Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)

1982-03-05 / 63. szám

1982. március 5., péntek Dunántúlt napló 3 Szakszervezeti bizalmiak a postánál A figyelem középpontjában Pártfórumon Ösztönzők a Pécsi Porcelángyárban Négy ember nem dönthet a testület helyett Alternatív javaslatokra van szükség Megszüntetni a szakmákon belüli egyenlősdiséget A posta szakszervezeti szem­pontból is sajátos nagyválla­lat. A Pécsi Postaigazgatóság működési területe négy megyé­re terjed ki. A szakszervezeti tagok száma a nyugdíjasokkal együtt 10 000 fő. A 35 alap­szervezet közül 16-ban létre tudták hozni a bizalmi testü­letet, a kisebbekben a taggyű­lések töltik be ennek a fórum­nak a szerepét. Egy pótmegoldás Szépe Lőrinc, a Pécsi Posta- igazgatóság szakszervezeti bi­zottságának titkára mindemel­lett külön kiemeli az úgyne­vezett kishivatali dolgozók sze­repét és lehetőségeit az új struktúrában:- Korábban ezek a kishiva- talok kiestek a szakszervezeti munka látószögéből is. Olyan munkahelyekről van szó, ahol még három-négy éve is olykor lóháton volt kénytelen kézbe­síteni a küldeményeket a pos­tás. Az ilyen helyeken dolgo­zók számára nem tudtuk biz­tosítani a üzemi demokrácia fórumát, hiszen ma is öt-hat- hét kishivatal tartozik egy-egy bizalmihoz. Pótmegoldásként megszerveztük járási szinten a kishivatali dolgozók tanács­kozásait. Ezeket évenként két­szer rendezzük meg, és ma már elmondhatjuk, hogy népszerűek a dolgozók körében. A megje­lenés aránya 50—70 százalékos. Ezeken a tanácskozásokon a résztvevők minden fontos kér­désben tájékoztatást kapnak.- A pótmegoldás tehát sike­resen vizsgázott, de hogyan le­het értékelni a „rendes" bizal­mi testületek munkáját, és ál­talában postánál dolgozó bi­zalmiak tevékenységét?- Sikerült a szakmai hatás­köröket úgy decentralizálni, hogy a termelésirányító szint­jén is létrejöhetett a szinkron a bizalmiak és a gazdasági vezetők között. Ugyanakkor kezdetben nem kis feladat volt még a szakszervezeti vezetők­kel is megértetni a bizalmiak jogosítványainak szükségessé­gét. A postaigazgatóság veze­tőinek többsége a bizalmiak szerepét és jogosítványait he­lyesen értelmezte és jól fogad­ta. A középvezetőkkel azonban ma is akad probléma: hatás­köri féltékenység, vagy éppen bizalmi jogosítványok nem is­merése. Ezért képzésük feltét­lenül szükséges. Eredmények és kívánalmak A bizalmiakról elmondható, hogy alapvető jogosítványaikat ismerik, többségük élni is tud ezekkel. A bizalmi testületek­ben azonban a küldöttek nem szívesen vállalkoznak nyilvános szereplésre. Ezen úgy próbál­tunk segíteni, hogy a testületi ülések előtt írásban megkap­ják a tanácskozás anyagát és ahhoz, ugyancsak írásban, előre kérdést, javaslatot tehet­nek. A testületek munkáját kezdetben a rendezvény-cent- rikusság jellemezte, s^a dönté­sek háttérbe szorultak. Ma már lényegesen jobb a helyzet, de még mindig kevés a testületek elé terjesztett anyagokban az alternatív javaslat. Azt sem könnyű megoldani, hogy a szakmai kérdésekben a szak- szervezet véleményének önálló arculata legyen. Ennek talán legfőbb oka az, hogy a fóru­mok előkészítése során az egyébként hasznos, fontos sze­repet játszó üzemi négyszögek­ben az alapszervezeti titkárok nagyon is elkötelezik magukat, s utána persze a bizalmi tes­tület előtt zavarba jönnek. Végre tudomásul kellene ven­niük, hogy amely kérdés tes­tületi döntést igényel, abban nem dönthetne előre négy ember. — A bizalmi munkának két testületi ülés között is érvé­nyesülnie kell. — Ha valahol igazán javí­tanunk kell a bizalmiak mun­káját, akkor éppen ebben. Jobban kellene gyűjteniük az információkat dolgozótársaik köréből, hogy majd a testületi üléseken ezek birtokában kép­viselhessék érdekeiket. Ugyan­akkor a döntésekről is tájékoz­tatni kell csoportjuk tagjait, sőt a döntések hátteréről is be kellene számolniuk. De ez már nemcsak a bizalmiakon múlik, hanem az általuk kép­viseltek igényességén, aktivi­tásán is. A bizalmiak véleménye Erről az igényességről, vala­mint a bizalmiak helyzetéről, gondjairól beszélnek a bizal­miak. Borbás Mária, a Postaigaz­gatóság törzsbizalmija: — A gazdasági vezetők gyak­ran a szemünkre vetik, hogy a bizalmiak csak a bérelosztás­nál és a jutalmak megítélésé­nél jeleskednek. De addig, amíg a bér nem rendezett, ez a kérdés marad legfontosabb­nak. Annál is inkább, mert a bizalmiak munkáját legfőkép­pen ezen mérik le a többiek. Gyakran furcsa helyzetbe ke­rülünk; egyaránt érzékelhetik a bizalmatlanságot a dolgozók köréből és a gazdasági veze­tők részéről is. A bizalmi leg­többször egyedül marad, ami­kor mások véleményét próbál­ja a fórum elé vinni: a többiek nem merik véleményükhöz a nevüket is adni. Kiss Imréné, Pécs 1. sz. me­gyei postahivatal bizalmija: — Jobbára én is ezeket ta­pasztaltam: népszerűtlen fel­adat bizalminak lenni. A gaz­dasági vezetők el-elfeledkeznek a partnerkapcsolat fontossá­gáról, a csoporttársak pedig bizalmatlanok. így gyakran egyedül maradunk két malom­kő között őrlődve: „üssék csak a bizalmi fejét" — mintha ez lenne a jelszó. Pecze Pál, a posta gépjár­mű-szállítási üzemének szak- szervezeti titkára: — Én is sorolhatnám ezeket a problémákat, a pozíció félté­kenységtől kezdve a bizalmat­lanságig. Mégis az a vélemé­nyem, minden azon múlik, el tudja-e fogadtatni magát a bizalmi a partnerekkel és a munkatársaival. De ennek az a feltétele, hogy a bizalmi érez­hesse: egy szervezet áll mö­götte akkor, mikor mások érde­kében tevékenykedik. Bár mindhárman a problé­mákról szóltak a bizalmi mun­kával kapcsolatban, a bizalmi testületek tevékenységéről sok­kal pozitívabb a véleményük. Legfőképpen azt emelték ki, hogy a testületi döntéseket egyre jobban előkészítik, a vi­tában valóban a legfontosabb közérdekű kérdések szerepel­nek, a határozatokban a bizal­miak viszontláthatják saját ja­vaslataikat. Azt pedig különö­sen fontosnak és hasznosnak tartották; a testületi üléseken arra is mód van, hogy a kü­lönböző munkaterületeken dol­gozók informálódjanak egymás gondjairól, terveiről, eredmé­nyeiről. Az összkép tehát meglehető­sen vegyes — aligha csak a postaigazgatóságnál —, de a tendencia alapvetően pozitív. A bizalmi munka a figyelem középpontjába került s testüle- teik szerepe meghatározó a munkahelyi és szakszervezeti demokrácia fejlődésében. Azt mondja, hogy ő csak egyszerű KISZ-tag, aztán ahogy beszélgetünk, szép lassan kide­rül, hogy ez nem is egészen így van. Az való igaz, hogy mun­kahelyén, a komlói DÉLKŐ-nél csak „egyszerű tag”, de városi szinten több testületbe is be­választották. Barta Antal rend­kívül aktív fiatalember, még hallgatni is sok volt, mi min­dent csinál. Rengeteg időt ál­doz a közéleti tevékenységre, pedig családja van: felesége, két gyermeke. S hetente átlag csak egyszer fordul elő, hogy tényleg időben, korán haza­megy. Ragaszkodott is hozzá, hogy említsük meg: ahhoz, hogy valaki ennyi elfoglaltságot vállalhasson, olyan kiváló fele­ség kell, mint az övé. Először szakmájáról beszélgetünk. — A DÉLKÖ a harmadik munkahelyem, az első az Erő­mű, a második az áfész volt. A komlói kőbányánál 1978 óta dolgozom. Vegyipari gépész- technikus vagyok. Két érettsé­gim is van: egyszer mint vegy­ipari gépésztechnikus érettsé­giztem, majd elvégeztem a vegyipari szakközépiskolát is. A DÉLKÖ-nél már sokféle be­osztásom völt, tavaly kerültem az energetikai osztályra, itt energiagazdálkodóként dolgo­zom. Éppen most végeztem el négyhetes intenzív felsőfokú energetikusi tanfolyamot Buda­pesten, már csak a vizsga van hátra. — Az energiagazdálkodás igen komoly feladat, különösen ma. — Igen, .ez az, amiben nem lehet megengedni a lazítást, s ez az, amihez igazán kollektív munka kell. Az eredményeket havonta kell értékelni, de a té­ma tulajdonképpen mindig na­pirenden van, különben ella­posodna, és nem tudnánk meg­valósítani a programot. Kétszá­zalékos fajlagos energiacsökke­nést kell elérnünk, leginkább A munka szerinti javadalma­zás önmagában is ösztönzés. Sokat beszélünk róla, különö­sen az utóbbi években, s vál­lalataink úgy-ahogy, saját be­látásuk és lehetőségeik szerint keresik-kutatják az ösztönzés formáit. Sokféle fórumon napi­rendre kerül a téma: Pécsett az MSZMP Pécs városi Bizott­ság végrehajtó bizottsága vizsgálta meg az anyagi-er­kölcsi ösztönzők, a differenciált bérezés érvényesülésének hely­zetét a Pécsi Porcelángyár­ban. természetesen a folyékony ener­giahordozókkal kell takarékos­kodnunk.- A felelősségteljes munka mellett még mi mindenre jut ideje? — Az én KISZ-munkám még nagyon régre nyúlik vissza. Csak az előző munkahelyemet említeném, ahol először vezető­ségi tag, majd KISZ-titkár let­tem. 1973-ban kitüntetéssel vé­geztem el a hathetes KlSZ-isko- lát, tulajdonképpen akkor fi­gyeltek föl rám, s még abban az évben beválasztottak a Komló városi KISZ-bizottságba, aminek azóta is tagja vagyok. Egyébként a KISZ-iskolát is két­szer jártam: másodszor egy speciális hathetes tanfolyamot végeztem el. 1976 szeptemberé­től a városi KISZ-bizottság tisz­teletdíjas honvédelmi és sport­felelőse vagyok. Az 1977-es KISZ KB határozat után meg­alakítottuk a tömegsport bizott­ságot, ennek a vezetője vagyok. Ebben az évben a tömegsport Vaskos és precíz anyagot tettek a gyár vezetői az asztal­ra, de még mielőtt részletesen is rátérnénk a főbb tendenciák vázolására, érdemes néhány dolgot elmondani elöljáróban. A gyár 1750 munkása — dol­gozója - öt főbb termékcso­porton dolgozik. Műszaki szi­getelő porcelánból évi 4000 tonnát, háztartási edényfélesé­gekből évi 2500 tonnát állíta­nak elő. Évi 40 millió forintos termelést produkál az úgyne­vezett díszmű-gyár — most fo­lyik 34 milliós bővítése —, s a híradástechnikai porcelánból bizottságot két részre választot­tuk: tanulói és dolgozói „tago­zatra”, ha lehet így mondani. Erre a korábbi tapasztalatok alapján szükség volt, így köny- nyebben és jobban tudunk dol­gozni, könnyebben lehet össze­hangolni a munkát. Aztán kezdi elsorolni hogy milyen túrák és sportrendezvé­nyek lesznek az idén, amiket meg kell szervezni; mire a vé­gére ért, a fél jegyzetfüzetem betelt. Ebben az évben elha­tározta, hogy a vállalati tö­megsporttal is többet fog tö­rődni. Közben — mintegy vé­letlenül — az is kiderül, hogy kapott már néhány kitüntetést is: 1975-ben a KISZ KB dicsérő oklevelét, 1978-ban Aranykoszo­rús KISZ-jevényt, 1980-ban ki­váló ifiúsági vezető lett. Honnan a sporthoz való vonzalma? Va­lamikor ő is sportolt, egyébként még ma is részt vesz a sport­ban, nemcsak mint szervező: a járásban labdarúgó játékve­zető. Azt mondja, ő megszál­lottja a sportnak, s az ilyen munkát másként nem is lehet végezni. Közismert arról is, hogy bizottsági üléseken gyak­ran hozzászól, s nem az öncélú vita kedvéért, hanem mert ilyenkor, ha mégis vita kereke­dik valamiből, igen jó dolgok, gondolatok születnek, olyanok, amik segítik a munkát. Nem tanulság nélküli. amit erről mond — ezt mindenkinek, dol­gozzék bárhol is, érdemes meg­fontolnia : — Szerintem nem szabad se­hova felkészületlenül menni, még a legunalmasabbnak ígér­kező ülésre sem, mert ha ké­szülünk rá, már egyáltalán nem biztos, hogy az valóban unal­mas lesz. Az embernek min­denről legyen véleménye, kell hogy legyen véleménye, s ha van, akkor merje is azt elmon­dani. Ne csak bólogassunk, hogy jól van, egyetértünk, és ezzel kész, mindenki föl­tartja a kezét. Aki valamivel nem ért egyet, az ne tartsa föl a kezét, inkább mondja el, mi­vel nem ért egyet. Mert lehet, hogy neki van igaza, s ezzel máris tett valami jót egy ügy érdekében. 