Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-22 / 80. szám
Baranyából indult el Civilben: hadtörténész Bemutatjuk „A balatoni csata” és „A Margit-vonal áttörése” című kötetek szerzőjét % Veress D. Csaba, a civil hadtörténész Fotó: Szertel Sándor Néhány éve két magas rangú katonatiszt egy veszpré. mi középiskola egyik tanárát kereste fel. Türelmesen megvártak. amíg kijött az óráról. Bemutatkoztak, majd egyikük így szólt: „Tanár úr, kérjük, 'legyen a segítségünkre, szakértőként ..." Azzal gépkocsiba ültek és a Balaton északkeleti csücskéhez hajtottak, ahol éppen akkor emeltek ki az iszapból egy JAK—9-es vadászgépet, benn,e két szovjet pilóta földi maradványaival. A gépről, amire a kotrógép talált rá, mindössze annyit tudtak, hogy valahol itt zuhant le 1945 januárjában. Idézzük A balatoni csata c. kötetből: „...A m. kir. 1. sz. Légierő Parancs (1945. január 8.) szerint délelőtt 10 óra 30 perckor a magyar 103. kiképző üteg 1. félszakasza Imre- majornál egy JAK—9-est lelőtt. Ugyanakkor a harcba vetett 102/1. vadászrepülő század (K. L. főhadnagy) Lovas; berénynél egy LA-5-ös, a 101/1. vadászrepülő-osztály (T. T. hadnagy) Székesfehérvár és a Balaton között egy JAK-9-es gépet lőtt le”. A balatoni csata — Veszprém megye felszabadításának katonai története c. kötet szerzője és az azonosításhoz szakértőként felkért veszprémi történelem- tanár: Veress D. Csaba, aki az utóbbi négy évben már a veszprémi Bakony múzeumban dolgozik tudományos kutatóként. Mi is itt kerestük meg, mint az ország egyetlen polgári foglalkozású hadtörténészét. Kíváncsiságunkat szívesen kielégítette, mindenekelőtt arról szólva, hogyan lesz valaki civilben - hadtörténész. Baranyából indult el: Villányban született, édesapja az ottani takarékpénztár igazgatója volt. Középiskoláit a pécsi Piusban, majd a Nagy Lajos Gimnáziumban végezte 1952-ben. A szegedi egyetemen történelemszakos diplomát szerzett. Érdeklődési körét jelzi, hogy szakdolgozatát már a XVI—XVII. századi szabad hajdúk katonai szerepéről írta. — A hadtörténet valahogy mindig érdekelt — mondotta beszélgetésünkön. — Mégis kikerülve az „életbe”, egyetem után 9 évig semmivel nem tudtam foglalkozni. Lekötött a nevelői hivatásom, hiszen 18 évig tanítottam. Érdekeltek a II. világháború magyarországi eseményei, s mindenekelőtt veszprémi források alapján az ottani hadműveletek ebben az időszakban. Kutat- gattam, s írtam néhány tanulmányt. 1965-ben megbízást kaptam Veszprém megye felszabadításának hadtörténeti összeállítására. Akkor kezdődött, s 16 éves állandó kutatómunka után adtam le A balatoni csatát. Harmincegy nyomdai íven, miután a jó másfél évtized alatt mindenekelőtt „becserkésztem” a polgári levéltári anyagokat. 30 év távlatából végigbicik- liztem-gyalogoltam a harcok, csataterek, frontszakaszok helyszíneit. Végignéztem a tanácsok irattári anyagát; a halotti anyakönyveket, a plébániák „ História domus"-a it (háztörténeteit); felkutattam szemtanúkat, parancsnokokat, és elolvastam minden elképzelhető magánföljegyzést, front-naplót, amihez csak hozzájutottam. Azután kb. 67-től végigolvastam az ún. „Her- resgruppe Süd", vagyis a németek (Lengyelországtól a Balkánig terjedő) déli hadműveleti területének teljes iratanyagát, mikrofilmen. Mindezek után — miközben két újabb dioptriát „kapott” a szemüvegem — megírtam az eseményeket általában zászlóalj-kötelékekig lebontva. A kötet 1977-ben jelent meg. — Úgy hallottuk, most a ,,Margit-vonallal" foglalkozik.