Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)

1982-04-20 / 107. szám

1982. április 20., kedd Dunántúli napló 5 Volán-napok az IH-ban a Mozgalmi Házban Elismerő oklevél Harkánynak A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa társadalmi mun­káért elismerő oklevelet adomá­nyozott Harkánynak. Az okleve­let dr Ádám Antal, o HNF Or­szágos Tanácsának tagja nyúj­totta át tegnap délután Szép Jánosnak, a nagyközségi tanács megbízott elnökének a Bolgár Múzeumban rendezett ünnepsé­gen. Szép János tanácselnök rövid beszámolót tartott a nagyközség fejlődéséről, ( fejlesztéséről. Eb- ismeréssel szólt Harkány lakos­ságának, üzemeinek, vállala­tainak a nagyközségért végzett igen értékes társadalmi munká­járól.' Az anyagi eszközök jóval szű­kösebbek annál, hogy valameny- nyi településfejlesztési, község- szépítési munkát fedezni tudja­nak a rendelkezésre álló ösz- szegből. Éppen ezért elenged­hetetlen, hogy az emberek amit tudnak, megtegyenek lakóhe­lyükért. Harkányban tavaly a társadalmi munka értéke elérte a 12,2 millió forintot, s ez 11 százalékkal haladta meg az 1980-as évit. Nem véletlen hát, hogy a nagyközségnek odaítél­ték az elismerő oklevelet. Ebből az alkalomból a leg­több társadalmi munkát végző egyéneket és briqádokat is el­ismerésben részesítették: a HNF Baranya megyei Bizottsága Ki­váló Társadalmi Munkás kitünte­tésben részesített hét, a helyi HNF-bizottság Érdemes Társa­dalmi Munkás kitüntetésben ré­szesített 15 főt, illetve kollektí­vát. „Hatvanhat” a televízióban Aktuális témát választott a a Hatvanhat című népszerű te­levíziós fórumsorozat. Az ide­genforgalmi szezon elején ugyanis a vámosok munkájáról, a határátlépés szabályairól, a ki- és behozható termékek lis­tájáról vitatkozhat, kérdezhet majd a Hatvanhat című mű­sorban a levélíró néző a sza­vazógépes stúdióban. Levélcím: Magyar Televízió, Budapest, 1810, Szabadság tér 17. Elnyerték a KISZÖV vándorzászlóját Baranya megyei Cipőipari Szövetkezet Kőszegi János, a Háziipari Szövetkezet elnöke vette át a kitüntetést jelentő zászlót Haasz Jó­zseftől, a KISZÖV elnökétől. Szokolai István felvétele Baranya megyei Háziipari Szövetkezet A KISZÖV által meghirdetett versenyben eredményesen tevé­kenykedtek a Baranya megyei szövetkezetek, közülük a leg­jobbak nyerték el a KISZÖV Baranya megyei elnökségének vándorzászlóját. A Baranya megyei Háziipari Szövetkezet kollektívájának, il­letve a szövetkezet elnökének. Kőszegi Jánosnak tegnap dél- » után a KISZÖV-székházban tar­tott ünnepségen adta át a zász­lót Haasz József, a KISZÖV el­nöke. A szövetkezet dolgozói közül Horváth István tűzrendész a Tűzbiztonsági érem arany foko­zatát; Dénes Nándorné, a kö­tőüzem vezetője és Máté István műanyagfröccsöntő a Kiváló Dolgozó kitüntetést vette át, 44 dolgozó jutalomban részesült. A háziiparisok az elmúlt évben a műanyag játékaikkal, műsza­ki és háztartási cikkeikkel, bú­torszöveteikkel, népművészeti és kötött áru termékeikkel vívtak ki maguknak országos elismerést. Értékelték a „Rokkantak éve" mozgalmat A Baranya megyei Cipőipari Szövetkezet dolgozói nevében dr. Tassy Erzsébet elnök vette át a zászlót Haasz Józseftől tegnap délután a Helyőrségi Művelődési Otthonban tartott ünnepségen. A szövetkezeten belüli mun­kaversenyben a szigetvári 24. számú részleg nyerte el a Ki­váló részleg címet, kilenc bri­gád kapta meg a Szocialista brigád címet, brigádzászlót, a bronz és az ezüst fokozatot. Ki­váló dolgozó lett Márkus Gyu­la, Kelemen Gyuláné és Nyúl András. Jutalmat 60 dolgózó kapott az ünnepségen. Társadalmi ünnepség Több CSEB Az Állami Biztosító első negyedévi gyorsmérlege szerint az elmúlt három hó­nap alatt csaknem 40 ez­ren kötöttek csoportos sze­mélybiztosítást, s jelentős az emelkedés a lakásbizto­sításoknál is. A mezőgaz-' dasági nagyüzemek köré­ben bizonyos mérvű tartóz­kodás mutatkozott. Az oka feltehetően a biztosítási feltételek legutóbbi módo­sítása, amely differenciálta a díjakat. A csökkenés azonban