Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-09 / 67. szám
1982. március 9., kedd Dunántúli napló 3 A megméretés, az önkiprébálás következik A Pécsi Bútorgyár egyik kiscsoportja a helyszíni kiszerelő brigádból alakult TEMAFORG-rekonstrukció Évente négyszáz tonnával több fonalat gyártanak Hogy lehet kevesebb létszámmal több és még jobb minőségű terméket előállítani? A TEMAFORG mohácsi gyárában eldöntötték: korszerűbb gépekkel. Tavaly nyáron indult a gyárban a fonodái rekonstrukció. A korábbi 4 helyett januártól már termel a két Befoma PG-8-as gyűrűsfonógép. A hozzájuk tartozó 2 kártológép alapozása és szerelése javában folyik, várhatóan május végére termelni fognak. A 6 fejes DREF OE fonógép 1977-től ontotta a makramé fonalat, mégpedig a tőle várható minőségben és mennyiségben. A megbízható DREF gépekből a gyár 3 darab 12 fejest vásárolt, ezekkel évente 4C0 tonnával több fortalat tudnak majd gyártani. Ugyancsak szerelés előtt áll a fonógépeket kiszolgáló 2 darab CS-511-es Befoma kártológép is. A III. negyedévtől már dolgoznak az új fonógépek, a IV. negyedévtől már teljes kapacitással termeli a fonoda. Érdemes figyelni a mohácsi TEMAFORG rekonstrukciójára, mert a gyáriak ígérete szerint új típusú kézimunka- és kötőfonallal jelentkeznek a piacon. A gyárnak a budapesti országúton lévő 2. számú telepén idén kezdik és jövőre fejezik be az iparvágány és tranzitraktár, valmint a 3000 négyzetméteres fedett raktártér építését. Ezzel önköltségcsökkenést és alapanyag-kímélést érnek el. Jelenleg a vasútállomás és a telep között lévő 2 kilométere^ szakaszon a Volán teherautói hordják-viszik az árut — ezt a plusz fuvart szünteti majd meg az iparvágány. A szabadban tárolt rongybálákat se kezdi ki az időjárás, ha elkészül az új fedett raktártér. A TEMAFORG Vállalat ez év január 1-ével kivált a MÉH Trösztből, önállóan és minél gazdaságosabban kell hasznosítaniuk a másodlagos nyersanyagot. Három gazdasági munkaközösség a Pécsi" ' 1 Két vállalati gazdasági munkaközösség működik a Pécsi Bútorgyárban. Az egyikben öt asztalos dolgozik Takács Ferenc szakmunkás irányításával, míg a hét lakatos munkáskollektíváját Czibolya Gusztáv gépészeti osztályvezető fogja ösz- sze. A harmadik munkaközösség most szerveződik, jövendőbeli tagjai Scholcz Imre fejlesztési .osztályvezető útmutatásával a bútortervezésben, a prototípusok elkészítésében akarják tudásukat kamatoztatni. Baranya vállalatait, gyárait az egyéni vállalkozásban messze megelőzi a Bútorgyár. A működést illetően sok a tisztázatlan kérdés, súrlódási, összeütközési felületek vannak, pedig a gyár mindent megad, amire erejéből futja, hisz elsőrendű érdeke, hogy még jobb, még hatékonyabb legyen ezzel a termelés. Ezek a működési gondok menet közben átalakulnak, vagy megszűnnek, úgy tűnik, hogy természetes velejárói egy munkaközösség gazdasági életének. Takács Ferenc lelkesen szervezi a közösséget, kitűnő minőséget produkálnak az Ofo- tért pécsi, Kossuth utcai boltjának a felújításán, pedig nem a legjobb asztalosok társultak a munkaközösségbe. — Ök most is várnak, rendkívül óvatosak és csak a ki- próbáltra akarnak menni — fejti ki véleményét beszélgető partnerem, majd így folytatja: — Rájöttünk, hogy micsoda erőfeszítés a napi gyári munka elvégzése után még 3-4 órát „rátenni", sőt szombat-vasárnap megfogni a szerszámot. Tartok attói, hogy egy-két évnél tovább nem bírjuk, akkor se, ha terveink szerint a mostani egy személyre jutó 4500 forintos átlagfizetés megduplázódik. Tévedés ne essék, mi ebben az új formában csak a cégünknek végzünk helyszíni szerelést Szeretnénk a gyárunk siófoki szálloda-bebútoro- zási programjába bekapcsolódni, bár tisztázatlan, hogy ki állja az odautazásunkat. A 25—30 éves asztalosok a munkaközösség keretei között rövid idő alatt sokat dolgoznak, a legjobbat „hozzák”, hogy a gyárvezetés továbbra is megbízzon bennük. Nincs önálló tőkéjük, tehát személyenként nem adtak össze 10— 20 000 forintot, hogy ezzel a pénzzel a bérezési és főként az adminisztrációs feladatokat megoldják. Bíznak annyira a munkájuk sikerében, hogy saját erőből tudnak folyamatosan pénzt előteremteni. A gyártól bérelhetik a gépeket, a berendezéseket, s a külön helyiséget. S eközben nem kis gond annak a megszervezése, hogy miként igazodjanak a gyári kétműszakos termeléshez. Próbának, az emberi és a szakmai megméretés időszakának tekintik az elkövetkező hónapokat, amikor kiderül, hogy mire képesek, de ennél fontosabb, hogy kiforrja-e magát az elképzelt működési rendszer. A működésre ugyanis nincs „jogszabályrecept", mindenki maga alakítja ki a saját termelési „felállását". Czibolya Gusztáv például a türelmet, a megegyezést részesíti előnyben, amikor a gyárvezetés és a munkaközösség viszonyáról esik szó. így fogalmaz: — Mellérendelt, egyenrangú partnerként akarunk kötődni a gyárhoz, hogy a teljesítményünkért teljes mértékben felelősséget vállalhassunk. Vagyis tudjuk tartani a határidőt, a minőséget és elkerüljük az esetleges üzemi hibák „begyűrűzését". Másképp a felelősségrevonás, például a büntetés kérdése örökké tisztázatlan marad. De sarkalatos kérdés az árak megállapítása is, szerintünk a kisipari árképzés kevés haszonnal kecsegtet, s aligha motivál a jobb teljesítményre. Felvetődött a visszaélés lehetősége, de ez kizárt, amennyiben tökéletes az ellenőrzés, a számonkérés. Végül is a munkaközösségbe a gyár dolgozói tartoznak bele, nem idegenek. Ugyanígy mindig napirenden lesz, hogy az anyag- és alkatrészbeszerzésért ki a felelős. Saját erőből eddig tán erre fordítottuk a legtöbb energiát. A lakatos munkaközösség a legkiválóbb szakmunkásokból verbuválódott, tagjai 30-35 évesek, akik hosszú távon együtt maradnak és a gyár rekonstrukciójában vesznek részt. Légtechnikai berendezéseket, célgépeket gyártanak, jóval olcsóbban, mint más cég. De hiánycikk-alkatrészeket is pótolnak. Ezenkívül a siófoki szállodaprogram keretében 2600 darab alumínium bútorrögzítő profilidomot állítanak elő. Egy idom 55 forintba kerül, míg a „külső” gyártó 65 forintot kért volna. Havonta a napi gyári munka után személyenként 100 -120 órát dolgoznak, elsősorban hétköznap, s nem céljuk a szombat—vasárnapi hajrá. A leleményesség, az önálló kezdeményezőképesség a legfontosabb induló tőke mindhárom munkaközösség esetében. Nem ócsárolnak egy jogszabályt sem, hisz nagyon jól látják, hogy azok értelmezése, realizálása teljesen rajtuk múlik. Mondhatnám, hogy a maguk gazdasági, működési törvényeit teljesen ők alakítják ki, s eközben úiabb problémák vetődnek fel, főként a működés területén. Például a működési szerződésüket harmadszor írják át a hivatalos szervek előírásainak megfelelően. Mindez nem okoz keserűséget, mert tudják, hogy a gyár feltétlenül számit rájuk. Csuti János fl téruezökön, gyártókon,felhasználókon a sor A takarékoság kényszer. Hogy mi mindennel, és hogyan kell, kellene takarékoskodnunk, azt már valamennyien tudjuk. Bár a megvalósítás módozatain nemcsak az energiaválság kirobbanása óta tartanak a véget nem érő szakmai viták. Mi a helyzet a világítással? Csökkentése közvetlen energiamegtakarítással jár, de ha ész- szerűtlenül csináljuk: megnövekszik a balesetek száma, csökken a termelékenység, hamarabb fáradunk, romlik a közérzetünk. Végső soron a nem kellően átgondolt takarékoság többlet energia felhasználással jár, és sokszorosan meghaladja a világítási energia megtakarítást. Mit tehetünk? A felmérések szerint a világ villamosenergia- fogyasztásóból világításra két évtizede 12, 1973—75 között 13 százalékot használtak fel. Ez a részesedés azóta csökken, 1990-ben várhatóan 11—12 százaléknál nem lesz több. Egy másik felmérés szerint a világítási rendszer hatásfoka 1960- ban 20 lumen/Watt, 2 éve már 35 lumen/Watt volt, és 1990- re várhatóan eléri a 40—45 lu- men/Wattot. Egyre inkább tért hódít, hogy több fényt kevesebb energiával állítsanak elő. A világítás-energiatakarékosság témakörben tartott háromnapos nemzetközi tanácskozást az elmúlt év végén a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a CIE, a Nemzetközi Közvilágítási Szervezet. A konferencián részt vett Borkovils György, a DÉDÁS2 műszaki-fejlesztési szakfőmérnöke, aki Pécs korszerű közvilágításáról tartott előadást. — Mivel érhetünk el energia- megtakaritást a világítástechnikában? — kérdeztem tőle. — Mindenekelőtt a jobb látási viszonyok megteremtésével. Ehhez optimalizált színképi teljesítmény-eloszlású fényforrások kellenek, és olyan lámpatestek, melyek jó hatásfokkal a megkívánt irányba terelik a fényt. Ennek elérésére a világítási rendszerek javítására van szükség. A szokásos lámpatestekhez képest a korszerűekkel a hatékony megvilágítás 50-100 százalékkal is növelhető. A konferencián mind több szó esett az automata fényszabályozó rendszerről. — Automatizált tirisztoros modulátor berendezés, ami Svájcban már a külső fényviszonyoktól függően szabályozza a be- és kikapcsolást és a szükséges világítás erősségét. De Belgiumban tanulmányoznak olyan közvilágítási berendezést, melyben a mini adatfeldolgozó az óra és a forgalomszámláló által összeszedett adatokat egyesíti és az úgy irányítja a tirisztoros modulátort— Az elv változatlan. A látási igényektől függően minél jobb megvilágításra van szükTöbb lényt - kevesebb energiával ségünk az utcán, munkahelyünkön, lakásunkban. Ugyanakkor a világításban is takarékoskodnunk kell. A nemzetközi tanácskozás milyen következtetéseket vont le? — Több elv ütközött. Korábban a fénynövelést csak többletenergia-ráfordítással tudták elképzelni a szakemberek. Aztán a több fényt azonos meny- nyiségű energiával elv volt kívánatos. A jelen és a jövő igénye csakis egy lehet: több fény — kevesebb energiával. Lám, az energiaválságnak is van haszna. Felhívta a felhasználók figyelmét a világítás gazdasági szempontjaira: az okos, ésszerűbb felhasználásra. ügyeljünk, hogy ne túlozzuk el a világításban szükséges takarékosságot, mert valójában annak csak korlátozott kihatása van. Sokkal inkább politikai, pszichológiai jellegű, tehát közérzetünket befolyásoló tényező. Köztudott, a világítás-takarékosság megvalósításában is évek óta ütköznek a szakvélemények. Borkovits György ezeket így foglalja össze: — A szemléleti szélsőségek közül talán a legbrutálisabb a kikapcsolás. Sokak szerint luxus, hogy bizonyos időszakban égjenek a közvilágítási lámpák. A sötétség sokkoló hatású, a háborús szükségállapotot idézi. A szakemberek bizonyos rétege bírálta a fejlesztést a kikapcsolás égisze alatt minek a világítás. De joggal felvetődik a kérdés, mit érez az az ember, aki eddig jól látott, s most koromsötét vagy alig megvilágított utcán botorkál haza. Ugyanakkor kihasználatlanul állnak a drága pénzen kiépített berendezések és épp úgy amortizálódnak, mintha ontanák a fényt. — Szó volt részleges kikapcsolásokról, a „féléjjeles" megvilágításról? — Ez már árnyaltabb megoldást jelent. Vagy a világítási időt vagy este tíztől reggel hat óráig a -világító fényforrások számát csökkentjük, vagy a kettőt kombináljuk. Ennek is sok a hátránya. Ahol egy lámpaoszlopon két fényforrás világít, az egyiket valóban ki le- hetfne?) kapcsolni. De ahol oszloponként csak egy fényforrás — tehát irányfény — világít, ott nem kapcsolhatjuk ki. Valójában egyik sem eredményezne jelentős megtakarítást. Az utóbbi évtizedben nem épült „féléjjeles” működtetésre alkalmas közvilágítási hálózat, mert látszatra energiabőség volt. A meglévő rendszerek utólagos átépítése féléjjelesre komoly többletkiadással járna. Hogy ez megérné-e, most folyik országos felmérés. Az izzókat felváltotta a fénycső, azt a higanygőz- és egyéb fémhalogén-lámpa, majd a nagynyomású nátriumlámpa. A korszerűsített fényforrások ugyanennyi energiával több fényt bocsátanak ki. Amíg a normál izzó fényhasznosítósa 13 lamen/Watt, a fénycsőé ennek majd duplája, a higanygőzlámpáé 45-48, a fémhalogéné 70—75, és a nagynyomású nátriumlámpáé 90—110 lu- men/Watt, tehát közel tízszeres fényhasznosítású a hagyományos izzóhoz képest. Egyszerű kiszámítani: egy darab 70- es nagynyomású nátriumlámpa 11 darab 60 wattos normál izzó megvilágítás erősségével egyenértékű, energiafelvételben tehát a 70 Watt 660 Watt teljesítményt pótol. A korszerű fényforrások jobban világítanak, de az armatúrák . jelentősen csökkentik a fényt. Bekoszolódnak, „megvakulnak" a fénykibocsátó tükreik, rossz konstrukciójúak, és rossz helyre szórják a fényt. Fényforrásgyártásunk színvonalát az Egyesült Izzó termékei fémjelzik. A közvilágítási és lakásvilágítási armatúráink még messze elmaradnak a joggal elvárható fényhasznosítástól, fénykibocsátástól. Mindenütt lehet és kell, és érdemes is takarékoskodnunk a világítási energiával. A Philips cég bemutatta a nemzetközi konferencián az újfajta — lakásban is jól használható — villanykörtét idéző fénycsövét. Azt közönséges „izzóként" csak be kell csavarni a csillár, asztalilámpa foglalatába. A mai fénycső armatúrák ormótlansá- guk miatt sem alkalmasak lakásmegvilágításra. A többi bóráról, gömbről, csillárról nem is beszélve .. . A több fényt - kevesebb energiával elv tehát megvalósítható. Most a tervezőkön, gyártókon, felhasználókon a sor... Murányi László
