Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-27 / 85. szám
Szombati interjú Farkas Lászlóval, Tíz évvel ezelőtt, 1972- ben jelent meg a Minisztertanács határozata a szarvasmarha ágazat fejlesztéséről és az új fajtapolitikáról, amely a hasznosítási irányokat meghatározva tej illetve hús irányú szakosodást tűzött ki célul. A megyében is ekkor indult meg az a két évtizedes genetikai munka, amely jelenleg a félidejéhez ért. Hol tart Baranya most a keresztezési programban és milyen termelési eredmény született az első tíz év genetikai munkája nyomán? — tettük fel a kérdést Farkas Lászlónak, a Megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség igazgatójának. — Baranyában az ország más részeihez képest vontatottabban indult a keresztezési program, mivél az üzemek idegenkedtek a fekete színtől, ragaszkodtak a vöröshöz. Ezért a genetikai munkát vörös színű holstein-fríz. zel kellett megkezdeni. Induláskor, vagyis 1972-ben a megye szarvasmarha-állománya lényegében magyartarka volt, egészen minimális szimentáli és osztrák, illetve bajortarka hányaddal. Tehát hegyi tarka állománnyal rendelkeztek nagyüzemek és kisüzemek egyaránt. Ez a kettős hasznú fajta inkább a hústermelés követelményeinek felélt meg. A megye tejtermelési átlaga 1972-ben igen alacsony volt, alig haladta meg a 2300 litert. A kezdeti nagyon komoly agitáció hatására a fekete holstein-fríz is polgárjogot nyert. Előbb az állami gazdaságokban, majd a termelőszövetkezetekben is megindult a keresztezési munka. A tejirányú szakosodásban ma már 40 üzem, 36 tsz és 4 állami gazdaság vesz részt. A Bikali Állami Gazdaság kezdettől hús irányba szakosodott, és eredményesen folytatja a Limousine programját. A fekete holstein-fríz- zel történő keresztezésben jelenleg 9283 tehén van bevonva. E programba 11 tsz és 3 állami gazdaság, illetve az OTÁF borodpusztai állomása vesz részt. Borodpusztán most van kialakulóban egy csúcsteljesítményű tehenészet, ahol a genetikai potenciál és a környezeti feltételek optimalizálásával 8000-9000 liter tejet termelnek átlagosan. Tapasztalatukat, mint bemutató üzem átadják a megye termelőgazdaságainak. A vöröstarka' holstein-frízzel történő keresztezésben 28 tsz vesz részt 12 688 tehénnel. A vérhányad itt is különböző fokú,. 25, 50, illetve 75 százalékos. A végső cél, hogy a megye tejelő tehénállománya 96 százalékban holstein-fríz vérhányadú legyen az 1990-es évek elején. — Maradjunk még a jelennél. A legutolsó statisztika szerint a megye tehénállománya 40 000 darab. Ebből mennyi a keresztezett? Vagyis milyen mértékű a tej- és húsitányú szakosodás, illetve hogy alakult a tejtermelés a genetikai háttér változásával? — A háztájiban lényegében maradt a kettős hasznosítású fajta, ez, valamint a húsra szakosodott nagyüzemi állomány biztosítja lényegében a vágómarháknál az exportminőséget. Jelenleg, vagyis a genetikai munka félidejében a nagyüzemi tehénállomány 65,8 százaléka tejelő típusra, 7,1 százaléka hústípusra szakosodott és 27,1 százalék a kettős haszno- sitású. A tejtermelés a tíz év előtti 2300 literről 4362 literre emelkedett. Az állami gazdaságokban, ahol - az állomány 100 százalékban keresztezett, és a holstein-fríz vérhányada is magasabb - 78 százalékos —, tavaly elérték az 5000 literes átlagtermelést. A genetikai munka egyre inkább beérik a tsz-ekben is. A közös gazdaságokban 1981-ben egy év alatt 407 literrel nőtt az egy tehénre eső termelés és meghaladta a 4100 litert. Tíz év leforgása alatt tehát 2000 literrel emelkedett a megye egy tehénre az MTÁF igazgatójával A szarvasmarha ágazat genetikai programjáról Holstein-frizek a korszerű geresdlaki tehenészeti telepen 50, Sellyén ugyancsak 50, Hét. vehelyen 80 tehenet tartanak. A kistehenészetek sorsa, úgy tűnik, megpecsételődött. Különösen most, a szabályozók változásával. Ezek a tehenészetek tehenenként 1500 literrel maradnak el a megyei tejtermelési átlagszínvonaltól, tekintve, hogy a genetikai programba sem tudtak bekapcsolódni. E tsz-ekben a tejtermelés ráfizetéses. Baranya árutejtermelése tavaly 120 millió liter volt, amiből ezek a kistehenészetek mindössze három százalékban részesedtek. Hústermelésből öt- százalékos a részarányuk. Kiesésük tehát viszonylag köny- nyen pótolható. A háztáji tehéntartók igen sokféle címen részesülnek állami támogatásban. Tavaly a Megyei Takarmányozási és Állat- tenyésztési Felügyelőség összesen 45 millió forint támogatást utalt ki a kisüzemi tehéntartóknak. A háztáji tehénállomány termelésére szükség van, de — a támogatás ellenére is — a háztáji állomány csökkenésével kell számolni a következő években. — S végül a tejtermelés színvonalának gyors és látványos növekedésében milyen mértékben játszott szerepet az eddigi genetikai munka? És mennyiben más tényezők? A genetikai potenciál hatását az elért eredményben én csak ötvenszázalékosnak tartom, legalább ilyen mértékben szerepet játszott az emberi tényező. Az, hogy a mezőgazda- sági üzemekben dolgozó szakemberek, szakmunkások ma mór tudnak igen jó minőségű szi- lázst készíteni, s ehhez többnyire megvan a technikai eszköz is, A genetika mellett a takarmányozásban történt a legnagyobb előrehaladás. Jók a borjúnevelési eredmények is, az 5,4 százalékos elhullás elfogadható mértékű. A tartásmód az, amiben nagy az elmaradás, és ez rontja a termékenységi mutatókat, a szaporulati eredményeket. A megyében épült szakosított telepek nem alkalmasak a keresztezett fajta tartására. A holstein-fríz a kötetlen tartósmódot igényli, ehhez pedig fejőház szükséges. A még jobb eredmények eléréséhez a tartásmódot kell a fajtához igazítani. Ez most a soron következő feladat amelynek végrehajtását több nagyüzemben már el is kezdték. — Rné — Az ifjúsági parlamentek tapasztalatai Partfoiumon: Az elmúlt héten két pártfórumon is napirendre kerültek az ifjúsági parlamentek tapasztalatai. Előbb az MSZMP Pécs városi Végrehajtó Bizottságán, majd néhány nap múlva az MSZMP Baranya megyei Bizottságának ifjúságpolitikai munkabizottsági ülésén került szóba a téma, s szögeztük le elöljáróban; igen részletes elemzés nyomán sikerült levonni a konklúziókat. A legfőbb kérdésre - szükségünk van-e az ifjúsági parlamentekre - határozott igen a felelet. Mert arra bizonyára szükség van, hogy időnként a fiatalok közérzetét ilyen „nagyszabású közvéleménykutatás” nyomán felmérjük, s megpróbáljunk tenni is valamit az informálódás után. Hát lássuk a tapasztalatokat. A parlamentek előkészítésének időszakában a feladatok egységes értelmezése céljából az Állami Ifjúsági Bizottság, a SZOT ifjúsági bizottsága és a KISZ Központi Bizottsága közös útmutatót szerkesztett, amely időben eljutott mindenhová. A párt- és a mozgalmi szervezetek felsőbb szerveiktől szintén megkapták a parlamentekkel kapcsolatos feladataikat, így tennivalóik teljes ismeretében működhettek együtt a munkahelyi - gazdasági - vezetőkkel. A fiatalok tájékoztatását szolgáló beszámolók — melyet sok helyen előre kézhez kaptak az érintettek — általában becsülettel elszámoltak az 1978. évi munkahelyi parlamentek javaslatainak sorsáról, tájékoztattak a fiatalok jelenlegi helyzetéről és ismertették az adott munkahely eredményeit, feladatait. A beszámolókkal együtt készültek az ifjúsági törvényből adódó helyi intézkedési tervek és az ifjúságpolitikai célokat szolgáló pénzeszközök felhasználására tett javaslatok. (Gond: több helyen nem tisztázott ezen intézkedési tervek, valamint a szociálpolitikai tervek funkciója - e kettő összemosódott.) Nagyon változó volt a parlamenteken a fiatalok részvételi aránya, aktivitása, s ezt többen a fiatalok közömbösségével próbálták magyarázni. (?) Nyilvánvaló, hogy ott, ahol e gondok jelentkeztek, az előkészítő munka silány volt, a felelősök félvállról kezelték, „letudni kívánták” a parlamenteket. A felszólalók felelősen — a kötelességek és a jogok egyensúlyát szem előtt tartva - vázolták a kisebb-nagyobb közösségeket foglalkoztató problémákat, s elenyészőek voltak a személyes, egyéni panaszok. Szóljunk a parlamenti vitákban legtöbbször szóba került témákról. A pályakezdés életszakasza egybeesik a fiatalok szakmai útkeresésével, a munkahelyi-közösségi beilleszkedéssel, a saját, önálló életvitel feltételeinek megteremtésével. A fiatalok munkában való részvételét jónak, a diákok tanulásban való aktivitását javítandónak ítélték meg a beszámolókban és a vitákban. A lakáshelyzet, a családalapítás problémái még mindig szinte valamennyi tanácskozáson felvetődtek, a bérezés, az anyagi juttatások kérdéseivel kapcsolatban pedig általánosítható észrevétel: lassú az előrehaladás a differenciált- és teljesítménybérezés bevezetésében, a kötött bérszínvonal-gazdálkodás gátolja a hatékonyság növelését, a minőségi munkavégzést. A korábbi parlamentek óta javulás tapasztalható a fiatalok kezdeményezési törekvéseinek támogatásában, az alkotókészség kibontakoztatásában. A szabad idő helyes eltöltésének lehetőségeiről szólva egyrészt az elavult, tönkrement berendezésű ifjúsági klubokról, másrészt a meglévő lehetőségek kihasználatlanságáról panaszkodtak a fiatalok, joggal sürgetve a közösségi helyiségek több célú hasznosítását. Bírálták a sport- és kempingcikkek magas árait, a magas kölcsönzési díjakat. A diákfiatalok a diákigazolványra megjáró turizmust segítő jogok „holléte" felől tudakozódtak. Sor került az ifjúsági célokat szolgáló pénzeszközök megtervezésére, elkülönítésére is. Az összegek igen eltérő nagyságúak, s a közelmúltban e témában hozott központi intézkedések még nem éreztették hatásukat a parlamentek idején. Végezetül néhány munkahelyi vezető véleménye: a jól működő KISZ-szervezetek jelentős segítői a termelési feladatok teljesítésének, s ezért sürgették a szervezettségi arány fokozását. A KISZ és más szervek rendszeres politikai oktató tevékenysége ellenére néhány területen nem elégedettek a fiatalok politikai képzettségével, aktivitásával. A vitában elhangzott kérdésekre, javaslatokra többnyire azonnal választ kaptak a fiatalok. (Néhol felszínes válaszokat!) A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a korábbiaknál következetesebben érvényesítették ifjúsági parlamentjeink alapfunkcióikat, jól tükrözték az adott intézmény, munkahely ifjúságpolitikai munkájának tartalmát, színvonalát. A viták felszínre hoztak sok olyan kérdést, amelyre a helyi vezetőknek a jövőben jobban oda kell figyelniük. Az újságíró úgy véli, hagy nem árt még egyszer megfogalmazni: a parlamentek haszna az ott elhangzott javaslatok sorsától függ. Kozma Ferenc eső tejtermelése, ami nemzetközi viszonylatban is figyelemreméltó. Ha jól tudom, a szocialista országok közül már csak az NDK előz meg minket (nemcsak Baranyát, de az országos átlagot is értve) néhány literrel. Európában is az élmezőnybe kerültünk. A genetikai munkát tovább folytatjuk. A célunk 1985-re a nagyüzemek tejtípusú állományának arányát 72 százalékra, a hústípus arányát pedig 10 százalékra emelni. Közben a hols- tein-fríz vérhányad is fokozatosan emelkedik, s így 1985-re Baranya tsz-einél 4800—5000 literes, az állami gazdaságoknál 5500 literes tejtermelésre számíthatunk. A húsirányú szakosodásban az idén akarunk nagyobb lépést tenni, 50 százalékkal kívánjuk növelni az állományt. Ez túlzottnak tűnik egy év alatt, de a jelenlegi 1934 darab hústípusú tehénállomány számát nem lesz túl nehéz 3000-re emelni. Két új tsz, Ba- ranyahídvég és Siklós kapcsolódik be a húsprogramba. De a húsáremelés az üzemen belüli kétirányú szakosodásra ösztönzi azokat az eddig csak tejtermelésre szakosodott tsz-eket is, amelyek nagy legelőterülettel és régi istállókkal rendelkeznek. Segítik a megyei húsprogramot az intervenciós telepek is, amelyek tíz év alatt több mint 10 000 magyartarka üszőborjút mentettek át a háztájiból a“ nagyüzemekbe. A ko. vácshidai és a gödrei tsz is fejleszti intervenciós telepét. Gcdre bekapcsolódott a zigó- ta átültetési programba. Tavaly 300 üszőt küldött, az idén újabb 600 üszőt szállít a tsz üllőre, ahol a gödrei intervenciós „donor" tehenekbe nagy értékű egyedek zigótáit ültetik át. Ezek a továbbfejlesztésre nem alkalmas donorok igen értékes borjút hoznak a világra, majd visszakerülnek Gödrére, ahol felhizlalják, és vágóba küldik őket. A húsprogramot szolgálja c mind jobban terjedő ún. üszőelőhasznalat is, amikor az értékes tejtípusú üszőket első és egyetlen alkalommal Limousine spermával termékenyítik. Az első borjú tehát hústípusú egyed, a többi a tejtípust viszi majd tovább.- Mi lesz a megyei kistehenészetek sorsa, és mi várható a háztáji tehéntartás alakulásában? — A megyében kilenc tsz tart fenn ún. kistehenészetet. Ezek azok a kis és általában gyenge adottságú tsz-ek, amelyek nem építettek szakosított tehenészeti telepet.. A 9 tsz- ben összesen 1300 tehénről van szó. A hidasi tsz-ben például A minap kinéztem az ablakon és gyorsan hulló, kövér hópelyheket láttam — a tavaszi napéjegyenlőség után a tél még egyszer megrázta az üstökét és elköszönt tőlünk. Jól is tette, hiszen sok egyéb dolgunk van, mint a téllel bíbelődni március végén. Itt van pl. az idegenforgalmi idény: utazni akarunk és várni a hozzánk utazókat. A készülődés legnagyobb eseménye kétségkívül az Utazás ’82 kiállítás volt, ami holnap zárul a budapesti Néprajzi Múzeumban. Ez a kiállítás immár harmadszor sorakoztatta fel hazánk idegenforgalmi kínálatát és tette lehetővé legfontosabb külföldi partnereinknek saját kínálatuk bemutatását. Ott voltam a nyitáson, ahol — mi tagadás — én is besoroltam a „prospektusvadászok" közé. Rengeteg hazai és külföldi propagandafüzetet sikerült begyűjtenem, s hazacipelnem. Nem bánom a fáradságot, hiszen azóta is élvezettel forgatom valamennyit, gyönyörködöm az ismert és megismerni vágyott szép tájakat étvágygerjesztőén kínátó fotókban. Kettőhöz ismételten visszatérek. Az egyik egy „regionális” — ezért újdonságnak is számító — hazai kiadvány: a Baranya, Somogy és Tolna megyei idegenforgalmi hivatalok Baranya Hat napja Idegenforgalomról - prospektusok ürügyén forogni vágyó idegen számára. Ebben erősített meg a másik, külországbeli prospektus. Oszt- rákéknál került a kezembe és csók otthon néztem meg. St. Jakob im Walde — olvasom a címét, s megtudom, hogy valahol Kelet-Stájerban van a képről ítélve parányi falucska. A füzet olyan, mint a bécsi, a salzburgi, a tiroli, tehát ízléses és sokatmondó. Pompás fotókkal kínálja a hegyek ölén megbúvó falucskát. A meglepetés akkor ért, amikor kinyitottam: ármegjelöléssel és minden tudnivaló ismertetésével 34 — nem tévedés: 34! —helyet sorol fef, ahol szállást és étket, kaphat az idegen. Gyanítom, hogy az egész falu ebből él. Azóta is nézegetem ezt a soszorosított lapot és arra gondolok: milyen sokat is beszélünk mi évek óta falvaink némelyikének ilyen célú hasznosíebben együtt ajánlják a három megye látnivalóit. „Szabadidő Dél-Dunántúlon” a címe, s túlzás nélkül mondva hiánypótló a kiadvány Megnőtt a szabadidőnk és sokszor nem tudunk mit kezdeni vele. Ha mennénk is valamerre, kétség- beejtően csak az egy-két legismertebb hely jut az eszünkbe. Pedig, ha e * szerény kis füzetkét forgatom, seregnyi helyet találok a két szomszéd megyében, amiről — szégyen ide, röstellkedés oda — nem is hallottam még, akár a múzeumokról, akár a természetvédelmi területekről, tájvédelmi körzetekről van szó. S hogy teljes legyen a kiszolgálás: a füzet a sok hasznos idegenforgalmi tudnivalón kívül egy-, két- vagy többnapos túraútvonalakat is ajánl. Hasznos dolog tehát az idegenforgalmi propaganda — a tásáról, s mennyire nem jutunk előbbre egy jottányit sem. Pedig gyönyörű tájat, madárcsicsergést, szénaillatot mi is tudunk kínálni. Hogy mindehhez vízöblítéses W. C. és fürdőszoba is kívántatik? No igen ... Meg vállalkozó kedv is, ami tudatja, hogy a tulajdonosok rájöttek arra, miszerint az idegenforgalom a legjobb befektetés. Az st. jakobiak erre már rég rájöhettek, prospektusukból legalábbis erre következtetek. És milyen befektetés volt az Utazás ’82 Baranyának? Idegenforgalmi hivatalunk 25 000 darab — 11-fajta — prospektust vitt azzal a szerény céllal, hogy éljen az átadás lehetőségével és felkeltse az érdeklődést Baranya iránt. A prospektusok gazdára leltek, Az ablakok Baranyára nyílnak c. filmnek nagy közönségsikere volt. . . Remélhetőleg a megye idei vendégei között sokan lesznek, akik éppen e kiállításon kaptak kedvet Baranya megismeréséhez. Szeretettel várjuk őket! Hársfai István HÉTVÉGE 3,