itt sem számot­tevő, mindössze 3 százalék­kal kevesebb a biztosított gazdaságok száma, mint az elmúlt évben. Kártérítést mintegy 100 mil­lió forinttal többet fizetett a biztosító a lakosságnak, mint a múlt év azonos idő­szakában. Ez azt jelenti, hogy az első negyedévben egymilliárd forintot meg­haladó összeget fizettek ki ügyfeleiknek. Egyhetes rendezvénysorozatot tart a pécsi Ifjúsági Házban a Volán 12. Vállalat, melynek ke­retében a különböző progra­mok célja: bemutatni a válla­lat tevékenységét, azt a sokol­dalú munkát, amit a helyi, hely­közi, és távolsági közlekedés­ben végeznek. A tegnap este kezdődött Vo­lán-napok első programjaként előadás hangzott el az épülő új távolsági autóbusz-pályaud­varról. Ma, a gépjárművezetők kiválasztásának, felkészítésé­nek gyakorlatáról hangzik el tájékoztató, majd a járműtípus- kiválasztás műszaki és gazda­sági szempontjairól hangzik el előadás. Szerdán délután öt órakor fórumot rendez a válla­lat vezetősége, amelyen részt vesznek a tanács, valamint a rendőrség képviselői is. Csütörtökön délután négy órakor, az Ifjúsági Ház előtti parkolóban mutatkozik be a Volán SC autósszakosztálya, majd az érdeklődők beszélge­tésen találkozhatnak a verseny­Elismerés hatvannégy vállalatnak, kollektívának zőkkel. Este nyolc órakor a vál­lalat Bartók Béla férfikara ad közös hangversenyt az IH vo­nószenekarával és a Volán- kvartettel. Pénteken délután öt órától Koszits Attila vezeti a diszkót, a vendégek természe­tesen a Volán fiataljai lesz­nek. A tegnaptól péntekig tartó Volán-napokon egyébként be­mutatkoznak a vállalat amatőr művészei, közlekedési és üzem- történeti kiállítás látható töb­bek között az IH Galériában. „... Képei a mohácsi, a du-, nai táj, az ember napi életé­nek élmény- és érzésvilágát tükrözik. Érett művész, erről ta­núskodnak rajzai, grafikái, mo­zaik freskói, cement faliképéi és farost intarziái. .. . Megbe­csült pedagógus, tiszta, követ­kezetes ember, a mohácsiak festője..." — vallotta a mű­vészről Fischer János, a Mo­hácsi Városi Tanács elnöke va­sárnap délelőtt Kolbe Mihály festőművész-grafikusnak a Pé­csi Galériában megrendezett kiállítása ünnepélyes megnyitó­ján. A rajzokból, színes rajzokból. A számok megdöbbentően nagyok: a Föld lakosságának közel egytizede valamiféle fizi­kai-szellemi sérüléssel él. A kö­zel 500 millió rokkant érdeké­ben indította 1981-ben az ENSZ o rokkantak évét, s határozta meg az elkövetkező évtizedet a rokkantak segítésének évtizedé­vé. Hazánkban, s ezen belül is festményekből válogatott kiállí­tási anyag az utóbbi 12 év ter­mése. Kolbe Mihály rendkívül termékeny művész, lételeme az aktivitás ma is, 75 éves korá­ban. Pontosan 50 éve él a Du- na-parti kisvárosban, ahol a fő­iskola elvégzése után telepe­dett le. Azóta az ihlető Duna menti táj és népélet festőjének tartják. Számos csoportos és több egyéni kiállítása volt Bu­dapesten (1966, 1974) és Pé­csett (1968, 1969, 1973). Művé­szi tevékenységét, emberi habi­tusát egyaránt tisztelet, megbe­csülés övezi. Mostani tárlata május 9-ig láhtató a Pécsi Ga­lériában. szűkebb pátriánkban, Baranyá­ban is széles társadalmi össze­fogással indult meg a rokkan­tak ügyének felkarolása. Az év lezárult, s tegnap délután Pé­csett, a Mozgalmi Házban ün-_ népi külsőségek között vonták meg a szervezők — élükön a megyei koordinációs bizottság­gal — az esztendő eredmé­nyeit, 5 részesítették elismerés­ben a kiemelkedő munkát vég­zett kollektívákat, egyéneket. Piti Zoltán, a Baranya me­gyei Tanács elnökhelyettese a rokkantak éve értékelése kap­csán elmondotta, hogy sikerült céljainkat megvalósítani; meg­alakult a Mozgássérültek Bara­nya megyei Egyesülete, létrehoz­tunk egy szociális foglalkoztatót, s több mint 3 millió forintot fi­zettek be többek között a vál­lalatok, kollektívák, egyének a rokkantak megsegítése érdeké­ben nyitott számlára. Megmoz­dult megyénk társadalma, sike­rült a figyelmet a rokkantakra, irányítani. Az év zárása azonban nem jelenti