200 millió darabot állítanak elő, míg az ötödik profil az építészeti kerámia. Dolgozóik több mint fele — pontosan 54 százalék — nő. Az átlagkerese­tek eléggé változó képet mu­tatnak szakmákon belül is, szakmák között is. Csak példá­lózva: a korongos évi 43 000 forinttól 75 ezer forintig, a porcelánfestő évi 30 000-től 78 000-ig, az égető 62 000-től 73 000-ig, a formaöntő pedig 38 000-től 60 000 forintig keres- kereshet. A legnagyobb szórás a tmk-üzemfenntartásnál je­lentkezik: itt a legalacsonyabb évi átlagkereset 37 000 forint, a legnagyobb pedig közel 100 000 forint. Hogy miért alakultak így az átlagkeresetek, annak több oka van, mi. említsük meg a legfontosabbat: a munkaerő- piac kereslet-kínálat törvénye az. Nyilvánvaló, hogy mond­juk egy porcelánfestő nehezen tudna másutt — akár a Dél- Dunántúlt nézzük — elhelyez­kedni, s az is nyilvánvaló, hogy a tmk-lakatos válogathat a munkaalkalmakban. Mint az az előterjesztésből is kiderül — s mint azt a vég­rehajtó bizottság ülésén szóban is elmondották a, gyár vezetői — főleg a szakmákon belüli egyenlősdiség megszüntetését tartják elsőrendű feladatuknak. Persze náluk is - másutt is - nehéz egy hosszú éveken át súlykolt, rögződött bérpolitikán egyik napról a másikra változ­tatni. Jelenleg a dolgozók fi­zetésének mintegy 80 százalé­ka az úgynevezett fix rész, a maradék 20 százalék pedig pótlék, prémium, jutalom for­májában próbál ösztönzőként funkcionálni. A gyárkapukon belül az elmúlt évben a dol­gozók közel 60 százaléka telje­sítménybérben dolgozott. A teljesítménybérek döntő része egyenes darabbér, kisebb ré­sze pedig a munka- és munka­besoroláson együttesen alapuló teljesítménybér, továbbá meg­található még a csoportbére­zés is. A gyár vezetésének cél­ja: minél nagyobb arányban alkalmazni az egyéni teljesít ményeket növelő — előrevivő, húzóerőként jelentkező — tel­jesítménybérezési formákat. Az egyének, csoportok pre­mizálási rendszerének palettá­ja igen színes, változatos, je­lentkezik az egyénnél, egyes csoportoknál — brigádoknál - és gyáregységi szinteken is. S legfőbb gyári érdeket, a nye­reség realizálását, túlteljesíté­sét szolgálja. Az erkölcsi elis­merés, ösztönzés szintén hatha­tós eszköz és szintén a legszer- teógazóbb formákban él, s bi­zonyos esetekben anyagi jutta­tásokkal is összefonódva jelent­kezik. (Kitüntetésekhez, a bri­gádmozgalomban elért bizo­nyos fokozatokhoz, a törzsgár­da megbecsüléshez és egye­bekhez tavaly egymillió forint kapcsolódott.) Mint az a végrehajtó bizott­sági ülésen elhangzott: a munka szerinti elosztás tovább­fejlesztésének kulcskérdése 1982-ben a gyáron belüli kö­vetkezetesebb differenciálás, amelynek alapja természetsze­rűleg a teljesítmény. Az alap­bérfejlesztéseknél már az el­múlt évben is — amikor 8,15 százalékot (!) osztottak — volt ki többet, volt aki keveseb­bet, és volt aki semmit sem kapott a közös kalapból. Az idén várható 6 százalékos alap­bérfejlesztés hasonló elvek alapján kerül a borítékokba, azokat ismerve el, akik hosszú távon bizonyították: munká­jukra számítani lehet. K. F. D. Cs. Megkezdte a vízelvezető áteresz építését Arpádtetőn, a 66-os úton a Köz­úti Építő Vállalat. A vezeték építésével március végén végeznek, s ezzel megoldódik egy régi gond ezen az útszakaszon: a talajvíz ugyanis többször elmosta a domboldalt. A víz csővezetékbe terelésével biztonságos lesz a közlekedés. D. I. Barta Antal Az embernek mindenről legyen véleménye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents