Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-07 / 65. szám
1982. március 7., vasárnap Dunántúli napló 5 Restaurálják a szixtuszi kápolnát Sokoldalúság versenyképesség - minőség A festő Michelangelo 3. Naponta 30 négyzetcentiméter A látogatók ezután is elzarándokolhatnak a reneszánsz művészet Mekkájába. Mindenesetre meg kell alkudniok egy függönyös fémállványzattal, mely „vándorolni" fog a kápolnában. Ezen dolgoznak Cola- lucci és segítői. Naponta kereken 30 négyzetcentimétert kezelnek. Először szivaccsal és desztillált vízzel megtisztítják a felületet. Azután speciális zselatint visznek fel vattával. Ez beszívódik a vakolatba és rögzíti a színeket. Három-öt perc múlva letörlik a restaurátorok. Ahhoz, hogy pontos időben töröljék le, nagyon jó érzék kell. Ha hosszú ideig marad fenn a vegyi anyag, elhalványítja a freskót, ha rövid a kezelés, másnap meg kell ismételni. Különös gondot okoznak azok a felületek, ahol a nedvesség fehér kalciumkarbonátréteget hozott létre. Végül a külön Michelangelo műve számára kifejlesztett „Paraloid B 72"-vel kezelik. Az acrylgyanta-bázis tartalmú folyadék beszívódik a falba, és visszaadja a színeknek régi fényüket. Ahol szükséges, repedéseknél vagy laza vakolatnál, speciális műgyantát injekcióznak be. Ezáltal meg-. erősödik a fal, megakadályozza a további letöredezést. A restaurátorok munkája a tisztításra és megtartásra korlátozódik, az elmúlt évszázadok piszka alatt szinte százszázalékosan megmaradt a festmény. Colalucci: „Nagyon tisztelem ezt a művet. Erkölcsileg lehetetlen javító szándékkal beavatkozni. Ez Michelangelo korrigálását jelentené.” Colalucci előtt már egy japán, Takashi Okamura, vállalkozott egy hasonlóan sziszifuszi munkára. Mindenesetre, a látogatás befejezése után, hat hónapon keresztül, egy fémállványzatot állított fel a szixtuszi kápolnában. Gépével, öt objektívvei (100-600 milliméteres lencsével) felmászott rá, míg két méter távolságra nem került Michelangelo freskójától. Felállította a fényszórókat és fényképezőgépet, kiválasztotta a képrészletet, kivilágította, beállította az élességet, mindent eligazított — és lemászott. Az exponálási idő alatt ugyanis, minden mozgást el kellett kerülni. Okamura a földről hozta működésbe a kioldót egy mágneskábellel. Négyszáztízszer mászott fel a fürge japán 410 kép elkészítéséhez. Első fotóját az Istenről készítette: „Lentről alig látszik valami az arcából, de fent egyszerűen csodálatosan ' szép volt.” f Most ezt 600 vevő megnézheti, szerte a világon, akinek elég pénze van hozzá. A New York-i Abbevill Press kiadó kiadja a 360 freskófotót tartalmazó kétkötetes borjúbőrbe kötött könyvet egy 200 oldalas szöveggel. Hozzá egy 18 lenyomatot tartalmazó portfiliót és egy kommentárkötetet. Minden szöveg a jó hírű francia művészettörténésztől, André Chasteltől származik. Az ára: 6000 dollár. A németek a müncheni Hirmer kiadó kiadásában vehetik meg „Michelangelo freskóit" 11500 márkáért. A vevő ezért 600 unikumot szerez, amit nem lehet utána nyomni, és amelynek a színét összevetették az eredetivel: a lenyomatokkal a specialisták éjszakáról éjszakára felmásztak a szixtuszi kápolnában Okamura állványaira. Anélkül, hogy a kiadó bejelentette volna, úgy tűnik, lesz folytatása a nemes könyvnek: Ha a római restaurátorok befejezték munkájukat, ismét Okamura fog mászkálni a kápolnában, újabb szuper könyv keletkezik. Akkor az exkluzív vevő összehasonlíthatja „új” színes Michelangelóját a „halvány” borjúbőr művel . . . — Vége — Amikor á Pécsi Ipari Vásár kiállítótermeit járjuk, elsősorban a tárgyakra figyelünk, nem a díszletekre, az úgynevezett installációra. A jónak mondható kiállítások egyik alapvető követelménye ez. Rangos kiállítást „csinálni”, rendezni, napjainkban önálló szakmát, foglalkozást jelent. A jó hírű kiállítás-berendezők iránt szinte napról napra nő a kereslet. Megyénkben valószínű nem sokan tudják, hogy ezen a téren is egyre inkább ilyen jó hírű cégnek számít a Szentlőrinci Tanács költségvetési üzeme. Árki Zoltán üzemvezetői szobájának a falán három „Kiváló Vállalat” feliratú oklevelet látok, ami az üzem egészére nézve is sokat mond. Zalay Buda osztályvezetővel végignézünk egy-két műhelyt. Meglehetősen sokféle tevékenységet folytatnak ezekbén a műhelyekben, sokféle külső és belső érdeket elégítve ki. A fő feladatuk azonban a helyi település- fejlesztési munkák elvégzése. — Fiatal üzem ez — mondja Zalay Buda mérnök. — Mindössze tízéves fejlődésre tekinthetünk vissza és ezalatt kellett felnőni az egyre magasabb szintű szentlőrinci kommunális igényekhez. Az elmúlt években 300 lakás épült, idén ugyancsak ennyit építünk a BÉV segítségével. összesen 500-an dolgoznak nálunk. Két fő ágazatunk van, a magasépítési és a Ynélyépítési ágazat. Van egy tervezőrészlegünk is. A fő feladatok elvégzése utáni „maradék” kapacitásunk vállalkozói lehetőségeket nyújt. A kommunális üzem egyik műhelyében félig kész kiállítási elemek, polcok sorakoznak. EnRendezési nagydíj Genovából A szentlőrinci „maradék kapacitás” rangja gém ezúttal elsősorban ezek érdekelnek.- Ezek a budapesti Intercon- tinentál szállóba kerülnek - mondja Czingelly Imre építés- vezető, még nem mutatnak, mert nyersek, kidolgozatlanok. Az Intercontinentálba kerülő tárgyak kapcsán tudni kell, hogy a magyar főváros is belépett a nemzetközi fesztiválvárosok sorába. Az első tíznapos nemzetközi fesztivál nyitóbálja március 19-én lesz az impozáns budapesti nagyszállóban. A nyitórendezvények között virág- kötészeti verseny is szerepel. Az ország 12 legjobb virágkötője mutatja be tudását ezen a rendezvényen. Ennek a szervezésével és rendezésével Zalay Budát bízták meg. Tőle tudom, hogy a fesztiválra olyan vendégeket is várnak, mint például Amerigo Tot és Marcello Mast- roianni . . . Szóval, ennek a „maradék”- kapacitásnak a gyümölcse az a sök szép — elismeréssel övezett — munka, aminek az összefoglaló neve itt, Szentlőrincen elég prózaion hangzik: dekorációs szolgáltatás. — Tíz évvel ezelőtt megszűnt a Tempó ilyen jellegű tevékenysége és akkor óriási igény jelentkezett ezen a téren — mondja Zalay Buda, akiről sokan tudják, hogy a hazai virág- kiállítások elkötelezett patrónuAz Intercontinentálba készülő installáció egy része. A szentlörinci költségvetési üzem egyik szerelőműhelye sa, hiszen szakképzettségét tekintve kertmérnök. A kertekkel, parkokkal kapcsolatos tevékenység, az ilyen jellegű munkák menedzselése egy kicsit önmegvalósítás is nála. Ez fejeződik ki azokban a kerti bútorokban is, amelyek készen, félig készen ott sorakoznak az egyik raktárukban. Az elmúlt években azon fáradoztak, hogy egy komplett kerti bútorcsaládot alakítsanak ki a lehető legmodernebb igények és esztétikai szempontok figyelembevételével. ■x Eleinte csupán egy-két szakmai (kertészeti) kiállítást „csináltak meg”, aztán jött a többi. Az igazi kezdeményező kedvet a növekvő igények lobban,- tották fel. Ma már külön belsőépítész-tervezővel dolgoznak. Rádóczy László belsőépítész műtermében egy egész sor kiállítási makettet, tervet nézhetek meg. Elsősorban az ő munkája a magasfokú esztétikai • igényesség biztosítéka. Igények . .. Valóban sokan és gyorsan szeretnének manapság ezeknek megfelelni. A minőségi munka, a kifogástalan vállalkozói képesség, a versenyképesség azonban olyan követelmények, amelyeknek máról-holnapra aligha lehet eleget tenni. Itt Szentlőrincen is sok fáradozásba, verejtékbe került, amíg a mai szintre eljuAkárhányszor Vojevodin benézett az autósok boltjába, és porlasztó után érdeklődött, az eladótól , a megszokott választ hallotta: „Nincs, és nem tudom, mikor lesz". Vojevodinnak végül is ‘elfogyott a türelme, és a szolgálati út betartásával fölkereste az igazgatót. De egy bőrkabátos férfi megelőzte. A férfi bement az irodába, és Vojevodin a félig nyitva hagyott ajtón ker?sztül hallgatta : — 'pót, Szergej Andreje- vics! Rikov küldött. — Jónapot, jónapot! Miben állhatok szolgálatára? Iván Szpiridonovics barátainak mindent • megteszek, ami erőmből telik. Másnap reggelre Vojevodin is bejutott az igazgatóhoz. — Jónapot, Szergej Andre- jevics! Rikov küldött. — Á, kérem. Mire van szüksége? — érdeklődött melegen az igazgató. Vojevodin izgatott volt, és zavarában egészen elfeledte a porlasztót. — Nekem sebességváltó Borisz Rjabenszkij: Egv ismerős arc kellene, kardántengely, gyertya, kipufogócső — kezdte so- ’ rolni a leginkább keresett autóalkatrészeket. A megrendelt tárgyak . öt perc múlva már megérkeztek egy nagy kartondobozban, és Vojevodin idegesen rázta meg a barátságosan mosolygó igazgató kezét.- Jöjjön be máskor_ is, mindig szívesen állunk a szolgálatára — mondta búcsúzóul az igazgató. Vojevodin rendszeresen beugrott áz autósok boltjába. Egy hónap múlva az igazgató már ismerte az arcát, és Vojevodinnak nem kellett emlékeztetnie, ki ő, és ki küldte. Vojevodin most nem csupán magának tudta megszerezni a szükséges alkatrészeket, és így a munkahelyén és a baráti körében jelentős személyiséggé vált. Az élet ragyogónak és tartalmasnak tűnt a számára. Ezen még a felesége állandó kérése, hogy szerezzen egy fogast az előszobába, se rontott sokat. Azonban a bútorboltban nem rendelkezett személyes kapcsolattal. Egyszer a tradicionális „nem” után a felmérgesedett Vojevodin az igazgatóhoz indult. Behatolt az irodába, és már-már az asztalra csapott, de hirtelen meggondolta magát. Az igazgató arca valahonnan ismerősnek tűnt. — Mi már találkoztunk valahol — mosolyodott el Vojevodin saját maga számára is váratlanul. — Igen, igen, de hol? — erőltette meg az emlékezetét az igazgató. — Várjon csak, nem Szergej Andrejevicsnél, az autóüzletben? — Pontosan! — örvendezett Vojevodin. — Ismerkedjünk meg. Rikov vagyok — nyújtotta a kezét az igazgató. — Mi a baj? — Meg kell valamit mondanom .. . — Ne izguljon. Közénk tartozik. Magától értetődik, Szergej Andrejevics barátjának mindent megteszek. Vojevodinnak még a lélegzete is elakadt, és a pulzusa izgatottan emelkedett. — Nekem egy szép garnitúra kellene ... a vendégszobába .............XIV. Lajos” nyögte ki izgatottan. — Sajnos „XIV. Lajos” tegnapelőtt fogyott el, de „XV. Lajossal” szolgálhatok — ajánlotta szívélyesen az igazgató. — Gyönyörű — fogadta el Vojevodin, és kezével letörölte izzadt homlokát. A minap valahogy betévedt az „Előjegyzéses Áruk” boltjába. Az igazgató arca rendkívül ismerősnek tűnt. . . (M/gray Ernőd fordítása) tottak. A tavalyi Pécsi Ipari Vásár már a harmadik olyan jelentős alkalom volt, ahoi a kiállítások zömét a szentlőrinciek készítették el. Ilyen jellegű vállalkozásaik ereje és értéke abban van, hogy a kiállítások komplett berendezését vállalják. így az összképre, az összhatásra tudnak koncentrálni. Ami a gazdasági oldalt illeti, úgynevezett kölcsönáras rendszerben dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy a felhasznált anyag nem teljes árban terheli a kiállítót, mivel bontás után az anyag újrafelhasználásra visz- szakerül Szentlőrincre. — Kik a főbb partnereik? Zalay Buda: - Számunkra elsődleges a megyei érdekek szolgálata. Emellett kielégítjük az Országos Kertészeti Egyesülés igényeit is. Ezek elsősorban virágkiállítások, virágkötészeti versenyek. Mi készítjük az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának a díszleteit is — természetesen díszlettervezői tervek alapján. A megyei ipari vásárok mellett a BNV-n szereplő baranyai vállalatok kiállításait is itt említhetem meg. Virág- és kertészeti kiállítások dolgában azt hiszem monopolhelyzetben vagyunk. Sok komoly országos rendezvény és számos külföldi kiállítás: Zágráb, Moszkva, Szliven, Lvov.^ jelzi az e téren megtett utunkat. Tavaly Genovában az INTERFLORA-kiállításon rendezési nagydíjat nyert a kiállításunk. Ami az idei terveket illeti, már túl vannak a kaposvári Dorottya-farsang virágkötészeti kiállításán. Most készülnek az Intercontinentálban megrendezendő virágkötészeti fesztivál- kupa-verseny dekorációs munkái. Júniusban országos virág- kötészeti versenyt rendeznek, júliusban nyílik a Szegedi Ipari Vásár, baranyai vállalatok részvételével, szeptemberben pedig ^a BNV... A sok rangos rendezvény közül is kiemelkedik a júliusban Hamburgban megrendezendő virágkötészeti világkupa-verseny, ahol a 60 négyzetméternyi magyar kiállítási terület kialakítását és berendezését a szentlőrinci költségvetési üzemre bízta az Országos Kertészeti Egyesülés. Nézem a maketteket, a készülő tárgyakat, hallgatom a terveket, elképzeléseket. „Ma- radék"-kapacitás . . . Azt hiszem, sokfelé lehet ilyen. De lám, vannak, akik hasznosítani is tudják. És nem akárhogyan.. Bebesi Károly