Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)

1982-03-06 / 64. szám

Nőnapi kerekasztal-beszélgetés Fényképek - aranykeretben Kerekasztal-beszélgetésünk résztvevői: Bruck Józsefné, dr. Pilaszanovich Imréné, Schwarzfelder Istvánné, Würth Ferencné és Czirkos Mihályné. A nemzetközi nőnap tiszteletére összehívott szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetés előtt kol­légám megkérdezte: »Kiket vársz?” Majd miután közöltem, hogy nagymamákat, ha­bozás nélkül kijelentette: „Aranyozott keretbe kell tenni minden nagymama fényképét. Tudod, náluk nélkül...” - és itt hadd ne folytassam mondókáját, s bízzam az olvasóra, ki-ki miért vélekedik igy, ha a nagymamákra gondolunk. Miért hisszük és tudjuk; náluknál aranyosabb és. hasznosabb teremtményt nem hordott hátán a föld... Beszélgetésünk résztvevői természetesen amellett, hogy nagymamák, a társadalmi éle­tünk különböző területein dolgoztak és dolgoznak, aktiv közéleti életet élnek. Mindegyikük párttag, s mint ahogyan mondták: hivatásuk a szükebb környezet - mások számára talán né­ha aprónak tűnő - gondjait, problémáit észrevenni, orvosolni. Cseri László felvételei — Kérem, néhány gondolattal mutassák be önmagukat, szóljanak a múltukról, jelenükről. CZIRKOS MIHÁLYNÉ: — Hogy repül az idő! Már a hatodik esztendeje nyugdíjas vagyok. Az SZMT-nél dolgoz­tam, mint osztályvezető, de a mozgalmi múltam jóval koráb­bi. Bpleszülettem? Csinálni kel­lett? Csinálni akartam ...? Néz­ze, ma is azt vallom, ha újra kezdhetném, hasonló életet kí­vánnék önmagomnak. Van-e annál szebb dolog, mint a köz, mindannyiunk érdekében vala­mit a közös asztalra tenni? Mi olyan korban kezdtük, s olyan időszakokban dolgozhat­tunk, amikor — és ezek nem nagy szavak — óriási változá­son ment át a világ. Lelkes volt a környezetünk, mi is lelkesed­tünk ... DR. PILASZANOVICH IMRÉNÉ: — Ahogy e beszélgetésre ké­szültem, felötlött bennem egy gondolat, amit el szeretnék mondani. A munkásdinasztiák­ról van szó. Micsoda erő rejlik bennük...? Milyen csodálatos startot adott nekem az, hogy egy ilyen családból származom — nagyapám, édesapám a bőr­gyár munkásai voltak —, s egy- bén lehetőséget és kényszert is, hogy el tudjak indulni a köz­életi szereplés útján. Voltam ta­nácstag, országgyűlési képvise­lő, dolgoztam a nőmozgalom­ban és ma is dolgozom a nép­front vonalán. Sikerélményeimet mindig egy elintézett ügy, egy megoldott kérdés, egy elért eredmény adta, s adja ma is. WURTH FERENCNÉ: — Személyzeti előadóként ■dolgozom a Pécsi Bőrgyárban, s csúcsvezetőségi titkár va­gyok a vöröskeresztes szerveze­tünkben. Szeretem amit csiná­lok; a munkát mindig is sze­rettem. A mozgalom ...? öt- venben tanácsi vonalon tény­kedtem, aztán részt vettem a tsz-szervezésben és tsz-tag is lettem, végeztem a békeköl­csön-kötvény jegyzéseket. . . Szóval sok élményem gyűlt ösz- sze a múltról. Ma a vöröske­resztes mozgalom hozza szá­momra a pluszokat... BRUCK JÓZSEFNÉ: — De furcsa kimondani: már egy éve nyugdíjas vagyok. So­kan nem is tudják, jönnek hoz­zám ügyes-bajos dolgaikkal, s ez nem is baj. Én is az SZMT- nél dolgoztam, részt vettem és részt veszek bizottsági munkák­ban . .. Alföldi szegényparaszt családból származom, s hihetet­lenül mozgalmas élet áll mö­göttem. Mertem volna arra gondolni grófi cselédként, hogy egyszer majd tanulhatok, érett­ségizhetek, pártfőiskolát végez­hetek, „vihetem valamire” . . .? Valaha igazgató leszek egy ál­lami gazdaságban. (Mert az is voltam.) Azt vallottam: mindig ott kell lennie az embernek, ahol beleszólhat a dolgokba, a jelen és a jövő formálásába, ott ahol életünk jobbításáért tehet valamit, képességei sze­rint. S nekem ez megadatott — nő létemre is. SCHWARZFELDER ISTVÁNNÉ: — Huszonkét éve vagyok vö­röskeresztes titkár, s munkahe­lyem azóta is a gázművek. Nem mondom azt, hogy könnyű éle­tem volt — amikor a férjem meghalt, ott maradtam két gye­rekkel: 13 éves fiúval és 15 éves lánnyal. Azokban a nehéz idők­ben éppen a munkahely, a kol­légák, elvtársaim segítettek át- evickélni. a gondokon, a moz­galmi élet adta számomra' a felejtés, az újra indulás, új cé­lok fogalmazásának lehetősé­gét. Gyermekeimet felneveltem, s talán a legnagyobb örömöm a három unoka mellett, hogy nagyon becsületes munkásem­berekké lettek. — Mi a véleményük: hogyan vál­tozott az elmúlt évek során a nők társadalmi helyzete hazánkban? Elégedettek lehetünk-e a változá­sokkal, avagy akadnak-e tenni­valóink . . .? CZIRKOS MIHÁLYNÉ: — Ha hosszú távon vizsgáljuk a kérdést, nyilvánvalóan óriási a változás, amit nem lehet nem észrevenni. Más volt a felsza­badulás előtt, más a felszaba­dulás utáni' néhány évben, év­tizedben, s megint más ma. Hadd mondjak egy példát sa­ját tapasztalatomból: az első tanácstagi próbálkozásom ide­jén — elég régen volt — az ügy­intéző szinte rámcsodálkozott: „Mit akar itt ez a nő?” S a nőn volt a hangsúly... A párt- és az állami szervek határozatai nyomán ma nagyon kedvező a kép, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy teljesen elé­gedettek lehetünk. WÜRTH FERENCNÉ: — A bőrgyárban úgy mond­juk: nem a nemek, hanem a végzett munka alapján fizetünk. Jó, jó, de ha megnézzük a fi­zetési jegyzékeket, megpróbá­lunk azonos munka esetén vizs­gálódni, kiderül: a férfi többet kap. Érzésem szerint évek kel­lenek még ahhoz, hogy min­denhol kiküszöböljük ezeket az egyenetlenségeket. De nem­csak a bérről beszélhetünk. Bizonyos vezetői posztokról, ér­vényesülési lehetőségekről, melyre nem mindig pályázhat egy nő, ha ráadásul család­anya is. Bizonyos megrögző­dött szokások is közrejátszanak ebben, hogy így állunk. Az én generációmnál a férfimunka és a női munka között éles hatá­rok húzódtak-húzódnak, s ezek szerint alakultak bizonyos tár­sadalmi normák, értékek is. A fiam például a saját családjá­ban már másként néz a házi munkára, mint mondjuk a fér­jem . .. — A közélettől elszakadni lehe- tetlen — fogalmazták meg beszél­getésünk közben. Mi az, ami ma leginkább foglalkoztatja önöket, mint mozgalmi embereket, mint nagymamákat? BRUCK JÓZSEFNÉ: — Visszük tovább a korábbi feladatokat, más szinten, más fórumokon, s ez így lesz, amíg bírjuk. A köznapi dolgokon kí­vül — gondolom beszélgetőtár­saim nevében is mondhatom -j egy kicsit aggódva nézünk a világra. Gyermekeink, unokáink jövőjéért aggódunk. Ha tetszik, ha nem, ma minden lakásba beszivárognak a világ jó és ke­vésbé jó — néha aggasztó — hírei, s ezektől a hírektől, ese­ményektől senki sem határol­hatja el magát. DR. PILASZANOVICH IMRÉNÉ: — Természetesen a jövőre fi­gyelve egy kicsit a jelen gond­jait is észre kell vennünk. A nagycsaládok felbomlottak, a generációk többsége külön la­kásban él. Esetlegesen egy-egy vasárnapi ebéd hozza össze a családot. A gyermekintézményi ellátottság soha nem látott szintre került — de az óvodák- bölcsődék nem pótolhatják a családot. A fiatalokat égeti a lakáskérdés gondja is. S az öregek ...? A nyugdíjak több­sége alacsony, a megélhetést nehezen biztosítja .. . Azt pró­bálom érzékeltetni, hogy a két korosztály egymásra szorul, a gyermekek érzik a szülők iránti felelősséget, a szülők szeretné­nek gyermekeiken ezerfélekép­pen segíteni, de valahogy nem mindig jön össze a dolog ... SCHWARZFELDER ISTVÁNNÉ:- Ebben sok igazság van. Ha csak a saját kis családom éle­tét nézem: eléggé monoton minden. Viszik a gyereket az óvodába, mennek a munkahely­re, utána bevásárlás, vinni a gyereket haza, mosás, főzés, ta­karítás, fektetik le a picit. Úgy vélem, hogy nagy átlagban szinte minden fiatal család éle­te ehhez hasonlít. A gyerekek keveset kapnak szüleiktől. Per­M á,r nagyon kevesen él­nek az egykori arany­kezű mesterek, a szö­vetkezetekben pedig már csak elvétve lehel találni néhányat közülük. Bár az Építő és La­káskarbantartó Szövetkezet­be még mindig bejár egyikük dolgozni (nyugdíjasként), a bádogosműhelyben néhány ré­gi gépre mutatva megmondja, hogy a Gungl bácsi, vagy a Minker család tulajdona volt-e három évtizeddel ezelőtt, a szövetkezet megalakulása előtt. Ezen a héten Baranyában megkezdődtek az ipari, építő­ipari és szolgáltató szövetke­zetek mérlegzáró közgyűlései, a B. m.-i KISZÖV érdekképvi­seletéhez tartozó 21 szövetke­zetben több mint 8200 foglal­koztatott munkája kerül mér­legre. Talán megbocsátható, ha az ÉLISZ-hez fűződő emlé­kek miatt (sokszor húztam a szövetkezet kétkerekű targon­cáját, az volt az egyetlen szál­lító jármű) az a 27—28 év előtti közgyűlés maradt meg emléke­zetemben legjobban (sok tu­catnyin vettem részt azóta), amikor a részlegvezető átadta a mérlegzáró közgyűlésen nye. reségrészesedésern. A boríték­ban egyetlen kétforintos volt. Az akkori közgyűlésen készült megsárgult fényképek olyanok, mint megannyi érettségiző dí­sze, ki tudja .. .? Lehet, hogy ez csak egy nagymama aggó­dása? S talán a szabad hét­végék éppen ezért lesznek jók? — A közéletiség önök szerint — élethivatás. Sikerült-e mindezt gyermekeikbe, unokáikba átplán­tálni, lesz-e a családon belül foly­tatás . . .? DR. PILASZANOVICH IMRÉNÉ: — Nyilvánvalóan az otthoni indíttatás sok mindent megha­tároz, s természetes az is, hogy a gyerekek örökölnek sokféle tulajdonságot. Férjem — a gyermekklinika orvosaként ment nyugdíjba — arról volt ismert, hogy lelkiismeretesen végzi a munkáját, hivatását, s ha úgy tetszik: ő volt az intézetben, aki utolsóként betakargatta a gyerekeket elalvás előtt. Saját gyermekeink — ha meg is kér­dik, hogy mi értelme van a sok plusznak, amiért sokszor még egy köszönet se jár — hason­lóan élnek. S erre roppant büszke vagyok. CZIRKOS MIHÁLYNÉ: — A gyermekeink, unokáink sem bújhatnak ki a bőrükből. A fiam is megannyi társadal­mi megbízatást végez, munkás­ókról készült felvétel: szilvakék ruha, emeletes gojzer varrott cipő, fehér ing, ezüst nyakken­dő volt az ünnepi öltözet. A beszámolók többnyire az élet­ben maradás feltételeit taglal­ták, a fejlesztés legfeljebb egy új targoncát, a szociális tervek néhány ceglédi vizeskanna, alumínium lavór, beszerzését mellékhelyiség építését tartal­mazták. A mostani közgyűlések csak egyetlen dologban hasonlíta­nak a régiekhez: a tulajdono­si tudat még (nagyon fontos, hogy így van) ma is él, bár csak elvétve találunk olyan szövetkezetét, ahol az eszközök egykori tulajdonosaikhoz kö­tődnek. Nem is a részjegyek jelentik a tulajdonosi tudatot, őr is. Egyszer aztán jön haza az unokám, s mondja: ifjúgár­dista lettem! Gondolom, az apja nyomdokain ... Egyszer összetalálkoztam az unokám tanáraival, s kérdem, milyen a gyerek. Hozzáteszem, rém ele­ven, egy percig sem tud nyug­ton maradni. Erre azt mondja az egyik tanár: Czirkos néni a legutóbbi szemlén az unokája állt legszebben vigyázzba. Majdnem egy óra hosszat... — Mit kívánhatnánk az idei nő­napra? BRUCK JÓZSEFNÉ: — A szokásos jókívánságokon kívül én azt kívánnám, hogy mi­nél több nő kerüljön be a ve­zetésbe, minél többen legyenek ott, ahol a döntések születnek. Higgye el, ez nem valamiféle feminista megnyilvánulás, de nem mindegy, hogy bizonyos társadalmi, életünket meghatá­rozó döntések meghozatalakor mindkét nem kivette-e részét az előkészítő munkában, a hatá­rozat meghozatalában. Valljuk be őszintén: mi némileg más szemüveget hordunk, mint a férfiak ...5a női objektivitás — szubjektivitás(?) — néha nem árt. Ugye...? mint például tegnap a Pécsi Építőipari Szövetkezet főköny­velője mondotta, c közös tulaj­donnak csak töredékét jelen­tik. A szövetkezeti demokrácia, amely lehetővé teszi, hogy a vezetésbe, ellenőrzésbe a ta­gok beleszóljanak jelentheti a tulajdonosi érzés életben ma­radását. Tudom, messze va­gyunk attól, hogy ez a leg­jobban érvényesüljön, az ipari szövetkezetek elmúlt harminc esztendei és az elmúlt évi fej­lődése is, azt hiszem, mégis a létezését bizonyítja. Néhány számot talán le szabad je­gyezni: 1982-ber. 1,9 milliárd forint értéket állítottak elő, 7,4 százalékkal többet, mint az előző évben, ez 211 milliós nyereséget hozott, 15,6 száza­Kozma Ferenc Baranya hat napja Aranykezű mesterek utódai Kiknek, mit, hogyan? — az is­meretterjesztés hármas szabá­lyának szellemében tartja or­szágszerte közgyűléseit a Tu­dományos Ismeretterjesztő Tár­sulat. Az ötévenkénti összejö­vetelek feladata az eltelt idő­szak értékelése és a feladatok meghatározása. Tennivaló akad bőven, hiszen ahogy a tegnapi szigetvári tanácskozáson is el­hangzott, az örvendetes javu­lást tükröző statisztikák önma­gukban nem mutathatják meg a TIT tevékenységének konkrét hatását. Tisztázni kell a helyes módszereket. Harcolni kell a néhol méq ható „szervezeti for­ma megállapítása, témakeresés, aztán jöhet a közönséqtobor- zás” — sorrendű szemlélet el­len. A beszámoló, melyet dr. Fü- löp István, a TIT szigetvári vá­rosi-járási szervezetének elnöke olvasott fel, több figyelemre méltó adattal is szolgált. Hall­hattuk. hogy egyre-másra ala­kulnak meg az aDrófalvakban (így pl. Kétújfalun) a TIT-cso- portok. A beszámolót követően töb­ben is felszólaltak. Farkas Já­nos, a kétújfalui termelőszövet­kezet személyzeti osztályának vezetője Déldául elmondotta, hogy TIT-szervezetük tagjai minden második előadásukat díjmentesen tartják. Márk Ber­talan nvuqalmazott főiskolai ta­nár, a TIT meqvei szervezetének alelnöke rendkívüli hatásos fel­szólalásában elsősorban a ..lát­szólagos közömbösség” elleni hnrc iehetséa^s formáira hívta fel a figyelmet. A küldöttgyűlés résztvevői ez­után egyhangúlag megválasz­tották a szigetvári járási-városi TIT-szervezet 13-taaú elnöksé­gét. Az elnök dr. Fülöp István, a siklós városi-iárási ügyészség vezetője lett. Eddiqi munkóia elismeréseként oklevelet és Martyn Ferenc dedikált rajzát vehette át Savanya Józsel, Szentayörgyvári Tibor és Vincze László. Csütörtökön egyébként Sikló­son is küldöttgvűlést tartottak. A iárási-városi TIT-szervezet el­nökévé dr. Vida Sándort vá­lasztották, míg kitüntető okle­velet Dömötör János, Kapuvári Józsel, Sebők Károly és Tóth Nándor vehetett át. Mindkét helyszínen megválasztották a megyei küldöttgyűlés résztvevőit is* Baranyában már csak a Pécs városi TIT-küldöttgyűlés van vissza, ezután következik a me­gyei. majd az országos szintű értékelő és feladatmeghatározó tanácskozás. Bozsik László lékkai megfejelve az 1980-as évit. Az ipari szövetkezetek a belföldi ellátást jelentősen se­gítették: különösen sok jó mi­nőségű növényvédő szert, kerti gépet, gyermekcipőt, stílbútort gyártottak. Az építőipari szö­vetkezetek részt vesznek a fon­tos felújítási munkákban, 18,2 százalékkal nőtt ebben a rész­vételük egy év alatt. Ugyan­csak jelentősen emelkedett_ a lakosság számára biztosított szolgáltatás: a háztartási gé­pek javítása, a fényképészet, a fodrászat, a bútorjavítás fejlő­dött sokat. Ma már nem elsősorban a közgyűlésen kiosztott nyereség- részesedés c mértékadó, ha­nem az egész esztendei ösz­tönző bérezés. Baranyában át­lagosan csaknem hét százalék­kal nőttek a bérek, évente több tízmilliós értékben javulnak a szociális körülmények, több száz felsőfokú végzettségű szakember irányítja az egykori aranykezű mesterek baranyai utódait, akik munkája a világ minden részén ismertté vált.... L. J. HÉTVÉGE 3. TIT-kiildött­gyűlések

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents