Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)

1982-04-03 / 92. szám

■ I

Elnézem ezt a több ezres varjúnépséget, amint harsány károgással kavarog a város felett. Látszik, hogy zavarodottak: leszállnának, de nincs hová, mert a kétlábú óriások elvették tőlük a szántóföldet, ahol nemzedékek megszámlálhatatlan sora talált egész éven át eleséget.

Csakugyan elvettük a varjaktól ezt a másfél négyzetkilométernyi te- ■ ületet, de még inkább magunktól, hiszen fontosabb volt itt lakásokat építeni, mint kukoricát meg mást termelni.

Lvov-Kertvárosról van szó, ahol tíz esztendeje kezdtek emelkedni a házak - az első szerelésének a kezdetéről a Dunántúli Napló 1972. február 17-i számában adtunk hirt. Emlékszem: napfényes, hideg napok voltak, álltak a daruk, a trélerek szorgalmasan- hordták az elemeket, amelyek nem sokat pihenhettek a földön - akkor még tároló- állványok során támaszkodtak tucatszámra -, mert a szorgos' kezek

egy-kettőre rájuk akasztottá kötelet, és máris emelkedte gasba. Nem volt késlekec idő, hiszen jó néhány hón< ben volt akkor már az égé rész, ezt pedig be kellet mert abban az időben is volt a lakásra váró.

Az történt ugyanis, hogy panelcsalád éppen „lefutó új városrészt már új pane tették volna, ha az - az i készült tervek szerint - nei tek volna gazdaságtalan Emiatt aztán gyorsan át ke gozni a már kész rendezési régi panel szerint, a sabl pedig fel kellett újítani, hí évig még gyártóképesek le

1971-72 fordulóján mind leadott apait-anyait, és Iá es év végén már 670 lakó: tak, s azóta is közel ezret Ha a most véget ért évn< átadottakat is hozzászámitj év alatt 10158 lakás kér ezek pedig 38-40 ezer e