Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-04 / 62. szám
1982. március 4., csütörtök Dunántúlt napló 3 Csapásolás a Dráva menti horvát táncokban A Baranya Táncegyüttes gálaestje Pedagógus képzőművészeti kiállítás A pécsi Nevelők Hóza adott otthont a most kilencedszer megrendezett pedagógus képzőművészeti kiállításnak. Az országos bemutatón hatvanegy pedagó- gusmüvész vett részt hetvennégy alkotással. A vendégkönyv tanúsága szerint a kiállítás nagy érdeklődést váltott ki, és jelentős számú látogatót vonzott. A kiállítás ma zárul. Xantus Gyula festménye Ritkán éli meg az ember közönség és együttes olyan hőfokú azonosulását, mint amilyennek a 15. éves jubileumát ünnieplő Baranya Táncegyüttes kedd esti bemutatóján tanúi lehettünk. Titkuk, amivel újra és újra kialakítják színpad és nézőtér között a bűvös áramkört, a mesterségbeli tudáson kívül minden valószinűséggel az őszinteség: szenvtelen korunkban az az őszinte tűz és szenvedély, amivel a legősibb közösségi örömöt, a táncot újra és újra színpadra hozzák nekünk. G. O. Cseri László felvételei--------------------------------------------- * -------------------------------------------------Vi dákovics Antal és Bognár József a Két legény kólójában Dunántúli magyar táncokat is bemutattak A lányok méltóságteljes körtánca Magyarországi szerb táncok bemutatója A tavaszünnep ujjongó örömtánca A rekonstrukció alatt a munka zavartalanul folyik Színházi körkép, bemutatók előtt Hetek óta sárga palánk övezi, illetve választja le a pécsi színház épületét az utcai forgalomtól. Szabadon hagyva a főbejáratot, a színészbejárót, hiszen a munka bent, a 85 éves épületben zavartalanul folyik. Ezt különben öles felirat is hirdeti a palánk oldalán: megkezdődött a színház rekonstrukciója. Amiből a nagyérdemű közönség annyit észlelhet csupán, hogy a kamaraszínházi előadások továbbra is a Ságvári Művelődési Házban lesznek. A nagy- színháziak helyszíne pedig nem változott. Valaha még évekkel ezelőtt is a nagyobb építkezéseken maga a kivitelező vállalat helyezett el a bejáratnál egy táblát, amely tudtul adta, mi épü| ott, kinek a tervei szerint és mi a befejezés határideje. Ezek a táblák valahogy eltűntek. Itt sincs, talán jobb is. A sárga palánkokkal a Kossuth Lajos utcában mindenesetre hosszú időre meg kell barátkoznunk. Ennyi a biztos. És persze az, hogy a színház előadásai a meghirdetett műsorterv szerint folynak. Némelyik várhatóan is kiugró közönségsikerrel (Kaviár és lencse, A hetedik parancsolat), miközben a színház az itthoni előadás- és bemutatótervei mellett különböző táj - előadás-kötelezettségeit is teljesíti. Eddigi bemutatóit követően küszöbön áll Brecht Dobok és trombiták című drámájának bemutatása s a hónap vége felé egy Balettest is Pavel Smok prágai vendégkoreográfus műsorával, a Pécsi Balett előadásában. Áprilisban Páskándi Géza A vadorzó, avagy a visszhang becsülete című darabja, majd egy irodalmi kabaréműsor; június eleién pedig a Sevillai borbély bemutatója szerepel . az idei évad programjában. A tervezett Csehov-bemutató, a Cseresznyéskert, mint már hírül adtuk, áttolódik a következő évadra. Jelenleg a balettpróbákkal párhuzamosan készül a Dobok és trombiták bemutatása a nagyszínházban. A mű stílusára nézve Brecht sajátos, csaknem egyedülálló műve. Rendezője Vass Zoltán Iván, akinek ez lesz a diplomamunkája. A fiatal rendező 1974-ben végzett a főiskolán, színészként. A Győri Kisfaludy Színházban főszerepek hosszú sorát játszotta, miközben ambíciói révén rendezett is, egyebek közt Kocsis István Árva Bethlen Katáját, Faydeau Zsákbamacskáját, Kraszinsky Halál részletre című abszurd játékát, Svarc Hókirálynőjét. Szerepeinek skálája legalább ennyire széles ívű, a klasszikus művek főszerepétől mai magyar darabokon át a táncos-komikusi szerepkörig. Meggyőződése, hogy a rendezést, ha van ilyen irányú szakmai invenció valakiben, nem zárja ki, de nem is pótolja a színművész munkája. Ezt lehetőségnek érezte a maga számára, amit a főiskola a most végzős (már diplomás művészek számára indított) osztályával segített kibontakoztatni. (Egyébként négyen végezoek ebben az osztályban, köztük Szegvári Menyhért is, Pécsről.) Vass Zoltán Iván, mint elmondta, gyerekkorától a színművészi pályára készült, de soha nem szerepelt a főiskolai fölvétel előtt, amatőr együttesben sem, amit eléggé hátrányosnak érzett pályája első szakaszában. Diplomamunkájához a darabot maga választotta, miután a színház korábban megkeres, te: szívesen vennék, ha a jövőben itt vállalna feladatokat. A műsorterv összeállításakor XX. századi darabot kerestek, ekkor esett választása a Dobok és trombitákra. Erről egyelőre annyit, hogy Brecht egyik utolsó műve, amiben egy 18. századi angol drámaíró, George Farquhar vígjátékát dolgozta át 1953—1954 táján, cselekményét térben-időben átigazítva az akkori idők kemény hidegháborús levegőjéhez. — Ami erre a választásra késztetett — mondta a fiatal rendező -, az pontosan az, ami engem vagy bennünket ma izgat a világban; ami az emberek általános közérzetét meghatározza, ha odafigyelnek a napi híradásokra. Ez a mű sok olyan kérdéssel foglalkozik, ami jelenünk nemzetközi problémáit is érinti. Orientálni szeretnék ezzel az előadással, hallatni a hangomat — a költővel szólva:- „amíg még lehet . . Bizakodom, hogy a próbák és az előadások ennek az újjászerveződő társulatnak a számára is jó kohéziós erőt jelentenek, s mindez a törekvés találkozni fog a közönséggel . . . A darabnak összesen 28 szereplője van; a bemutatót március 13-ón, pénteken este láthatjuk. W. E. Hakni Jöttek, láttak, de nem győztek (meg) Lehr Ferenc és Boncz Géza, mikor nem régen műsort adtak a Kertvárosban. Jöttek, mert a Nevelési Központ ifjúsági klubja meghívta őket, de mert úgy látták, hogy a 80—100 fős közönség „nem veszi a lapot", ez arról győzte meg őket, hogy fejenként tizenöt perces produkció után vegyék a kalapot. . . „Szünet?" — kérdezte tőlük a klubvezető. „Dehogy! Befejeztük!" Érveik: rossz a közönség, „nem ért a szóból”, pocsék az akusztika, valaki átment előttem, satöbbi. Érvelt persze a klubvezető is, de hasztalan. A vendégek szemrebbenés nélkül vették fel tiszteletdíjukat: fejenként 900-at, plusz útiköltség . . „Az idő pénz" ismerős elvét sokszor emlegetjük'. Az időt pénzzel mérjük, a pénzt idővel, de végül mindkettővel csak egyet mérünk: a munkát, a teljesítményt. Műsorokban, az előadóművészetben ez persze egyértelműen nem mérhető. Az idő viszont igen. E röpke, még ízelítőnek is csekély teljesítményért ennyi pénz semmiképp se járt volna, csak egy töredéke. Szaknyelven: csupán közreműködői tiszteletdíj. Ellenem vethetik: miért szögezem szembe rideg jogszabályok számszerű érveit a „művészettel" s a vendégekkel? Hiszen, ha egyszer érdektelen a közönség, a legtehetségesebb művész, dalnok, parodista, mutatványos se boldogul. Boncz és Lehr tehetségét nem vitatom, de szándékát, akaratát, ambícióját annál inkább. Mit tett volna az az előadóművész, aki tehetségét, hivatását — uram bocsá’ — még, közömbös közönség előtt is komolyan veszi? Mindenképp megteszi azt, amire szerződött, s legalább az idejét „ledolgozza". S ha az mégse sikerül, levonul a színről, izzadton, csapzottan — de nem keresi a hibát a körülményekben, a közönségben . . Mint szemtanú állítom, hogy a megrendezésre, a körülményekre nem is lehetett panasz. A közönség pedig határozottan jó ítésznek bizonyult. Nagyon mérsékelten tapsolt: épp any- nyira becsülte szórakoztatóit, amennyire ők a közönséget. Varga J.
