Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-31 / 89. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXIX. évfolyam, 89. szám 1982. március 31., szerda Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Komor születésnap (2. oldal) Körzeti ápolónők ♦ Orvosok a riogoél (8. oldal) Szakmai „ellenőrzés” a pécsi ABC-áruházakban (riport az 5. oldalon) Népesedés és népesedéspolitika « népesedés növekedése hazánkban mintegy száz esztendeje fokozatosan lelassult. 1980-ban a születések száma már csak háromezerrel haladta meg a halálozásokét, s demográfusok előrejelzésének megfelelően elérkezett egy olyan esztendő is, az 1981-es, amikor a lakosság természetes növekedése megállt, sőt az év eleji állapothoz viszonyítva bizonyos fokú csökkenéséről is beszélhetünk. Nyersen fogalmazva ez azt jelenti, hogy mi, magyarok a múlt esztendő elején többen voltunk, mint az év végén. A közelmúltban több szakmai fórum, s több folyóirat is foglalkozott e témával. írók, tudósok, újságírók vitatták: mi okoz. ta a magyarországi népesedési helyzet ilyen kedvezőtlentfordu. latát? Számíthatunk-e a következő években, évtizedekben lényeges javulásra? Mit kellene tennünk, ha e kedvezőtlen demográfiai folyamatokat fékezni akarjuk? A vita napjainkban is folyik, s feltehetően folytatódni fog a következő években is, hiszen a mélypontot tíz 1980-as évek végére várják a szakemberek. Előre kell bocsátanunk, hogy a népességcsökkenés nem valamiféle „magyar átok", hiszen szűkebb nemzetközi környezetünkben, sok európai országban küzdenek hasonló gondokkal. Amíg a világ fejletlenebb régióiban a túlnépesedés a legfőbb veszély, a fejlett országokban már régóta tapasztalják a népességcsökkenés jelenségét. Mit lehet tenni, s kell-e egyáltalán tenni valamit az utóbbi folyamat megállításáért, megfordításáért? A kérdés második fele talán feleslegesnek tűnik. De tudjuk, hogy akad olyan közgazdászvélekedés, amely szerint a munkanélküliséggel sújtott fejlett európai országok számára egyenesen előnyös a népességcsökkenés, s ezért ezekben az országokban nincs is szükség a népesedési folyamatok befolyásolására. A szocialista országok számára ez az érvelés mindenképpen elfogadhatatlan. Ha más megfontolások nem is szólnának ellene, számunkra a gazdasági racionalitás is azt diktálja, hogy a következő generációk létszáma legalábbis azonos legyen az előzőkével. Gondoljunk csak arra, hogy az idős korúak eltartása —. az emberi életkor meghosszabbodásának következményeként — már ma is komoly terheket ró társadalmunkra. Képzeljük el, milyen terhet vállalna magára egy folyamatosan csökkenő népesség, amelyben a születések száma évről évre kisebb lenne mint a halálozásoké, s ahol épp ezért a lakosság egyre kisebb hányada lenne aktív kereső. Nekünk tehát jövőnkre gondolva mindenképpen a népességcsökkenés fékezésén és megállításának módjcfin kell gondolkodnunk. Ahhoz, hogy a legmegfélelőbb gyógyszert és a kellő terápiát megtaláljuk a helyzet orvoslására, természetesen ismernünk kellene valamennyi „kórokozót' . Tudnunk kellene, milyen szerepet játszik e népességcsökkenésben a válások számának emelkedése, a házasodási kedv csökkenése, a lakáshelyzetnek — s a sokgyermekes családok életszínvonalának - minden szociálpolitikai intézkedés ellenére is — kimutatható stagnálása. Vagyis mindazok a tényezők, amelyek Magyarországon a kisebb gyerekszámú családok irányába hatnak. De hazánk népesedési viszonyait erőteljesen befolyásolja az a tény is, hogy miközben az átlagéletkor meghosszabbodott, a fiatal- és középkorú lakosság körében elszaporodtak az olyan halálos kimenetelű betegségek, amelyeknek egyaránt vannak biológiai és társadalmi okai. Ahhoz, hogy az elkövetkezendő években csökkenjen vagy legalábbis ne növekedjen e családalapításra is képes nemzedék halálozása, a modern életet kísérő biológiai és társadalmi rizikótényezők feltárására, a veszélyhelyzetek csökkentésére, az orvostudomány, az egészségügy — egyszóval az egész társadalom összefogására lenne szükség. Ugyanígy közös feladat lehetne - az kellene hogy legyen! — egy olyan átfogó és hosszú távú, önkorrekcióra is képes szociálpolitikai intézkedéstervezet kidolgozása és körültekintő végrehajtása, amelynek eredményeként hazánkban is mind többen vállalnák a több gyermekkel járó gondot, fáradságot; s újra divatba jönne a három- vagy négygyermekes család. M indez - úgy tűnik - ma még csak álom, s néhány szakember szerint utópia. Hiszen társadalmunk fejlettségi szintje és a népesedési célok megvalósítására rendelkezésre álló anyagi eszközök ma még nem képesek a demográfiai folyamatok tartós befolyásolására. Az is bizonyos, hogy igen nehéz előre kiszámítani egy-egy szociálpolitikai intézkedés várható hatását. A gyes vagy a lakásvásárlásra nyújtott szociálpolitikai kedvezmény felhasználásának tapasztalatai azt mutatják, hogy egy- egy, a népesedési helyzet javítását célzó intézkedés - bármilyen pozitív legyen is - önmagában, elszigetelten aligha képes tartós hatást előidézni. A gyermekgondozási segély bevezetése után átmenetileg ugyan több gyermek született, de ez az igen pozitív intézkedés sem bizonyult hosszú távon elég ösztönzőnek. Éppen ezért a közeljövőben olyan megoldáson kell gondolkoznunk, amely magában foglalja a kisgyermekes anyáknak adott támogatástól a gyermekintézmények hálózatának bővítéséig, a sok- gyermekes családok életszínvonalának szintentartásától a lakáshoz jutás módjának megkönnyítéséig mindazokat a tényezőket, amelyek növelhetnék a gyermek utáni vágyat, s nemcsak nagyobb gyermekáldás tervezésére késztetnék a magyar családokat, de végül is azt eredményeznék, hogy az elkövetkezendő években, évtizedekben több gyermek születne. Drága, de gazdaságos beruházás ü liászprogram és Hátországa Nemcsak egy vállalat, hanem Baranya, süt Dél- nyugat-Magyarország fejlődésére is hatással van a 200 éves mecseki szénbányászat több tízmilliárdos megújulási programja Az elkövetkezendő tíz esztendő egyik legnagyobb állami nagy beruházása, a mecseki szénmedence fejlesztési programja messze túlnő a Mecseki Szé- bányák ügyén. A 200 éves mecseki szénbányászkodás olyan jelentőségű megújulás előtt áll, mint amikor a múlt század közepén a DGT megépítette Elutazott Budapestről Egon Balír Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására március 28-30. között látogatást tett Budapesten Egon Bahr, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) Elnökségének tagja. Kíséretében volt Eugen Selbmann, az SPD parlamenti frakciójának külpolitikai tanácsadója. Az SPD képviselőit fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Az NSZK-beli vendégekkel megbeszéléseket folytatott Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Berecz János, a Központi Bizottság tagja, a külügyi osztály vezetője és Horn Gyula osztályvezető-helyettes. Egon Bahr és kisérete kedden elutazott Budapestről. A Ferihegyi repülőtéren Horn Gyula búcsúztatta a vendégeket. Európa ekkori legkorszerűbb, ma talán a késő utókor számára is feltétlenül megőrzendő, ipari muzeális értékű pécsi András-aknát, vagy a XX. század első évtizedeiben megvalósított programot, amely a sok apró akna helyébe olyan korszerű bányaüzemeket teremtett, mint Széchenyi-akna, Ist- ván-akna, amelyhez korszerű szénelőkészítőmű és villamos erőmű csatlakozott. A baranyai tudományos hetek egyik utolsó, óriási érdeklődést kiváltó programjában az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület baranyai csoportja, valamint a Mecseki Szénbányák keretei között működő Liász-klub tegnapi rendezvényén, amelyet a Mecseki Szénbányák pécsi központjában tartottak, ízelítőt kaphattunk arról, hogy a több tízmillió rd forint értékű fejlesztés, amelynek megvalósulásakor a mecseki szénmedencéből 900 ezer tonna, közvetlenül kamrába tölthető kokszszénkoncentrá- tumot szállítanak majd a dunaújvárosi kohókba, korántsem szűkíthető egy vállalat tevékenységére. Dr. Jenei Szabolcs, a Mecseki Szénbányák szociális és személyzeti igazgatója, Kovács János, a vállalat főosztályvezetője, Mihalik Albin főenergetikus, Tiszai László osztályvezető, valamint Dr. Mach Péter kandidátus, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem docense előadásaikban számot adtak a beruházási program részleteiről, anyagi hátteréről, emberi tényezőiről, a környezetre gyakorolt hatásairól, az energia- gazdálkodás követelményeiről, a feltárás és gépesítés lehetőségeiről. Az előadások szinte teljeskörű vázlatát adták annak, hogy miután várhatóan április közepén az Állami Fejlesztési Bank és a Mecseki Szénbányák képviselői aláírják a finanszírozási szerződést, mi is fog történni az elkövetkezendő években. Pécs-Bányaüzem, Vasas-bánya, a komlói Kossuth-bánya, Zobák-bánya és Béta-bánya területén új szinteket, széntermelő helyeket tárnak fel, készítenek elő és vonnak termelésbe, ezekről a területekről, mintegy 190 millió tonna szén kitermelésére van lehetőség. Ezzel párhuzamoson kétszeresére bővítik a pécsi szénelőkészítő kapacitását, új szénszállító berendezéseket létesítenek, korszerű hírközlő, riasztó hálózatot építenek ki, és természetesen a szükséges javító és karbantartó részlegeket is megépítik. Aligha tételezhető fel, hogy a csaknem 23 milliárd forint költségű fejlesztési program csupán műszaki és gazdasági feladat lenne. Ennek emberi tényezői, mint például a dolgozók képzettsége, bérezése, továbbképzése, a szükséges gépi berendezések gyártása, a lakásépítés, az ehhez szükséges építőipari kapacitás ugyancsak nagyon fontos. Miként az sem mellékes, hogy a fejlesztési program miként hat Baranya, Délnyugat-Magyarország életére, illetve a terület milyen lehetőségeket biztosít a liászprogram megvalósítására. Szükségszerű tehát a tudományos kutatás csakúgy, mint a beruházás tervezőinek az a kérdése, szükségszerű-e, kifizetődő-e a mecseki szénmedence rekonstrukciója? A válasz: igen! L. J. Szibériai szimfónia címmel mutatta be műsorát tegnap este a Pécsi Nemzeti Színházban a 105 tagú Állami Krasznojarszki Szibériai Táncegyüttes. Fotó: Cseri László Közérdekű együttműködés Tanácskozás a város és a pécsi vállalatok, szövetkezetek között Tegnap a városháza dísztermében jöttek össze a Pécsett működő vállalatok, szövetkezetek vezetői, hogy a tanács vezetőivel eszmecserét folytassanak a jövőbeni együttműködésről. Dr. Németh Lajos tanácselnök-helyettes rövid tájékoztatást adott az ötödik ötéves terv eredményeiről, ismertette a hatodik ötéves tervben megfogalmazott feladatokat. Ennek kapcsán kijelentette: a gazdasági szervezetek fejlődése nélkül nincs városfejlesztés, ezért a tanács érdeke elősegíteni az érdekeltségi körében működő vállalatok, szövetkezetek fejlődését, ugyanakkor pedig azoknak is fontos érdekük a városi infrastruktúra fejlődése. „Közös érdekünk — mondotta —, hogy a népgazdaság adott helyzetében együtt munkálkodjunk a lakossági ellátás színvonalának a növelésén, a gazdálkodás hatékonyságának a fokozásán." Külön kiemelte a lakásépítés fontosságát: az állami erőből történő lakásépítés csökkenése mellett a tanács arra törekszik, hogy a Pécsett tervezett lakásmennyiség megépüljön — ez egyetemes lakossági érdek. Roppant fontossága van tehát annak, hogy a vállalatok, szövetkezetek a maguk eszközeivel is segítsék dolgozóik lakás- építési törekvéseit. Dr. Petöházi Szilveszter, a Városi Pártbizottság titkára egyebek közt kiemelte: a Városi Pártbizottság érdeklődést vár m'ndenkitől a város gondjai iránt, de ennél többet is, eredményeket .hozó együttműködést. Rámutatott arra, hogy a társadalom összefogása eddig is nagyszerű dolgokat produkált Pécsett; napjainkban minden eddiginél nagyobb szükség van a közös célokért való munkálkodásra.' Ilyen cél pl. az új úttörőház megépítése. Városunkban jelentősen megnőtt az általános iskolások száma, az úttörők népes tábora kinőtte a mostani úttörőház kereteit, az újnak a megépítéséhez pedig olyasfajta együttműködésre van szükség, mint amilyen a műjégpályát hozta 'étre. Foglalkozott a város üzemeltetésének a gondjaival. Ennek a fontosságát azzal húzta alá, hogy Pécsett naponta — a bejárókkal együtt - mintegy 200 000 emberről kell gondoskodni. A vitában felszólalók — Nemeskéri László,' a BÉV igazgatója, Cser László, a Pécsi Állami Gazdaság igazgatója, Juhász László, a Hirdi Kenderfonó igazgatója és dr. Rugási Endre, a Pannónia Sörgyár igazgatója — az együttműködés továbbfejlesztéséhez adtak új ötleteket, elismerve azt, hogy o város gondjainak a megoldása, ihletve az abban való közreműködésük közvetlen hatással van a vállalati gazdálkodás eredményességének a fokozására. Vikol Katalin H. I.
