Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-12 / 70. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli lurolo XXXIX. évfolyam, 70. szám 1982. március 12., péntek Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Itt a vikend- kenyér (4. oldal) Szekszárdon * lesz az MHK-döntö (16. oldal) Zárt sorompók és a közlekedés. (5. oldal) Illést tartott a HMF Baranya megyei Bizottsága Kádár János látogatása a Külkereskedelmi Minisztériumban Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára részt vett és felszólalt a népfront megye bizottság tegnapi ülésén. Felszólalásában az aprófalvas községek helyzetéről, az ott élők életkörülményeinek javításáról szólt. Kisközségek — merre touäbb? Az ülésen részt vett és felszólalt Sarlós István, a Politikai Bizottság tagja, a HNF Országos Tanácsának főtitkára K ét, szinte mindannyiunk számára izgalmas témát boncolgattak hosszan tegnap délelőtt a HNF Baranya megyei Bizottságának ülésén, Pécs város Tanácsa dísztermében. A társközségek lakosságának életkörülményeit és a helyzetük javításának feladatait Piti Zoltán, Baranya megye Tanácsának elnökhelyettese, Baranya megye hosszú távú környezetvédelmi koncepciójának tervezetét pedig dr. Földvári János általános elnökhelyettese terjesztették elő írásban-szó- ban, vitaalapul. Az ülést dr. Ádám Antal, a HNF Baranya megyei Bizottságának elnöke nyitotta meg, üdvözölve a bizottság tagjait és a vendégeket, köztük Sarlós Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a HNF Országos Tanácsának főtitkárát, dr. Jerszi Istvánt, az MSZMP Baranya megyei- Bizottságának titkárát és Horváth Lajost, Baranya megye Tanácsának elnökét. Mint azt Piti Zoltán a társközségek helyzetét taglalva elmondotta: napjainkban ismét a gazdaság- és településpolitika érdeklődésének homlokterébe került a falvak helyzete. A téma aktualitását többek között az adja, hogy a népgazdaság hosz- szabb távú fejlesztésén dolgozunk napjainkban, s kötelességünk megvizsgálni,' hogy vajon egy közel 2 évtizedes koncepció — a településkategóriák kialakítása — miként váltotta be a hozzá fűzött reményeket? Segítette-e, hátráltatta-e céljaink megvalósítását? Társak-e a társközségek? Lehet-e egyforma mércével mérni a társközségeket? Mi lehet a településfejlesztés jövőbeni motorja? E községekben a közélet visszaesését tapasztaljuk-e? Milyen koncepciók vezessenek bennünket a jövőbeni fejlesztések, anyagi eszközök felosztásában? A kérdések megválaszolásában elsősorban az érintettekre — az aprófalvak lakóira — kell hagyatkoznunk, és néhány szempontot nem szabad szem elől tévesztenünk. így: megyénk sajátos helyzetét, tudván, hogy itt a 296 településből 212 tartozik igazgatási értelemben a társközségek közé, s hogy e társközségek népességszáma az országosnál is gyorsabban — évi átlagban 1,2—1,3 százalékkal — csökken. Ma alig valami, vei több mint 75 ezer ember él megyénkben é sajátos településkategóriában. Az egy társközségre jutó népességszám átlagosan 335 fő. A falu és a város közötti különbség ma nem elsősorban a jövedelmekben, a foglalkoztatásban vagy az eltérő iskolázottságban van, hanem a lakóhely „életszínvonalában”, A kü. lönböző települések közötti ösz- szehasonlítás — így a társközségek helyzetének elemzése is — csak akkor lehet reális, ha a lakosság egészét érintő, s a naponta ismétlődő úgynevezett alapellátási mutatókat hasonlítjuk össze. A kisközségekben a lakáshelyzet kedvező. Ivóvíz fronton egyik oldalon szembetűnő a közműves vízzel ellátott lakások számának növekedése, a másik oldalon viszont egyre több község ivóvize egészségre ártalmas, veszélyes. A körzeti orvosi ellátás mutatói az országos képnél kedvezőbbek. Az óvodai-iskolai ellátás is ugrásszerűen javult — de a körzetesítés sajátos gondokat is szült. (Egyébként a napirend vitájában felszólalók többsége ezt tette szóvá: a közlekedésszervezés és az oktatási szempontok távol vannak egymástól.) Végül még egy területet vizsgáljunk meg: a lakóhely bekapcsolása a tömegközlekedési és a hírközlési hálózatba, illetve ennek színvonala ma az egyik legfontosabb kérdés a társközségekben, E téren kétségtelenül az egyik legnagyobb sikerünk a bekötőút-építési program végrehajtása volt. Napjaink jogos igénye viszont az autóbuszközlekedés javítása, a járatsűrűség növelése és a különböző települési körzetek „belső" közlekedési kapcsolatainak javítása. A témát hosszú vita követte, melyben részt vett Sarlós István is. Mint bevezetőjében említette, úgy tűnik, ma az aprófalvak esetében több a szó, mint a konkrét intézkedés, s mintha éppen a területen élők — közvetlenül érintettek — észrevételei, jogos igényei sikkadnának el a felsőbb fórumokon. Persze, a kérdésnek két oldala van. Az apróbb falvakban élőknek is is- rherniük kell népgazdaságunk kondícióját, teherbíróképességét, s tudniuk kell: mindenre nem futja. _ A kisközségekben, ha az alapvető ellátást nézzük — mondotta Sarlós István —, első helyen Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön látogatást tett a Külkereskedelmi Minisztériumban. Kíséretében volt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A vendégeket Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Szűcs Istvánné, az V. kerületi pártbizottság első titkára és Szigethy Károly, a minisztérium pártbizottságának titkára fogadta. A külkereskedelem időszerű kérdéseiről, a minisztérium, valamint a külkereskedelemmel foglalkozó vállalatok munkájáról Veress Péter tájékoztatta a vendégeket. A megbeszélésen részt vettek: Török István államtitkár, a tárca miniszterhelyettesei, valamint a minisztérium párt- és tömegszervezeti vezetői. A miniszter a többi között elmondta, hogy az elmúlt esztendőben a vártnál lényegesen mostohább körülmények ellenére is kedvezően alakult külkereskedelmi forgalmunk. Javult részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban, fejlődött együttműködésünk a szocialista országokkal. Joggal mondhatjuk - tette hozzá -, hogy a magyar gazdaság növekvő gondjaival együtt is nagyobb megrázkódtatás nélkül viselte el a világgazdaság és a nemzetközi politika számunkra hátrányos fejleményeit. Szerepe van ebben annak, hogy termékeink minősége javult, a növekvő követelményeknek egyre jobban igyekszünk megfelelni, és kapcsolatainkat -külföldi partnereinkkel úgy fejleszteni, hogy a kölcsönös előnyök jobban érvényesüljenek. Ezt segítette az is, hogy a külkereskedelem irányító szervei, a termelő vállalatok és a kereskedő egységek közötti együttműködés is tovább erősödött. Gazdaságunknak, külkereskedelmünknek — mondta a miniszter - rangja, tekintélye van a világban. Amit szerződésekben és más megállapodásokban vállalunk, azt megbízhatóan teljesítjük. Ezt követően Szigethy Károly a minisztérium kommunistáinak politikai munkájáról, a mozgalmi élet tapasztalatairól számolt be. Egyebek között kiemelte, hogy a külkereskedelem területén is mindenütt cselekvő aktivitás tapasztalható a XII. kongresszus határozatainak maradéktalan megvalósításáért. A szakmai tudással, felelősségérzettel és tenniakarással széles körű politikai érettség párosul. Mindebből szemléleti, cselekvési egység formálódik, úgy, hogy ki-ki mind politikai, mind szakmai munkájában érzékelje is, értse is feladatait. Kádár János megköszönve a szívélyes fogadtatást, elismeréssel szólt az elért eredményekről, arról, hogy a KülkeresMilyen eredményeket értünk el tavaly a nőpolitikái munkában? Mik az idei feladatok? Ez a két fontos kérdés volt a témája a tegnap délutáni értekezletnek, melyet a pécsi Mozgalmi Házban tartott az MSZMP Baranya megyei Bizottsága párt- és tömegszervezeti osztálya a járási-városi PB nőfelelőseinek, nőreferenseinek, a megyei szintű nőbizottságok elnökeinek, s a megyei tömegszervezetek és mozgalmak nőreferenseinek. Miután Rózsahegyi István, a PTO osztályvezetője megnyitotta az értekezletet, dr. Dinnyési Istvánné, a Baranya megyei Pártbizottság munkatársa számolt be az 1981. évi eredményekről. Elmondotta, hogy a nők foglalkoztatásával kapcsolatban nem tapasztaltak zavaró feszültséget, s hogy az ötnapos munkahétre való áttérés ma már megoldottnak tekinthető. Kitért arra, hogy milyen eredményeket értek el a nők foglalkoztatásának és anyai hivatásának együttes biztosításában: ezt illusztrálandó, néhány adatot is hallhattunk. így például tavaly 47 iskolai tanteremmel, 120 bölcsődei és 488 óvodai hellyel bővültek a lehetőkedelmi Minisztérum és a külkereskedelemmel foglalkozó' vállalatok — számokból, adatokból is érzékelhetően — cselekvőén veszik ki részüket a XII. kongresszuson megszabott fő irányvonal következetes meg- •valósításából. Tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözletét a külkereskedelem minden dolgozójának, helytállást kívánt nekik, és kifejezte azt a meggyőződését, hogy odaadó munkájuk - a nehezebb körülmények között is — minden bizonnyal a jövőben is meghozza a további sikereket. ségek a megyében. A fő cél az volt — s egyébként továbbra is az marad —, hogy a nők helyzetét állandóan napirenden tartsák. Az elmúlt hét évben a vezető állásban levők között a nők aránya javult: 7,6 százalékról 17,5 százalékra emelkedett, ez elsősorban a kulturális és egészségügyi dolgozóknál figyelhető meg, azonban továbbra is alacsony a női vezetők aránya a gazdasági és szövetkezeti dolgozók körében. Ami a párttagságot illeti: 1981-ben Baranyában a felvettek 35 százaléka volt nő, s ez nem éri el az országos átlagot. A kitüntetésekből a' nők megfelelő arányban részesülnek, azonban a kormánykitüntetésekből, sajnos, még mindig nem. Az előbbiekből kiindulva a két fő feladat továbbra Is: a nőpolitikái határozat szellemének és céljának megértetése és a még következetesebb föllépés a női egyenjogúsítást akadályozó téves nézetekkel szemben. A beszámoló után Szőke At- tiláné, a Baranya megyei Párt- bizottság nőfelelőse ismertette az ez évi feladatokat. Két dologra külön is fölhívta a figyelmet: amikor a nőpolitikával foglalkozunk, a család, a munkahely, a nagyobb közösségek helyzetével is foglalkoznunk kell, hiszen a nők csak közösségekben válhatnak egyenjogú- vá; a másik, hogy a nagy társadalmi folyamatok lezajlása után egyre inkább előtérbe kerülnek a mindennapokkal ösz- szefüggő, kisebbnek látszó, ámde éppolyan fontos dolgok, amikre nagy figyelmet kell fordítanunk. A legfontosabb idei nőpolitikái feladatokat a következőképpen lehetne csoportosítani: az anyaság és a munka együttes vállalásának kérdése: a dolgozó nők munkakörülményei és szakképzettségük: a szolgáltatások mennyiségi és minőségi növekedése: az időskorú nőkkel való törődés; a családpolitika. Hogy minél jobb eredményeket érhessünk el ebben a kérdésben, fölhívta a nőfelelősöket, nőreferenseket, hogy minél többet kezdeményezzenek, minél több ötlettel próbálják megvalósítani ezeket a célokat. (Folytatás a 2. oldalon.) Szőke Attiláné az 1982-es feladatokat ismerteti a nőpolitikái értekezleten Nőaktíva a Mozgalmi Házban
