Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)

1982-03-30 / 88. szám

1982. március 30., kedd Dunántúli napló 3 flz önállóság törvényeit meg kell tanulni Több lesz a nyugdíjas, mint az aktív dolgozó A falu vonzerejét kell növelni Horváth Lászlóék tetötérbeépitéses családi háza is jelentős tsz-támogatással épült Csányoszrón, a Kossuth Lajos utcában o Súlyos munkaerőgonddal küsz­ködik a három faluban, alig háromezer hektár területen mű­ködő csányoszrói termelőszövet­kezet. A fizikai munkát végző dolgozók száma Besencén, Nagycsányon és Csányoszrón 165, a nyugdíjasok viszont száz­nál többen vannak. Lassan több lesz a nyugdíjas mint a fizikai munkás. Új munkaerőt Vajszló és Sellye erőteljesen iparosodó vonzáskörzetében nem talál­nak, míg a létszám tovább csökken és évente 25—30-an kérik a munkakönyvüket; a he­lyi szőnyegfonodába, a Sellyéi Vízgazdálkodási Társulathoz, a vajszlói Ganz-kisüzembe men­nek át. A legtöbb aggodalom­ra épp az ad okot, hogy a pályakezdő fiatalok keresnek a falujukon kívül állást. Alig 35 fiatal tagot számlál a közösség, de ők is inkább traktorosok és szerelők, tehát nem épp a nagy nyereséget produkáló ágazatok munkásai. Az idős, a nyugdíj­hoz közeledő korosztály az állattenyésztésben, az erdőgaz­dálkodásban és segédmunkás­ként dolgozik. Jelenleg 17 hek­tárra jut egy mezőgazdasági munkás, s csupán 40—50 em­berre lehet számítani, amikor átcsoportosítani kell a sürgős munkák ellátására. Akik a tsz- hez most is hűségesek, lénye­gében a lelkes alapítótagok. o Mi okozhatja a nagyfokú el­vándorlást hosszú évek óta? Vi­da István elnök a rossz adott­ságokat hozza fel indokként, hogy alig 10—11 aranykorona értékű földeken termelnek, ame­lyeket gyakran önt el a belvíz, tesz terméketlenné az aszály. Tíz éven át elismerték a felső szervek, hogy rendkívül kedve­zőtlenek a természeti adottsá­gok ezen a tájon, és ezért meg­járt az állami támogatás. De ez a kedvező pénzszerzési le­hetőség megszűnt, feltehetően azért, hogy a tsz-t nagyfokú önállóságra ösztönözzék és bi­zonyítsa be saját erejéből, hogy mire is képes. Valószínű, és ezt utólag nehéz megítélni, hogy a korábbi létszámleépítés is az önállósulás, a saját erőből bol­dogulás gondolatát sugallhat- ta a vezetőségnek. Hajdan majdnem négyszáz tagból állt a kollektíva. No, de aligha ke­sereghetünk a múlt fájdalmain, mégha azok a helybeliek szá­mára jogos sérelmeket is okoz­tak. A gazdasági életben nincs idő a sebek nosztalgikus pá- tyolgatására, ehelyett lépni kell, csakis saját erőből, a saját le­hetőségek mérlegelésével, és nem szabad olyan álláspontra berendezkedni, hogy majd a felettes szervek döntenek he­lyettünk. Az elvándorlás okainak a felvázolása közben a tsz-veze- tők azt a szemléletet is meg­említették. amelynek a képvi­selői az ipari munkások nyu- godtabb munkakörülményeit ké­rik számon egy mezőgazdasági üzemben, kifogásolják a magas­fokú gépesítettség hiányát, s nem látják be, hogy fizikai erő­kifejtésre mindig is szükség lesz bizonyos területeken. Főként a fiatalok érvelnek ezzel. A tsz egyébként maximálisan gépesí­tett, de jó pár munkafolyamatot lehetetlen a gépekre bízni, pél­dául a vasúti rakodást, a szállí. tást, az állatgondozást, az er­dők kapálását, vagy az új cse­meték elültetését. Mindezt fel­sorolni is nehéz. Ettől függet­lenül idén is csaknem három és fél milliót költ a tsz újabb gé­pesítésre, és keresi más cégek­kel az együttműködést a fizikai munka könnyítésére. o Az is nyomasztó tény, hogy a fizikai munkák sokasodása miatt alig tudják kiadni a sza­badnapokat, sőt a szabadsá­got is, mert nem győzik ellát­ni ezeket a feladatokat, pedig a teljesítménybérezést is beve­zették. A bérminimumok —saj­nos — alatta állnak az országos szintnek és a lófogatosokat, va­lamint a szállításban részt ve­vő traktorosokat is csak most „hozták fel" az országosan elő­írt bérszínvonalra. A tsz évente átlag hétmillió forintos munka­béralappal gazdálkodik, ame­lyet maga teremt elő nagy erő­feszítések árán, igen mérsékelt növekedés mellett. A baranyai fsz-ek között az átlag-bérszín­vonalat illetően az utolsó, pon­tosabban az 57. helyen van. El­meditálhat az ember azon, hogy az utóbbi másfél évtizedben megszokott évenkénti 4—6 mil­liós nyereség valóban a munka­erőgondoknak köszönhetően zu­hanhatott alá az alig másfél millió forintra. Nehéz eldönte­ni, de feltehető, hogy a gyorsan cserélődő munkásállomány köz­rejátszhatott ebben főleg a traktorosok esetében, akik mi­előtt „beérnének" szakmailag, hamarább pártolnak el a jöve­delmezőbb szállításba, de a tsz-en kívüli helyekre. Az el­nök ezzel kapcsolatban any- nyit jegyzett meg, hogy az ala­csony nyereség nem ismétlőd­het meg. o Mégis miben látják a kive­zető utat? Egyebek között a segédmunkásokat mind gyak­rabban átképzik, mert azok szívesen kötnek tanulmányi szerződést, s érett fejjel most már belátják, hogy szükség van a továbbtanulásra. Amit gye­rekként kihagytak, még pótol­hatják. S biztos, hogy itt ma­radnak a szövetkezet községei­ben, hűségesek lesznek a szülőfalujukhoz. Ennek ismereté­ben mindinkább nekik utalják ki a 30 ezer forintos házépíté­si segélyt, az ehhez kötődő 10 ezer forintos fuvarkedvezményt, a hagyományos házassági se­gélyt is, hogy még jobban mo­tiválva legyenek a falun mara­dásra. A tsz ebben a törekvésében aligha maradhat egyedül, más­képp minden jószándéka ku­darcba fullad, és a faluban ma­rasztalás nemes szándéka leg­feljebb álom marad. Csuti János Építik a vezetéket Magyarürögöt bekötik a hálózatba Ez évben Pécs újabb részét kapcsolják be a vezetékes ivó- vízhálózatba, Magyarürögöt. Ez­zel véget ér egy évek óta tartó vízcsata. Az ott élők régi kéré­se válik valóra: jó minőségű vizet ihatnak, és vízellátási gondjaik is megszűnnek. Március közepén a Pécsi Vízmű emberei és gépei felvo­nultak, hogy a régóta húzódó vízkérdés végére pontot tegye­nek. Néhány éve a Magyar- ürögi út rekonstrukciójával a hídig építették ki a 200-as nyomóvezetéket.. A folytatásra sem akkor, sem azóta nem volt pénz. Tavaly ismét felcsillant a remény. A városi tanács bizto­sított félmillió forintot, a Pé­csi Vízmű elkészítette a kiviteli terheket, a DÉLVIÉP elkezdte volna a vezetéképítést, ám visz- szalépett. Úgy nézett ki, hogy az ott élő több ezer ember csapvíz helyett, továbbra is csak „állóvízben" fürödhet. A Pécsi Vízmű átérezve a la­kosság jogos és régi igényét, döntött: kiemelt feladatként látott hozzá a megvalósításhoz. A Magyarürögi út 43. számú háztól a Fülemüle utca 3. szá­mig az út nyugati oldalán má­jus közepéig kiépíti a 150-es nyomóvezetéket, elvégzi a há­zak bekötését és a megépíten­dő gyorsító állomás segítségé­vel egyenletes vízellátást bizto­sít a régi vezetékrendszerre „felfűzött" fogyasztóknak. A régi magyarürögi falu víz­ellátása igencsak vegyes. Van közkút, házba bekötött vezeté­kes víz, házi kút és házi hidro­for üzemeltetésű „vízmű". Az égervölgyi tónál ásott kút és a 25 köbméteres víztartó biztosí­totta — úgy-ahogy a vízellá­tást. Sorra épültek a házak — több víz kellett. A Kővirág ut­ca alján fúrt kút már több vi­zet adott a magyarürögi víz­vezetékrendszerbe. Igen, de a túlzottan magas vastartalma miatt - bár vastalanító beren­dezést üzemeltetnek — így sem a legjobb minőségű a víz. Ráadásul akkor apadt el a kút, amikor a legtöbb vizet igé­nyelték az ott élők. Tovább sza­porodtak a házak — a vízellá­tás biztonságára megnyugtató megoldást kellett találni. Az el­képzelés, hogy Magyarürögöt rákötik a pécsi vízrendszerre — régi, de mit sem lehetett be­lőle megvalósítani, ha nem volt rá pénzügyi fedezet. Tehát május közepétől az út jobb oldalán lakók és a ko­rábbi rendszerről yizet kapók a városi vízellátás minden előnyét élvezhetik: egyenletes ellátás­sal jutnak majd jó minőségű, kezelt ivóvízhez. A tanácsi fél­milliót a Vízmű saját fejlesztési alapjából toldja meg az első ütem megvalósításához. (Költ­ségnövelő tényező: a Magyar­ürögi és a Fülemüle utca sar­kán telekkisajátítás után épít­heti csak meg a Vízmű a gyor­sító állomást, hogy a környék legmagasabb pontján élők is megfelelő nyomással kapják a vizet.) Nehezíti a munkákat, hogy a Magyarürögi utat nem zárhat­ják le a kétirányú forgalom elől, hogy a munkaterületen magas a talajvíz, és cserélni kell a talajt. Ráadásul az út nyugati szélén építendő veze­tékről útáttörésekkel lehetne csak rákötni az út keleti olda­lán levő épületeket. Ez megold­hatatlan. Mégsem maradnak csapvíz nélkül. Hainess Jenő, a Pécsi Vízmű főmérnöke türel­met kér a Magyarürögi út adott térségének keleti oldalán lakóktól: a második ütemben még ebben az évben őket is rákötik a pécsi vízhálózatra, el­látásukra külön egy 100-as nyo­móvezetéket építenek. Pécs és Magyarürög tehát 1982-ben víz­ellátásban „édestestvérek" lesz­nek. Murányi László Felhívás A mecseki szénbányászko­dás két évszázados jubileu­mának rendezvénysorozatá­hoz kapcsolódóan - a KISZ Központi Bizottsága, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezete. az Állami Ifjúsági Bi­zottság és az IPM Ifj. Biz. egyetértésével - vetélkedőt hirdetünk KORSZERŰ BÁ­NYÁSZATI TECHNOLÓGIÁK címmel. A szénbányászkodás a Me­csekben 1782-ben indult. Ez időtől kezdve - a társadalmi szükségletekhez igazodva - folytonosan egyre nagyobb területre és mélységre kiter­jedően fejlődött. A világgazdaság napjaink­ban kibontakozó új korsza- kának fő jellegzetességei alapján ez a 200 éves múlt a mecseki szénbányászat elő­történetének minősül a 126 hónapos intenzív fejlesztési program, a közel 23 milliárd forintos állami nagy beruhá­zás - az ún. liászprogram indításával. E program megvalósítása során a fiatal műszakiak, közgazdászok kiemelkedő szerepet kapnak a korszerű, gazdaságos bányászati tech­nológiák kialakításában, mű­ködtetési rendszereinek kidol­gozásában, mely e pályázati felhívás témája. NEVEZÉSI FELTÉTELEK, A VETÉLKEDŐ LEBONYOLÍTÁ­SA; A vetélkedőn mérnökök, közgazdászok, egyetemisták 5-5 fős csapatai vehetnek részt, egy-egy - max. 25 gé­pelt oldal terjedelmű - pá­lyamunkával. Ezt a KISZ Me­cseki Szénbányák Bizottsága címére (7601 Pécs, Pf. 104) kell megküldeni 1982. június 30-ig. A pályázat jeligés. A pályaműhöz zárt borítékban a versenyzők nevét és lakcímét csatolni kell. A pályamunkák rangsorolá­sa, az értékelő bizottság döntése alapján az első 10 csapat versenyzői szóbeli ve­télkedőn vesznek részt Pé­csett, 1982. augusztus 6-7-én. A szóbeli vetélkedőn részt vevő egyetemisták ellátását (utazási költség, szállás, ét­kezés és kulturális progra­mok) a rendező szervek biz­tosítják. A dolgozó fiatalok részvételi költségeit — kikül­detési rendelvénnyel — a vál­lalatok fedezik. A VETÉLKEDŐ DÍJAZÁSA: I. helyezett csapat: 15 000 Ft -foklevél; II. helyezett csa­pat: 10 000 Ft -f oklevél; III. helyezett csapat: 7500 Ft -f oklevél. Továbbá: valamennyi versenyző 500 Ft fő értékű tárgyjutalomban részesül. A vetélkedőről tájékozta­tást ad az érdeklődőknek: (Mecseki Szénbányák KISZ Bizottsága, 7601 Pécs, Pf. 104, telefon: 12-333). A korszerű bányászat jó felkészültségű fiatalokat fel­tételez. Sikeres felkészülést és eredményes vetélkedést kí­vánunk! Jubileumi előkészületek Kétszáz éves jubileumát ünnepli idén a mecseki szénbányász­kodás. A me­gye gazdasá­gi életében meghatározó szerepet betöltő Mecseki Szénbányák hogyan készül a jubileum méltó meg­ünneplésére? Erről kérdezzük Gálfi István műszaki vezérigaz­gató-helyettest, a jubileumi előkészítő és szervező bizott­ság elnökét. — A mecseki szénbányászko­dás raz elmúlt két évszázad so­rán és napjainkban is valóban jelentős szerepet töltött és tölt be a gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésben egyaránt Baranya megyében. Érthető te­hát az, hogy a jubileumi ren­dezvénysorozatra való felkészü­lés nem csupán a Mecseki Szénbányák kollektíváját moz­gatja meg, hanem e munkába bekapcsolódnak a társ vállala­tok is, így a Bányászati Akna- mélyítő Vállalat, a Mecseki Ércbányászati Vállalat, a Kuta­tó és Mélyfúró Vállalat is, to­vábbá ünneplésünkben, meg­emlékezéseinkben gyakorlati­lag valamennyi megyei szerve­zetre számíthatunk. Szeretnénk azt elérni, hogy a háromhóna­pos jubileumi rendezvénysoro­zat minden dolgozónknak ma­radandó élménvt nyújtson, me­gyei, sőt országos rangot is kapjon.- — Az előkészületek gyakorla­tilag egy esztendeje folynak. Az irodalomkutatással, eredeti dokumentumok összegyűjtésével egyidejűleg létrehoztunk egy csoportot, melynek az a fel­adata, hogy nagy körültekintés­sel gondoskodjék a jubileum méltó megünneplésének előké­szítéséről, lebonyolításáról, számbavéve az adottságokat, lehetőségeket. A jubileum idő­pontja a múlt történetének fel­idézésén túl további kiemelke­dő jelentőséggel bír. 1982 ugyanis a kokszolható fekete- szénbányászat történetében a megújulás, az intenzív fejlesz­tés kezdetének éve. A közel 23 milliárd forintos, 126 hónapos népgazdasági nagy beruházá­si program indítása olyan mérföldkő, mely — a felkuta­tott szénvagyon ismeretében — további kétszáz évre biztosítja a bányászkodást a mecseki szénmedencében. E fejlesztési program abban különbözik egy szokásos népgazdasági nagy beruházástól, hogy közben ele­get kell tennünk az egyre nö­vekvő termelési kötelezettsé­geinknek. A műszaki fejleszté­sen túl, azzal egyidejűleg fel kell készülnünk a hatékonyabb technológiák alkalmazására, a technológiai rendszerbe illeszt­hető gépek, berendezések szakszerű alkalmazására. A megfelelő felkészültségi szint elérése mellett az ember—gép kapcsolat optimalizálására, a rendszerszemlélet alkalmazásá­ra törekszünk célkitűzéseink megvalósítása során. — A megyei politikai, társa­dalmi szervekkel egyeztetett program június közepén nemzet­közi szakmai konferenciával veszi kezdetét. Ezt megelőzően szer­vezett rendezvények — így a megyei műszaki-közgazdasági propaganda hetek, a vájárta­nulók országos vetélkedője, az „aknamélyítő napok" is — már a jubileum hangulatát idézik. Nagy hangsúlyt kap progra­munkban a fiatalok részére szervezett pályázatok, vetélke­dők, sport és kulturális sereg­szemlék rendszere. Négy orszá­gos jellegű és méretű ifjúsági rendezvényünk lesz: „Szénbá­nyász ifjúsági találkozó", „Ki tud többet a bányászatról?" ve­télkedő középiskolásoknak, „Korszerű bányászati techno­lógiák" pályázat és vetélkedő egyetemisták, mérnökök és köz­gazdászok csoportjainak. to­vábbá a III. országos „Ki mi- "ek mestere?" váiárvetélkedő. Ez utóbbi — a vetélkedők so­rozatában első ízben — a „mes­ter szakmunkás" szakmai minő­sítés elnyerését is lehetővé te- szi. Kulturális jellegű pályáza­taink az irodalmi és képzőmű­vészeti pályázat, az emlékkiállí­tások bányászhagyományaink ápolását célozzák. A megye életében is jelen­tősnek ígérkezik a „Bányász­nap 1982" rendezvénysorozata, sport, kulturális seregszemléje, a központi országos bányász­napi ünnepség, az emlékmű- avatás Vasason, a komlói, a csertetői fáklyás felvonulás stb.

Next

/
Thumbnails
Contents