Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)

1982-03-25 / 83. szám

1982. március 25., csütörtök Dunántúlt napló 3 * Bach - modemekkel A Pécsi Filharmonikusok kamarakoncertjéről Hogyan élnek a pécsi iskolások? Eltérő létszámú osztályok A környező iskolák diákjai közül sokan étkeznek a pécsi Eszék étteremben Fotó: Kopjár Géza Sokszorosan az érdeklődés középpontjában áll ma az általá­nos iskola. Nincs család, amelyik közeli vagy távoli szállal ne kapcsolódnék mindazzal, ami gyermekeink, 6—14 éves korig min­den magyar gyerek iskoláztatásával jár. Tudjuk, a mostani 8—9 évesek nagy létszáma, a demográfiai hullám évekig tartó tan­terem és napközis gondokat idéz elő az általános iskolákban. Ezek országos gondok — mi azt néztük meg, hogyan birkózik Pécs városa az általános iskolában tornyosuló feladatokkal. Walz iánosnétól Pécs város Tanácsa művelődési osztályának főelőadó­jától kaptunk tájékoztatást. Pécs város 20 000 általános iskolás tanulója 509 osztályter­met tölt meg igen váltakozó létszámmal a település 35 ál­talános iskolájában. Az utóbbi évékben igen nagy lett a kü­lönbség az egyes városnegye­dek osztálylétszámai között: Pécsszabolcson, Vasas II., Pécs- bányatelep iskoláiban például alacsonyak az osztálylétszámok. A város nyugati részén mérsék­lődött az .osztályok apadása: sok családi ház épül a környé­ken, s így lassan és kis mér­tékben, de növekedik a gyer­meklétszám Mindennek ellen­tettje a Ivov-kertvárosi helyzet, ahol minden iskolában nagy a zsúfoltság, délelőtt és délután is tanítanak, mégpedig magas, 40-es létszámokkal — nemcsak az osztálytermekben, hanem az úttörőszobában, a könyvtárak­ban, a nagyobb szertárakban is. Elég nagyok az osztálylét­számok az olyan belvárosi is­kolákban is, mint amilyen pél­dául a Jókai úti. A lakótelepi általános iskolák zsúfoltsága közismert, országo­san nyomasztó gond, olyan je­lenség, ami az ilyen jellegű te­lepülésszervezésből fakad. Ezen az oktatásügy Pécsett is meg­próbál a maga eszközeivel eny­híteni, és ha az elmúlt években lezajlott változásokat nézzük, ezek a törekvések látható ered­ményeket hoztak. Az elmúlt három évben, 1979, 1980, és 1981-ben egy-egy új iskolát adtak át Pécsett, a kert­városi Nevelési Központ 16 tan­termes iskoláit. 1983-ban elké­szül az új belvárosi Általános Iskola a Kulich Gyula utcában, és egy a Kertvárosban, a Test­vérvárosok terén. Ez kétszer 16 tantermet jelent. Az idei évben új iskolát nem adnak át Pécsett, viszont egy ideiglenes, 7—8 évre szóló megoldást választott a város, a Szigeti úton megürült 508. számú Szakmunkásképző Intézet épületében. Csak alsó tagozat­tal — mivel ezek az évjáratok a nagylétszámúak — indul meg itt jövőre 8 tanulócsoport. 1983- ban kiköltözik innen a szakmun­kásképző kollégiuma, és akkor újabb 8 tantermet lehet kiala­kítani az épületben. 1983-ban bizonyosan javulni fognak az iskoláztatás körül­ményei a pécsi alapfokú okta­tási intézményekben, de Kert­város iskolái még sokáig fognak két műszakban tanítani. Van példa hazánkban a hárommű­szakos tanításra is — ezt a rendkívül kedvezőtlen megoldást azonban Pécsett elkerülték: az utaztatással. Első és második osztályok utaznak Kertvárosból, 4 tanuló- csoport az Anikó utcai iskolá­tól a Tiborc utcaiba és 2 cso­port a Berek utcaiból Meszes­re, összesen mintegy 220 gye­rek. Az iskolák szerint a Volán pontosan, előzékenye’n, kiesés nélkül szállítja a gyerekeket, akik, ha rossz az idő, az iskola zsibongójában gyülékezhetnek. Nevelői kísérettel utaznak is­kolától iskoláig, reggel 8-tól délután 5-ig tart napközivel együtt valamennyiük elfoglalt­sága, és helyzetük javára ír­ható, hogy bár naponta buszoz- niuk kell, kevésbé zsúfolt körül­mények között tanulhatnak. Csi­tultak a szülők kezdeti ellen­érzései is. Sokan kérik ma azt is, hogy az iskola már reggel 6, három­negyed 6 órától fogadja a gye­rekeket — hiszen a szülők ko­rán indulnak munkába — ez is olyan feladat, amire megoldást kell találni, de amit az amúgy is nehéz körülmények között dolgozó pedagógusok ma nem tudnak teljesíteni. A diákszociális ellátás köz­ponti kérdése ma a déli meleg étkeztetés, a menza valamint a napközi. Az elmúlt ötéves terv végéig Pécsett a gyerekék 40, jelenleg 43 százalékuk jár nap­közibe. Pécs városa a miniszté­riumtól kapott központi keret­ből évente 20 új napközis cso­portot tud indítani, dupláját a korábbi fejlesztési kereteknek — csakhogy most helyhiány miatt nehéz ezek megszervezése. Jelentősen bővült a menzai keretszám az elmúlt években Pécsett, és szemmel láthatóan sokat segítettek a külső, étter­mi étkeztetési lehetőségek. A pécsi általános iskolásoknak mintegy fele, 9700 tanuló kap naponta meleg ételt. A men- zásolT közül 530 gyerek étkezik tanári kísérettel az Eszék, a Konzum, a Szliven éttermekben, az Egyesült Izzó étkezdéjében és az Építők úti iskolások a szomszédos 506. számú szak­munkásképző ebédlőjében. Míg korábban 5—600 gyere­ket kellett elutasítani a nap­közikből, 1981. szeptember 1- től számuk mintegy 45-re csök­kent. Idővel az ő helyzetükre is sikerült valamilyen megoldást találni, f Jóval többen kérnének egész napos, napközis ellátást, azon­ban a családok is tudják, hogy az iskolákban, elsősorban csak az alsótagozatosokat képesek a napköziben fogadni. Senki­nek sincsenek illúziói, ez több­nyire azt jelenti, hogy a nap­közisek az egyéni tanulás vagy a délutáni foglalkozás után is ugyanabban az osztályteremben töltik az idejüket, játszanak, ta­nulnak, pihennek Amíg a fent jelzett tanteremgondok orszá­gosan jellemzőek, addig a vá­rosi iskolákban ez a helyzet nem sokat változhat. A pedagógu­sok, szülők számára is aggasz­tó, hogy éppen a tizenévesek kritikus korban lévő társasága kerül ki a tanítási időn túl a szülői ház és az iskola védőszár­nyai alól is. Nekik végképp nem tudnak kellő napközis helyet biztosítani. Ök a kulcsos gye­rekek, akik felügyelet nélkül töl­tik idejüket. Erre a problémá­ra biztos, hogy országos mére­tekben, közösen gondolkodva kell majd megtalálni a meg­oldást. Gállos Orsolya Barokk és modern * műveket tűzött műsorra múlt szerdán es­te a Liszt Teremben tartott kon­certjén a Pécsi Filharmonikus Zenekar kamaraegyüttese. Az igényesen összeállított műsor­ban Bach V. Brandenburgi ver­senye után egy Szervánszky- és egy Sztravinszkij-mű hangzott el. A hangversenyt egészében az együttes és Breitner Tamás karmester érett, kidolgozott összmunkája és néhány igen szép egyénj muzsikusteljesít­mény jellemezte. Bach remekművű V. „Bran­denburgiját" ma a korhű játék és hangszerek korában többfé­leképpen lehet játszani. A pé­csi együttes előadása hagyo­mányosnak mondható. Ti. nem „keresgélték" a korhű játék út- jót-módját mindenáron, hanem egyszerűen eljátszották ezt a páratlanul szép hármasversenyt úgy, ahogy legtöbb együttesünk játssza: lendületes barokk pom­pával, derűsen, élvezetesen. Jól összefogott, a nagy formákat hangsúlyozó játékuknak így leg­feljebb egy gyöngéje volt, az tudniillik, hogy a bachi zenei szövet némely utánozhatatlan finomsága, apró sziporkája bi­zony áldozatul esett ennek a vérbő, optimista barokk lendü­letnek. Másképpen: a kamara­zenei finomabb karaktert teljes mértékben — talán túlzottan is — a modern, nagyzenekari hangzás- és stíluseszmény vál­totta fel. Igaz, az első tétel hangzása nem volt eléggé ki­egyensúlyozott (a fuvolaszólót időnként „elnyomta" a tutti; a csembalószólót olykor apróbb pontatlanságok „tarkították"), a versenymű azonban mind­Amatőr együttes spanyol gi­tárestje, melyen Bartók-mű dzsesszesített feldolgozása is szerepel? A nevesincs együttes első önálló koncertjének adott lehetőséget a JPTE Tanárképző Kara új kollégiumának klubja hétfőn este. Zsúfolásig telt te­remben vagy százötvenen vár­tunk állva, széken vagy a föl­dön ülve, hogy tanúi lehessünk egy trió szárnypróbálgatásai­nak. Az első szám Jósé Broca spanyol zeneszerző dallama volt, a közepétől improvizálva AI Dimeola stílusában. A má­sodikként előadott Bartók-mű. a Madárdal az eredeti három hegedű helyett egy akusztikus gitáron szólalt meg, a főtémát eljátszva, majd hárman variál­ták az alapdallamot, bartóki és mégis egyéni ízű zenét ad­va. A harmadik számot a szóló­gitáros a napokban elhunyt nagyapja emlékének szentelve ezekkel együtt is meggyőző, szép produkció volt Minden szempontból remek előadásban hangzott el ezután Szervánszky Klarinétszerenádja. A mű különös erénye egy sa­játos, invencióban, eredeti gon­dolatokban gazdag modernség, mely úgy marad hű a népdal eszményéhez és a nagy zene­szerző-elődökhöz, hogy mindig mer eltérni a sablontól, mindig tud újat, merészet, ki nem pró- báltatt mondani. Ezekre az új tartalmakra többnyire a tételek kidolgozási, illetve középré­szeiben csodálkozik rá a hall­gató, valamint a szólóhangszer és a zenekari hangszerek hol kamarazenei, hol koncertáló szövetének — meglepetést sze­rezni mindig tudó — kidolgozá­sában. Paláncz Tamás remek muzikalitással, kiváló hangsze­res teljesítménnyel oldotta meg feladatát; klarinétja a szomor­kás merengéstől a dzsesszes megnyilatkozásokig minden ár­nyalatra képes volt. A Klarinét­szerenád igazi, nagyszerű kon­certélmény volt, melyért a Breitner Tamás vezette együt­test is méltán illeti dicséret. Sztravinszkij kettős természe­tű, egyszerre barokk és mo­dern, érzelmes és távolságot tartó Pulcinella-szvitjének elő­adása viszont — a jelek szerint — még nem érett meg igazán. Az első négy tétel — különösen a negyedik, a Tarantella — még csaknem hibátlan volt, a töb­biben azonban hol egyik, hol másik hangszer, illetve hang­szercsoport kisebb intonációs vagy ritmikai hibái zavarták a maradéktalan műélvezetet. Varga János írta és játszotta el — egyszem maga hat húron és 20 évesen megmutatta, hogy mit jelent számára az élet és halál, bol­dogság és szomorúság, vidám­ság, szeretet, tisztelet. Vastaps csattant a szám végén — nem először. A negyedik Paco de Lucia gitártémája is lehetősé­get adott gitárszólókra s keleti hangulat idézésére. Az amatőr együttes talán két hónapja állt össze. A negyedi­kes gimnazista bőgős, Doór Róbert és osztálytársa, az ak­kordgitáron játszó Bodor Gá­bor hagyták érvényesülni a vir­tuóz játékú Kócziány Tibort. A dzsesszes spanyol gitárzene — bár nálunk nem mindennapi csemege — a nevesincs ama­tőr együttes előadásában, nemcsak a fiatalok körében aratott sikert. Hogy mennyire értik, azt bebizonyították. M. L. Gitárest a kollégiumban A „Vendégalkotók" soro­zat keretében fenti cím­mel készül újabb be­mutatóra a Pécsi Balett. Ezúttal az Európa-szerte ismert és el­ismert prágai koreográfus, Pa­vel Smok az együttes vendége, aki három egyfelvonásos tánc­játékát tanította be a pécsi táncosoknak. Smok nem ki­mondottan koreográfusnak in­dult, hiszen először gépésztech­nikusként dolgozott, ám min­dig vonzotta a színház, ezért iratkozott be a Színiakadémiá­ra, majd táncművészként dip­lomázott. Nyolctagú társulata szinte egyedülálló Európában. Ahogy ő fogalmazta: „egy hivatásos, de öntevékeny’ együttes, mely önmaga tartja fenn magát. Nincs saját épületük, előadá­saikra bérlik a színházakat il­letve művelődési házakat. Ren­geteget szerepelnek külföldön — Európa csaknem valamennyi országában felléptek már, de vendégszerepeitek oz amerikai földrészen és Ausztráliában is. Maga Smok készített már ko­reográfiát az Egyesült Államok­ban, Dél-Amerikában és igen sok európai országban. Tánc, szerelem, komédia A Pécsett bemutatásra kerülő három egyfelvonásosról így be­szél: — Az est első darabja az Amerikai quartet Dvorak zene­művére 1977-ben keletkezett. Az együttessel szabadságunkat töltöttük az USA-ban egy meg­terhelő évad után. Élveztük a pihenést, a gondtalan örömö­ket, így természetesen készítet­tünk egy balettet, melynek lét­rejöttében nem utolsósorban volt inspiráló Dvorak zenéje. Ez kizárólag táncmű, történetet ne keressenek benne. A Kreutzer szonáta egy szerelmi háromszög története. Benne van kicsit Tolsztoj Anna Kareninája, egy kicsit a Kreutzer szonáta, egy kicsit jómagam — és főleg Janacek, a zeneszerző. Szerel­mi érzésekről, az örökös sze­relmi vágyakozásról szól. Az est utoisó darabja a Beugrás címet viseli, mely tulajdonkép­pen önmagunk karikatúrája, paródiája. Születéséhez az iga­zi beugrások adták az ötletet, melyeknél az izgalmak, a túl­feszített idegállapot hatására nemegyszer fordultak elő kíno­san komikus hibák, tragikomi­kus helyzetek. Ezeket a „baki- kat” gyűjtöttük egy csokorba, Suppé zenéjére, remélem a kö­zönség szórakoztatására. — Hogyan folyt a munka a pécsi együttessel, milyen benyo­másokat szerzett? — Megvallom őszintén az idő rövidsége miatt tartottam et­től a munkától, hiszen jószeré­vel egyenest Luganóból érkez­tem, ahol egy tv-felkérésnek tettem eleget. Március végén viszont már Berlinbe szólít a munkám, ezért a Tóth Sándor­ral történt megállapodás értel­mében magammal hoztam négy táncosomat, akik nagy­mértékben megkönnyítették a betanítást. Ugyanakkor a pécsi együttesnek már korábban megküldtük a balettekről készült képmagnófelvéteit, melynek segítségével dolgozhattak — Uhrik Dóra és Lőrincz Katalin vezetésével, akik kitűnő segítő­társaim voltak. Nem udvarias­ságból mondom: ilyen kiváló együttessel nem emékszem, hogy valaha is találkoztam I Ki­tűnő a befogadókészségük, munkabírásuk tiszteletre méltó, nyitottak, technikájuk nagysze­rű, melyhez szív is párosul. így végig azonos hullámhosszon dolgoztunk, alkotótársaimmá váltak, segítségükkel a meglévő koreográfiák speciálisan újjá­születtek. Mert a koreográfiák sohasem képezik saját privilé­giumomat, hanem mindenkor a kollektív munka eredményeként születnek I Az est szereplői: Kuli Ferenc, Sólymos Pál, Zarnóczay Gizella, Tamás Gyöngyi, Lovas Pál, Haj- zer Gábor és Éliás Zsuzsa. Az INTERBALETT rendezvény- sorozat részeként március 26-án kerül sor a szakmai bemutatóra, a nagyközönség április 1-től te­kintheti meg a produkciót. S. I. Jelenet Dvorak: Amerikai quartet című darabjából Läufer László felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents