Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-03 / 92. szám
6 Dunántúlt napló 1982. április 3., szombat Egyre több az autó a faluban, de azért egyesek még az energiatakarékos kerékpárt használják Szabadszentkirály lendületben Nehéz község, nehéz emberek, — mondta Szabadszentkirályról a falu egyik vezetője. Mai szó- használatunkban ez a kifejezés körülbelül azt jelenti, hogy a szabadszentkirályiak makacs emberek, meggyőződésüket, álláspontjukat nem köny- nyen adják fel, nehezen mozdithatók bármilyen lelkesítő cél érdekében. Ezzel a megállapítással viszont szembe lehet helyezni egy tényt, amely önmagáért beszél: tavaly Baranya megyében a településfejlesztést segitő társadalmi munkák versenyét az alsófokú társközpontok kategóriájában Szabadszentkirály nyerte meg egy lakosra jutó 7117 forint értékű társadalmi munkával. Országosan is kiugró eredmény s Baranyában a kategória második helyezettje fele ennyit produkált csak. A Hazafias Népfront megyei Bizottsága, országos tanácsa által alapított Nemzeti Zászló kitüntetésre terjesztette fel Szabadszentkirályt. millió forintot fedezett csak. A termelőszövetkezet. amelynek építőbrigádja volt a kivitelező 1,6 millió forinttal támogatta terveinket, a többit a lakosság pénzbeni hozzájárulása 'és‘önkéntes munkája fedezte. Az építkezés 1980-ban és 81 -ben zajr lőtt, de közben más jelentős társadalmi munkák is voltak a községben: parkosítás, a járdaépítés, elkészült a szabadidőpark tornatermének korszerű fűtésrendszere, felújítottuk a gyógyszertár épületét, átadtuk az új postahivatalt, amit már tavaly . tovább bővítettünk, hogy hely legyen benne az új Crossbar-központnak. Két év alatt 10 217 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke Szabadszentkirályon. Ugyanakkor a társközségeink is kitettek magukért, különösen Pécsbagota. Verőfényes márciusi délelőt- tön járjuk a falut a tanácselnökkel. Megnézzük a falu büszkeségét a szabadidőparkot, az új iskolát ahol most 150 gyerek tanulhat. Oroszi Béla, az iskola igazgatója most már azért izgulhat, hogy az úpület- állagát megóvja. Sok évig dédelgetett álma teljesült tavaly szeptemberben. Séta közben Frittmann László a tanács további fejlesztési terveiről beszél: egy új természetes Läufer László felvételei A gyerekek kedvelt szórakozóhelye a falu szélén épült szabadidőpark jégpályát szeretnének kialakítani a szabadidőparkban, köves- utat építeni az új lakótelepen, folynak már a tárgyalások a Szentlőrinc és Vidéke AFÉSZ- szel, hogy egy kis ABC-áruhó- zat kellene létrehozni a volt iskola épületében, oda át lehetne telepíteni a kocsmát és így a kultúrház fejlesztésére is lenne hely. Mind olyan terv, amelynek megvalósításához Szabadszentkirály egész lakosságának összefogására lesz szükség ismét. Elsőként a járdaépítés kerül sorra, ez a legégetőbb feladat: a tanács megvásárolja az anyagot, a lakosság pedig önerőből megépíti a járdát. * Kovács Béla, a Szabadszentkirály községi pártbizottság titkára a tanácselnökhöz hasonlóan a fiatalabb évjárathoz tartozik. — És azon szabadszentkirályi vezetők közé, akik nem ebben a községben születtek, mint például a termelőszövetkezet elnöke, a tanácselnök és a Népfrontbizottság titkára —teszi hozzá Kovács Béla. — Talán nem véletlenül alakult így, hogy a község saját szülötteiből nem tudott vezetőt nevelni magának. Ebben a faluban hosszú ideig nem történt semmi, s minden újért külön kell harcolni. Ma már lendületben van Szabadszentkirály. Ehhez persze az kel. lett, hogy a község valamennyi vezetője együtt munkálkodjon, példát mutasson a párttagokkal együtt, ha kell az ásó, a lapát, a malterkeverő mellett is. Vannak még itt azonban olyan idősebb emberek, akik még most is a nemesi önérzetüket ápolgatják és ösztönösen próbáinak elgáncsolni minden új kezdeményezést. Azt hiszem azonban, hogy az utóbbi néhány év igazán lelkesítő eredményeivel egy új hagyományt kezdtünk teremteni: a lakosság összefogását, öntevékeny munkáját Szabadszentkirály jövőjéért. Dunai Imre Csóka Józsel, a szabadszenl- királyi Béke Termelőszövetkezet osztályvezetője, a községi népfrontbizottság titkára már egy új hagyomány kezdeteiről, keletkezéséről mesél: — A társadalmi munka úgy 3^4 évvel ezelőtt lendült fel igazán községünkben. Előtte sok volt a gond és alig-alig történt valami a faluban, a 70-es évek elején a termelőszövetkezet is csak tengődött. A változás ak,%-A történeteket általában nem érdemes Adómnál és Évánál kezdeni, s különösen nem kétszer elkezdeni, de Szabadszent, király esetében szükséges. A szabadszentkirályiak méltán büszkék arra, hogy községük már I. István király idejében lakott település volt, egyébként erre utal a község neve is. István király kultusza sok évszázados hagyomány Szabadszentkirályon, s mit tagadjuk, leginkább vallási köntösben jelentkezik. A „Szabad” jelző pedig Zsigmond királyhoz kötődik egy kedves legendával, amelynek ugyan semmi okirati bizonyítékát nem találták eddig a hely- történészek, de mégis elevenen él a községben. Az 1400-as évek táján Zsigmond király az ellene fellázadt nagyurak elől menekülve Szabadszentkiróly határában került üldözői elé. A falu patakjánál két asszony ruhát mosott. Ök rejtették el á mosó- teknő alá az üldözői elől menekülő királyt, aki később hálából a községnek nemesi városi rangot adományozott. Ezt a címet Mária Terézia is megerősítette. A régi általános iskola falában nemrégiben megtalálták Szabadszentkirály Zsig- mondot is ábrázoló nemesi címerét. Vr Csak a múltból nemigen lehet építkezni, s az utóbbi másfél évszázadban a nemesi öntudat ápolgatása több kárral, mint haszonnal jár Szabadszentkirály számára. Ma már ennek a nemesi szemléletnek kevés képviselője van a községben, de még mindig akadnak az öregek körében ennek az életfelfogásnak is szószólói. Az ő idejük azonban Szabadszentkirályon is végérvényesen lejár. kor kezdődött, amikor a 70-es évek közepétől szinte az egész falu vezetése kicserélődött és egyben meg is fiatalodott. A község hamar kimozdult álmos nyugalmából, mikor az új vezetők tenniakarását és terveit megismerte. A sportpálya és szabadidőpark építése volt az első, mikor ö lakosság nagyobb része társadalmi munkát vállalt. Ez a létesítmény még nem kész, évről évre építgetjük tovább, de már most elmondható róla, hogy kevés hozzá hasonló található Baranyában. A nagy erőpróba azonban az új általános iskola felépítése volt. A régi már düle- dezett, kicsinek is bizonyult, tanács pénzeszközei és a felsőbb támogatás együttesen is kevés lett volna iskolaépítésre. A társadalmi munka szervezését a népfrontbizottsóg vállalta. Nem volt könnyű, jártunk házról házra meggyőzni az embereket, ösz- szeírni ki mit és mennyit vállal. A tanács által kibocsátott téglajegyekből is szép összeg jött össze, a termelőszövetkezet is mindent megtett a cé| megvalósításáért, és az építkezésen hétvégeken legalább 30—40 ember dolgozott mindig: a termelőszövetkezel szakmunkásai és a segédmunkát végző szülők, népfront-aktívák. És sikerült: múlt év szeptember elsején át tudtuk adni az új iskolát. Frittmann László, az ország talán legfiatalabb községi tanácselnöke, 1977jben 24 évesen választották meg erre a tisztségre Szabadszentkirályon. Legfőbb ajánlólevele korábbi KISZ-munkája volt, és az a program, amit egy mondatban Így lehet megfogalmazni. Sza-. badszentkirályon a község múltjához méltó jövőt kell építeni. A tanácselnökkel a község legjellemzőbb adataival kezdjük a beszélgetést: — Szabadszentkirálynak 870 lakosa van, a tanácshoz tartozó Gerde, Velény és Pécsbagota társközségekkel együtt 1800 lakosa. Az 1970-es népszámlálás idején még 916-an éltek Szabadszentkirályon, a lélekszám 1978-ig lassan, de folyamatosan csökkent, ettől kezdve viszont már állandónak mondható. Elértük. hogy a fiatalok ma mór nem költöznek el a faluból, sőt kezd kialakulni egy új lakótelep is. A társadalmi munkák, a la-' kosság összefogása egyre inkább meghatározó Szabadszentkirály életében. — Két büszkeségünk van — mondja Frittmann László ta^ nácselnök. — A szabadidőpark, és az új iskola. Ez utóbbi különösen nagy erőfeszítést követelt mindenkitől, s megépülése a lakosság önkéntés hozzájárulása nélkül lehetetlen lett volna. Vé. gül is mintegy hatmillió forintba került és ebből a felsőbb támogatás és a tanács saját fejlesztési alapja mintegy 3,3 Kényelmesek konfliktusa Mennyit és hogyan dolgozunk? A kérdés első felére könnyebb a válasz. Munkahelyünkön 42 órát hetente és ezen felül — felmérések, becslések szerint — átlagosan vagy két-há- rom órát naponta. Utóbbihoz sokféle tevékenység sorolandó, az adat tehát, pontatlan és túlontúl álta-. lános. Van, akire négy-öt óra is jut, van akire semmi. Vélhetően nagyon kevesen vallanák be, akárcsak maguknak is, nemhogy nyilvánosan: nem szeretnek dolgozni, utálják a munkát. Azt már valamivel többen, hogy szeretnek ugyan dolgozni, csak éppen azt a munkát nem kedvelik, amiért a fizetésüket kapják. Rosszul választottak pályát, munkahelyet, ám nem változtatnak, mert a változtatáshoz erőfeszítés kellene, és egyelőre ennyiből is megélnek. Nyilatkozatok, riportok visszatérő fordulata: „szerencsés vagyok, mert a munkám hobbym is”. Ha jól belegondolunk, egyetlen' passziónkra, szenvedélyünkre sem fordíthatunk annyi időt, mint amennyit munkával töltünk. Szabad időnkben ritkán csinálunk olyasmit, amit nem kedvelünk. Sajnáljuk rá azt az egy-két órát. Jól tudom persze, hogy a munka elsősorban megélhetésünk forrása. És aki, mondjuk, lakásra gyűjt, aligha engedheti meg magának, hogy a többletjövedelem megszerzését attól tegye függővé, tetszik vagy nem tetszik a tisztességes pénzszerzés adott módja. De a választott szakma, a hivatás is csak annyit jelentene, hogy csinálom, mert muszáj, mert valamiből meg kell élnem? Aligha. Példák sokasága bizonyítja, hogy dolgozni igenis lehet szenvedéllyel. És ugyancsak példák, sajnos gyarapodó példák figyelmeztetnek rá, hogy e szenvedélyünknek is határt kell szabnunk. Mert a túlzott terhelést nem bírja szervezetünk Fenyegetően sok az infarktus, a korai halál. Okai összetettek, magyarázatuk szakembert, tfrv őst illet. Laikus legfeljebb arra vállalkozhat, hogy az okok egyikén töprengjen. Nevezetesen azon, hogy vajon ki és miért kerül úgynevezett konfliktushelyzetbe, miért él feszültségben? Nézzük csak: X. szereti és kiválóan végzi munkáját. Következésképpen mindig valami újat, a korábbinál hasznosabbat akar És ütközni kényszerül, amit már- már természetesnek fogadunk el, mondván, az újért meg kell küzdeni, az újat nem értheti meg mindenki azonnal. Ami jól hangzik, csak nem a teljes igazság. Mert az új, a jobb nem mindig bonyolult, nem mindig nehezen követhető. Mindössze a kényelmesektől avagy a kedvetlenektől kíván többet, azonosulást a tőlük idegen felfogással. Márpedig a kényelmesség, a kedvetlenség aligha fogadható el természetesnek. Az ütközés, a feszültség is elkerülhető lenne, illetve az volna az ideális, ha a kényelmesek ütköznének, mert őket kényszerítené rá a közfelfogás, ha minden esetben az önös érdekük is magatartásuk megváltoztatását diktálná. Nem valószínű, hogy belerokkanna a változásba az, aki energiá- -. jónak felét-harmadát emésztette fel korábban. Mennyit és hogyan dolgozunk? A személyre szóló válaszhoz kinek-kinek egyes szám első személyben kell feltennie a kérdést: „mennyit és hogyan dolgozom?" és mindjárt utána: „így helyes, így tisztességes vajon?" M. D. Tavaly készült el a falu büszkesége, az új iskola