- Igen, a Zrínyi Kiadó felkért, hogy vállaljam el az egész Dunántúl felszabadításának hasonló feldolgozását. Ez már élkészült, és 1983-ban jelenik meg A Margit-vonal áttörése címmel. Wallinger Endre •• Pécsi Fajzfiimesekl ll Művészetet létrehozni rr- üzemszerűen Másodpercenként huszonnégy kockát perget le egy vetítőgép — a szokásos duplázásos eljárással is még mindig 12 rajz kell egy másodpercnyi rajzfilm elkészítéséhez. Egypercnyi átlagos rajzfilm elkészítése hatvanezer forintba kerül - fél tucat ember két-három heti munkája által. A hagyományos gazdasági viszonyok között tehát ideális rajzfilmet készíteni Magyarországon, hiszen a késztermékben az emberi munka dominál. Igen ám, de a japán, a hongkongi, az amerikai rajzfilmstúdiókban feltűntek azok a a komputerek, amik képesek arra, hogy az élő, eleven munkát nagy részben helyettesítsék. Ha rajzfilmet látunk a heben vagy a moziban, a szórakozás közben ritkán jut eszünkbe, hogy végül is éppen olyan ipari termékről van szó, mint egy asztal esetében. A Pannónia Filmstúdió pécsi műtermének újonnan kinevezett vezetője, dr. Kun László — ügyvédi pályáját cserélte fel az animációs filmesek stúdiójának irányításával — ezért is beszél elsősorban erről, amikor a pécsi rajzíilmesek munkájáról kérdezem: — A műteremvezető feladata, hogy egy film elkészítésének Élő szereplőkkel készült Varga Csaba Aktrakció című animációs filmje. Képünkön az aktfestőt alakitó Tóth Sándor balettművész Ismerős a figura Szabó Sipos Tamás készülő új filmjében folyamatát jóil előkészítse, s a filmet gazdaságosan legyártassa — s ebben az értelemben a Pannónia pécsi műterme még nem üzem. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a végtermék nem egyszerűen áru, hanem művészi érték is — ha tehát teljesen üzem-, szerűvé tennénk a filmkészítést, hamar a Magilla gorilla színvonalára süllyedne az a pécsi rajzfilmstúdió, amely rövid fennállása óta is szép sikereket ért el. Az üzemszerűség feltétele, hogy megfelelő számban legyenek olyanok, akik a filmterveket megrajzolják, kifestik, filmszalagra veszik, hangosítják stb. A pécsi műteremben jószerével még csak a megrajzolásnál tartanak: a rajzokat Budapesten veszik filmre, ott is laborálják, hangosítják, vágják, míg be- mutathatóvá nem kerekül az alkotás. Ám lassanként Pécsre települ a filmkészítés többi része is, nemrég kapott a műterem a stúdiótól egy vágóasztalt, s hamarosan megérkezik a trükk-asztal is, hogy ne kelljen mindenért Budapestre utazni. — A művészet szolgálatába kell állnia a termelésnek, s ebben is jól áll a pécsi műterem — mondja dr. Kun László. - Státus szerint ugyan csak egy rendezőnk van, Szabó Sipos Tamás, aki most készíti a Mi az Sl? című filmjét, amiben az új mértékrendszert teszi közérthetővé, de művészi munkát végzett eddig is Varga Csaba, Ficzek Ferenc, Baksa Tamás, Markó Nándor — noha jogosítványuk szerint végrehajtó munkaköri besorolásuk van. Szerencse, hogy az animációs filmkészítésben nem uralkodó az, ami a natúr mozifilmnél, s így jó értelemben vett amatőrök is készíthetnek és készítenek is filmeket. S mivel a pécsi műteremnek ebben kiválóak a lehetőségei, személyi feltételei, ezért is kell az üzemszerű részét erősíteni munkánknak. Több film is elkészült a közelmúltban a Pannónia Filmstúdió pécsi műtermében, a közeljövőben a tv és a mozik műsorukra is tűzik azokat Bemutatásra vár Baksa Tamás Nyugi és Hukk, Ficzek Ferenc Hátrahagyott kijáratok, Varga Csaba Aktrakció, Sajdik Ferenc-Kis- mányoki Károly Ámorka, Szabó Sipos Tamás Családi és egyéb körök című filmje. Az eddig elért fesztivál- és szakmai sikerek, a közönségvisszhang is egyaránt azt mutatják, jó úton halad a pécsi rajzfilmesek szekere. B. L. Nem a Keresztapa stílusa Az évszázad betörői nem boldogok A zsiványság rossz üzlet Hubert Lassier, a Paris Match újságírója Rio de Janeiro egyik éttermében létrehozta a találkozót az évszázad két nagy betörője között, és rögzítette eszmecseréjüket, A két úriember Ronald Biggs és Albert Spaggia- ri. Mint emlékezetes, Biggs egy számítógép pontosságával tervezte meg és hajtotta végre társaival 1963-ban az évszázad bűntényét, a nagy angol vonatrablást Tizenhárom évvel ké- sőb Spaggiari egy csatornából ásott alagutat az egyik nizzai bankhoz, és szabadította meg a széfet hatmilliárd régi franktól. Az ügy a francia kriminalisztika legnagyobb rablásának számít azóta is. Biggs-et elfogták, 30 évre ítélték, 15 hónap múltán azonban megszökött. Brazíliában sikerült megtelepednie, de az angol rendőrség két ízben már majdnem kézrekerítette. Spaggiari nem várta meg az ítéletet — kiugrott a tárgyalóterem első emeleti ablakából, s azóta földönfutó a szó szoros értelmében. Viszont a kárt, ami abban az autóban esett, amire menekülésekor ráugrott, kifizette a tulajdonosnak. — Maximálisan egyetértek — mondta Rióban Biggs SpaggiaNé$ hónap íz UMLS.T.-tiál Négyhónapos manchesteri Ösztöndíjas tanulmányút után nemrégiben érkezett vissza Pécsre Halász László, a PMMF Matematikai és Számítástechnikai Intézetének programtervezője. Harmincéves, 1976-ban végezte el a Veszprémi Vegyipari Egyetemet, három éve dolgozik Pécsett, a műszaki főiskolán. — Hogyan kapta meg az ösztöndíjat? — Két évvel ezelőtt jelent meg a Művelődésügyi Közlönyben a pályázat, ahol Angliába hirdettek tanulmányutat. Éppen azelőtt fél évvel tettem le a középfokú angol nyelvvizsgát, s □iiétföi MANCHESTERI TANULMÁNYÚT az egyik feltétel ez volt... A másik, hogy amin itthon dolgozom, az az országos kutatási célprogram kiemelt témája volt akkor is, és az ma is. A PMMF együttműködve az ELTE-vel és a Budapesti Műszaki Egyetemmel, az automatizált műszaki tervezési rendszerek egyik részprogramján dolgozik, a vegyipari technológiák számítógépes szimulációján. Hogy érthető legyen, a cél az, hogy a vegyész- képzéssel foglalkozó felsőokta-1 tási intézmények számára egy igazán jól használható programot tudjunk adni A munka két és fél éve kezdődött, s egy programot már letettünk az asztalra. Kialakult az a váz, amire a továbbiakban mgr lehet építkezni. Jelenleg ennek a továbbfejlesztésén dolgozunk. Jelentkezéskor egy részletes tématervet kellett benyújtanom, s elfogadták a pályázatomat. Azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy a tanulmányutat a főiskola és az intézet vezetői, különösen dr. Müller László intézetigazgató nagyon támogatták.- Angliában hol és min dolgozott? — A lebonyolító, a British Council, a manchesteri egyetem technológiai fakultását, az U. M. I. S. T.-ot jelölte ki számomra, itt a vegyészmérnöki tanszéken dolgoztam. Elsősorban meg kellett ismerkednem az ő számítógépes programjaikkal, s két-három hónap alatt készítenem kellett számukra egy programot, ami hasonló volt azokhoz, amiket már csináltam, csak mindez korszerűbb körülmények között. Ott élesebben elkülönülnek azok, akik csak készítik a programokat azoktól, akik alkalmazzák. Én oda kerültem, ahol az alkalmazás dominál, s a feladatom is ezzel függött össze Nekik van egy általános jellegű programjuk, amit oktatási célra használnak, ennek egyik részprogramját kellett elkészítenem. Ez az általános program ugyanis folyamatosan bővíthető, s egy biztos, hogy a mi munkánk — az ösztöndíjasoké — sem vész el, ezeket föl is használják az oktatásban. — Említette, hogy korszerűbb körülmények között dolgozhatott. Mekkora a különbség a számítástechnika területén a két ország között? — Ezt úgy lehetne pontosan meghatározni, hogy mi itt tudjuk, milyen a világon a legkorszerűbb eszközellátottság — Anglia ettől 5—6 évvel. Magyar- ország T5—20 évvel maradt le. De egészen más az, hogy mi van a fejekben: és egy biztos, hogy a magyar szakemberek alapképzettségük színvonalát tekintve, 15-20 éves technikai ugráshoz is minden nehézség nélkül, nagyon gyorsan tudnak alkalmazkodni. Nekem ez további munkámhoz nagyon sokat jelentett, hogy hozzáfértem igazán korszerű rendszerekhez, s most már úgy érzem, tényleg tudom, milyennek is kell lennie egy számítógépes programnak. — Utolsó kérdésként: voltak-e nyelvi nehézségei? — Az első időkben úgy éreztem, semmit sem ért, amit tanultam, mert az emberek nem úgy beszélnek, ahogy azt mi itt „laboratóriumi” körülmények között megtanuljuk. Például eleinte fogalmam sem volt, mit mond egy buszvezető, ugyanakkor az egyetemen nagyjából megértettem mindent. Ez a négy hónap nyelvileg, szakmailag s az új emberi kapcsolatokat tekintve is valóban nagy élmény és nagyon hasznos dolog volt. Dücső Csilla rinak. — Előbb vagy utóbb fizetni kell. Ha olyan gengszter, lettem volna, mint a többi, a brazilok csak válfukat rándították volna, amikor az angol kommandósok elraboltak engem, így azonban követelték, hogy a brazil rendőrség szabadítson ki. Hétéves fiam, Mike tiltakozó levelet írt a brazil rendőrségnek, az emberek sírtak a tv-képernyők előtt, és amikor valóban visszatérhettem, egész Rio ott várt a repülőtéren. Pelét sem fogadhatták volna szebben. — Te igazón szerencsés ember vagy — válaszolta minderre rezignálton Spaggiari. — Őszintén irigyellek. Számodra véget ért a futás, míg én tulajdonképpen bőrönddel a kezemben élek és mindenütt menekült vagyok a rablott pénz miatt, ami viszont egyre apad. Mindig meg kell valakit vesztegetni: a hamis útlevél készítőjét, a vámtisztet, a kormányt, hogy befogadjon. Nem szűnik gyomromban a görcs, félek, hogy hibát követek el. Ot év szökésben nehezebb, mint húsz év börtön. Biggs háromszor vetette alá magát plasztikai műtétnek, 165 öltés van az arcán. Spaggiarién se kevesebb. Biggsről és a Glasqow—London postavonat kirablásáról! három filmet forgattak, Spaggiariról kettőt. Mindketten könyvet írtak, ezt úgy elkapkodták, mint a cukrot, A két betörő-gentleman nem a Keresztapa maffiózóinak stílusában „dolgozott”. Spaggiari például még arra is szakított időt a nizzai bank kirámolása idején, hogy felírja a falra: „Gyűlölet, erőszak és fegyver nélkül." Biggs, aki Robin Hood-i alkatnak vallja magát, ezt a jelmondatot is tetszéssel honorálta. Szerinte nagy baj, hogy a gengsztereknek nincs humorérzékük — ez a hiányosság gyakran okozza vesztüket. Spaggiari honvágya nem szűnik Nizza környéki szülőföldje után, Biggs viszont brazil állampolgár szeretne lenni, ha ez sikerül, kiskocsmát nyit és felnevei a fiát, Mike-ot. Bevallásuk szerint a bűntett egyáltalán nem olyan kifizetődő, ahogyan azt a kívülállók képzelik. Főként a „nagy bulik” nem. Nos, nekik igazán elhihetjük ezt a megállapítást . . . G. O.
