Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-21 / 79. szám
1982. március 21., vasárnap / Dunantmt napló 5 A „Boszorkánymester” digitális lemezei Benkő Dániel dedikál a pécsi hanglemezboltban Beszélgetés Benkő Dániellel Zenetudományi szenzáció Sorsfordulóm 1980. november 6-án következett be. Egy hamburgi szólókoncertemen rosszul játszottam. Letörten jöttem le a színpadról, amikor egy idősebb úr megszólított és vacsorára invitált. A tányérja mellé letett egy paksamétát, a rólam szóló kritikák gyűjteményét. Kiderült, hogy a Telefunken-Decca cég képviseletében keresett meg, és felajánlotta a világ első digitális lantlemezének a felvételét. Azóta már a negyedik lemezt is elkészítettük, az utóbbi kettőt a Bakfark Consort, illetve az Éder-kvartett közreműködésével - mondta Benkő Dániel. az ismert lant- és gitárművész a pécsi hanglemezboltban, ahol péntek délután dedikálta lemezeit. — Mi is a digitális lemez 'lényege? — Ebben nem vagyok szakember, de az a legfontosabb, hogy számítógépes rendszerbe táplálják be a zenét, ezt video kazettára veszik, majd erről vagy lézertűvel, vagy hagyományos módon lejátszható lemezt készítenek. A jövő egyébként a lézertűé. A digitális lemezek nem kopnak, és a minőségük kiváló. Benkő Dániel legutóbb két évvel ezelőtt járt Pécsett. Azóta Európa-szerte turnézott, így például Svédországban, Franciaországban, Hollandiában. Egyedül (és négy-öt hangszerével) vagy a Bakfark Consorttal. S a meghívások száma aszerint gyarapodik, hogy a kritika miként értékeli az elhangzott koncerteket. Az egyik legnépszerűbb svéd lap, a Svenska Dagbladet „boszorkánymesternek" titulálta Benkő Dánielt. S a lantművész a Bakfark Consorttal együtt az idei nyáron újra fellép Svédországban, majd utána Finnországban. Benkő Dániel az egyik kezdeményezője az első nemzetközi lanttalálkozónak, melyet Sárváron rendeznek meg május 23—30-a között. Érkeznek művészek Japánból, Amerikából, Jugoszláviából, Angliából és Andrea von Raumm, a kiváló lanténekes, (akivel készítettek már Magyarországon lemezt) is részt vesz a találkozón. A televíziónézők pedig ma, vasárnap este láthatják Benkő Dánielt és együttesét, a második csatornán, a KISZ 25 éves jubileuma alkalmából összeállított műsorban. — ön ígért egy érdekes meglepetést ... — Lehet, hogy szerénytelennek tűnök, de valószínű, hogy a II. világháború utáni egyik legnagyobb zenetudományi szenzációval tudok szolgálni. Krakkó egyik könyvtárában előkerült egy Bakfark-kézirat, az ún. berlini kézirat, amjelyet negyven éve elveszettnek hittek. A Bakfark összkiadás gondozójával, Homolya Istvánnal elutaztunk Lengyelországba, és ennek eredményeképpen készülőben van már a Bakfark 6. lemezünk. Barlahidai A. Megalakult a Népművészeti Egyesület megyei szervezete Tegnap délelőtt a pécsi Janus Pannonius Múzeumban megalakult a Népművészeti Egyesület Baranya megyei Területi Szervezete. A mintegy 120 fős hallgatóság — nép- és iparművészek, kézművesek — előtt az egyesületet szakmailag és szervezetileg patronáló intézmények: a már említett múzeum és a Megyei Művelődési Központ szakemberei ismertették a megalakulással kapcsolatos célokat, tennivalókat, lehetőségeket. Tarján Gábor, a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályvezetője elmondotta. hogy az egyesület igen sok hasznos feladatot oldhat meg, sőt, hagyományos, népi kultúránk megőrzése érdekében küldetésre is vállalkozhat. A feladat mindenekelőtt abban áll, hogy ezt a — nagyrészt feledésbe merült — kultúrát még kutatni kell, fel kell fedezni eddig még nem. vagy nem eléggé ismert rétegeit, sajátosságait. A messzebbre ható, kül- détésszerű feladat pedig az, hogy nemcsak kutatni, védeni és őrizni kell a hagyományos tárgyi kultúrát, hanem életben is kell tartani. Ez önmagában is igen sok célt, teendőt jelent: például megkisárelni újra megteremteni — legalábbis az alkotók egymást bíráló, véleményező csoportjaiban — a régi népművészet közösségi jellegét, s olyan tárgyi világot létrehozni, amit valóban használunk is, és ezen keresztül hatni minél több ember ülésére. Az általános célmeghatározás után szó esett a konkrét feladatokról is. Védnökséget vállalnak például a Mecsek-vidék környezete, annak esztétikája felett javaslatokat dolgoznak ki az orfűi malom átalakítására népművészeti múzeummá és alkotótáborrá, olyan teleppé, ahol az érdeklődők nemcsak megvásárolhatják a népművészeti tárgyakat, de születésüket, formálásukat is végignézhetik. Tovább működtetik a magyar lu- kafai népművészeti alkotóházat: az itteni tevékenységre pályázatot írtak ki. A népművészet egyik ágának, a fafaragásnak jeles eseményére augusztusban. Szigetváron kerül sor, ahol az első Baranya megyei fafaragó tábort rendezik meg. V. J. Molnár Edit Nagy László-fotográfiái Néhány kép Molnár Edit fotóművész Nagy László-sorozatából. Ahogy a század első felében egy férfi, Székely Aladár, most a század második felében egy nő, Molnár Edit örökítette meg a legnagyobb kortárs írókat, költőket. Nagy Lászlóról rengeteg fotográfiát készített otthonában, szülőfalujában — az utókor szerencséjére. A versekhez a költő arca is hozzátartozik, szinte egymást igazolják. Resid efendi utazásai 150 éve született Vámbéry Ármin Kevés fordulatosabb, élvezetesebb könyvet olvastam, mint Vámbéry Ármin közép-ázsiai utazását. Vámbéry jó száz évvel ezelőtt — európai voltát eltitkolva — dervisruhába öltözve járta végig Közép-Azsia hallatlanul elmaradott, zárt országait. Közép- Azsia területe akkor még önálló kánságokból állt, amelyek szigorúan elzárkóztak az európaiaktól. Nélkülözések közepette, gyakran életveszélyben, karavánokhoz, zarándokokhoz csatlakozva, de kíváncsiságtól és tudásszomjtól hajtva minden nehézséget vállalt a tudós utazó. „Az élő nyelvek gyakorlati tanulmányozása pltal óhajtottam meggyőződni a magyar és török-tatár nyelvek közötti rokonság tényleges fokáról, mely az elmélet gyönge világánál oly meglepőnek tűnt előttem" — írta Vámbéry. De Vámbéry igazi tudományos eredménye nem nyelvészeti. (Bár a magyar nyelv eredetének és rokonsági viszonyainak felderítése volt elsődleges célja. Hibás elképzelés alapján, mely szerint a magyar nyelv török eredetű). Etnográfiai megfigyelései A török faj ethnológiai és eth- nográfiai tekintetben című munkájában elemzi a török nyelvjárásokat, népe.sségi viszonyokat, szokásaikat. Filológiai munkássága a csagatáj és a mai ujgur, kirgiz, türkmén, üzbég, szárt nyelvekkel kapcsolatos. Tudományos és úti megfigyeléseinek alapja közép-ázsiai utazása volt. • A 150 éve, 1832. március 19-én született Vámbéry szegénysorsú családból származott. A fél lábára béna fiú már korán maga kereste kenyerét, házitanítóskodással. Több európai nyelv mellett törökül is megtanult, s a keleti nyelvek elméleti tanulmányozása vonzotta őt a helyszínre. Néhány jóakarója adományából jutott el először török földre — ahol a szabadságharc magyar emigránsai támogatták. Tökéletes török és perzsa nyelvtudása révén bejutott az előkelő török körökbe, még a szultán is fogadta. A gazdag Hüszejn Dóim pasa — akinek házában ta- nítóskodott — adta neki a Resid efendi nevet, amely hivatalos neve lett a mohamedán világban. „Az oszmánok írott és népnyelve közt lévő eltérésből indulva ki, hittem és reméltem, hogy az Oxuson túl élő pusztai és városi lakók beszédében föllelem a nyelvnek olyan elemeit, melyek határozottabb hasonlatosságot és rokonságot mutatnak a magyarok nyelvével, s hogy ennek következtében fon-, tos felfedezéseket tehetnek, és jelentékeny módon hozzájárulhatok eredetűik kérdésének tisztázásához. A közép-ázsiai utazás gondolata tehát jókor belevette magát agyvelőmbe, szüntelenül csak véle foglalkoztam, s míg egyrészről kitartóan rajta voltam, hogy érintkezésbe léphessek Közép-Azsia kánsá- gaiból Sztambulba jövő mekkai zarándokaikkal, másrészről épp olyan hévvel szedtem magamba a csagatáj írások minden foszlányát ..." Vámbéry elnyerte az Akadémia támogatását közép-ázsiai útitervéhez. 1862 tavaszán megkezdte vándorlásait Kis-Ázsián és Perzsián át Közép-Ázsiába. Egy év múlva Teheránban csatlakozott egy Mekkából hazafelé tartó kelet-turkesztánokból álló zarándokcsoporthoz. Fáradságos és életveszélyékkel teli tíz hónap után tért vissza Teheránba. A közép-ázsiai nomád és városlakó népek életét olyan időben figyelve meg, amikor még nem érintette e vidéket a civilizáció, amikor ezek a népek még a maguk hagyományos életmódját folytatták, az idegenektől szigorúan elzárkózva. „Vámbéry európai mivoltát mohamedán dervis inkognitó- val cserélte fel — írja egy mél- tatója —, ám ezt a látszatot a fanatikus és gyanakvó környezettel szemben kellett fenntartania. A nyelvek, a vall4s, a népszokások milyen alapos és aprólékos ismeretére volt szüksége, hogy európai létére megállja helyét az emberrabló tur- kománok, a ravasz özbegek és afgánok között, a vadul fanatikus Közép-Ázsióban! Menynyi nyelvi és tárgyi ismereten kellett alapulnia annak a dervis-szerepnek, amit kutatásai érdekében magára vállalt! Mennyi lelkierőre volt szüksége ahhoz, hogy béna lábává! sántikálva bejárjon óriási távolságokat, megmássza a zord helyvidékeket, átkeljen a kietlen pusztaságokon, elviselje az éhséget, szomjúságot, hideget és a halálveszély állandó tudatát!” Utazásai után hazájában rideg fogadtatás, érdektelehség várta. Annál nagyobb tisztelet övezte Angliában, ahol először adták ki könyvét középázsiai útjáról. Londonban tudományos előadásokat tartott, a legmagasabb körök rajongtak érte, a királyi család is bizalmasául fogadta. Vámbéry mégis hazatért, s a budapesti egyetem tanára lett. Több ízben járt még Angliában, Törökországban. Tudományos és gazdaságpolitikai írásokat publikált, a tudományos kutatásnak szentelte életét, egészen 1913-ban bekövetkezett haláláig. Kádár Márta Vámbéry Ármin Turkomány fejvadászok — (korabeli rajz) unsARiunpi mi «igazi ni *
