Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-14 / 101. szám
e Dunántúli napló 1982. április 14., szerda A monsummanói La Grotta Giusti Emlékezés a Pécsi Tanárképző Főiskolára 1981 őszén töltötte be harmincharmadik évét a Pécsi Tanárképző Főiskola. 1982. január 1-én elmondhattuk róla: „Fennállt 33 évig és 3 hónapig. Ezután mint a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara él tovább”. Harminchárom év hozzávetőlegesen jókora emberöltőnek számít az időszámításban. Azon kevesek közül jómagam, aki az intézmény születésénél ott voltam, és oktatómunkájában évtizedekig részt vettem, úgy érzem, hogy a megtett út nagyobbnak látszik, ha a végzett erőfeszítéseket és az elért eredményeket együttesen értékeljük. Ahogy becézték városunkban, a „Pedfő", a „Pedagógiai Főiskola" az általános iskolai tanárszükséglet biztosítására indult 1948 őszén. (Csak 1962 Gyógyító barlangok Az országjáró turisták nagy bánatára mind kevesebbet hallani a tapolcai tavasbarlangról, amelyben egykor hangulatos csónaktúrák résztvevőiként gyönyörködhettünk a' föld aiatti kővilágban. (Amint az köztudomású, sajnos, a közelii bauxitbánya mélyülése miatt egyszerűen kiszaladt onnan a víz.) Azok viszont, akik légzőszervi betegségekben szenvednek, annál többet emlegetik Tapolcát, ahol a tavasbarlangtól néhány száz méternyire egy másik föld alatti üreg is tátong, s ebben tartózkodva szinte egyszeriben elmúlnak az asztmás rohamok és megszűnik a szamárköhögés. A gyógyulás oka tulajdonképpen nagyon egyszerű: abban a kórház alatti barlangcsoportozat- ban rendkívül tiszta a levegő, a relatív páratartalom igen magas, s hiányzik onnan mindaz a szenny, amely piszkítja, pusztítja a földfelszíni világot. Hogy magát a kiszáradt tavasbarlangot is átalakítják-e ilyen kúrálóhellyé, nem tudni — ezt a funkcióváltást egyébként legkiválóbb hazai barlangszakértőnk, dr. Kessler Hubert is javasolta —, az viszont tény, hogy nemcsak gyönyörködtetni, kalandra csábítani tudnak az efféle üregek, hanem többé-kevésbé ki is űzik a kórt az emberi szervezetből. Eleink nyilván már régóta tapasztalhatták, hogy bizonyos barlangokba bújva szinte megfiatalodnak, légzésük könnyebbé válik, nehezen mozgó tagjaik ismét úgy forognak, mint amikor még kamaszként futká- roztak. Arra viszont, hogy voltaképpen mi okozza ezt az általános megkönnyebbülést, ismereteink szerint csak a múlt század második, felében kezdték keresni a tudományos választ. Mégpedig az itáliai Mon- summanóban, ahol ma Európa legismertebb és legnépszerűbb klimatikus gyógyhelyeként fogadja ezerszám érkező vendégeit a La Grötta Giusti nevű barlang. Nos, ezt a hegymélyi birodalmat - amely egyébként Firenzétől nem messze tátong — 1848-ban kőfejtés során fedezték fel. Akik elsőként tették be oda a lábukat, azok egyrészt a gyönyörűnél gyönyörűbb cseppkövek láttán álmélkodtak, másrészt meg azt tapasztalták, hogy a benti hőmérséklet igen magas: majdnem 40 fok a Celsius-skálán. És nem sok időnek kellett eltelnie ahhoz sem, hogy kiderüljön: a La Grotta Giustiban elhagyja a testet a csúz, kiszökik belőle a podagra — egyszóval tökéletesen tekerednek, csavarodnak az ízületek. Mondani sem kell, hogy a „monsummanói csodá”-nak hamarosan híre ment, és nem kisebb világhírességek zarándokoltak el oda, mint az olaszok legendás szabadsághőse, Garibaldi, a muzsikusfejedelem Verdi, s nem sokkal utánuk a mi Kossuth Lajosunk, aki turi- ni, azazhogy torinói remeteségéből rándult át orvosi tanácsra megízlelni a páradús levegőt. De adjuk is át a szót neki, és idézzük egy 1871-ben Med- nyánszky Sándorhoz írott levelét, amelyben egyebek között így festi le a néki oly kedvessé lett helyet. „Felölt az ember az illem kedvéért egy hosszú asszonyingét, papucsot húz a lábára és bemegyen a stearin- gyertyákkal kivilágított barlangba ..., mulatja magát a