az akció zárását: a rokkantak érdekében továbbra is, folyamatosan munkálkod­nunk kell. Ezt követően 64 vállalatnak, kollektívának adott át oklevelet és emlékplakettet Czente Gyula Pécs város Tanácsának elnöke a mozgássérültek évében vég­zett kiemelkedő munkájuk elis­meréséért. Végezetül Duba Gé- 7Óné, az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal képviselője szólt a további feladatokról, a rok­kantak éve akció országos si­keréről. Kőibe Mihály tárlata Pécsett előtt Háború ön azt írja levelében, asz- szonyom, hogy általában tet­szik a televízió műsora — még ha nem is minden műsor, de az ízlések ugye különbözőek, meg hát ott is emberek dolgoznak, nem sikerülhet minden munka egyformán jól —, ellenben ami egyáltalán nem tetszik önnek, s ami ellen teljes szívével tilta­kozik, sőt lázong, az a háborús témák örökös jelenléte a mű­sorban. Nekünk — írja —, akik még jól emlékszünk azokra a borzalmakra, igazán elegünk van a fölelevenítéséből. Nem tudnak olyan érdekes témákat találni, ahol közben nem puf- fognák a fegyverek? Észrevételével — ezt különben ön is írja — nincs egyedül. Éppen a héten tette föl ugyan­ezt a kérdést valaki a televízió elnökének is a nyilvános fóru­mon. Olyannyira nincsen egye­dül, hogy — bevallom — már magam is lázadoztam ez ellen a jelenség ellen, nem olyan­kor persze, amikor egy-egy mű­vészileg kiemelkedő alkotás ke­rül képernyőre, hanem olyan­kor, amikor közepes, amolyan „tizenkettő = egy tucat" fil­met látok. S éppen mert az ön levelén tűnődtem, néztem más szemmel a hét (ügyeletes) háborús filmjét, ami a Valahol Oroszországban címet viselte. Mégpedig olyan szemmel: vajon lehetett volna-e ugyanezt a témát nem háborús viszonyok közé helyezve feldolgozni? De­hogynem lehetett volna. Ez a hatalmaskodó típus ugyanígy viselkedik, ha nem egyenruhát visel, a megtorlás rafinált és kevésbé rafinált módozatai is rendelkezésére állanak. Amit azonban veszített volna ez eset­ben a film, az egy jelenet: a hamis hazafiságot és a napi feladatot kiszolgáló, prostituóló- dott „művészet” eredeti, való­ban egy korszellemet tükröző megjelenése. így is lehet a há­ború ellen szólni — ezen azt hiszem, nincs vita köztünk. Azonban ... A háború nem­csak ebben a groteszkké szelí­dített filmben volt jelen a kép­ernyőnkön, még ezen a héten sem, amit témánk szempontjá­ból talán a közepesnél is „gyen­gébb" hétnek ismerhetünk el. Ott volt a háború még abban a kétrészes összeállításban is, amit kifejezetten szórakoztatási célzattal készítettek, Amiről a pesti Brodway mesél címmel, ízlés dolga ez is, én nem lel­kesedtem a műsorért, de voltak erényei is. Egy kis kultúrtörté­net/ szórakoztató betétekkel. S ha már történet — mi lett az eredmény? Miss Arizona a "má­sodik világháborúban ért szo­morú véget, munkaszolgálat, bombázás, nyilasok, kizsarolt aranyak, egyszóval itt is, ebben a könnyed szórakoztató mű­sorban is fölbukkant a háború. De mit lehet tenni? Ha egyszer így történt? A Pannonhalmáról készített dokumentumfilm meg kifejezet­ten a háborúról szólt. Ezt a parányi sziget gyanánt létezett menedékhelyet valóban meg kellett örökíteni, most még le­hetett, élnek néhányon az egy­kori tevékeny tanúk közül. Ilyen mozzanatai is voltak annak a háborúnak, talán egy kicsit vigasztaló mozzanatai az egyéb­ként vigasztalan háborúnak, aminek emlékét Európa nem tudja kiheverni. Mi sem. Három példa — egyetlen hé­ten — belátom, hogy még min­dig sok egy kicsit. De — s ez talán a fentiekből is világos — egyelőre nemigen látok lehe­tőséget arra, hogy ez az arány csökkenjen. A múltról alkotott helyes képünk még mindig ki­egészítésekre szorul. A fiatalok különösen • hajlamosak nem tudni dolgokról, amiről pedig tudniuk (sajnos) feltétlenül mu­száj. Ebben a mai megtépázott idegrendszerű, puskaporos hor­dókon táncoló világban nem lehet egészen elhallgatni erről az utolsó nagy példáról, a vi­lágháborúról. Az 000110105' lenne. H É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents