Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-27 / 85. szám
Lvov-kertvárosi idill - ugyanaz ötvenötször Fotó: Cseri László Jő lakást, egészséges lakókörnyezetet „A hibák nem a panelből erednek” 40 milliós rekonstrukcióval Modem fafeldolgozó Vajszlón 25 000 köbméter fát dolgoznak fel évente Eltűnik a nehéz fizikai munka „A hibák nem a panelból erednek; a panel mindent tud” - ezzel a megállapítással ösz- szegezte Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes a hazai lakásépítés jövőjéről tartott minapi tájékoztatóját. A gondolatsort az újságíró ezzel fejezheti be: „...ha hagyják!” Az ÉVM évek óta módszeresen készíti elő az immár elkerülhetetlen változtatásokat, amelyekkel a tömeges lakásépítést a humanitás, az ember- központúság felé igyekszik terelni. A 60-as években Magyarország is — számos országgal együtt - válaszút elé került: folytatja a hagyományos módú lakásépítést, ami kevés reményt nyújt a rohamosan növekvő igények kielégítéséhez, vagy valami más mellett kötelezi el magát a gondok megoldása érdekében. Ez az új lett a panel, ami annyira új volt mindenütt, hogy a próbálkozásokat a tanácstalanság övezte, ez pedig a kifogások sorát szülte. A kifogások „élvezői" nálunk azok a százezrek, akik ezekben a - ne féljünk kimondani — kísérleti panelházakban laknak. Melyek ezek a kifogások? A kifogások Kicsik a lakások. Csakugyan azok. A 2 szoba és az 53 négyzetméter az „átlagcsaládhoz” lett méretezve, jóllehet a valódi családstruktúra egészen más. És ebbe az „átlaglakásba” sok minden nem fér bele, de leginkább az a megállapodottság nem, hogy a végre megkapott lakásban hosszú-hosszú ideig nyu- .godtan, kényelmesen élhessen a család. Kevés fajtából építkeznek. Ez sem tagadható, bár a meglévő tervállomány önmagában jóval nagyobb változatosságot kínál, mint amit valójában használ az építőipar. Túl sok a középmagas épület. Eddig kb. 300 000 lakás épült panelból, ennek a kétharmada tízemeletesben (azaz középmagasban) van, a többi négyemeletesben — közte pedig semmi. Az ok ismeretes: ha már lift kell, akkor az fizetőd- jék is ki, tehát minél magasabbak legyenek azok a liftes házak. Egyoldalú volt a számítás: nem vették figyelembe, hogy az üzemeltetési költségek az emeletek számával együtt meredeken emelkednek. Egyhangúság és sivárság. Ez a legtöbbet emlegetett — és jogos! — kifogás. A házgyári lakótelepek oly egyformák szerte e hazában, mintha egyetlen ember keze alól kerültek volna ki. Mert „így egyszerűbb”. E tekintetben egyébként a pécsieknek egy jó és egy rossz tapasz* talatuk van. Amióta állnak Lvov-Kertvárosban a kecskeméti házgyár elemeiből készült házak, a napnál is világosabb a számunkra, hogy a pécsi panel városképalkotó elemként igencsak állja a próbát. Tehát ez a jó. A rossz pedig? Annak idején, amikor a most futó panelcsalád született, ígéret volt arra, hogy a sablonok változtatásával többféle térelemloggiát fognak gyártani, hadat üzenve az egyformaságnak. És a valóság? Egyetlen épület kivételével (ez a Bajcsy-Zsi- linszky úton tekinthető meg) lakások ezrein csodálhatjuk azt az egyetlen loggiafajtát, amit hetedik esztendeje gyárt a panelüzem a „gazdaságos" vál- toztathatatlanság jegyében. Túl nagyok a városrészek. Ezzel sem vitatkozhatunk. S hogy nagyok, ez teszi sokszor elviselhetetlenné az egyhangúságot. A régi és az új városrészeknek nincs kapcsolatuk. Valóban nincs, hiszen az újakat - mind általánosabb ez a gyakorlat — „szűz” területeken építik, miáltal az ellátási