Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-24 / 82. szám
1982. március 24., szerda Dunántúli napló 5 A magyar—bolgár barátsági napok alkalmából a hétfő óta Baranyában tartózkodó bolgár küldöttség tegnap délután Harkányba és Siklósra látogatott. A harkányi bolgár katonai temetőben Alexander Decsev repülő vezérőrnagy, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja és Nikolaj Popov, a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatóhelyettese megkoszorúzta a bolgár hősök emlékművét. Ezután a küldöttség rövid látogatást tett az I. bolgár hadsereg harkányi múzeumában és az intézmény igazgatóHúsvéti vására Pécsett Találkozás a szülőfölddel Nemes Endre pécsváradi szülőházában Nemes Endre Pécsváradon és Zengővárkonyban Katica néni volt az első vevő, egy játék nyuszit és csibét vett a rokon gyerekeknek. Közben azt is megnézte, hogyan rendezték el a kiállítást, mert a pécsi Kassa utcai öregek Napközi Otthonában őt úgy tartják számon, mint a meleg, kötött papucsok készítőjét, s ezek is itt vannak, gazdára várnak. Mire a kiváncsiskodók bejutottak a vásárra, ő már meg is vitte a hírt Koppány lózsefnének, Vig Sándorné. Tériké néninek, Mátrai Mihálynénak és a kilencvenéves Békeíi néninek, hogy gyönyörű hímzéseik, horgolásaik mind ott vannak a paravánokon, asztalokon, s igen tetszenek a nézelődőknek. Vásár ez a javából. Három pécsi öregek napközi otthonának (a Kassa, a Csaba és a Vöröskereszt utcai otthon) már hagyományos húsvéti vására Pécsett, a Bem utca 22-ben, a HNF 1-es számú, belvárosi nő- bizottságának helyiségében. Az idős emberek egyévi munkáját láthatják itt a vendégek: szépen kidolgozott hímzéseket, térítőkét, gonddal készített játékokat, bőrből varrott kitűzőket, díszeket. Egy-egy otthon egész éves munkáját: hiszen a húsvéti és karácsonyi vásárokra mindegyik lakó készül, ki újra előveszi a régen megtanult hímzéseket, horgolásokat, ki a kötésben jártas, s van aki az anyagok előkészítésében segédkezik, mint ahogy segítenek az otthonok gondozónői is a darabok megtervezésében, a színek összeállításában. S a vásár árai? Igen csekélyek ahhoz képest, hogy aki itt veszi meg a húsvéti ajándékot, egyedi, műgonddal elkészített ajándékot vesz meg. A vásáron összegyűjtött ösz- szeg javát munkadíjként kapják meg az öregek napján a kevés nyugdíjjal rendelkező idős emberek, és a napközi otthonok fordítanak belőle a kirándulások, kulturális rendezvények megszervezésére, új anyagok vásárlására. Bár azt is el kell mondanunk, hogy sok vállalat ajánl fel különböző textilanya- gckat a termékek készítéséhez, köztük a Pécsi Kesztyűgyár, a Népművészeti, a Háziipari Szövetkezet, vagy a mohácsi TE- MAFORG. Természetesen nem a munka- dij a hajtóerő, mint Balogh Mártonná, a Kassa utcai otthon vezetője elmondta, sokan úgy kapcsolódnak be a munkába „Jé, ilyet fiatalkoromban én is csináltam!”, vagy „Megmutatom, tudok én ennél szebbet is”. S igy alakul ki a házi versengés, s az igazi dicsőség a jól sikerült vásár. A mostanin kiállították a belvárosi 1-es számú nőbizottság asszonyainak munkáit is. Ök a Vöröskereszt, a pécsi szociális otthonért meghirdetett társadalmi munkaakcióra gyűjtenek. A tavalyi vásár összegéből már megvették a hamarosan elkészülő berkesdi óvoda kicsinyeinek a játékokat, amelyek közül sokat maguk készítettek. Egyikük lakásába most ideiglenesen a berkesdi óvoda játékszobája települt, de az avatáson megkapják a kincseket a gyerekek. A húsvéti vásár március 27-ig, szombatig lesz nyitva, naponta reggel 9-től este 6 óráig. G. M. Baranya művészvendége a Svédországban élő festőművész Nemes Endre, akinek kiállítása vasárnap délelőtt nyílt meg a Pécsi Galériában, tegnap délután szűkebb hazájába látogatott, a községbe, Pécsváradra, ahol született. Először Zengővárkonyban a Fülep Lajos egykori könyvtárában berendezett emlékszobát, az ott kiállított Fü- lep-dokumentumokat és emléktárgyakat tekintette meg, őszinte tisztelettel adózva a magyar kultúra e nagy, XX. századi alakjának emléke előtt.- Nemcsak nagy, hanem bátor egyénisége is volt Fülep Lajos a magyar kultúrának — mondotta Nemes Endre. — Nagy egyénisége szomorú századunknak. Zengővárkonyban a pécsvá- rcdi Nagyközség Közös Tanácsának vezetői, valamint a zengővárkonyi népi együttes tagjai fogadták Nemes Endrét és elkísérték a község fölött húzódó szelídgesztenyésbe is. A délután valamennyi programja megindító találkozás volt a művész számára a szülőfölddel, ahonnan kora gyermekéveiben elkerült, és ahová most örömmel látogatott el újra. Pécsváradon felkereste szülőházát, majd a vár műemlékegyüttesét, Este a Fülep Lajos Művelődési Központban rendezett beszélgetésen találkozott a község lakóival, a Pécsváradi Várbaráti Kör tagjaival. Beszélt életútjáról, erről a jellegzetesen XX. századi életútról és művészsorsról, alkotásairól, majd újra kifejezte a szülőfölddel való találkozás felett érzett örömét. G. O. jónak, dr. Sárosi Mátyásnénak átadták az első bolgár hadsereg egykori főparancsnokának, Vladimir Dimitrov Sztojcsev vezérezredesnek az üdvözletét és ajándékát: az idén áprilisban a 90. évét betöltő tábornok életéről készült könyv egy dedikált példányát. A múzeumlátogatást követően a bolgár vendégek a siklósi belügyi klubban rendezett baráti találkozón vettek részt, amelyen Alexander Decsev vezérőrnagy tartott előadást. A bolgár nép nagy fia, Georgij Dimitrov születésének 100. évfordulója alkalmából beszélt arról a szervező munkáról és, eszmei útmutatásról, amellyel Georgij Dimitrov a bolgár néphadsereg megteremtésében részt vett. A baráti találkozón az előadást követően levetítették azt a dokumentumfilmet, amely az 1945-ös Dráva menti harcokról szól és bemutatták a baráti találkozó résztvevőinek egy, a mai Bulgária életét ábrázoló kisfilmet is. A magyar—bolgár barátsági napok utolsó programja a tegnap este Drávapalkonyán rendezett barátsági est volt, amelyen Nikolaj Popov, a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatóhelyettese tartott előadást a magyar-bolgár kapcsolatok történetéről. A bolgár delegáció ma utazik el Baranyából Somogy megyébe, ahol szintén az ottani barátsági napok rendezvényein vesznek irészt. D. I. Ifjúsági díjak átadása Az Állami Ifjúsági Bizottság által adományozott 1982. évi ifjúsági díjakat kedden a Parlamentben Hetényi István pénzügyminiszter adta át. Ez évben 8 kollektíva és 12 személy részesült ar ifjúság nevelésében, az ifjúságpolitikai feladatok megvalósításában végzett kiemelkedő tevékenységének elismeréseként a díjban. Ifjúsági díj kitüntetést kapott a Nógrádi Szénbányák kányási aknaüzemének „Március 21-e" ifjúsági szocialista brigádja; az Építőipari Tudományos Egyesület ifjúsági szervezetének vezetősége, a Müveit Nép Könyvterjesztő Vállalat nyíregyházi 433-as könyvesboltjának Váci Mihály szocialista brigádja, a miskolci gyermekváros nevelőinek kollektívája, az egri Hámán Kató megyei Úttörőház vezetősége, a