Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-17 / 104. szám
VASÚTBONTÓK Jó évszázada kordék kilométernyi sora hordta d töltésnek valót, kubikosok ezrei adták meg a leendő vaspálya formáját, amely az összes létesítménnyel, őrházakkal, sorompókkal együtt mindössze két esztendő alatt készült el a Mecsek ölén. A dohogó gőzösök húzta Pullmanokban egykoron keménygclléros urak utaztak, úri kisasszonyokkal, piacozó kofák, hegyháti gazdák adomáz- tak a világ dolgairól, elütve a több órás időt, miközben a mecseki viaduktokon és az alcgúton áthaladva, a vízválasztókat párhuzamosan követő pályán a szerelvény befutott a pécsi indóházhoz ... S most. a kései utódok tömzsi dózerekkel rugaszkodnak neki a töltésnek, több száz lóerős gépeikkel fölszaggatják a százéves vasút maradványain amely mellett már ott húzódik az új pálya . .. A több mint tíz éven át tartó rekonstrukciós munka eredményeként a MÁV korszerű pályát, új alcgutakat építtetett a Mecsekben, a főváros és Pécs között tovább csökkent a személy- és expresszvonatok menetideje, és jelentősen megnövelték a pálya teherbíróképességét is. A több mint egymil- liárd forintot felemésztő munkálatok a befejezéshez közelednek: az utolsó fázis a régi nyomvonal eltüntetése, a töltések elsimítása . .. — Szentlőrinc és Godísa között megközelítőleg huszonöt kilométeres szakaszon kell elvégeznünk a rekultivációs munkákat, azaz, úgy visszaadni a területet a mezőgazdaságnak, hogy a földeken ismét megindulhasson a művelés — magyarázza Dobó Ferenc beruházási műszaki ellenőr a cserdi faluvégen, ahol a felújított őrház szomszédságában beszélgetünk. Szentlőrinc irányából kék IFA érkezik, lassít a fénysorompónál, elfordulna mellettünk, de Dobó Ferenc leinti. — Merre vannak most? — kérdi. A gépkocsivezető magyarázza, hogy az új pálya mellett az egykori helyére, Bük- kösd határába viszik a termőföldet, ott végzik éppen a terítést. Ezen a szakaszon különben, csak a „babákban'"'álló telefonoszlopok léniájából következtethetek ,az egykori vasút nyomvonalára, azok ugyanis egyelőre a helyükön maradnak; alattuk viszont akár holnap mezőgazdasági gépek dolgozhatnának, hiszen a töltés elegyengetésével legalább száz méterrel megnövelték a tábla szélességét. — Hány hektár lehet az a terület, amit a korábbi vor>al foglalt el? — fordulok Dobó Ferenchez. — Kiszámolhatom, de nincs különösebb jelentősége, mert a hasznosítható „vonal" szélessége tizenöt és háromszáz méter között váltakozik. Vannak olyan szckaszok, amit egyáltalán 6. HÉTVÉGE nem, vagy csak igen nehezen lehetne megközelíteni a munkagépekkel. A birka, a marha viszont könnyen járja, így egyes részek legjobban legelőként hasznosíthatók. Különben nem több mint nyolcvan hektáros területről van szó a dombok között, a vízfolyások mentén. — Persze, ne gondolja, hogy az úgynevezett rekultivációs program megvalósítása simán indult — veszi át a szót Antal László kisajátítási ügyintéző, aki a munkák előkészítésének legjobb ismerője. — Tulajdonképpen a földvédelmi törvény alapján kötelezett bennünket a Megyei Földhivatal az eredetinek mondható gllapot visszaállítására. Az első határozatban szinte az egész területet szántóként kellett volna helyreállítani. Szerencsére a többszöri fellebbezés eredményeként a Megyei Tanács figyelembe vette kérésünket. így aztán egyes helyeken erdősítünk, — vagy tizenkét hektáron —, például a Kishajmás—Husztót közötti részen, a régi viaduktok környékén, ahol több ezer tölgy- és akáccsemetét ültetünk el. — A legrosszabb szakasz különben a godisa—abaligeti — állítja Dobó Ferenc —, ahol sziklát is kell robbantanunk. A munkálatok során megközelítőleg száztízezer köbméter földet mozgatnak meg, a régi töltéseket elbontva, és benne foglaltatik az a sok tízezer tonna termőföld is, amit a szent- lőrinci termelőszövetkezettől vásárolnak köbméterenként tizenöt forintért. Dobó Ferenc szerint a szállítási költséget is figyelembe véve a föld köbmétere belekerül vagy hatvan forintba, mire*a helyszínen elteríthetik. Mindent egybevetve, a rekultivációs munkák belekerülnek vagy huszonötmillió forintba, de megéri. Már csak azért is, mert újrahasznosítható területet kapnak a környéken gazdálkodó mezőgazdasági üzemek — a szentlőrinci, a hetvehelyi, az abaligeti és kishajmási termelőszövetkezet —, továbbá kulturáltabbá válik az új vasúti pálya környéke. Hetvhelyre érve, megállunk az új pálya alatt átbújó úton, felkapaszkodom a magas töltésre, melyre betonlépcsősor vezet. Antal László és Dobó Ferenc a jobboldali lankák irányába mutat. — Itt már vetés zöldéit, mint látja — mondja Dobó Ferenc. — Az egykori anyagvételi göa- röket megszüntettük, a tsz ismét művelheti a földjét. Balra, az alig néhány száz lelket számláló kisközség húzódik a Bükkösd patak mentén, amelynek az utóbbi években egyre inkább megváltozik az arculata. A patakkal és az új vasúti pólyával párhuzamosan új utcát nyitottak: épülnek a családi házak. — A vasútépítés tette lehetővé a vízrendezést, az utak szélesítését - mondja Takács Imre, a hetvehelyi tanács elnöke. Megoldás előtt áll a Bükkösd patak községen belüli Vnedrének kotrása, a Hétméhek völgyi vízfolyás rendbetétele. Hetvehelyt elhagyva a töltés mentén zöldre mázolt szerelőkocsi várakozik. Sárga dózer túrja az öregtöltést. Bocskai László és ifjú Baumhakl Ferenc lekászálódnak a gépükről, s magyarázzák: beleakadtak a telefonvezetékbe, azért vannak itt a postások is. — Az ősszel kezdtük el a munkát — vált a szón a Déldunántúli Meliorációs Társaság gépkezelője, Bocskai László. — Most már istenes az idő, de mi egész télen szaggattuk a fagyos töltést. — Milyen termőtalaj lesz ebből a földből? — Ebből? — Bocskai széttárja a karját, mint aki se jót, se rosszat nem akar mondani, aztán így válaszol: — Szóval, ez a köves töltés, miután elterítettük, alulra kerül és erre hordják rá az ötvencentis termőföldet. Visszaszolgáljo majd a gondoskodást, de szerintem sokára . .. A szentlőrinci termelőszövetkezet elnöke, Gergely László egy pillanatig sem tagadja, hogy az a négy-öt hektár, amit a gazdaság a vasúttól visszakap, egy ideig nem lesz olyan értékű, mint a többi földjük: — A humuszképződés gyorsítása érdekében megfelelő mennyiségű istállótrágyát juttatunk majd ki a régi táblákhoz csatolt „szalagokra". Különben Szentlőrinc és Cserdi között a közeljövőben meg kell oldanunk az üzemi vízrendezést a Bükkösd patak és a vasút között. Mikorra a MÁV-tól visszakapjuk a földcsíkot, a melioráció is megkezdődhet ezen a területen. Husztótot elhagyva, Abaligeí előtt a kocsi jobbra letér a földútrc, átbújunk az új vasúti pólya alatt. A több emberöltőt is megélt és olasz hidászok munkáját dicsérő viaduktoól mindössze halomnyi ciklopkő maradt; a több mázsás kőtömbök majd autóra kerülnek, hogy beépítve talán több kilométerre innen házalapokba kerüljenek . .. Antal László szólal meg mellettem. — Számunkra, akik addig csak építettek a vasútnál, teljesen újSzerű volt ez a feladat, arról nem is szólva, hogy egy kicsit át kellett magukat képezni gazdásszá. Gondolhatja, a MÁVTI-nál sem lelkesedtek túlzottan: amikor meghallották a tervezők, hogy újrahasznosítási dokumentációt kell készíteniük, többen a kalapjuk utón nyúltak. De mint látja, a munka folyik és az év végéig a MÁV befejezi a rekultivációt. A többi aztán mór a mezőgazda- sági üzemek dolga . . . Salamon Gyula Ez már az új pálya a kishajmási megállónál I együtt — Tudja fiam, úgy volt az akkoriban ... Megáll a beszédben, a méltósággal teli csönd nyo- matékot ad minden szavának. Két világégés, küzdelem a megélhetésért, meg miegymás; várom, hogy valamiféle vaskos következtetéssel zárja a mondatot. A szeme csillog: — Szóval, hogy 8 krajcár volt egy pohár sör a Balázs féle kocsmában, meg Mary Pickford mutogatta a lábait az Apolló moziban. Hirtelen kivilágosodik a konyha: odakint kisütött a nap. Itt, Pécsett, a Péter utca 38-ban, egyszobás földszinti lakásban lakik Majoros József és felesége, Júlia néni, már vapy ötven esztendeje. A minap tartották 66. házassági évfordulójukat, s ez már magában elgondolkoz- tatóan gyönyörű esemény. Júlia néni szabadkozik: — Túl régen esküdtünk ahhoz, hogy esküvői fényképünk legyen. Berkesden, 1916 februárjában még nem volt divat, hogy a parasztlakodalomra fotográfust is meginvitáljunk . . . Benyit a szobába, kiemel az ágy mellől egy nagyméretű portrét, aztán egy másikat. Le kellett venni a falról, mert nemrégiben a felső szomszéd véletlenségből nyitva felejtette a vízcsapot, s ez tisztességesen leáztatta a plafont. — Ilyenek voltunk, úgy 30— 32-ben . . . Már nem lehet ránk ismerni. — Dehogynem — mondom habozás nélkül. Józsi bácsi 88 éves, Júlia néni 87. Egészségük nem a régi, de azért még mindketten jól bírják. Készülnek a húsvéti ünnepre: jön haza a fiúk, aki az újpesti bányagépgyárnál vezérigazgató. — Meggyes pitét meg zser- bót sütök pár tepsivel, mert nagyon . tésztás a gyerek. Mondja is: nincs annál jobb ízű, mint amit te sütsz nekem, mama. Azonnal diktálja is a zser- bó receptjét: élesztős tésztát gyúr, 2 tojás sárgájával, aztán három lapot simít belőle. Az elsőt a tepsibe rakja, megszórja dióval, utána jön a következő, megint a dió, végül a tetejére a finom móz. — Küldünk egy dobozzal a menyemnek^ is ...- Nem mennének inkább Önök Pestre? Józsi bácsi megrázza a fejét:- Voltunk mi ott, sokat is. Nem való nekünk az utazás. Meg itt vagyunk mi otthon, amíg élünk. Józsi bácsi .kőfaragóként kereste kenyerét, Júlia néni a dohánygyárban dolgozott 10 évet, hogy meglegyen a nyugdíja.- Mi sose veszekedtünk - mondja Júlia néni, igencsak határozottan. — Csakhogy nem mindig egyformán emlékszünk a dolgokra mostanában. Én például nem tudom, hogy mikor ment a férjem nyugdíjba, ő meg nem mondja meg. Nevetnek. Miért is volna erre szükség? A postás hozza havonta a nyugdíjat, s ennyi elég. Józsi bácsi fölemelt mutatóujjal magyarázza:- Régebben hetente fizettek. Azt valahogy könnyebben be lehetett osztani. Egy hónapra előre már nehezebb, főleg így kilencven felé. Sose tudom, hányadika van. Arra viszont határozottan emlékszik, hogy a tulajdonos — akinél kőfaragó volt —, fölutazott egyszer Pestre, és megvett vagy 800 sírkövet a kerepesi temetőben. Bagóért. Aztán azokat a köveket — volt köztük olyan is, ami félúton szétmállott —, lecsiszolták, újra írták, s most itt emlékeztetnek valakikre a pécsi nagytemetőben. Jó üzlet volt, igazán jó.- Egyszer az Apolló moziban műkővel raktuk körbe a nagytermet, úgy vállmagasságig. Mondtam az inasgye^ reknek, hogy úgy illessze a lapokat - a két tenyerét egymás mellé téve mutatja -, hogy a hajszál se férjen közéjük. Az meg csak vigyorgott . . . Aztán egy részt, nekem kellett újra rakni! A szomszédok igen rendesek. Mindenben segítenek: bekopognak, kell-e valami g boltból? Józsi bácsi a húst szereti, s naponta megiszik néhány pohár tejet. Az a hosszú élet titka. Egymásra néznek, mosolyognak. Sose gondolták volna, hogy így meg lehet öregedni . . . Kozma Ferenc • Fotó: Proksza László Hetvehelynél a telefonoszlopok még a felszedett vasúti pálya nyomvonalát követik Feltöltés előtti terület Kishajmás határában A szerző felvételei