szférák is — a bölcsődétől az üzlethálózatig — élesen elhatárolódnak, s egy városon belül általában több város „él együtt". És ezzel nem is soroltunk fel minden kifogást; a sort kiki a maga gyakorlatából tetszés szerint folytathatja. Ne higgyük azonban, hogy e gondok kizárólagosan csak a mi gondjaink. Ahol a panel nálunk jobban hódított tért, feltétlenül több embert érintenek az „áldásai” is, s nagyobb erőfeszítést kíván a megoldás is. Nálunk a lakásépítés egyhar- madát teszi ki a panel, a Szovjetunióban 40, Csehszlovákiában 60, az NDK-ban pedig 80 százalékos az arány. Továbbra is panel Az építésügyi kormányzat álláspontja szerint továbbra is a panel a vezető lakásépítési technológia, mert mindaz, ami a mellette való elkötelezést indokolta annak idején, ma is érvényes. Ma sem több az építőipari kapacitás és változatlanul bizonyított a panelnek a hagyományossal szembeni nagyobb termelékenysége, amiben viszont messze nem használtuk még ki a lehetőségeket. Ha pedig továbbra is ez a jövő, akkor érthetők az új törekvések. A másfél évtized rengeteg tapasztalatot adott, melyeknek ezutáni hasznosítása arra enged következtetni, hogy az eddig épült panelházakban élők bizonyos értelemben elavult lakásokban élnek. Ezt látszik alátámasztani a miniszterhelyettes által megfogalmazott tétel is: „Jó lakást, optimálisan egészséges lakó- környezetet kell építenünk most a holnap emberének is, és ezt az elvet a gazdaságosság sem előzheti meg, mert nem vagyunk annyira gazdagok." Amiből az következik, hogy eddig a gazdaságosság ürügyén épültek olyan méretű lakások, amelyeket a beköltözők szinte azonnal „ki is nőttek", megismételt lakásigényük pedig az általános- lakáshelyzet megoldhatatlanságát sugallta. Jó tudni: a lakáscserét kérők túlnyomó többsége nagyobb lakásba akar menni. És van még valami: az állandó elvándorlási szándék az új lakótelepekről — a tőlük való idegenkedés jegyében. Ebben egyébként egyesek odóig mennek, hogy még a lakáshoz juttatásból való kirekesztést is vállalják, csakhogy ne kelljen a nem áhított városrészbe költözni. Éppen a közelmúltban volt egy ilyen eset Pécsett: a végrehajtó bizottság törölt valakit az igénylők népes listájáról, mert az nem volt hajlandó elfogadni a felkínált Ivov-kertvárosi lakást. Tehát: jó lakást, egészséges lakókörnyezetet. Következő írásunkban arról lesz szó, hogy ehhez milyen feltételeket teremt az építésügyi kormányzat. Hársfai István Vajszlón a nagyközség határában egy impozáns ipari negyed körvonalai bontakoznak ki. Két modern feldolgozóüzem néz itt egymással szembe, mindkettőt saját iparvágány „fűzi fel” a vasúti fővonalra. Az egyik a Szentlőrinci Állami Gazdaság évi 2000 tonna bur- gonyapelyhet gyártó üzeme, már teljesen elkészült, s rövidesen megkezdi a termelést. A másik a vajszlói fafeldolgozóüzem, amelyen 40 millió forintos rekonstrukcióval jelentős korszerűsítést, kapacitásbővítést valósít meg a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. A környező nagy kiterjedésű erdők ellenére Vajszló faipara alig 25 éves múltra tekint visz- sza. Az erdőgazdaság első fűrészüzemét egy kocsiszínben hozták itt létre 1956-ban. A hatvanas években épült 280 négyzetméter alapterületű csarnokban már porelszívó berendezés is működött, de a munka még mindig túl nehéz, zajos volt. A régi csarnokot nem bontották le, hanem hozzáépítettek egy 600 négyzetméteres nagycsarnokot, s üzembe állítottak egy nagy teljesítményű ESTERER - NSZK gyártmányú — keretfűrészt, amelybe egyszerre 18 függőleges fűrészlapot lehet beszerelni. Ez a keretfűrész - itt úgy mondják az üzem szíve — tíztől, hetven centi vastagságig dolgozza fel a 2 méter 40 centi hosszúra szabott tölgy, akác, fűz rönköket. A hatalmas rönkök emberi kéz érintése nélkül transzportőrökön érkeznek a csarnokba. A gép automatikus vezérlő központját, a megrendelő bútorgyár igénye szerint programozzák be. üzemzavar esetén a gép leáll, és jelzi hol a hiba. A gatter- mester egy sínen előre-hátra mozgó ülőkén ülve tereli rá a görgőkön érkező rönköt a fűrészre. Kél vaskar, mint egy robot ragadja meg a hatalmas rönköt, a gattermester pedig, mintha traktort vezetne, csak irányítja a műveletet. A felfűrészelt rönk hosszanti és keresztirányú görgőkön, gumiszalagokon fut szét az üzem különböző részeibe. Ez az érdekes rendezőasztal pontosan tudja, hova kell juttatni a bútorgyártásra alkalmas nemesebb részeket, a parkettának vagy éppen raklapnak valót, a kérges szélet. A szalagok végén öt körfűrészt helyeznek majd el, ezek hazai gyártmányú fűrészek. Megrendelték a gyártók vissza is igazolták. Ha ezeket beszerelik, nagy mértékben megnő az üzem teljesítménye. Míg a régi fűrészüzem kapacitása évi 15 000 köbméter volt, addig az újban 25 000 köbméter fa alapanyagot tudnak feldolgozni. A fát a vajszlói és sellyei erdészetekből hozzák, de ez nem fedezi az igényt. Tóth János üzemvezető szerint a környező termelőszövetkezetek erdeiben kitermelt fát is fel tudják majd itt dolgozni. Egyelőre a drávasza- bolcsi és drávafoki tsz-ekkel kötöttek szerződést, mintegy 3000—4000 köbméter fa alapanyag megvásárlására. Mivel a rekonstrukció még tart, az üzem eléggé hibrid állapotban van, de folyamatosan két műszakban termel. Már áll. de még nem működik az új porelszívó-berendezés, amely a porral együtt n<jgy mennyiségű oxigént is kiszippant, ezért friss levegőt fúvatnak majd be. A csarnok gyakorlatilag légkondi- cinált lesz. A terem fűtését ter- noventillátorokkal oldják meg. A kazán olaj helyett darabolt hulladékfával működik, de már nem sokáig. Az NSZK Klökler aprítógép feldarálja a hulladékfát, úgynevezett aprítékot készít. Ebből a lekérgezett, jó minőségű aprítékból 7000 tonnát szerződtek le a Mohácsi Farostlemezgyárral. Külön szalag szállítja ki az üzemből a tiszta fűrészport, amit a tehenészetekben almozásra használnak fel. A vajszlói fafeldolgozó tavaly a rekonstrukció ellenére 50 millió forint értéket termelt és 16 millió forint nyereséget hozott. A rekonstrukció után a termelést 70 millióra bővíthetik. A munka termelékenységét nagy mértékben javítja az új élező gép, amelyet rövidesen üzembe helyeznek. Jelenleg 3 óránként kell a fűrészeket cserélni, élesíteni, s ilyenkor az egész üzem leáll. Az új gép nemcsak élezi, de keményfémmel be is vonja a fűrészfoga- • kat, amelyek 8 órát dolgozhatnak csere nélkül, vagyis egy telejs műszakot. A nehéz fizikai munkát kiváltó gépek, szalagok, görgők, a porelszívó légkondicionáló, zajcsökkentő berendezések a munkavégzés körülményeit javítják nagy mértékben. Jelenleg kilencvenen dolgoznak az üzemben, a végleges létszám 108 fő, amit a nagyobb teljesítmény indokol. A környéken gyorsan elterjedt a híre, hogy milyen szép, modern lesz az új fafeldolgozó. Naponta jelentkeznek felvételre az emberek.- Rné — HÉTVÉGE 5. Hivatása tiszthelyettes Kacskaringós úton került a tiszthelyettesi pályára. Az 1971- ben a pécsváradi gimnáziumban kitűnően érettségizett fiút felvették a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, de mint előfelvételis, a tanulmányok megkezdése előtt 11 hónapos katonai szolgálatra vonult be. Ennek letelte után kezdett ismerkedni a közgazdaságtan alapjaival, de három hónap után meggyőzte magát arról, hogy nem válna belőle jó közgazdász. Gál Lajos otthagyta az egyetemet, de ehhez családi körülmények is közrejátszottak. — Édesanyám egyedül nevelt engem és a húgomat, s láttam, hogy a budapesti taníttatásom költségeit nagyon nehezen tudja előteremteni. Döntésemet természetesen ez is befolyásolta. Az akkori időkről beszélgetve hangjából nem érződik nosztalgia, az elszalasztott lehetőség utáni vágyakozás. Magabiztos, elégedett ember. — Az egyetem abbahagyása után választanom kellett, hogy mit kezdjek magammal. A katonaságba már belekóstoltam, s tetszett. Kértem, hogy a sorkatonai szolgálatomból visszalevő 13 hónap letöltését minél előbb kezdhessem meg, de akkor már elhatároztam, hogy hivatásos tiszthelyettes leszek. Sorkatonaként beadtam a kérvényt a továbbszolgálatra, három hónap után megérkezett a parancs, hogy az elöljáró engedélyezi a továbbszolgálato- mat. A tiszthelyettesi tanfolyamot 1975-ben végeztem el, kiváló eredménnyel, s azóta vagyok hivatásos állományban. Lehet, hogy furcsán hangzik, amit mondok, de a hadseregben nem az élethivatásomat láttam, hanem egy jó kenyér- kereseti lehetőséget. Jól érzem magam, s szükségem van arra, hogy valaki rászorítson a munkára, kell nekem a rendszeres élet. A 29 éves főtörzsőrmester ellátó szakaszparancsnokként tevékenykedik alakulatánál. — Az évek során beletanultam a szakmába, s valóban szeretem. Többször igyekeztek rábeszélni elöljáróim, hogy végezzem el a tiszti különbözetit, de nem teszem, mert jól érzem magam Pécsett, a Petőfi-hakta- nyában, s ha tiszt lennék, valószínű, hogy nem maradnék ebben a beosztásban. Élelmezéssel és üzemanyageliátással foglalkozom, de békeidőben alapvetően a szállítások szervezése a feladatom. — Az egyenruhával járó kötöttségeket .. . — ... elfogadom. Igyekszem úgy elvégezni a munkámat, hogy ne marasztaljanak el. Egyébként a kötöttségek nem olyanok, mint ahogy azt a polgári életben elképzelik. A néphadsereg az elmúlt tíz évben is sokat és jó irányban változott, de természetesen a rendet és fegyelmet meg kell tartani. A tiszthelyetteseken sok múlik, hisz mi vagyunk az ütközőpont a sorállomány és a tisztek, főtisztek között. Gál Lajos Pécsváradon, egy 2,5 szobás lakásban él óvónő feleségével, s két általános iskolás kislányával. Mint mondta, a megfelelően nyugodt családi háttér nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott munkához. S hogy munkáját jól végzi, bizonyítja, hogy alegységével az ezüstkoszorús élenjáró szakasz címet is elnyerte, valamint, hogy tulajdonosa a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatának. Tizenegy éve párttag, s jelenleg az egység pártvezetőségének tagja. A feketehajú, bajszos fiatalember nem csupán katonás megjelenésének köszönheti, hogy az ünnepségeken ő viszi a csapatzászlót. — Mivel tölti szabad idejét? — Sokat vagyok kislányaimmal, nagyon szeretem a Skodámat vezetni. Hétvégeken gyakran besegítek nejem szüleinek a háztájiba. — Mi a fő célja a katonai pályán és a magánéletben? — Szerények a céljaim. Szinte mindenem megvan a boldog élethez. Szeretném a kislányaimat becsületesen felnevelni, a munkámat pedig még jobban ellátni. Valószínű, innen fogok nyugdíjba menni, ha az egészségem bírja ... Roszprim Nándor Tömeges lakásépítkezésünk a kifogások tükrében