Kincskereső című folyóirat szerkesztősége, a Magyar Televízió KISZ kísérleti filmstúdiójának kollektívája, az orosházi festők csoportja, Benkó Sándor előadóművész, Csukás István író, Fazekas László tanár, a hódmezővásárhelyi Kossuth Zsuzsa Szakközépiskola igazgatója, Földi Józsefné pécsi nevelőszülő, dr. Hammeri László, a magyar sportlövő válogatott szövetségi kapitánya, Jan- kovics Marcell filmrendező, dr. Lábdy András, a szombathelyi városi tanács csoportvezető főorvosa, Matécz János, a Barcsi Épületgépgyártó Vállalat szakmunkástanuló felelőse, Meizl Ferenc, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető tanára, Simon Zsuzsa főiskolai tanár, színművésznő, Szathmáry Miklós vezérőrnagy és Szénási Imre hosszútávúszó. A kitüntetések átadásánál jelen volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Látogatás a Dráva menti harcok színhelyén Három öregek napközi otthonának Magyar-bolgár barátsági napok gy §4Dili-ötlet kedvező fogadtatása Az autóbuszok közvetlenül a felüljáróra hajtanak B pécsi autóbusz-pályaudvar helyzete március végén Mi történt egy hónap alatt? — e kérdésre adandó válasz miatt ültek össze a pécsi autóbusz-pályaudvar beruházásában részt vevők tegnap a Volánnál. Február 23-án volt az az előző tárgyalás, amelyen sorra vették az elvégzendő feladatokat, s megvizsgálták: milyen intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy biztosítható legyen a május végi műszaki átadás és a július második felére tervezett forgalomba helyezés. Akkor a beruházás két gyenge pontja keltett aggodalmat. Az egyik: a két legfontosabb alvállalkozó — a Kőfaragóipari Vállalat és a Fémmunkás Vállalat — a viszonylag rövid idő alatt megbirkózik-e a vállalt feladatokkal, nevezetesen a külsőbelső kőburkolatok elkészítésével, valamint a homlokzati elemek, az álmennyezetek szerelésével. A másik: elkészül-e az autóbusz-pályaudvar működését meghatározó közúti beruházás, azaz a felüljáró lehajtó ága, annak a Bajcsy-Zsilinszky úti és Vasút utcai kapcsolata, valamint a Bajcsy-Zsilinszky út szélesítése. Ti. ott akkor még semmi mozgást nem tapasztalhattak. A tegnapi tanácskozás a derűlátás jegyében zajlott le. Amint Pozsitka Emil, a Volán beruházási osztályvezetője is megállapította: az eltelt hónapban jelentős mozgás, élénk tevékenység tapasztalható minden téren — az előző tárgyaláson történt megállapodásoknak köszönhetően. Úgy tűnik tehát, hogy március végén kedvező a megye autóbusz-közlekedése számára oly fontos beruházás helyzete, az említett két alvállalkozó jó ütemben dolgozik és a közúti beruházást illetően e körben is elhangzott: a lehajtó ág és a kapcsolódó úthálózat május végére elkészül. Elhangzott a tárgyaláson egy tervmódosítási javaslat, amivel a jelenlévők egyet is értettek, jóllehet az előző megbeszélésen megállapodtak abban, hogy az összes lehetséges tervmódosítást március 15-ig jelentsék be. Ezúttal a beruházó - a Volán 12. Vállalat — volt a javaslattevő, a javaslathoz az ötletet pedig a Hétfői Dunántúli Napló március 8-i száma szolgáltatta. Az autóbuszpályaudvar majdani üzemeltetésének egy komoly gondjára utalva vetettük fel: az 58-as úton át dél felé, illetve a Volán-telepre közlekedő gutóbuszokat (az utóbbiak száma naponta eléri az 500-at) nem lehetne-e közvetlenül a felüljáróra vinni, felesleges utat és feleslegesen felhasznált üzemanyagot takarítva meg ezáltal, ötletünk go.ndolatébresztő volt, a tegnapi javaslat pedig arról szólt, hogy a Volán egy tárolóhelyet feláldozva nyitná rá a pályaudvart a felüljáróra. Az intézkedés a belső forgalmi rend csekély módosítását kívánja, viszont nagymértékben tehermentesíti a Zólyom utcát és a Bajcsy-Zsilinszky utat — a nyilvánvaló km- és üzemanyag-megtakarítás mellett. A javaslattal egyetértettek, a BÉV eszerint korrigálja a kérdéses helyen éppen csak elkezdett munkát. H. I. Kelemen Gábor: Bakszekér Az újságírónak gyakran támad az az "érzése, hogy homokba rajzolja ábráit, s a következő hullám elmossa. Nem őrizzük meg a tegnapi újságot, s ebben az információdömping- ben csak az igazán nagy szenzációkra emlékezünk később vissza, Ugyanakkor minden írástudó emberben ott munkál a vágy, hogy valami maradandót alkosson. Jelet írjon a „kor falára” — Illyés Gyula szép kifejezésével élve. Egy könyv, egy bármilyen pici kötet mór „belépőt" jelenthet, nos ha nem is a halhatatlanságba, de esély a túlélésre. Van egy cikkgyűjteménynek más, pedagógiai haszna is. Szembesíti a szerzőt témáival, de támpontot adhat az olvasónak is. Együtt olvasva a riportokat kirajzolódhat egy táj, egy értelmiségi magatartás, egy közösség, jó esetben egy korszak arculata is. Ezért izgalmas olvasmány például Ady. Kosztolányi vagy Mikszáth publicisztikája, a hajdani napilapokból, folyóiratokból válogatott antológia. Mindezt azért mondtam el elöljáróban Kelemen Gábor ri- port-cikkgyűiteményéről szólván, mert igen fontosnak és hasznosnak érzem a Palócföld kezdeményezését. Követendő példának 's, hiszen minden megyében akad egy-két írástudó, akinek a munkáiból érdemes lenne egy válogatást kiadni. Más megfogalmazásban: igen szegény az a vidék, amely nem tud felnevelni, eltartani ilyen írástudókat. Éppen a közéletre, demokráciára vet rossz fényt az, ha a közvélemény formálói nem dolgoznak — esetleg nem dolgozhatnak — igényesen. Nos. Kelemen Gábor karcsú kis kötete nem forradalmi vállalkozás, de kitűnő szondaként felmutat néhány tünetcsoportot, amelyek valóban megérdemlik a közfigyelmet, általánosíthatók is. A már említett nagy előd: az újságíró Mikszáth nyomdokain haladva, amikor a „jó palócok" mai hétköznapjait örökíti meg. Azt a magyar vidéket, amelyről még ma is sokszor csak sajnálkozva, pejoratív kicsengéssel szoktunk beszélni. Egy nem egészen négyszáz telkes kis faluban: Kozáron él a szerző, s ezt a mikrovilágot tapogatja le riportjaiban. Mitagadás, van ebben a vállalkozásban nagy adag merészség, ugyanakkor már most figyelmeztetni kell a fiatal költőt (31 éves) a veszélyeire is. Mert igaz ugyan, hogy az élet egyre újabb és újabb témákat produkál, de igen nehéz ugyanarról mindig újat mondani. A vidéki újságírás legnagyobb csapdája ez: a könnyen bejárható és átlátható világ egy idő után a szemléletet szűkíti be. Az ingerszegénységre gondolok itt, amely ellen igencsak nagy tudatossággal és igényességgel lehet védekezni. Kelemen Gáborban adottak ezek a képességek, de máris mutatkoznak a modorosság jelei is. Ez egyszerre stilqris és szemléleti. A szemnek az a furcsa tulajdonsága van, hogy amit minden nap, éveken keresztül nézünk, azt egy idő után már nem látjuk. Ilyenkor szoktak környezetváltoztatást ajánlani — ez a köny- nyebbik megoldás — vagy újabb szempontok — nézőpontok kimunkálását. Kelemen Gábor felcserélte ezt a sorrendet. Előbb volt Pesten újságíró (a Magyar Nemzetnél), s már kész emberként tért haza a szülőfalujába. Palócföld Könyvek, Salgótarján, 1981. Horpácsi Sándor
