Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-08 / 66. szám
Esztergályos Cecília titkai Énekes, táncos, szinász - egyszerre 1 sztergályos ' Cili... A Pécsi Balett egyik alapító tagja, a filmsztár, a Kazimir-rendezések egyik kulcsalakja — egyszerre jönnek elő ezek az Esztergályos-képek a pécsi nézőben most, hogy kitették a Nádor Irodalmi Kávéház falragaszát. Zenés önálló estje lesz Pécsett március 16-án, kedden este nyolc órakor. — Műsor? — Titok. — Ehhez a tömör megfogalmazáshoz annyit esetleg elmondana még, hogy szerette-e a Nádort, még pécsi balett-táncosnő korában? — Nagyon szerettem. A plüsstámlák, a dzsámi az ablakok mögött. Azt hiszem, valamilyen új hangulatot ad majd ... Olyat, ami csak a Nádorban lehet... — Sokan szeretnék kisajátítani maguknak a komplex színész rangját, aki énekel, táncol és színész — azonos szinten. Esztergályos Cecíliának ez remekül sikerül. Hogyan gazdálkodik az erejével? — Nagyon sokat játszom: Sárát, Leót, Putifárnét az Énekek éneké-ben, a Macskát a Mester és Margaritában, a Két tréfa című jeleneit a Csak semmi szenzációban, aztán a Miss Arizona, a Magyarországi fenevad ... Az a szerencsém, hogy minden este más. A változatosság könnyít a súlyon. — A Thália Színházban nincs mikrofon?. — Nincs. Át kell tehát énekelni a zenekart. Néha irigykedünk a külföldi kollégákra, akik ha nincs is nagy hangjuk, csodálatos és nem látható, pici mikrofon van a mellényzsebükben elrejtve és normál hangerővel énekelnek. Aztán a magyarországi színházakban igen rosszak az akusztikai viszonyok a modern - zenés darabokhoz. Mindenesetre féltett kincs az a hang, ami „átviszi a zenekart”. — Hans Fallada: Mi lesz veled emberke című regényének színpadi változatában kapta meg most a Lány szerepét. Szereti?- Igen. Csak . . . Most először próbára kell tennem az erőbeosztást. Mivel áprilisban minden délelőtt Fallada-pró- ba lesz és 7 alkalommal aznap este, de mindennap, a Miss Arizona, ahol végig a színpadon vagyok. Földessy Dénes Nőnapi virágcsokor Udvariasságáról és női nem tiszteletéről messze földön híres kollégánk szemrebbenés nélkül bocsátkozik részletes megbeszélésbe — előttünk — a nőnapi előkészületekről: ki mondja a köszöntőt, milyen ajándékot vegyenek, honnan lesz virág. Dermedten, kicsorbult lélekkel ülünk ott, mert ez még sokat próbált emancipációnkat is kikezdi. Egy s máson már túltettük magunkat, de hogy a nőnapi meglepetés se lehessen meglepetés, ez már túl sok. A közhiedelemmel ellentétben a női nem még ma is romantikus, ad a formaságokra is, és egy nem várt szál virág nagyobb örömet okoz, mint egy jól kimódolt, drága ajándék. Aki ezen a nőnapon az egy szál virág mellett dönt, sikerrel forgathatja ezt a kis viráglexikont, így minden szó fölöslegessé válik. Aranyeső: Kérlek, bocsáss meg! Ciklámen: Szavak nélkül is értjük egymást. Frézia: Nem tudok tovább várni. Gerbera: Szerelmünk örök. Hóvirág: Te vagy a legjobb barátom. Ibolya: Túl szerény vagy, pedig büszke lehetnél magadra. írisz: Álmatlan éjszakáim vannak miattad. Jácint: Töltsd velem ezt az estét! Kankalin: A lényedből áradó kedvesség könnyeddé és gondtalanná tesz. Kála: Tisztaságod és egyszerűséged rabul ejt. Krókusz: Megbabonáztál. Nárcisz: Soha nem tudlak elfelejteni. Orchidea: Fenséges vagy és megközelíthetetlen. Rózsa: Szeretlek. Szegfű: Imádlak és büszke vagyok rád. Tulipán: Minden gondolatom a tiéd. Megtörténhet, hogy egy született gavallért elbűvöl ez a színes virágcsokor, de úgy gondolom, — a virágárakat figyelembe véve — nem kell attól tartanunk, hogy egy egész bok- rétányi vallomást kell megfejtenünk. Dr. Juhász Edit Helyettesül a kör*elr;:|l^i#rt Hangjelzős fecskendő cukorbetegeknek Házilagos kivitelezésben készült el ' Hazánk lakosságának mintegy 2 százaléka szenved diabéteszben, azaz cukorbetegségben, s minthogy százezrekről van szó, hétköznapjaik megkönnyítése, életük segítése — társadalmi jelentőségű. Sokan közbevethetik: a diabétesz meüituszban szenvedők életvitele elsősorban önfegyelmükön múlik. Igenám, csakhogy közülük ötezer csökkent- látó, vagy teljesen vak. Az ő ellátásuk döntően a legszűkebb környezetre hárul. A család, az egészségügyi szervek gondoskodása bármennyire igyekszik a teljességre, igazán sohasem tud gondtalan életet biztosítani számukra. A jelek szerint azonban most ismét kevesebb lehet a gond: megoldódhat a csökkéntlátók inzu-- linozása — külső segítség nélkül. Dr. Máté Róbert pszichiáterszakorvost, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium szakfőorvosát régóta foglalkoztatja: hogyan tehetne „hallhatóvá” tenni az injekcióstűt? — Az egyedülállóknak a szükséges inzulin pontos adagolása a forgalomban lévő normál fecskendővel, szinte megoldhatatlan életszükségleti tevékenység. Az esetleges, pontatlan adag felszívása a látászavarokkal küszködőknek is nagyon kockázatos, a teljesen vak cukorbetegekről nem is beszélve. Régóta foglalkoztat engem is, miként lehetne rajtuk segíteni. Az kezdettől fogva nyilvánvaló volt a kísérletek során, hogy legcélszerűbb lenne a hangjelzést segítségül hívni. így jutottunk el Iván Gyula orvosi műszerész kollegámmal odáig, hogy hallhatóvá tettünk a gyógyszertárakban is kapható 2 millis fecskedőt, kiegészítve a szívószár mozgatásával egyAz átalakított, tartalmát hanggal is jelző injekciós fecskendő, amely behelyezhető a magyar gyártmányú, önbelövő készülékbe is. időben hangjelzést adó segédszerkezettel. A fecskendőkön 1 millilitert 10 rovátkára osztottak fel, s egy-egy rovátka a rászerelt oldallemez hornyain ugyancsak 1 millilitert „jelez" — racsni- szerűen. Az új megoldás alkalmazható a hazánkban szintén kapható svéd Helinos típusú, úgynevezett önbelövő fecskendőre is. Ez utóbbi — sokan használják a cukorbetegek közül a Helinos típust is - az injekciózással járó fájdalmat jelentősen csökkenti, tehát praktikusabb, népszerűbb. A szóban forgó átalakított fecskendőből pillanatnyilag alig egy tucat készült még csak el, dr. Máté Róbert és Iván Gyula házilagos kivitelezésében. Az egyik mintadarab gyakorlati hasznáról Machalek István beszél: — Békéscsabai lévén teljesen véletlenül kerültem kapcsolatba Máthé doktorral. Immár két esztendeje vagyok teljesen vak, s nagyon szerencsésnek mondhatom magam ebben a helyzetben, hogy a sors összehozott vele, így van egy különleges fecskendőm. Bátran állíthatom, hogy pótol, illetve helyettesít egy családtagot, vagy körzeti nővért. A több mint hasznos injekciós tűvel az átalakítók eleddig semmiféle hivatalos szervhez nem fordultak. Egyelőre nem tartják fontosnak, hogy talál- mány-e vagy újítás készülékük. Kivitelezője sincs a hangjelzést is adó, bizonyos élethelyzetben akár életmentő fecskendőnek. Csak egy foglalkoztatta őket; minél több embertársukon segítsenek. A többi talán elsősorban nem is az ő feladatuk. ' Fábián István Könyv az utcai kovácsoltvas díszekről Címeres kilincs, rácskapu, kandeláberek, cégérek Egzotikus, de helytörténeti szempontból rendkívül értékes hobbynak hódol a Szegeden élő, 64 éves Ti pity János építésztervező nyugdíjas, aki csaknem másfél évtizede járja az ország városait, falvait, hogy a legszebb utcai kovácsoltvas díszeket rajzban örökítse rnpg. Eddig majdnem ezer kovácsoltvas remeket másolt le a helyszínen, az ország 11 megyéjében. Első könyve nemrég megjelent a Somogyi Könyvtár gondozásában, címe: „Szeged vasművessége”. Most van előkészületben a második kötet. Sok tusrajzát vásárolta meg a Veszprémi Múzeum. Ősztől városunkat, Pécset járja, amelynek az épületei, létesítményei rendkívül gazdagon díszítettek egyebek között címeres kilinccsel, rácskapu- val, egyszárnyú kiskapuval, kapubetétráccsal, de csodálatosak a kandeláberek, temetői keresztek, zászlótartók, erkélykorlátok és a cégérek. így magyarázza a szenvedélyét: „Nem fotózok, mert -a fotó nem adja vissza a művek életszérű tisztaságát. Helyben ceruzavázlatot készítek, amit otthon méretarányosan, ritkábban léptékben átszerkesztek, majd tussal kidolgozom. A látottakat műszaki pauszra próbálom átültetni. Ezt a soha meg nem ismételhető, hódítóan bájos műlakatos ipart, ily formában akarom az utókornak megmenteni.” Képünkön egy fakapu betétrácsa látható a pécsi Széchenyi tér 2. számú lakóépületről. CS. J. Fogságban tartott énekes madarak Lépvessző volt a csalétek Tetten érték a zugkereskedőket Zugmadártartók és kereskedők „bűnszövetkezetére" bukkant bejelentések alapján az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Dél-dunántúli Felügyelősége. Az első bejelentő arról tájékoztatta a / madárvédő szakembereket, hogy Pécsett, a Gergely utcában lépvesszővel fogják az énekes madarakat, s ez törvénybe ütköző cselekmény. (A lépés vesszővel történő madárfogás régi, ismert módszer: fagyöngy bogyójából vagy levelévől eny-. vés anyagot főznek, s a vesszőre kent szerrel csalogatják a madarakat.) A bejelentés valósnak bizonyult. A helyszínen tetten érték a zugvadászt, aki egyben zugke- neskedő is, mert magas áron továbbította a jogtalan zsákmányt. Harminc—harmincöt vörösbeggyel süvöltőt, stiglicet tartott szobafogságban. Ezen a nyomon elindulva több zugvadásztartóra- és -kereskedőre bukkantak az ornitológusok Tőlük jelentős mennyiségű madárt gyűjtöttek be, majd engedtek szabadon. A tettesek fenti cselekményükért ’ komoly pénzbírsággal sújthatok. Nem menti fel őket a felelősségre vonás alól védekezésük, miszerint nem tudták, hogy az énekes madarak szigorúan védettek, s befogásuk törvénybe ütköző tettnek számít. Szekszárdi írók Baján A hét végén Bajára látogatott a szekszárdi Dunatáj című folyóirat fiatal írói köre. Az ifjú alkotókat a bajai Tóth Kálmán Ifjúsági Irodalmi Klub tagjai hívták meg, hogy kicseréljék tapasztalataikat. Dobai T. Adóm, Devecseri Zoltán, Gacsályi József és Miklós Éva képviselték a negyedévenként megjelenő irodalmi folyóiratot. A bajai □Hétfői szakszervezeti művelődési házban élénk vita folyt a bemutatkozások utón, amikor egy-egy verset, illetve novellát olvastak fel a vendégek. A jövőben lehetőségük nyílik az eddig sok problémát jelentő publikálásra is. Hamarosan napvilágot lát Esnagy József bajai költő első önálló kötete és készül a Tóth Kálmán Ifjúsági Irodalmi Klub tagjainak gyűjteményes kiadványa. Vukováry Bea BEKESsfie HimnnGKAnioN 111111 Két évvel ezelőtt a Baranya megyei Múzeum Igazgatóság helytörténeti osztályának feladatköre hangdokumentumok felkutatásával, gyűjtésével, készítésével, feldolgozásával és nyilvántartásával bővült. A múzeum vezetői látták ennek rendkívüli jelentőségét, értékét, és mindenben segítik a munkát, így azóta folyamatosan gazdagodik e gyűjtemény. Ma már több száz hangdokumentumot őriznek a kazetták. Ezek egy része most készül: a felszabadulást megelőző és követő időkről, a korabeli társadalmi viszonyokról, a munkás- mozgalom alakulásáról, a művészeti élet számtalan mozzanatáról olyanok beszéltek — hogy csak néhányat említsünk •—, mint dr. Földvári János, a megyei tanács vb elnökhelyettese, dr. Schaffhausér István, aki éveken át főügyészként tevékenykedett, Nagy Sándor, a spanyol polgárháborút is megjárt, nyugalmazott MESZÖV-el- nök. Továbbá Török Gyula, a pécsi múzeum egykori igazgatója, Petrovics Ede, Kolta JáHangtár Még mindig énekelhet a Nétás kapitány Oz ország első diákstúdiója 1941-ből nos tudományos kutatók, aztán Takács Jenő, aki a 40-es években volt a pécsi zenekonzervatórium igazgatója és sok érdekes adatot ismer a korabeli zenei életről, akár Horváth Mi- hány" ny. zeneiskolai igazgató, vagy a régi pécsi színházi életről Asszonyi László és Litt- kéné Vágó Möry, az egykor ünnepelt primadonna. Már megismételhetetlen felvételek őrzik Hajdú Gyuláné- nak emlékezését édesapjára, Doktor Sándorra: a régi irodalmi emlékekről, Babits pécsi látogatásáról vall Lovász Pál. A kazettákról felidézhető Kodály Zoltánnak másutt nem publikált nyilatkozata éppúgy, mint Ernster Dezső emlékezése szülővárosára, Pécsre és a Metropoli- tanig eljutó énekhangja, Bárdo- si hlémeth János versmondása, Simon Béla festőművésznek még az alsószentmártoni iskolában rögzített szavai. Hallhatjuk a régi Zsolnay-gyárra emlékező Nikelszky Gézát, a Liszt-kutató Csekey Istvánt, a város közéletében is jelentős szerepet betöltő Ángyán János professzort, a felejthetetlen Szabó Samu Kossuth-díjas színművészt és az egykor legendás hírű színigazgatónak a „Nótás kapitány” Asszonyi Lászlónak énekét. A hangtárban megtalálható Victor Vasarely és Amerigo Tot hangja éppúgy, mint Martyn Ferencé, aj(i irodalmi ihletettség- gel beszél élete nagy fordulópontjairól. A gyűjtemény még messzibb múltat idéző részébe azon dokumentumok kerülnek, melyeket dr. Nádor Tamás, az országban elsőnek Pécsett, 1941-ben megalakult diákstúdió amatőrberendezésén vágott decelith és röntgen lemezekre. Ezek korrekciós, élvezhető visszahallgatást biztosító átjátszása folyamatban van, s nyomában hallhatóvá válik a Széchenyi téren, 1943 tavaszán rendezett ifjúsági kórushangverseny, ahol Horváth Mihály Békesség harangkánonját a belvárosi templom harangjával összecsendülve énekelte több ezer fiatal. Mindezek a hangdokumentumok korabeli sajtóanyaggal, fényképekkel, bibliográfiával kiegészítve teszik teljessé az anyagot. A múzeum helytörténeti osztályának Felsőmalom utcai épületében válik majd az érdeklődők, kutatók számára is hozzáférhetővé. F. D.