szebbnél-szebb stalactitok és stalagmitok bámulásával, s mintegy tízpercnyi ülés után elkezd az ember izzadni.” „Fogalmam sem volt ily tenger iz- zadás lehetőségéről, de teljességgel nem kellemesen, mert nincs hőséggel, vértódu- lással összekötve ..., az ember igen jól érzi magát” ....... abban a* szép Grottában a z én csúzom tökéletesen el lett seperve ..." És Kossuth nem lett volna Kossuth, ha a gyógyhatás ókát is el nem kezdi keresni: „... forduljanak a physicá- hoz...” — javasolta, mert ott ....... vulcanicus erők vannak m ég activitásban ..." A szakemberek valóban a fizika eszközeivel derítették ki aztán, hogy a monsummanói barlcng azért könnyíti meg mind a mozgást, mind a légzést, mert igen magas ott a relatív páratartalom, nagy a levegő radontartalma, erős a negatív ionizáció — mindez pedig számos testi kínra hat áldásosán. Ám aki Európa közelebbi tájain akar gyógyüregekre bukkanni, az viszonylag nem távol, az erdélyi Torján is megtapasztalhatja, miképpen élénkítenek bizonyos gázok és gőzök. Az említett hely már a XVIII. század végén a köszvé- nyesek, fejfájások, sőt a szembetegek „székelyföldi Mekkája" volt, mégpedig azért, mert — egy 1839-es bécsi lexikon-szócikk szerint — ott a szénsavval kevert kénhidrogén, a barlang falait szublimált kénnel borítja, és a gőzfürdőben a „kórosok" meggyógyulnak. Ismereteink szerint a torjai büdösbarlang máig nem vált hivatalos gyógyító központtá, míg a szintén erdélyi Parajdon, a helybéli sóbánya majd 200 méteres mélységében több mint két évtizede igen jó eredménynyel kezelik a légzőszervi betegeket. Van tehát bőven példa arra, hogy sok-sok rászori ló javára lehet hasznosítani azt a „semmit”, amely bizonyos föld alatti üregeket kitölt, és amelynek tanulmányozását immár jó ideje egy külön szerv, a Nemzetközi Barlangteráplai Bizottság végzi. E bizottság egyébként a tapolcai kúrák sikerére is felfigyelt, s ennek igazán örülhetünk. A. L. Ahol Zrínyi Miklós lánya élt A siroki vár romjai A siroki vár A falu krónikája jóval a honfoglalás előtti időkbe torkollik. Darnő sáncos váráról mesébe illő történeteket őriztek az egy-' mást követő nemzedékek. Közelében kelta érmeket leltek a szerencsés régészek. Aztán jöttek őseink, Árpád vitézei. Leszármazottaik, a büszke Abák uraltak errefelé hatalmas területeket. Lehettek is rátartiak, hiszen a híres nemzetség egyik tagja, a tragikus sorsú Sámuel, István király utódainak sorába lépett, s a korona szikrázó ékkövei sem feledtették vele a messzi Kelet szabadságot sugalló sámánénekeit. Rokonsága a különállást, a zabolátlan akaratot örökölte tőle. A Borh-Bodon ág építette a siroki erősséget, amely emeltetése idején sokak csodálatát vívhatta ki. Minden politikai partiban győztesnek hitték magukat, ezért kesztyűt dobtak az Itáliából jött Róbert Károlynak, mert a magyar Csák Mátét, a honi föld szülöttét kívánták uruknak. Rossz lapra tettek, s az Anjou-uralkodó szabadjára engedte bosszúszomját. Debreceni Dózsa erdélyi vajdát és Grugath Fülöp szepesi ispánt bízta meg 1320-ban azzal, hogy foglalják el a sasfészket. Ök teljesítették is a szigorú fenség óhaját, aki később egy szolgálatokban jeleskedő vitéznek, a cseh származású Chenyknek adományozta. Békésebb esztendők következtek. I. Lajos, aki méltán érdemelte meg az utókortól a nagy jelzőt, európai nagyhatalommá tette az országot, bebizonyítva, hogy egy idegenből szakadt család sarja is ízig - vérig magyarrá válhat. A törökellenes küzdelmek háttérbe szorították az anyagi érdekeket. Az 1555-ös gönci országgyűlés elrendelte a belső torony, szabálytalan alaprajzú vár további megerősítését, s a védők létszámát száz lovas vitézben szabta meg. Országh Kristóf teljesítette is a kívánságot. 1561-ben sarokbástyát emeltetett, és teljes renoválást hajtatott végre. Nemcsak az ellenség megfékezésére, hanem azért is, mert ide költözött asszonyával, a szigetvári hős leányával, Zrínyi Ilonával, aki innen sóvároghatta vissza az ősi birtokon, apja környezetében töltött ifjúságát, itt élvezhette a békés esztendőket, ahol a táj a szelíd ívelésű pannon dombokra emlékeztette. 1596 szomorú dátum. Elesett Eger erőssége, s ez a sors várt a sirokira is, mert őrsége nem is gondolt az ellenállásra, hanem Kótaji Benedek és Hel- mezy János várnagyok vezetésével vágtázva menekült. Allah hívei lettek az urak, akik kilencven évre rendezkedtek be itt. Nem tűzzel-vassal hódoltatva, hanem keresve a békés egymás mellett élés XVI. és XVII. századi változatát. Igaz, adóztattak, akárcsak a hazai urak, de a köztük esetenként felmerülő érdekellentéteket mindig megegyezéssel zárták. A nép. kettős térhet viselt, de az emberek élete nem forgott veszélyben. 1686. október 2-án a felszabadító seregek közeledtének hírére éppúgy futottak a tur- bánosok, mint korábban a magyarok. Annyira siettek, hogy nemcsak a hadfelszerelés, de az élelem zömét is otthagyták. Úgy megszokták a nyugalmat, hogy nem álmodoztak vitézi babérokról. Ettől kezdve eseménytelen évtizedek következtek. Az új tulajdonosok a Nyóryak, majd a Károlyiak egyáltalán nem törődtek a hajdan szebb napokat látott sasfészekkel. Omlottak, zsugorodtak a bástyák és a falak. A felszabadulás után már csak a régész, Kovács Béla nyomozott titkaik után. A 'rejtélyek zömét azonban máig is őrzi a szigetvári hős lányának egykori hajléka. Pécsi István I szeptemberében lett belőle Tanárképző Főiskola). Első igazgatója Szabó Pál Zoltán volt. Akkor még a mai Janus Pannonius u. 5. sz. alatti épületben kapott átmeneti elhelyezést, Az első időszakban a képzési idő 3 éves és 3 szakos lett volna (2 szak és egy kiegészítő szak), de ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan volt, és emiatt a hallgatók kétszakos képzésben részesültek 2 év alatt. Az első hallgatók még alsótagozatra való tanításra is kaptak képesítést. Az első tanévben 14 oktatóval, 91 nappali és 175 levelező hallgatóval kezdte működését a főiskola. A második tanévben növekedett a létszám, már két évfolyamot kellett elhelyezni. Ekkor Pécs városa sietett a főiskola segítségére, és átadta neki a Kolozsvár u. 2, sz. alatti félig kész épületet, amelyben — ha késve is — meg lehetett kezdeni az oktatást. E tanévben kezdtek kialakulni a tanszékek Szokolszky István igazgatósága alatt. A tanárképzés ütemének meggyorsítása végett a képzési idő törvényesen is 2 évre csökkent, és megszűntek a kiegészítő szakok, a harmadik év „gyakorló év” lett falusi iskolákban. A Kolozsvár utcai épület szű kinek bizonyult. 1950-ben költözött át a főiskola mai helyére, az Ifjúság u. 6. sz. alatti épületbe, a volt Pius Gimnázium épületébe. Az 1951. es év képzési feladatául Csukás István főiskolai igazgató a nevelőmunkát jelölte meg legfőbb feladataként, a sokoldalú szakmai és ideológiai képzést, a szocialista hazaszeretetre, munkaszeretetre és felelősségtudatra való nevelést. Ekkor még 60 oktató és ugyanennyi adminisztratív és technikai dolgozó működött az intézményben. Sajnos, a főiskola egyenletes fejlődését sokszor megállították a sürgető tanórigények, és ebből kifolyólag a tantervi reformok. 1956. őszén új igazgató került a főiskola élére: Wéber Mihály. Az ellenforradalmi események nemcsak anyagi, de erkölcsi károkat is okoztak, azonban év végére jól sikerült kivezetni az intézményt a zűrzavarból. A legdinamikusabb fejlődést Márk Bertalan főigazgatósága alatt érte el a főiskola. (1957—1971.) A 60-as években felszökött a hallgatói létszám, a nappali hallgatók száma 1400 főre, a levelezőké 2800-ra emelkedett. A minisztérium a képzést 4 éves időben 3 szakosra tervezte, végül is 1964-ben nyerte el a főiskola a 4 éves 2 szakos képzési formáját, amely a megszűnésig tartott. Az Oktatási Minisztérium