Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)

1982-03-27 / 85. szám

Magyarország történelmi emlékhelyei A Magyar Munkásmozgal­mi Múzeum nagyszabású vá[- lalkozásba fogott: hazánk történelmi emlékhelyeinek ka­taszterét kívánja összeállítani. — Elsőként a Magyar Par- | tizán Szövetség határozta el, j még 1977-ben, hogy számba­veszi az ország történelmi I emlékhelyeit - válaszolja kérdésünkre dr. Illés Lászfo- né, a Magyar Munkásmozgal­mi Múzeum főmunkatársa. — j Az ő felmérésük azonban csak az első világháborút kö­vető korszak történelmi em­lékhelyeire vonatkozott. A vi­szonylagos pontossággal ösz- szegyűjtött adatok feldolgo­zására az Országos Hadtör­téneti Intézet és Múzeum Le­véltárát kérték fel. Ez volt az ! első lépés a történelmi em-’ lékhelyek kataszterének ösz- szeállításához. — Hogyan, miként került át ez a kezdeményezés a '/ Munkásmozgalmi Múzeum- I hoz? — A Magyar Partizán Szö­vetség felajánlotta nekünk az összegyűjtött anyagot. Én magam nagyon örültem en­nek, hiszen ezzel a gyűjte­ménnyel már elkezdhettünk egy nagyobb szabású vállal­kozást, a történelmi emlékhe­lyek kataszterének, elkészíté­sét. A Művelődési Miniszté­rium hivatalosan felkért beiv nünket ennek a nagy munká­nak az elvégzésére. — Mi is valójában a törté­nelmi emlékek katasztere? — Mindazon személyekhez vagy eseményekhez kapcsoló­dó történelmi emlékhelyek nyilvántartása, amelyeket ha­ladó történelmi hagyomá­nyaink nyomán állítottak fel az ország területén. — Készítettek már ehhez hasonló gyűjteményt más or­szágokban is? — Szomszédaink közül a Szovjetunióban már található ehhez hasonló jelentős vál­lalkozás. Az elmúlt év során minket is felkértek, hogy se­gítsünk összegyűjteni a Ma­gyarországon levő szovjet katonasírok és emlékművet adatait. Mi a hazai történel­mi emlékhelyek kutatásával párhuzamosan ezt a munkát is elkezdtük, és a magunk számára is majd külön kiad­ványt akarunk szerkeszteni. — Miként kezdtek hozzá a nagy vállalkozáshoz? — Mindenekelőtt a megyei múzeumokhoz fordultunk adatszolgáltatásért. De a megyei pártarchívumok — amelyek már korábban is folytattak önálló munkásmoz­galmi adatgyűjtéseket — anyagát is felhasználjuk. Né­hány megye, így Bács-Kis- kun, Győr-Sopron, Veszprém és Zala már be is fejezték gyűjtőmunkájukat, és adatai­I kat elküldték nekünk. A gyűj- • tések anyagát egyeztetjük a már nálunk levő adatokkal, és így igyekszünk kiegészíteni topográfiai nyilvántartásun­kat.- Kik segítettek ebben a munkában? ■ — A történész-muzeológu­sok felvették a kapcsolatokat a helyi tanácsi szervekkel és a megyei pártarchívumokkal, csakhogy ennél jóval széle­sebb körű segítségre lett vol: na szükség. S bár kaptak 8. HÉTVÉGE támogatást több helyről is, mégis azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb megyében a mú­zeumok magukra maradtak ebben a nehéz vállalkozásuk­ban. — Milyen korszakok emlék­helyeit tartalmazza majd a történelmi kataszter? — A szakbizottság döntése alapján az 1832—1962 közötti történelmi korszak társadal­mi-politikai mozgalmainak * emlékhelyeit gyűjtjük egybe. Olykor persze kérdésessé vá­lik, hogy mit is vegyünk be a ^ kataszterbe. így például Le- tenye, Komját Aladár szülő- ; helye — bár emléktábláját nem a szülői ház falán he­lyezték el, mégis bekerül a gyűjteményünkbe. Vagyis azokat az emlékhelyeket is bejegyezzük, amelyek nem feltétlenül az események | színhelyei. A kataszter két részből áll majd: egyrészt az emlékhe­lyek topográfiai kataszteré­ből, amelyeket megyénként készítünk el, s ezt egészítjük ki a személyi emlékhely-ka­talógussal. (Például Sallai i Imre nevénél megjelöljük az összes fellelhető emékhelyet.) — Milyen gyakorlati haszna lesz ennek a gyűjtésnek? — Mindenekelőtt az volt a célunk, hogy végre valahol együttes nyilvántartásban le- I gyen az összes említett törté­nelmi korszakra vonatkozó emlékhely. Eddig ugyanis, ;j bár sűrűn fordulnak hozzánk, i nem tudtunk kielégítő felvilá- j gosítást adni. Emellett a ka­taszter összeállítása során a megyék múzeumainak mun­katársai és mi magunk is egy j sor olyan történelmi helyhez és személyhez kapcsolódó ! adatot derítettünk fel, ame- I lyek mindeddig még megje- löletlenek voltak. Az említet­teken túl még készítünk egy történelmi emlékhelyekhez kapcsolódó életrajzi lexikont is, saját használatunkra. Eb­be a lexikonba azoknak a személyeknek is feljegyezzük az életrajzi adatait, akiket eddig csak egyes megyék ha­tárain belül ismertek. így az­tán az emlékhelyek történel­mi katasztere meg a szemé­lyi adatok katalógusa együt­tesen nagyon jó szolgálato­kat tehet. — Mit eredményezett az eddigi gyűjtőmunka? * A megyei múzeumok I munkatársai igen lelkiismere­tes munkát végeztek és vé­geznek jelenleg is, bár saj­nos kevés támogatást élvez­tek, és a kataszter összeállí­tásának ötlete sem kapott eddig kellő nyilvánosságot. g Természetesen még nem kés- I tünk le semmiről, hiszen a gyűjtést, a gyűjtőtevékenysé­get egészen 1984-ig szeret­nénk folytatni, a kiadványt pedig 1985-ben kívánjuk megjelentetni. Addig még sok segítséget kaphatunk má­soktól is.*Többek között sze­retnénk az- iskolák diákjaira 1 is támaszkodni. A KISZ már I elindított egy vetélkedőt Év- I fordulós játék címen, amely- I nek második fordulója a tör- I ténelmi emlékhelyek gyűjté- I sével kapcsolódik egybe. A i gyűjtés anyagát a fiatalok hozzánk küldik be, és ezeket mi örömmel vetjük egybe' a már rendelkezésünkre álló, meglevő adatokkal. így meg­van minden reményünk, hogy a mindeddig ismeretlen em­lékhelyeket is megismerhet­jük. Szémann Béla Az Erzsébet Tudományegyetem bölcsészeti kara 1872. augusztus 29-én éles vitát kiváltó röpirat jelent meg „Nyílt kérelem a Pécsett felál­lítandó magyar királyi egyetem létesítéséről" címmel. Száztíz évvel ezelőtt a pécsi egyetem létesítése mellett nemcsak a város vezetősége, de az akkori közoktatási miniszter, Pauler Tivadar, is állást foglalt. A ké­rés teljesítése akkor nem sike­rült, évtizedek múltával pedig más városok is (Pozsony, Deb­recen) hasonló kéréssel léptek fel. így történt, hogy Pozsony­ban a Mátyás király alapítot­ta egyetem örökébe lépő új felsőoktatási intézmény felállí­tását fogadta el a törvényho­zás (1912 :XXVI. te.). A pozso­nyi egyetem megszervezése négy éven át tartott, s csak miután az egyetem megkapta a régi pozsonyi prímási palota barokk épületét, 1916. novem­ber 19-én. Erzsébet királyné névünnepén ünnepélyes kere­tek között fölavatták a pozso­nyi Erzsébet Tudományegyete­met. Az első világháború végez­tével „megnehezült az idők já­rása felettünk”, és Pozsony 1919. január 1-én cseh uralom alá került, s ezért 1920. feb­ruár 24-én a Minisztertanács úgy határozott, hogy a pozso­nyi egyetem bölcsészeti kara Budapesten folytassa munká­ját a budai Paedagogium épü­letében. Bár Pécs ekkor még szerb megszállás alatt volt, mégis a városi vezetőség vállalta a Po­zsonyból menekült egyetem el­helyezésének nehéz gondját, s meghívta falai közé az Erzsé­bet Tudományegyetemet. A meghívást a kultuszminiszter javaslatára az országgyűlés később elfogadta (1921 :XXW te.), de az egyetem még há­rom éven át kénytelen volt bu­dapesti elszigeteltségében élni. Amint Pécs városa 1921. au­gusztus 22-én a szerb megszál­lás alól fölszabadult, nehéz kö­rülmények között ugyan, de megkezdődött az egyetemi in­tézmények elhelyezése régi épületek átalakításával, új el­méleti intézetek, berendezések létesítésével. Az akkori kultusz- miniszter, Klebels'berg Kuno, 1923. október 14-én nyitotta * meg, és adta át Pécs városá­nak az Erzsébet Tudomány- egyetemet, amelynek bölcsé­szeti, jogi és orvosi karához 1923-ban a Sopronban székelő evangélikus teológiai fakultás csatlakozott. Ekként vált az első magyar egyetem székhelye négy évszá­zad múltával újból egyetemi várossá. Tudós tanárainak hí- re-neve csakhamar ismertté tette Pécs városának szellemi életét belföldön éppúgy, mint külföldön. Fő feladatunk lévén az 1940- ig működött bölcsészeti kar tu­dományos munkásságának rö­vid vázolása, hadd mutassuk be azoknak az egyetemi taná­roknak néhányát, akik több évtizednyi munkásságukkal mél­tán írták be nevüket a magyar tudománytörténet évkönyvébe. A legrégebben, még 1906- ban 'kinevezett Zolnai Gyula nemcsak az MTA rendes, de 1945-ben tiszteleti tagja is volt. Jelentős munkásságot fejtett ki a Finn Irodalmi Társaság és a Finn—Ugor Társaság levelező tagjaként. Somkuti néven mű­fordítói tevékenységet is vég­zett. Magyar szótártörténeti ku­tatásai, majd Magyar Oklevél­szótára és a Magyarosan című lapban a magyar stílus tiszta­ságáért folytatott harca nevét országosan ismertté tette. Már megjelenésében is tisz­teletet parancsolt Gyomlay Gyula személye, aki a klasszi­ka-filológiának tanáraként nyelvész, filológus.Tró, az ógö­rög irodalom és történelem ku­tatója volt. Többek között ma­gyarra fordította Homérosz Odüsszeiáját és Platón több művét. Hodinka Antal előbb a jogi karon, később a bölcsészetin a világtörténelem tanáraként számos történeti és városunk életével foglalkozó tanulmányt írt. A Váradi Antal utcában la­kott Tolnai Vilmos, Lőrinczi Lehr Zsigmond fia, akiről Vár- konyi Nándor tömören így ír: „Csontjai velejét átjáró tűzként hevítette irodalmunk szeretete”. Akadémikusként hosszú ideig vezette az MTA nagyszótárának előkészítő munkálatait. Riedl Frigyessel egyidőben, de tőle függetlenül támadta meg Thaly Kálmán néhány kuruc balladá­jának hitelességét. A Minerva Társaság alapító­ja (1921) volt, majd Horváth Jánossal együtt Pécsett szer­kesztette 1922—1940 között a Minerva cimű lapot Thiene- mann Tivadar, a magyar szel­lemtörténeti irányzat irodalmi vezéralakja. Amikor Pécsről a budapesti egyetem tanárává nevezték ki, éppen a kritikus években a német zsidó írók munkásságának kérdéseivel foglalkoztatta az ifjúságot, s nevét is Tassra változtatta. Külföldi emigrációban (Bos­ton) írt nyelvpszichológiai mun­kái nemzetközi figyelmet kel­tettek. Amíg Tass-Thienemann az említett területeken kívül g magyar—német irodalmi ösz- szefüggéseket vizsgálta, addig Birkás Géza, több francia és magyar irodalmi társaság tag­ja, a francia—magyar irodal­mi kapcsolatokat ápolta. A francia—magyar és a magyar —francia szótár (1934) elkészí­tésén kívül több nyelvkönyv, nyelvtan és tanulmány szerző­iéként tette nevét országosan ismetté. A Pécsett kiadott Pannobia című társadalomtudományi fo­lyóirat (1935—1943) első szer­kesztője Koltai-Kastner Jenő volt, aki a karon az olasz nyelv és irodalom tanáraként működve jelentős kutatási ered­ményt ért el az olasz reneszánsz írók vizsgálata körében. Ö el­nökölt az 1972-ben Pécsett rendezett Janus Pannonius or­szágos ünnepségen. A 90. szü­letésnapját nemrég ünneplő tudós nevét nemcsak szótárai tették ismertté, de híressé vált tanítványai is (mint pl. Kolozs­vári Grandpierre Emil író). Ha már a reneszánsz kultú­ráról szóltunk, említenünk kell Kardos Tibor nevét is, aki Pé­csett volt magántanár, majd a római Magyar Intézet igazga­tója, végül budapesti egyetemi tanár, akadémikus. Kardos Ti­bor számos tudományos mun­ka szerzőjeként nagy előszere­tettel foglalkozott Janus Pan- noniusszal, akinek verseit ma­gyarra és francia nyelvre is le­fordította. Se szeri, se száma azoknak a tudós tanároknak, akiknek munkásságáról elmondhatjuk: „láng gyúlt a láng gerjedel- minél.” Ha csak egy mondat­ban is, de említenünk kell a Pécsett élt, 1964-ben itt meg­halt Klemm Antalt, a magyar történeti és a finnugor össze­hasonlító nyelvtudomány taná­rát, aki a magyar történeti mondattant három kötetben dolgozta fel. Még sokan em­lékeznek Holub Józsefre, aki „kisujjában hordta középkorunk egész okmányanyagát” — Vár- konyi Nándor találó megjegy­zése szerint. Szólnunk kell Ke- rényi Károlyról, Thomas Mann barátjáról, akinek több nyel­ven megjelent mitológiai tár­gyú könyvei Európa-szerte is­mertek. Mindig nagy élvezettel hall­gattuk Hala^y-Nagy József fi­lozófust, akinek előadásait és könyveit a könnyedség, az ele­ven előadásmód varázsa tette érdekessé. Prinz Gyulával, a földrajztudományok korszerű megvetőjével, már csak Ko­lozsvárott ismerkedhettem meg, ott is azért, mert megrótt, hogy nevét indexemben Princz-nek írtam. Tóth László, az egye­temes történelem tanóra, szá­mos hazai és külföldi társaság tagjaként a heraldikai és a genealógiai kutatásban ha­gyott hátra maradandót. Fülep Lajos, a művészetfilozófia ma­gántanára, mivel a Tanácsköz­társaság alatt egyetemi kated­rát vállalt, később a zengő- várkonyi református papiakba vonult vissza. Weöres Sándor A hallgatás tornya című köte­tét ezzel a szöveggel ajánlotta neki: „Fülep Lajos bátyámnak, ki szerető s épp ezért irgal­matlan bírálatával húsz éve tá­mogat, hálával ajánlom, e köny­vet." Valamennyi egyetemi tanár közül legismertebb volt a Pé­csett született és nemrég meg­halt Várkonyi Nándor, aki fél évszázadig élt közöttünk-könyv- tárosként, irodalomtörténész­ként, folyóiratszerkesztő, irodal­mi társaság alapitó és az ős­kultúrák szenvedélyes kutatója gyanánt. Lambrecht Kálmán, aki fia­talon, 47 évesen halt meg Pé­csett 1936-ban, valósággal po­lihisztor volt: paleontolgógus, ornitológus, etnográfus, nyel­vész. 1920-ban a Tanácsköz­társaság idején vállalt tisztsé­ge miatt elvesztette állását. Ek­kor újságíró lett, s több lap munkatársaként működött. 1925-ben a pécsi egyetem ma­gántanára, 1934-ben pedig ugyanitt a* néprajz rendkívüli egyetemi tanára lett. Ö indí­totta meg a Természettudomá­nyi Közlönyt, 1935-ben pedig a Búvár című folyóiratot. Az Encyclopedia Britannica ma­dártani anyagát is ő állította össze. A névsorból — jól tudjuk — sokan kimaradtak, pedig töb­ben közülük akadémikusok, tu­dományos társaságok alapító- és választmányi tagjai voltat Néhányuk nevét mégis meg kell említenünk: Vargha Dóm­ján, Mészáros Ede, Gálos Re­zső, Szabó Pál Zoltán, Fitz Jó­zsef, Máté Károly, Bognár Ce­cil, Simor Ferenc, Barankay Lajos, Merényi Oszkár stb. Talán sor kerül egyszer mél­tó bemutatásukra. Bizonyos, hogy az Erzsébet Tudományegyetem bölcsészeti karának tanárai többségükben tekintélyt vívtak ki maguknak, hazájuknak és külföldön is is­mertté tették Pécs város ne­vét. De hiába volt az egye­temnek ez az erős kisugárzása, •hiába a kiváló tanárod és ta­nítványok, a város sok-sok anyagi áldozata, a kormány az 1940:XXVIII. sz. törvénnyel 1940. november 6-tól az egye­tem bölcsészeti, nyelv- és tör­ténettudományi karának ideig­lenes szüneteltetését rendelte el. Éppen akkor, amidőn a Volskbund Pécsett, a „Schwä­bische Türkei" központjában egyetemalapításra készült. Ez a kényszerű szüneteltetés 1940-től 1982-ig tartott. Dr. Tóth István Gellér B. István fotográfikája

Next

/
Thumbnails
Contents