövegek tiszta ejté- sét. _ A Holland Kodály Kórus amatőr együttes. Tagjai há­ziasszonyok és különböző foglalkozású értelmiségiek. Hetente egyszer próbálnak együtt 3 és fél órát de hét közben mindenki énektanár­nál magán-énekórákat vesz, illetve korrepetál. Saját költ. ségén természetesen, aho­gyan a kórust is a havi tag­dijakból és szerepléseik be­vételéből tartják fenn. Szá­mos rádiófelvételük, tv-sze­replésük volt eddig is, most késiül első lemezük, amely­nek egyik oldala Kodály- műveket tartalmaz. Külföl­dön most szerepelnek elő­ször. Magyarországra ugyan régóta készülnek, de kap­csolatok hijón ez csak most valósulhatott meg. Két nap ugyan nem sok, de azért megkérdeztem, milyen imp­ressziókat szereztek eddig? — Nagy különbségeket lá­tunk, s mindannyiunknak meglepetést okozott, hogy a számunkra megszokott lu­xusélet után ilyen egyszerű­en is lehet élni __ Úgy ta­l áljuk, ez jobb és nyugod- tabb élet. mint a mienk ... A fesztivál igen jól szerve­zett. Nagy élmény részt ven­nünk itt, és együtt énekelni más kórusokkal, kapcsolatot találva egymáshoz a muzsi­ka által — mondotta Hollan­der úr. W. E. ▼ Április 5-én, hétfőn este fél 8-kar, a Liszt Teremben a III. fesztivál-hangversenyen három hazai együttes lép fel: a pesterzsébeti Csili Kamarakórus Zakariás Ani­kó; a Zeneművészeti Főis­kola Liszt Ferenc Kamara- kórusa Párkai István, s az OKISZ Monteverdi Kamara- kórusa Kollár Éva vezénylé­sével. Az est két külföldi vendégegyüttese közül elő­ször a szófiai Penev Műve­lődési Ház Kamarakórusa (Bulgária) szerepel Ko­dály, Britten és mai bolgár szerzők műveivel; a koncer­tet a nagy érdeklődéssel várt Kölner Kantorei (NSZK) zárja. Debussy-, Ravel- és Brahms-művekkel. Nem tagadom, érdeklő­déssel vártam őket. Egy hol­land kórus, amelyik 1966- ban megalakul, és azóta Kodály Zoltán nevét viseli. A Mester iránti tiszteletből alapította meg együttesét Dick van den Berg, a neves amsterdami karmester és zenepedagógus, oki Kodályt barátjának mondhatta, és több ízben találkozott is vele Amsterdamban; s aki­nek elhunytóval (1975-től) a fiatal Dick Hollander vette át a kórust, s vele a Ko­Vadmadarak visszavadítása „Stresszállapotban vagyunk...” „Fejjel lefelé” Van egy különleges temető New Yorkban, a bronx-i állat­kertben: a kipusztult állatfa­joknak állítottak itt mementó- ként jelképes fejfákat. Ügy néz ki, mint egy katonai teme­tő, valamelyik nagy csata szín­helyének közelében. Ebben az évszázadok óta folyó csatában azonban nemcsak az állatok vesztettek, hanem az ember is: egy-egy állatfaj kipusztulásá­val valahol megszakad a bio­lógiai lánc, s ennek hosszú tá­vú következményei rendszerint beláthatatlanok. A kipusztulással fenyegetett állatokat nemzetközi termé­szetvédelmi összefogás próbál­ja megmenteni, több-kevesebb sikerref. Magyarország is több állatfajért felelős: vadmadarak közül elsősorban a túzokért, a parlagi és réti sasért, kere- csenysólyomért, mint leginkább veszélyeztettekért. Az élettér szűkülése és a me­zőgazdaság kemizálása jelenti a legtöbb veszélyt a vadmada­rak számára, de nem elhanya­golhatók azok a károk sem. amelyeket a vadorzók, az ille­gális vadmadár-tojást gyűjtők Megíújnák a trombitát Zenés hiánylista több tételben Fújnák, de hiányzik, és sok más hangszer és tartozékuk is a hangszerboltokból. A hegedűs: — Megfelelő minőségű húrok nincsenek; nem lehet hangfogót kapni. Brócsázni is tanulok, az isko­láét használom; csak hirdetés útján juthatok jó hangszer­hez. Az OSZK stúdióvezető: — Legutóbbi nyugati utamon de­vizáért, legálisan hoztam négy éVre elegendő szaxofonnádat és a lukakat lefogó párnákat a hangszerhez. Hawai-gitáron is játszom, ehhez húrt nem kapok; 80 nyugatnémet már­kát fizettem, hogy olyan húr­készletem legyen, amivel a legközelebbi nyugati útig ki­húzom. Sajnos, a szórakozta­tózenészek hangszer- és al­katrész, illetve kellékellótásá- ra a kereskedelem nem gon­dol, pedig nem elég levizsgáz­ni — játszani is kell. nem­egyszer éjszakahosszat. Az oboista: — A hivatásos együttesek, szimfonikus zene­karok ellátása sem kielégítő. A legnagyobb gond a hangsze­rek minőségének megóvása. A hangszerész szakma utánpót­lásáról éveken ót nem gon­doskodtak, nincs kellő elisme­rése ennek a szép foglalko­zásnak. Zenekarom 80 ezer fo­rintos francia oboáját Fran­ciaországba kellett javításra visszaküldeni __ A gitáros: — Jó minőségű elektromos gitár csak bizo­mánybán kapható, a behoza­tali valutakeret korlátozása miatt. A klasszikus (spanyol) gitár fehér holló, a forgalom­ban levő lengyel és bolgár gitárok nem adnak zenei él­ményt, s ez nagyon visszave­ti a hangszerrel ismerkedő ér­deklődését. A zeneiskoloi igazgató: — A fuvola és az oboa hiánycik­kek, az olcsó cseh klarinétok beszerzése is nehéz, egyedül rézfúvósokat lehet ímegfelelőt kapni. A tanuló hangszernek minősülő szegedi hegedű, brá­csa és gordonka minősége sokat javult, de még mindig gyenge. Ami a tartozékokat illeti, valóságos stresszálla­potban vagyunk; pl. jó mi­nőségű vonószőr. ha néha van is. a gyerekeknek megfizethe­tetlen. Zongora? Iskolai tanu­lóhangszerhez kétévi sorbán- állás után jutottunk. A pécsi Kossuth utcai te­rületi szakbolt eladója mind­ezeket csak megerősíti: — Fő feladatunk, hogy magán- személyek igényeit elégítsük ki, de a legtöbb hangszerre háromszoros igény volna, mint amennyit a TRIAL nagykeres­kedelmi vállalat „leosztásá­ból" kapunk. A hangszer lu­xuscikknek minősül, s nem jut rá elegendő valutakeret. A zene iránti igény azonban egyre nő és finomodik, s ha igény van, azt ki is kellene elégíteni... A BARANYAKER áruforgal­mi osztályvezetője: — Tekintet­tel a boltunkban jelentkező igényekre, javasoltuk, hogy egy jelentős többlet-valutake- retet — amit országos társulá­sunk többi tagjaival együtt kaptunk —, költsünk hangsze­rekre. De a tagtársak más véleményen voltak__ E gyfelől tehát igényt kel­tünk az igényes muzsikálásra, másfelől azonban a boltok nem tudnak hangszert adni a hangszeren játszó ezrek kezé­be. Karinthy emlékezetes fi­úcskája a létra legfelsőbb fo­kára tornátza magát, hogy végre eljátssza azt a bizonyos gyönyörű dallamot... Nem mindegy, milyen hege­dűn. Varga János nak a groteszkről szóló írásából idéznünk. Elvégre ki kapta meg 1970-ben Franciaország­ban a Fekete Humor Nagydí­ját? A groteszkről szóló írásában — terpeszállásban, fejjel lefelé — egy szomorú szertartás is szerepel: „lmhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, föl­csöpögő könnyek fótyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, is­merősök, közeli 's távoli roko­nok, továbbá az özvegy ... so­káig emlegetik __ a kedves h alottat, és ezt a mókás, pom­pásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a kép­mutatásnak, a hazudott rész- vétnyilvánításnak”. Ne ólljunk-e tovább is ter­peszállásban, fejjel lefelé, s ne kezdjük-e halálánál Örkény István hetvenéves „egyperce­sét”? A groteszkre, a különösre, a furcsára sok példa van a világ- irodalomban. Swift Gullivere egyszer óriás, egyszer hüvelyk- nyi emberke lesz, Gogol hiva­talnoka elveszti az orrát, s az orr kegyelmes úrként flangál Szentpétervár-szerte. A groteszk a társadalmi visszásságok áb­rázolásának régi . jó eszköze. Örkény Istvánnál is. Miért ne illene hozzá? Örkény István „fejjel lefelé"- való élete, életműve végső kór­házi ágyán befejezett Forgató- könyv című tragédiájával kez­dődik, majd további drámák következnek — ne felejtsük: visszafelé! —, a Vérrokonok, a Pisti a vérzivatarban, a Macs­kajáték, a Tótékból készült film, az Isten hozta, őrnagy úr!, az­tán a Tóték című dráma, az Egyperces novellák, elbeszélé­sek, az ötvenes években riport- utak Dunaújvárosba (Sztálinvá- rosba) az új, a szocialista Ma­gyarország felfedezésére, 1952- ben a Lila tinta című neveze­tes. vitát kavaró elbeszélése, 1947-ben a Lágerek népe. ha­difogságának naplója. 1946- tól 1943-ig szovjet hadifogság; 1941-ben első elbeszéléskötete, a Tengertánc; 1937-ben első számottevő írói jelentkezése a Szép Szóban; 1934-ben gyógy­szerészdiplomát szerez, aztán leérettségizik, középiskolába, elemi iskolába jár, végül 1912. április 5-én Budapesten egy jómódú patikus fiaként meg­születik. Ezelőtt hetven eszten­deje. Halála olyan közeli még, hogy terjedelmes életművét csak most kezdi felmérni az irodalomtudomány. Sok vita folyt körülötte, az azonban biz­tos: Örkény István, a metszőén éles elméjű író igazi humanista, századunk jelentékeny, nagyon is komoly alkotója. Győri László El kell idegeníteni az embertől Snlymászek sznktatják vadászatra Április 5-én, ezelőtt hetven esztendeje született Örkény Ist­ván Kossuth-dijas drámaíró és elbeszélő. 1979. június 24-én halt meg. Forgatókönyv című tragédiá­ját a Vígszínház, Macskajáté­kát a Pesti Színház játssza, könyvei sorban megjelennek. „Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozítúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni. Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról. íme, a világ fejtetőre állt" Örkény István születésének hetvenedik évfordulóján egyál­talán nem szentségtörés az iró­okoznak. Roppant csábító per­sze például a rétisasfészekból (egész Dél-Dunántúlon jelen­leg csak 8 fészek található be­lőle) tojást lopni, amikor egy- egy tojásért külföldi gyűjtők két autó árának megfelelő ösz- szeget fizetnek. A joggyakoriat meglehetősen vegyes képet mutat: Tolnában és Somogy megyében volt a közelmúltban ' példát statuáló büntetés, Baranyában viszont ilyenről nemigen lehet hallani. A természetvédők a madár­tani egyesület tagjainak ború­látó kétkedése nemcsak a jog- alkalmazás következetlenségei­nek szól: ha ugyanis egy meg­sebesített, foglyul ejtett mada­rat el is koboznak, attól még az nem lesz biztonságban, ha visszakerül eredeti környezeté­be. Rendszerint nem megfelelő az izomzata, tollazata, a fog­ságban „elsatnyúlt” benne a vadászösztön, vagyis beteg példány, a természetben csak pusztulás várhat rá. Zsúfolt, kis területű állatkertjeinknek nem lehet célja és nem is alkalma­sak arra. hogy a védett madár­fajok fennmaradását biztosít­sák: a vadmadarak jó része nem költ fogságban. Harmat Antal, a Magyar Ma­dártani Egyesület baranyai csoportjának korábbi titkára nemrégen egy olyan tervezetet készített, amely a fogságba ke­rült, vagy megsérült vadmada­rak természetbe visszajuttatá­sát, „visszavaditását" szolgálja egy speciális telep létrehozá­sával. — — Terveink — úgy látszik —, sokáig csak tervek maradnak, egyrészt, mert a megvalósítás néhány százezer forintba ke­rülne és erre nincs senkinek sem pénze, másrészt a madór- visszavadító telep még annyi­ra újdonság, hogy már a gon­dolatának is sok ellenzője van, pedig ilyen telepek léteznek már például az NSZK-ban, Spanyolországban is — mondja Harmat Antal. — Hogyan folyik a madarak visszavadítása ? — Először is tudományos módszerességgel helyre kell ál­BegipszeK szárnyú kabasólyom (Harmat Antal felvétele) lítani a madár fizikumát. Utá­na — ohogy a solymászok csi­nálják —, edzésekkel rá kell szoktatnunk a madarat a va­dászatra, majd amikor ez már sikerűit, fokozatosan el kell idegenítenünk az embertől, hogy féljen tőle, mert csak ez jelenthet számára biztonságot a természetben. A vodmadár- visszavadító telep Dél-Dunón- túl bármely védett természeti területén megvalósítható lenne, s csak két-hórom szakember kellene hozzá. S bár ennek szükségességét jó néhány szak­ember elismeri, csak nagyon távoli reményünk van egyelőre, hogy meg is valósulhat. D. I. Kodály hangverseny Barcson Színvonalas hangverseny színhelye volt Barcs, április első napján is. A Városi Pedagóguskó­rus és a Vikár Béla Zeneis­kola tanárainak hangver­senyén magyar népdalfel­dolgozások mellett, klasszi­kus kórusművek is megszó­laltok. A tanári hangszer- szólók Vivalditól Szokolai- ig különböző zeneművek ' tolmácsolására vállalkoz­tak, s ez azt bizonyítja, hogy a kórus, a kórust ve­zénylő Kovács Tamás és az intézet tanórai körültekin­téssel készültek a bemuta­tóra. A fiatalabb korosztály adott számot felkészültsé­géről az április 4-i hang­versenyen, melynek tiszte­letbeli vendége Kodály Zol­tánná volt. A város és a városkörnyék iskoláinak kó­rusai mellett a program­bon fellépett a berzencei és a koposvári Tóth Lajos Ál­talános Iskola kórusa is. A hallgatóságnak szép él­ményben volt része: a több­száz kislány és kisfiú egy­szerre szólaltatta meg hall­hatatlan zeneköltőnk „Forr a világ” c. művét. Zákányi Zsolt vezényletével. Gál Endre □Héttői

Next

/
Thumbnails
Contents