a tőle telhető módon igyekezett anyagilag is támogatni a közben jó hírűvé vált főiskolát. A teljesség igénye nélkül megemlítjük az erre a 14 évre eső legfőbb eredményeket: a 270 férőhelyes kollégium épífé- sít, az új,„B” és „C” épületszárny építését, a Műszaki Tanszék átadását, az új üvegházat, az új tornatermet, könyvátírással 3 hold 1350 négyszögöl szőlő és gyümölcsös átvételét a Pécsi Állami Gazdaságtól, a Mezőgazdasági Tanszék számára a Donátusnál, a Gyakorló Iskola teljes felújítását, a balatonlellei főiskolai üdülő korszerűsítését, a Magyar Nyelvi Tanszék beszédtechnikai laboratóriumának megépítését a Pedagógiai Kabinet és a Pszichológiai Laboratórium átadását, a tanszékek műszerékkel való fokozottabb ellátását, a könyvtár fejlesztését, A 60-as évek végéig kulturális együttműködési szerződés jött létre a Drogobicsi Tanárképző Főiskolával, a Lipcsei Pedagógiai Intézettel, a Nagyszombati Pedagógiai Fakultással, az Újvidéki Filozófiai Fakultással. Az 1970 évben a főiskolán máir 4 külföldi lektor működött: szovjet, lengyel, német és jugoszláv. Ékkor már 22 tanszék volt a főiskolán, köztük mint új tanszék az Angol Tanszék, és közöttük két nemzetiségi tanszék, a Délszláv és a Német Tanszék jelentőségét emelem ki. A könyvtár tanári kutatószobát és folyóiratszobát is kapott ebben az időben. 1971-ben foglalta el főigazgatói székét Kálmánchey Zoltán, aki 10 évig vezette a főiskolát. Ebben az időben folytatódtak a nagy beruházások és felújítások: hallgatói klub, úszoda. tornaterem, továbbá sportpályák modernizálása, a botanikus kert korszerűsítése, Ikarus-autóbusz vásárlása, könyvtárfejlesztés, a II. sz. Gyakorló Iskola (Őz u. 2. sz.) felépítése, az Oktatástechnológiai Szakcsoport és a Közművelődési Szakcsoport kialakítása. Ekkor nyerte el másodszor a kollégium a' „Kiváló kollégium" kitüntető címét. 1980 őszén Vastagh Zoltán kapott főiskolai kinevezést, azzal a megbízatással, hogy a főiskola egyetemi karrá való átszervezési munkáját elvégez- ze. Az évtizedek során hagyományok is kialakultak a főiskolán: főiskolai napok, zenei és kórushangversenyek, jeles évfordulók megünneplése. A sikerek közé soroljuk az Irodalmi Színpad előadásait, az ok- , tató-képzőművészek kiállításait, a vegyeskar országos és nemzetközi díjait, a Baranya Táncegyüttes külföldi szerepléseit, az Országos Diákköri Pályázaton 60 pályamű közül 20 munka országos díjazását (1977.). Az oktatók közül sokan az állandó és sorozatos reformtevékenységek (tantervkészítés) elvégzése közben legtöbbször szabadidejüket áldozták fel a tudományos munkára, amely nélkül jó tanár nehezen képzelhető el. Sokan rendelkeznek egyetemi doktorátussal, és különösen a fiatal oktatók megszerezték a kandidátusi fokozatot. A főiskola 30 éves működése során az oktatók kb. 300 könyvet adtak közre nyomtatásban, ennek 2/3 része a társadalomtudományi tanszékek munkájának éredmé- nye és 1 /3 része a természettudományos tanszékeké A tankönyvek közül hadd emeljem ki a Neveléstudományi Tanszék oktatói által írt „Pedagógia” c. kétkötetes, 600 oldalas főiskolai tankönyvet, amely 1980 decemberében ni- vódíjat kapott, és amely 40 ezer példányban jelent meg. és ezt hazánk Összes tanárképző és tanítóképző főiskolái hivatalos tankönyvévé jelölte kf a Művelődési Minisztérium Most a Pécsi Tanárképző Főiskola eddigi munkája elismeréseképpen a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karává lett. Megállapíthatjuk, hogy főiskolánk ezzel az elismeréssel biztos pillérévé vált a szocialista tanárképzésnek. Ezt a gondolatot méltóképpen fejezi ki a főiskola 30 éves jubileumán leleplezett emléktábla, amelyen Eötvös József sorai olvashatók: „Mint a fa, amely életre való, mindenfelé terjeszti ágait, s éppen ezzel válik szebbé, terebélyesebbé: így az ember" Dr. Szántó Károly,' Apáczai-díjas, ny. főisk. tanár
