Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-21 / 108. szám
1982. április 21., szerda Dunántúli napló 3 Ilyen családi házakat, ikerházakat és sorházakat is lehet építeni panelból llj Jogszabályok A márciusi hónap egyik legkiemelkedőbb jogszabályalkotási eseménye, hogy megjelent a Minisztertanács új renáelete a házadóról és a házértékadó- ról, s megtalálható a Magyar Közlönyben (a március 12-i számban) az ezt végrehajtó pénzügyminiszteri rendelet is. A változások lényege abban foglalható össze, hogy a ház- * értékadót, mint önálló adónemet megszüntették, s beépítették a házadóba. A lakóépületek (lakások) után fizetendő évi házadót differenciáltan állapították meg. Budapest belső területén például egyszobás lakásnál 270, kétszobásnál 430, háromszobásnál 590, négyszobásnál pedig 750 forint az évi házadó. Minden további szoba utón újabb 750 forintot kell fizetni. A főváros külső területén az II házadé új szabályai - Miniszteri rendelet a nyelvvizsgákról - Nyitvatartási pétiek a kereskedelemben radó összege attól is függ, hogy a lakótelek közműves-e vagy sem. Ugyanez a helyzet a városokban is: a megyei városokban azonban a többinél némileg magasabbak a házadótételek. A községeknél három kategóriát állapítottak meg. Ezek az 5 ezer lakos feletti, a 3-5 ezer lakosú és a 3 ezer lakos alatti falvak. Egy háromszobás ház után az első kategóriában 220, a másodikban 190, a harmadikban pedig 130 forintot kell évente fizetni. Az üzletek, műhelyek házadója helyiségenként - a területtől függően — évente 180 forint. Az egyéb adóköteles helyiséMennyibe kerül egy lakás? G yönyörű képek a mintalakótelepről. Tetszetős, jó beosztású házak, többnyire beépített tetőtérrel — s mindez házgyári panelból. Az áruk négyzetméterenként szinte azonos a szabvány lakótelepi épületek lakásaiéval, csak hát itt másfél-kétszer akkora egy lakás, garázs is került mellé, igy az ára eléri az egymilliót. (A telek és a közművesités költségei nélkül, de ezeket a többi lakótelepeken is az állam fizeti.) A riport végén a műsorvezető azt kérdezi: miért nem olcsóbbak c gyorsan, kevés nfunkával felépülő lakások a hagyományos épitésmóddal készülteknél? Kíséreljük meg a választ. Minden termék kétféle munkából áll össze. A különféle anyagok, alkatrészek egy korábbi munkafolyamat végtermékei, csak éppen most kerülnek felhasználásra. Ilyen a tégla, a cement, a vízvezetékcső és még számtalan dolog. Ugyancsak e csoportba tartoznak azok az eszközök, amelyek segítségéve! elkészül a lakás, de ezeket nem építik be, hanem fokozatosan használódnak el. Ilyen az állványzat, a betonkeverő, az emelőgép és így tovább. A gazdaságtanban ezeket így együtt holtmunkának nevezik. A másik fajta munkát, amely az előbbit működteti, illetve beépíti, a termelés helyszínén találhatjuk — ennek szaknyelvi neve: élőnjunka. Ezekután nézzük meg a lakások munkaigényét. A hagyományos technológia alkalmazásakor kevesebb a holtmunka, több a helyszínen végzendő élőmunka, míg a házgyári panelek összeszerelésekor fordított az arány. Néhány szám: egy házgyári lakás elkészítése átlagosan 1300 munkaórát kíván. Ennek egynegyede a panelgyártáshoz, míg a többi az összeszereléshez, illetve a befejező munkákhoz szükséges. Egy téglából készült lakásra még egyszer ennyi munkaórát kell fordítani — vagy — ami ugyanezt jelenti — meg kell duplázni oz építők létszámát. És a holtmunka? Ehhez nehéz ilyen egyértelmű számokat sorolni. Egy házgyár 100 milliókba kerül, évente elkészít 2—3 ezer lakást és 5—8 év múlva rekonstrukcióra szorul. A panelszállításhoz speciális gépjárművek, majd az építés helyén toronydaruk kellenek. Ezen túl az új építési mód beruházásokat indukáj a cementiparban; a kohászatban (például betonacél); a vegyiparban (például hőszigetelő- és tömítőanyagok) és így tovább. Vagyis az építőipar holtmunkaigénye más iparágakban növeli meg az élőmunka mennyiségét — ha csak nem nő ott is a termelékenység. (Tévedés ne essék, ha a hagyományos technológiát futtatják fel, az is beruházással járt volna! Igaz valamivel kevesebbel, de munkáskézzel nem bírta volna az ország azt az építésmódot.) Az egész folyamatra igaz kell hogy legyen az iparosítás alaptétele: azért kell gépesíteni, hogy egységnyi munkával egyre nagyobb értéket lehessen előállítani. Igen ám, de ahol a mennyiségi és a minőségi változások egyszerre jelentkeznek, ott e tételt megelőzi vaJami: a felhalmozás, amely a tőke születésekor is fájdalmakkal járt és nem gond nélküli a későbbi termelni kezdő beruházások létrehozásakor sem. A fájdalom díja csak az lehet, hogy a sorozatgyártás felfutásával a géppel gyártott termék olcsóbb lesz és eltűnik a hiány is. Nos, Svédországban — ahol a 60-as évek elején rövid idő alatt zajlott le az építőiparban a technológiai váltás — minden várakozás ellenére nem csökkentek a lakásárak. Igaz, nem is nőttek és ki lehetett elégíteni a társadalom lakások iránti szükségletét. Ha a gazdaságosságot szem előtt tartó tőke így járt, akkor feltehetően illuzórikus számon kérni a csökkenést nálunk is. Viszont a hihetetlen áremelkedésre választ kell találni (az elmúlt 15 évben csaknem háromszorosára nőttek a lakások előállítási költségei). A válasz kulcsa a termelékenység — a holtmunkáé ugyanúgy, mint a helyszíni élőmunkáé. És ha a termelékenység alacsony, a lehetségesnél eleve drágább a házgyár, az ablak, a vízcsap és így tovább. Ezek összegeződnek a kivitelező vállalatnáj, ahol a szervezetlenség tovább növeli a. munkaráfordítást - következésképpen az árat is. Néhány kiragadott példa: az egyik házgyárban évek óta rossz a gyártósor automatikája. Ez plusz három embert és rosszabb minőséget jelent a gyárban — a vésések és szitkozódások idejével pedig a szerelés drágul. Egy másik vállalatnak van any- nyi szakiparosa, hogy a házai elkészítéséhez szükséges festő-, tapétázó-, szigetelő- és burkolómunkákat el tudja végezni, de az ütemtelen termelés miatt az év második felében alvállalkozókat kell foglalkoztatnia. Azután a következő év elején saját dolgozói kijavítják az alvállalkozók hajrában összecsapott munkáit. A példák meg- toldhatók három számmal is: egy házgyári lakás elkészítésére a vállalatok 700—1200 órát fordítanak (az átlag valamivel 900 óra fölött van). A szórás jóval nagyobb a megengedhetőnél. Végül foglaljuk össze a válaszokat. Lehetne kevesebb munkával építeni? Igen. Ekkor olcsóbb lenne az építés? Feltétlenül. Csak az építőiparnak kell rendeznie a sorait? Nem, bár önmagában ez is nagy előnnyel járna. Németh K. Géza Bajban van a Szomjas tüzér Utolsó „simítások” a május elsején nyíló Diana téri vendéglő éttermi részében Erb János felvétele Munkahelyet választanak a pályakezdő orvosok és gyógyszerészek Az egészségügyi intézményekben elbírálták az orvostudományi egyetemek végzőseinek álláspályázatait, s a döntést ezekben a napokban közük az egyetemekkel és a pályázókkal. Miként dr. Lukács Jenő, az Egészségügyi Minisztérium szakoktatási és továbbképzési főosztályának vezetője elmondta, február közepén hirdették meg a pályakezdőknek szánt állásokat. Az idén is — akárcsak tavaly - átlag 20 százalékkal több állást ajánlottak, mint amennyi a végző hallgatók, illetve a pályázók száma. A budapesti, a pécsi, a szegedi és a debreceni orvostudományi egyetemen e tanév végén több mint ezer általános orvos, 130 fogorvos és 200 gyógyszerész fejezi be tanulmányait. Közülük mintegy 130-an külföldiek, akik visszatérnek hazájukba. Több mint 200-an pedig társadalmi ösztöndíjasként kötnek munkaszerződést, ők nem pályázhattak. Részt vesznek viszont a pályázaton a tavaly végzettek közül azok, akik ez ideig nem helyezkedtek el. fgy 800 orvos csaknem ezer, míg 125 fogorvos 160 és 150 gyógyszerész mintegy 200 állás közül választhat. Az általános orvosi állások 24, a fogorvosi állások 8, a gyógyszerész állások 33 százalékát a budapesti, az állások zömét vidéki egészségügyi intézmények hirdették. Szabolcs megyében például 39, Nóg- rádban 29 pályázónak kínálnak állást, miközben számos társadalmi ösztöndíjast is fogadnak. Mi készül a Diana téren? A vendéglátás és az alvóváros Bajban van a Szomjas tüzér. Jön az ellenség, vagyis inkább a versenytárs, mivelhogy a Szomjas tüzér egy kocsma a pécsi Kertvárosban, és egy kocsma igazi pllensége a másik kocsma. A Szomjas tüzér sorsában osztozik a Berek bisztró, s még egy kis presszó is. De a Baranya megyei Vendéglátó Vállalatnál úgy ítélték meg a kertvárosi vendéglátás helyzetét, hogy kevés ennyi üzlet. Még akkor is kevés, ha a Nevelési Központ segít a lakosság étkeztetésében; a földszinti, üzemi büfének épült részében délután bisztró várja a vendégeket. Kis cukrászüzem, hidegkonyha is van a Nevelési Központban. Mégis igazában ellátatlan eddig a Kertváros. Ezért a megye egyik legszebb üzletét nyitják meg rövidesen a Diana téren. „Ilyen még nem volt!" — állítják a vállalat központjában. A Ickossági érdek és az üzlet előre terjedő jó hír, egyaránt indokolja a kérdést:- Milyen is lesz a Diana téri étterem? Válaszol Báli Sándor, a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat áruforgalmi osztályának vezetője: — Ilyen üzletünk még nem volt. A kivitelezés módja tekintetében egyedülálló a megyében. Annyira, hogy túl sokan kaptak kedvet itt étkezni, s a tervezett háromszáz vendégre elegendő termelőképesség már most kevésnek tűnik. Igaz, ez a háromszáz adag nemcsak ebédet, hanem ugyanannyi reggelit és vacsorát is jelent.- Miért tartozik majd ez az üzlet a legkorszerűbb magyar- országi típusba? — Berendezése; a kapcsolódó kiszolgáló helyiségek, azok felszerelése az országban jelenleg használatosak közül a legkorszerűbb. Két terme közül a nagyobbat mozgatható válaszfalakkal kisebb termekre lehet tagolni. De egyben nagyobb tömeget is képes fogadni, például nagy rendezvények alkalmából. A kisebb terem ugyancsak tovább tagolható még kisebbekre. Zenés étterem lesz. Jellemzője: a baranyai táj étel- különlegességeit készítjük és szolgáljuk fel a hagyományos ételek mellett. Vagyis olyan lesz az étlap, mint a megye, többnemzetiségű, s többféle sajátos ízű népi ételt is lehet majd kapni. Az italsor is jehhez illeszkedik, vagyis tájjellegű innivalót is árusítunk. Cukrász- sütemény iránti nagy igénnyel is számolunk, nagy választékunk lesz belőle, nyáron pedig fagylaltból. — Nyáron a kertvárosiak is szívesen szabadulnak a négy lal közül, otthon is, vendéglőben is. — Számolunk vele. E végett még a nyári idény kezdetéig megnyitunk egy nagy kerthelyiséget is. A tanács és a Kertészeti és Parképítő Vállalat segít ebben. — A vendéglátás szempontjából alvóvárosnak számit-e a Kertváros? — Annak véljük. Ezért a déli órákban a közétkeztetést segítjük., Két-háromszáz ember ebédjét vállaljuk, üzemi étkeztetés jelleggel. De az alvóváros fogalma annyit jelent, hogy az ott lakók délben a város másik részén dolgoznak, ott is ebédelnek, este azonban már nagy forgalomra számíthatunk, étlap szerint fogyasztás alapján. Mivel szombaton és vasárnap nincs közétkeztetés, a kertvárosiak odahaza vannak a saját városrészükben, ezért olyan szolid árrendszert alakítunk ki, másodosztályú szinten, amivel már étlap szerint fogyasztó törzsvendég réteg is kialakítható. — Mibe kerül ez az üzlet és mekkora forgalomra számítanak? — Az UNIBER tervezte, részben állami költségvetésből 5 millió forintért létesült. A forgalom? Havonta megközelítően félmillió forintot tervezünk. Úgynevezett szoros elszámolású üzlet lesz. gek adója 160 és 440 forint között van. Az üdülők, hétvégi házak évi adóját ugyancsak kategóriánként eltérően állapították meg. Háromszobás üdülő után a legmagasabb kategóriában évente 900 forintot kell fizetni, s minden további szoba után újabb 800—800 forintot. A fővárosban a hétvégi házban lévő üzlet, műhely után helyiségenként évi 500—550 forint az adó. Egy 3 ezer lakosnál kisebb lélekszámú községben egy egyszobás üdülő, hétvégi ház adója mindössze évi 50 forint, a kétszobásé 100, a háromszobásé pedig 200. Nagyobb üdülőnél minden további szoba után 500—500 forintot kell fizetni. Bizonyára sokakat érdekel az a rendelet is, amelyet a művelődési miniszter az állami nyelvvizsgákkal kapcsolatban adott ki. A jogszabály melléklete részletesen felsorolja, hogy melyek azok az 1950. december 31. utáni vizsgák, valamint okiratok, amelyek egyenértékűek az állami nyelvvizsgával, illetve a nyelvvizsga-bizonyítvánnyal. A Magyar Közlöny március 12-i számában olvasható az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének rendelkezése is — az idegen nyelvtudás anyagi elismeréséről. Eszerint nyelvtudósi pótlékban kell részesíteni azt a dolgozót, aki olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett meghatározott, élő idegen nyelvek rendszeres használata a kollektív szerződés vagy a munkaügyi szabályzat szerint nélkülözhetetlen. Nyelvtudósi pótlékban lehet részesíteni továbbá azt a dolgozót is, akinek a munkakörében meghatározott idegen nyelvek használata nem nélkülözhetetlen ugyan, de hasznos. Nem fizethető nyelvpótlék a nyelvtanári munkakörben foglalkoztatott (idegen nyelvet oktató) illetőleg a tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozó részére. Csak a második és a további idegen nyelvekért kaphat pótlékot az, aki munkaideje alatt rendszeresen fordítói,, vagy tolmácsi feladatot lát el. Ugyanez a szabály vonatkozik a kutatói munkakörben foglalkoztatott dolgozókra, valamint a felsőoktatási intézmények oktatóira. A dolgozóknak fizetendő nyelvpótlék mértékét az alapbér meghatározott százalékában a kollektív szerződés írhatja elő, a rendeletben megszabott keretek között. Ezek a következők: a nyelvpótlék európai nyelv után középfokú nyelvvizsgánál 4—8, felsőfokú után pedig 8—15 százalékig terjedhet. Nem európai nyelvek után ugyanezek a határok 8—15, illetve 10—30 százalék. A kollektív szerződés a nyelvpótlék mértékét - az említett korlátok között - forint összegben is meghatározhatja. A pótlék mértékének megállapításánál figyelembe kell venni, hogy a dolgozó nyelvismeretének munkaköre ellátásában milyen jelentősége van. A pótlékot minden ténylegesen használt idegen nyelvért külön-külön kell megállapítani és fizetni. Lényeges előírás azonban, hogy nyelvpótlék legfeljebb három idegen nyelv használatáért adható és összege nem haladhatja meg az alapbér 45 százalékát. Végül röviden egy másik pótlékról, amely a kereskedelemben dolgozókat érinti. A belkereskedelmi miniszter az ötnapos munkahét országos bevezetésével kapcsolatban módosította egy korábbi rendeletét. Az új jogszabály szerint nyitvatartási pótlékot kell fizetni a vállalatok bolti dolgozói részére: — a szombaton 13 óra után nyitvatartó általános áruházakban, ruházati és iparcikk-üzletekben, a fővárosban és megyeszékhelyeken. — a szombaton 14 óra után nyitvatartó élelmiszerüzletekben - az édességboltok kivételével - a városokban. Ez a rendelet — kihirdetése napján — március 25-én — már hatályba lépett. D. A.
