Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)

1982-03-18 / 76. szám

e Dunántúlt napló 1982. március 18., csütörtök Ismerjük meg jogszabályainkat Ki jogosult öregségi nyugdíjra ? öregségi nyugdíjra az a dol­gozó jogosult, aki a szükséges szolgálati időt megszerezte és a nyugdíjkorhatárt elérte. A jogosultsághoz szükséges szolgálati idő 10 év, annál az igénylőnél azonban, aki a 60. (nő az 55.) életévét 1990. de­cember 21-e után tölti be, már legalább 20 évi szolgálati idő­re lesz szüksége ahhoz, hogy öregségi nyugdíjat kaphasson. A jogosultsághoz szükségesnél több szolgálati idő a nyugdíj mértékét növeli. A nyugdíjkorhatár férfiaknál a 60., nőknél az 55. életév. Ehhez az életkorhoz képest 2 évi korkedvezményre jogosult az a férfi, aki legalább 10 évet és az a nő, aki legalább 8 évet korkedvezményre jogosító mun­kakörben (munkahelyen) dol­gozott. Ugyancsak 2 év kor- kedvezmény jár annak is, akit legalább 6 éven át egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben foglalkoztattak. Min­den további 5—5 évi (nőnél 4— 4 évi), korkedvezményre jogo­sító munkakörben, illetőleg 3—3 évi egy légköri nyomásnál na­gyobb nyomású légtérben el­töltött idő további egy-egy évi korkedvezményre ad jogot. Nem kaphat öregségi nyug­díjat az, dki rokkantsági nyug­díjban vagy olyan baleseti rok­kantsági nyugdíjban részesül, amelynek összegét szolgálati időként figyelembe vehető jog­viszonyban elért kereset (jöve­delem) alapján állapították meg. Aki tehát az öregségi nyugdíjra jogosító életkorának az elérésekor rokkantsági nyugdíjban, vagy az említett baleseti rokkantsági nyugdíj­ban részesül, ezt a nyugdíjat kapja továbbra is, és nem igé­nyelhet helyette öregségi nyug­díjat. Milyen időszak keresete alapján állapítják meg az öreg­ségi és a rokkantsági nyugdij összegét? Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj összegét hivatalból, vagyis, ha az igénylő másik (kedvezményes) időszak figye­lembevételét nem kéri, a nyug­díjazás évében a nyugdíj meg­állapításáig, valamint a nyug­díjazás évét közvetlenül meg­előző 5 naptári év közül az igénylőre legkedvezőbb 3 nap­tári év alatt a főfoglalkozás keretében elért kereset havi átlaga alapján állapítják meg. Az 5 naptári év közül olyan 3 naptári év vehető figyelembe, amelyben az igénylőnek nap­tári évenként legalább 180 naptári és a 3 évben összesen legalább 730 naptári napra keresete volt. Mezőgazdasági szövetkezeti tagnál a 3 naptári évbe olyan évek számíthatók be, amelyekben a férfi leg­alább 150, a nő 100 munkana­pot teljesített. Amikor az igénylőnek a nyug­díjazását megelőző 5 naptári év közöjtt - az említett felté­telek hiányában — nincs figye­lembe vehető 3 éve, a nyugdíj összegét a nyugdíjazás évét megelőző negyedik naptári év első napjától a nyugdíj meg­állapításáig terjedő időben el­ért kereset átlaga alapján ál­lapítják meg, ha ez alatt az idő alatt van legalább 730 napi keresete, mezőgazdasági szövetkezeti tagnak pedig leg­alább 300, nőnek 200 munka­napja. Ez idő alatt elért kere­setet veszik figyelembe abban az esetben is, ha kedvezőbb az előző bekezdésben megje­lölt idő alatt elért keresetnél. Példa: a) Az igénylő nyug­díját 1982. július 1-től állapít­ják meg. Az átlagszámítási idő­szak: az 1977. január 1-től 1981. december 31-ig terjedő 5 naptári év közül a kereset szempontjából figyelembe ve­hető 3 legjobb naptári év és az 1982. január 1-től június 30- ig terjedő időtartam, vagy az 1978. január 1-től 1982. június 30-ig terjedő időtartam. b) A nyugdijat 1983. január 1-től állapítják meg. , Az átlagszámítási időszak: az 1978-tól 1982-ig terjedő 5 nap­tári év közül a kereset szem­pontjából figyelembe vehető legjobb 3 naptári év, vagy az 1979. január 1-től 1982. decem­ber 31-ig terjedő időtartam. Elektronikus számítógép út­ján — hivatalból — állapítják meg, hogy az igénylőnél melyik 3 naptári év figyelembevétele, illetőleg, hogy az említett idő­tartamok közül melyik időtar­tom alatt elért kereset a leg­kedvezőbb. Olyan esetben, amikor nem vehető figyelembe az említett egyik időtartam alatti kereset sem, mert az előírt feltételek az igénylőnél hiányoznak, vagy a keresetre vonatkozó adatok nem állapíthatók meg, a nyug­díj összegét az igénylő munkál­tatójánál az utolsó munkaköré­nek megfelelő munkakörben a nyugdíjazás évének a nyugdíj megállapításáig terjedő ideje alatt foglalkoztatottaknak az év végi részesedés és a juta­lom nélküli átlagos keresete alapján állapítják meg. Az igénylő utolsó munkakörének megfelelő munkakörben a nyugdíjazás évében foglalkoz­tatottak átlagos keresete he­lyett e munkakörben a meg­előző naptári évben foglalkoz­tatottakra az év végi részesedés és a jutalom nélküli átlagos keresetét veszik számításba, ha a nyugdíjazásra az év első fe­lében kerül sor. Ha pedig az utolsó munkakör figyelembevé­tele — az igénylő előző foglal­koztatásaira tekintettel — nem megnyugtató, a társadalombiz­tosítási bizottság a nyugdíj ösz- szegét a korábban betöltött és az igénylőre jellemző munka^ körben annál a munkáltató­nál (hasonló munkáltatónál) foglalkoztatottaknak az év végi részesedés és a jutalom nélküli átlagos keresete alapján is megállapíthatja, amelynél a reá jellemző munkakörben utol­jára dolgozott. Segítettek Köszönetét szeretnék monda­ni annak a házaspárnak, aki segített beteg feleségemen március 7-én este háromnegyed 8-kor az 1-es autóbuszon. Mindaddig ott maradtak vele, amíg a mentő el nem vitte. Egyben köszönet az autóbusz vezetőjének, aki gyorsan intéz­kedett. Egyed Antal Szikora I. u. 1. szerkesztőség postájából E „Szocialista brigádok tevé­kenységével foglalkozom. Az emberi segítőszándék sok szép példájával találkozom munkám során. A történet, amiről írok, a következő. Egyik dolgozónk családi éle­te rosszul alakult: 8 éve jelent­kezett gyárunknál munkára, fi­zikailag, lelkileg összetörve. Négy gyermeke ellátásáról kel­lett gondoskodnia, egyedül. Számára létkérdés volt a munka. Dolgozott is becsület­tel munkavezetői megelégedé­sére, amíg erejéből futotta, azonban ez az idegileg na­gyon megviselt, gyenge fiziku­mú nő úgy érezte, nincs értel­me az életének ... Megmentették. Gyógyították, ismét munkába állhatott. A szakszervezeti bizottság titkára sok segítséget adott a család­ba Összefogott egy kollektíva nak. Közbenjárására megfelelő lakást utaltak ki számukra. Szocialista brigádba szervez­ték, ahol sok megértéssel, sze­retettel vették körül. A hullámvölgyből mégsem tudott kijutni. Egészségi álla­pota miatt sürgősen intézked­tek gyárunk vezetői. A munka­ügyi osztály vezetője látogatta meg otthonában, s látva a ri­asztó 'körülményeket, azonnal konzultált üzemünk orvosával. A doktornő gyors, határozott kérésére intézeti elhelyezésben részesült munkatársunk. Az ott­hon tartózkodó három általá­nos iskolás gyerek ügyében is sürgősen intézkedtek: elsődle­gesen pénzösszeg kiutalásával, hogy a gyermekek létfenntartá­sa biztosított legyen. Továbbá kapcsolatot teremtettek az isko­la igazgatójával, a gyermekek további sorsát illetően. Mindenki, aki ebbe az ügybe bekapcsolódott, a humanitás magasiskoláját példázza. Ebbe a segítőkész csoportba kapcso­lódott be gyárunk egyik dolgo­zója a „November 7." szocia­lista brigád, vállalat kiváló bri­gádjának helyettes vezetője „Pintyő néni”. A gyermekeket önszántából segíti, irányítja, pedig ő is igen elfoglalt, gyer­mekét egyedül nevelő anya. Fi­gyelme mindenre kiterjed, s tanácsai alapján az ő szerető, gondoskodó felügyeletével lát­ják el magukat ők hárman, a hatodik osztályos Olga, a nyol­cadik osztályos Marika és Tibor. A továbbiakban is az anya felépüléséig egy emberként fognak össze és kísérik figye­lemmel e tört kis család éle­tét." Bedő Tiborné, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat Pécsi Fonó- és Szövőgyárának munkaverseny-felelőse Vegyük észre a jót is!... Dr. Sulyok Lórántné, pécsi (PoHack Mihály út 1.) olvasónk­nak is van egy törénete, egy hétköznapi történet „Még január 31-én, történt: este 6—7 óra között utaztam a 39-es autóbuszon. A vezető mellett kapaszkodtam a korlát­ba, amikor a végállomásnál a gépkocsi bekanyarodott, elve­szítettem az egyensúlyom és rá­estem a vízszintes rúdra. A vég­állomáson mindenki leszállt, csak én nem tudtam. A vezető nem láthatta mi történt, hátra­szólt „Végállomás. Nem tetszik leszállni?” Nagy nehezen sike­rült, de a járda szélén megáll­tam, nem tudtam továbbmenni. A gépkocsivezető odajött hoz­zám, kérdezte, rosszul vagyok? Hivjon orvost? Megpróbáltam továbbmenni, de a sofőr látva állapotomat, kijelentette, addig nem indul el, amíg nem jövök rendbe. Vissratessékelt a busz­ra, és elvitt a forgalomirányító irodába. Ott a szolgálattevő hölgy, Beckmann Józsefné ja­vasolta, hogy mentőt hív. Ek­kor vettem észre, hogy otthon felejtettem a személyi igazolvá­nyomat, szégyelltem a dolgot. Nem tágítottak, amikor a men­tő elvitt, mondták, hogy gyors gyógyulást kívánnak, és nagyon aggódnak értem. Rendkívül jól­esett a gondoskodásuk. Emberi dolog: nehezen vi­seljük a várakozást, bosszanko­dunk, s azonnal reklamálunk, ha netán késik az autóbusz, vagy az orrunk előtt csapta be az ajtót a vezető. Ugyanakkor ter­mészetesnek vesszük, ha a Vo­lán dolgozói részéről embersé­get, figyelmet, emberi együtt­érzést tapasztalunk. Úgy gon­dolom, észre kell vennünk a jót is, kimondani a megérdemelt köszönő szavakat. Ezért ragad­tam most én is tollat”. Sok még a tennivaló a Flórián téren A jótékony sötét és a roman­tikus hangulatú, szép lámpák Pécs egyik leghangulatosabb terévé teszik este a Flórián te­ret. A reggel azonban kiábrán­dító! Igaz, az építők még nem fejezték be a munkát, a szobor körül is, a Halásztanya előtt is van még tennivaló. Sajnos a környék lakói közül néhányon szemétteleppé, sőt nyilvános il­lemhellyé alakítják a szobor környékét. A jobb érzésű lakók közül Ambrus Zoltán felháborodva tolmácsolta a környékbeliek el­keseredését. Alig hihető, hogy a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat munkásai ennyi idő alatt ne vették volna észre, félő, hogy nem is járnak arra, máskülönben aligha lenne el­képzelhető, miként tűrik az egyre nagyobb szeméthalmazt. Más kérdés, hogy a környéken mindenki által ismert szemete- lők is megérdemelnék már a visszarettentő pénzbírságot. L. J. Kötelesség­tudás „Én egy kötelességtudó pol­gár vagyok — kezdte Péter Ká­roly, pécsi (Jókai út 37.) olva­sónk. — Idős emberek lévén, általában mindig van nálunk otthon valaki. Péntek délután ennek ellenére egy cédulát ta­láltunk a levélszekrényben. A gázszámlós felszólított, mond­juk be a gázóra állását, mert nem tudta leolvasni. Azonnal kaptam a telefont, s hívtam a Gázszolgáltató Vállalatot, pén­tek délután fél négytől ötig. (A cédulán ugyanis az állt, a nap bármely szakában be­jelenthetem.) Csakhogy nem volt kinek. Másfél órán keresz­tül legalább öt számot hív­tam, persze eredménytelenül: vagy nem vették fel a telefont, vagy nem volt illetékes, aki a bejelentést lejegyezhetné. Ügy tűnik, nem elégséges, ha csu­pán én vagyok kötelességtudó! Születésnapi jókívánság Ma, március 18-án ünnepli 90. születésnapját Kovács An- talné, a sellyei öregek Napközi Otthonának legidősebb lakója. Társai, valamint az otthon dol­gozói levélben kérték, köszönt­sük nyilvánosan az. ünnepeltet, mondván, neki ilyen ajándék­ban még sose volt része. Ké­résüket, íme szívesen teljesítjük, hozzá fűzve: mi is jó egészsé­get, örömteli éveket kívánunk Kovács Antainénak. TELEFOIUSZOLGALaT Guberálás, engedéllyel Lehet-e Pécsett engedélyt szerezni guberálásra? — kér­dezte pécsi olvasónk. A jelen­legi pécsi szeméttelepen nem — kaptuk a választ Gyimesi Lászlótól, a pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat igazgatójától —, mert már meg­kezdődtek a szeméttelepen a rekultivációs munkák. Májustól azonban a város új szemétte­lepén már lesz erre lehetőség. Az elképzelések szerint öt—hat főnek adják ki a guberálási engedélyt. UTAK, JÁRDÁK, FORRÁSVIZEK Dr. Tihanyi Miklósáé pécsi (Zerge utca 1.) olvasónk a Zerge utca rossz állapotát je­lezte. Sajnos ebben a pécsi utcában is a szűkös pénzügyi keretek miatt csak a fenntartá­si munkák megrendelésére te­lik a városi tanácsnak. Azon­ban a városi tanács építési és közlekedési osztálya megkö­szöni az olvasónk által fel­ajánlott társadalmi munkát, és kérik az utca lakóit, ezúttal is segítsenek a kiszállított bánya­meddő és salak elterítésében. Sántha Tamásné (Pécs, Má­ria dűlő 43.) az ürögiek nevé­ben vetette fel, hogy a forgal­mas Magyarürögi újon, ahol nincs járda, veszélyes a gyalo­gosközlekedés. Megtudtuk, hogy a városi tanács terveiben szerepel az út nyugati oldalán a járda megépítése. A műszaki tervek már készülnek, s 1984-ig megépül a gyalogjáró. Az út felső szakaszain már nehezebb és költségesebb a járdaépítés, ezért arra valószínűleg csak 1986 után kerülhet sor. Horváth János (Pécs, Me­gyeri út 56.) idős olvasónk azt javasolta, hogy a lezárt Me­gyeri úti sorompónál létesítse­nek labirintkorlátot, megköny- nyítve ezzel a terület idős la­kóinak közlekedését. Sajnos a javaslat megvalósítására a vasútbiztonsági szabályok sze­rint nincs lehetőség. Várbíró Péter pécsi olvasónk: a pécsi forrásvizeket is be kel­lene kapcsolni a vezetékes el­látásba, könnyítve ezzel a nyáron gyakran jelentkező ivó­vízgondokon. Erre már az ille­tékesek is gondoltak. Csak­hogy, a KÖJÁL rendszeres vizs­gálatai szerint a forrásvizek minősége nem megfelelő. A Tettye-forrás kivételével a töb­bi kis vízhozamú, s a szennye­zettsége miatt felhasználni a vezetékes^ rendszerben nem ajánlatos.

Next

/
Thumbnails
Contents