Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)

1982-03-07 / 65. szám

1982. március 7., vasárnap Dunántúli napló 5 Restaurálják a szixtuszi kápolnát Sokoldalúság versenyképesség - minőség A festő Michelangelo 3. Naponta 30 négyzetcentiméter A látogatók ezután is elza­rándokolhatnak a reneszánsz művészet Mekkájába. Minden­esetre meg kell alkudniok egy függönyös fémállványzattal, mely „vándorolni" fog a kápol­nában. Ezen dolgoznak Cola- lucci és segítői. Naponta kere­ken 30 négyzetcentimétert ke­zelnek. Először szivaccsal és desztillált vízzel megtisztítják a felületet. Azután speciális zse­latint visznek fel vattával. Ez beszívódik a vakolatba és rög­zíti a színeket. Három-öt perc múlva letörlik a restaurátorok. Ahhoz, hogy pontos időben tö­röljék le, nagyon jó érzék kell. Ha hosszú ideig marad fenn a vegyi anyag, elhalványítja a freskót, ha rövid a kezelés, másnap meg kell ismételni. Kü­lönös gondot okoznak azok a felületek, ahol a nedvesség fe­hér kalciumkarbonátréteget ho­zott létre. Végül a külön Mi­chelangelo műve számára ki­fejlesztett „Paraloid B 72"-vel kezelik. Az acrylgyanta-bázis tartalmú folyadék beszívódik a falba, és visszaadja a színek­nek régi fényüket. Ahol szüksé­ges, repedéseknél vagy laza vakolatnál, speciális műgyantát injekcióznak be. Ezáltal meg-. erősödik a fal, megakadályozza a további letöredezést. A restaurátorok munkája a tisztításra és megtartásra kor­látozódik, az elmúlt évszázadok piszka alatt szinte százszázalé­kosan megmaradt a festmény. Colalucci: „Nagyon tisztelem ezt a művet. Erkölcsileg lehe­tetlen javító szándékkal be­avatkozni. Ez Michelangelo kor­rigálását jelentené.” Colalucci előtt már egy ja­pán, Takashi Okamura, vállal­kozott egy hasonlóan sziszifuszi munkára. Mindenesetre, a lá­togatás befejezése után, hat hónapon keresztül, egy fémáll­ványzatot állított fel a szixtuszi kápolnában. Gépével, öt objek­tívvei (100-600 milliméteres lencsével) felmászott rá, míg két méter távolságra nem került Michelangelo freskójától. Fel­állította a fényszórókat és fény­képezőgépet, kiválasztotta a képrészletet, kivilágította, beál­lította az élességet, mindent el­igazított — és lemászott. Az ex­ponálási idő alatt ugyanis, min­den mozgást el kellett kerülni. Okamura a földről hozta műkö­désbe a kioldót egy mágnes­kábellel. Négyszáztízszer má­szott fel a fürge japán 410 kép elkészítéséhez. Első fotóját az Istenről készítette: „Lentről alig látszik valami az arcából, de fent egyszerűen csodálatosan ' szép volt.” f Most ezt 600 vevő megnézhe­ti, szerte a világon, akinek elég pénze van hozzá. A New York-i Abbevill Press kiadó kiadja a 360 freskófotót tartalmazó két­kötetes borjúbőrbe kötött köny­vet egy 200 oldalas szöveggel. Hozzá egy 18 lenyomatot tar­talmazó portfiliót és egy kom­mentárkötetet. Minden szöveg a jó hírű francia művészettör­ténésztől, André Chasteltől származik. Az ára: 6000 dollár. A németek a müncheni Hirmer kiadó kiadásában vehetik meg „Michelangelo freskóit" 11500 márkáért. A vevő ezért 600 uni­kumot szerez, amit nem lehet utána nyomni, és amelynek a színét összevetették az eredeti­vel: a lenyomatokkal a specia­listák éjszakáról éjszakára fel­másztak a szixtuszi kápolnában Okamura állványaira. Anélkül, hogy a kiadó beje­lentette volna, úgy tűnik, lesz folytatása a nemes könyvnek: Ha a római restaurátorok befe­jezték munkájukat, ismét Oka­mura fog mászkálni a kápolná­ban, újabb szuper könyv kelet­kezik. Akkor az exkluzív vevő összehasonlíthatja „új” színes Michelangelóját a „halvány” borjúbőr művel . . . — Vége — Amikor á Pécsi Ipari Vásár kiállítótermeit járjuk, elsősor­ban a tárgyakra figyelünk, nem a díszletekre, az úgynevezett installációra. A jónak mondha­tó kiállítások egyik alapvető követelménye ez. Rangos kiállí­tást „csinálni”, rendezni, nap­jainkban önálló szakmát, fog­lalkozást jelent. A jó hírű kiál­lítás-berendezők iránt szinte napról napra nő a kereslet. Me­gyénkben valószínű nem sokan tudják, hogy ezen a téren is egyre inkább ilyen jó hírű cég­nek számít a Szentlőrinci Ta­nács költségvetési üzeme. Árki Zoltán üzemvezetői szo­bájának a falán három „Kiváló Vállalat” feliratú oklevelet lá­tok, ami az üzem egészére nézve is sokat mond. Zalay Bu­da osztályvezetővel végigné­zünk egy-két műhelyt. Megle­hetősen sokféle tevékenységet folytatnak ezekbén a műhelyek­ben, sokféle külső és belső ér­deket elégítve ki. A fő felada­tuk azonban a helyi település- fejlesztési munkák elvégzése. — Fiatal üzem ez — mondja Zalay Buda mérnök. — Mind­össze tízéves fejlődésre tekint­hetünk vissza és ezalatt kellett felnőni az egyre magasabb szintű szentlőrinci kommunális igényekhez. Az elmúlt években 300 lakás épült, idén ugyan­csak ennyit építünk a BÉV se­gítségével. összesen 500-an dolgoznak nálunk. Két fő ága­zatunk van, a magasépítési és a Ynélyépítési ágazat. Van egy tervezőrészlegünk is. A fő fel­adatok elvégzése utáni „mara­dék” kapacitásunk vállalkozói lehetőségeket nyújt. A kommunális üzem egyik műhelyében félig kész kiállítási elemek, polcok sorakoznak. En­Rendezési nagydíj Genovából A szentlőrinci „maradék kapacitás” rangja gém ezúttal elsősorban ezek érdekelnek.- Ezek a budapesti Intercon- tinentál szállóba kerülnek - mondja Czingelly Imre építés- vezető, még nem mutatnak, mert nyersek, kidolgozatlanok. Az Intercontinentálba kerülő tárgyak kapcsán tudni kell, hogy a magyar főváros is belé­pett a nemzetközi fesztiválváro­sok sorába. Az első tíznapos nemzetközi fesztivál nyitóbálja március 19-én lesz az impozáns budapesti nagyszállóban. A nyitórendezvények között virág- kötészeti verseny is szerepel. Az ország 12 legjobb virágkötője mutatja be tudását ezen a ren­dezvényen. Ennek a szervezésé­vel és rendezésével Zalay Bu­dát bízták meg. Tőle tudom, hogy a fesztiválra olyan vendé­geket is várnak, mint például Amerigo Tot és Marcello Mast- roianni . . . Szóval, ennek a „maradék”- kapacitásnak a gyümölcse az a sök szép — elismeréssel övezett — munka, aminek az összefog­laló neve itt, Szentlőrincen elég prózaion hangzik: dekorációs szolgáltatás. — Tíz évvel ezelőtt megszűnt a Tempó ilyen jellegű tevé­kenysége és akkor óriási igény jelentkezett ezen a téren — mondja Zalay Buda, akiről so­kan tudják, hogy a hazai virág- kiállítások elkötelezett patrónu­Az Intercontinentálba készülő installáció egy része. A szentlörinci költségvetési üzem egyik szerelőműhelye sa, hiszen szakképzettségét te­kintve kertmérnök. A kertekkel, parkokkal kapcsolatos tevé­kenység, az ilyen jellegű mun­kák menedzselése egy kicsit ön­megvalósítás is nála. Ez feje­ződik ki azokban a kerti búto­rokban is, amelyek készen, fé­lig készen ott sorakoznak az egyik raktárukban. Az elmúlt években azon fáradoztak, hogy egy komplett kerti bútorcsalá­dot alakítsanak ki a lehető leg­modernebb igények és esztéti­kai szempontok figyelembevé­telével. ■x Eleinte csupán egy-két szak­mai (kertészeti) kiállítást „csi­náltak meg”, aztán jött a töb­bi. Az igazi kezdeményező ked­vet a növekvő igények lobban,- tották fel. Ma már külön belső­építész-tervezővel dolgoznak. Rádóczy László belsőépítész műtermében egy egész sor ki­állítási makettet, tervet nézhe­tek meg. Elsősorban az ő mun­kája a magasfokú esztétikai • igényesség biztosítéka. Igények . .. Valóban sokan és gyorsan szeretnének manap­ság ezeknek megfelelni. A mi­nőségi munka, a kifogástalan vállalkozói képesség, a ver­senyképesség azonban olyan követelmények, amelyeknek máról-holnapra aligha lehet eleget tenni. Itt Szentlőrincen is sok fáradozásba, verejtékbe került, amíg a mai szintre elju­Akárhányszor Vojevodin benézett az autósok boltjá­ba, és porlasztó után érdek­lődött, az eladótól , a meg­szokott választ hallotta: „Nincs, és nem tudom, mikor lesz". Vojevodinnak végül is ‘el­fogyott a türelme, és a szol­gálati út betartásával fölke­reste az igazgatót. De egy bőrkabátos férfi megelőzte. A férfi bement az irodába, és Vojevodin a félig nyitva hagyott ajtón ker?sztül hall­gatta : — 'pót, Szergej Andreje- vics! Rikov küldött. — Jónapot, jónapot! Miben állhatok szolgálatára? Iván Szpiridonovics barátainak mindent • megteszek, ami erőmből telik. Másnap reggelre Vojevo­din is bejutott az igazgató­hoz. — Jónapot, Szergej Andre- jevics! Rikov küldött. — Á, kérem. Mire van szüksége? — érdeklődött me­legen az igazgató. Vojevodin izgatott volt, és zavarában egészen elfeledte a porlasztót. — Nekem sebességváltó Borisz Rjabenszkij: Egv ismerős arc kellene, kardántengely, gyer­tya, kipufogócső — kezdte so- ’ rolni a leginkább keresett autóalkatrészeket. A megrendelt tárgyak . öt perc múlva már megérkeztek egy nagy kartondobozban, és Vojevodin idegesen ráz­ta meg a barátságosan mo­solygó igazgató kezét.- Jöjjön be máskor_ is, mindig szívesen állunk a szol­gálatára — mondta búcsúzó­ul az igazgató. Vojevodin rendszeresen be­ugrott áz autósok boltjába. Egy hónap múlva az igazga­tó már ismerte az arcát, és Vojevodinnak nem kellett em­lékeztetnie, ki ő, és ki küldte. Vojevodin most nem csu­pán magának tudta megsze­rezni a szükséges alkatrésze­ket, és így a munkahelyén és a baráti körében jelentős személyiséggé vált. Az élet ragyogónak és tartalmasnak tűnt a számára. Ezen még a felesége ál­landó kérése, hogy szerezzen egy fogast az előszobába, se rontott sokat. Azonban a bútorboltban nem rendelkezett személyes kapcsolattal. Egyszer a tradicionális „nem” után a felmérgese­dett Vojevodin az igazgató­hoz indult. Behatolt az iro­dába, és már-már az asztal­ra csapott, de hirtelen meg­gondolta magát. Az igazga­tó arca valahonnan ismerős­nek tűnt. — Mi már találkoztunk va­lahol — mosolyodott el Vo­jevodin saját maga számára is váratlanul. — Igen, igen, de hol? — erőltette meg az emlékezetét az igazgató. — Várjon csak, nem Szergej Andrejevicsnél, az autóüzletben? — Pontosan! — örvendezett Vojevodin. — Ismerkedjünk meg. Ri­kov vagyok — nyújtotta a ke­zét az igazgató. — Mi a baj? — Meg kell valamit mon­danom .. . — Ne izguljon. Közénk tar­tozik. Magától értetődik, Szergej Andrejevics barátjá­nak mindent megteszek. Vojevodinnak még a léleg­zete is elakadt, és a pulzusa izgatottan emelkedett. — Nekem egy szép garni­túra kellene ... a vendégszo­bába .............XIV. Lajos” ­nyögte ki izgatottan. — Sajnos „XIV. Lajos” teg­napelőtt fogyott el, de „XV. Lajossal” szolgálhatok — ajánlotta szívélyesen az igaz­gató. — Gyönyörű — fogadta el Vojevodin, és kezével letö­rölte izzadt homlokát. A minap valahogy betévedt az „Előjegyzéses Áruk” bolt­jába. Az igazgató arca rendkívül ismerősnek tűnt. . . (M/gray Ernőd fordítása) tottak. A tavalyi Pécsi Ipari Vásár már a harmadik olyan jelentős alkalom volt, ahoi a kiállítások zömét a szentlőrinci­ek készítették el. Ilyen jellegű vállalkozásaik ereje és értéke abban van, hogy a kiállítások komplett berendezését vállal­ják. így az összképre, az össz­hatásra tudnak koncentrálni. Ami a gazdasági oldalt illeti, úgynevezett kölcsönáras rend­szerben dolgoznak. Ez azt je­lenti, hogy a felhasznált anyag nem teljes árban terheli a kiál­lítót, mivel bontás után az anyag újrafelhasználásra visz- szakerül Szentlőrincre. — Kik a főbb partnereik? Zalay Buda: - Számunkra el­sődleges a megyei érdekek szolgálata. Emellett kielégítjük az Országos Kertészeti Egyesü­lés igényeit is. Ezek elsősorban virágkiállítások, virágkötészeti versenyek. Mi készítjük az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának a díszleteit is — természetesen díszlettervezői tervek alapján. A megyei ipari vásárok mellett a BNV-n szereplő baranyai vál­lalatok kiállításait is itt említhe­tem meg. Virág- és kertészeti kiállítások dolgában azt hiszem monopolhelyzetben vagyunk. Sok komoly országos rendez­vény és számos külföldi kiállí­tás: Zágráb, Moszkva, Szliven, Lvov.^ jelzi az e téren meg­tett utunkat. Tavaly Genovában az INTERFLORA-kiállításon ren­dezési nagydíjat nyert a kiállí­tásunk. Ami az idei terveket illeti, már túl vannak a kaposvári Dorottya-farsang virágkötészeti kiállításán. Most készülnek az Intercontinentálban megrende­zendő virágkötészeti fesztivál- kupa-verseny dekorációs mun­kái. Júniusban országos virág- kötészeti versenyt rendeznek, júliusban nyílik a Szegedi Ipari Vásár, baranyai vállalatok rész­vételével, szeptemberben pedig ^a BNV... A sok rangos ren­dezvény közül is kiemelkedik a júliusban Hamburgban meg­rendezendő virágkötészeti vi­lágkupa-verseny, ahol a 60 négyzetméternyi magyar kiállí­tási terület kialakítását és be­rendezését a szentlőrinci költ­ségvetési üzemre bízta az Or­szágos Kertészeti Egyesülés. Nézem a maketteket, a ké­szülő tárgyakat, hallgatom a terveket, elképzeléseket. „Ma- radék"-kapacitás . . . Azt hi­szem, sokfelé lehet ilyen. De lám, vannak, akik hasznosítani is tudják. És nem akárhogyan.. Bebesi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents