Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)

1982-03-18 / 76. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli ncroio XXXIX. évfolyam, 76. szám 1982. március 18., csütörtök Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Ki jogosult öregségi nyugdíjra (6. oldal) Győzött a válogatott (8. oldal) Esztergályos Cecília mű­sora Pécsett Elmenöben N emzedékváltás: az a je­lenség, hogy a fiatalabb nemzedék elfoglalja az előzőnek a helyét — így ma­gyarázza a kifejezést az értel­mező szótár. A hetvenes évek közepétől felgyorsult a mező- gazdaságban a generációk cse­réje. Azok búcsúztak a munká­tól, akik elkezdték a közös nagyüzemi gazdálkodást. „Pasz- szív állományba" — Vészi End­re kifejezését kölcsönöztem - kerültek azok az idős embe­rek, akiknek a föld, mint táp­láló tulajdon mindent jelen­tett: eszközt és célt. A paraszt kerül velük örökre nyugdíjba. Utódaik már nem nevezhetők majd meg az osz­tálytartalmú, ugyanakkor lesaj­náló, pejoratív értelemben is gyakran használt kifejezéssel. A paraszt utolsó nemzedékei tűnnek el üzemünk láttára. A nagyüzemi gazdaság tagjai már nem parasztok a szó ha­gyományos értelmében, inkább illik rájuk a mezőgazdasági (betanított, segéd-, szak-) munkás meghatározás. Mást kíván tőlük a termelőszövetke­zet, mint elődeiktől a törpebir­tok, vagy a kezdeti évek oly­kor valóban kezdetleges közös gazdálkodása. Ugyanezt lehet mondani a''Raraszti léthez oly közeli falusi mesteremberek­ről is. Embere válogatja, ki hogyan válaszolja meg környezetének a nyugdíjaztatását. Környezete válogatja, milyen körülmények között búcsúzik a közösségtől — de nem a munkától — az el­öregedett generáció. Az azon­ban szociológiai tény, hogy a nagyobb kereset hiányán kívül elsősorban a rendszeres közös­ségi tevékenység hiánya kese­ríti meg a felváltott nemzedék életét. Egy somogyi faluban tapasz­taltam: a kocsmában tartják meg paraszti-iparosi munkás­ságuk végén a „tort” a terme­lőszövetkezet tagjai, alkalma­zottjai. Majd évente egyszer összetrombitálják őket a téesz- öregek napjára. Az úttörők mű­sort adnak, aztán a szövetke­zet elnöke kisebb összeggel, vagy ajándékkal kedveskedik nekik. Mindig akad valaki, aki elsírja magát. Mindig akad va­laki, aki megköszönve a gon­doskodást, belebonyodódik a „hőskor” emlegetésébe, mire szelíd erőszakkal letámogatják a színpadról. A hivatalos ünnepséget kö­vető „spontán" beszélgetés se­hogy sem akar létrejönni: ugyan miről is diskurálhatná- nak a mammutgépek kezelői, a szakosított telep automatikához szokott szakmunkásai, vagy a helikopteres növényvédelem specialistái ezekkel az „értet- len" kis öregemberekkel, öreg­asszonyokkal, akik a maguk néhány holdját univerzumnak tudták? Mit is kezdhetnének azokkal, akik zavart heheré- széssel fogadják az ő „meséi­ket”? Nemzedékváltás és öregség! „Oly árvák ők, mind az öre­gek" - bensőségesen és mégis vádlón hangzik föl a rádióban a kodályi—weöresi dal. öreg­ember hallgatja. Napernyőnek is beillő, széles karimájú ka­lapjának árnyékában üldögél a ház előtti kispadon, és em­bertelenül fölöslegesnek érzi magát. Magyarország több mint kétmillió nyugdíjasából egy ember. Néha feltarisznyái és kibal­lag a högybe szomorkodni a szőlőn, gyümölcsösön. Nem tud már lehajolni a termésért. Ha sikerülne is, a teli vékával ho­gyan botorkálna le onnan? Évről évre hullik, rothad ve­szendőbe a gyümölcs, szőlő­szem. Azt kérdezi napernyő­kalapos öreg beszélgetőtár­sam: „Minek is él az ember, ha egyedül marad?" A falu neuralgikus pontja az öregek sorsa. Vagy nemcsak a falué? „Az öregség száműzetés. Egy korszakból, amely főleg délelőttökből állt. Kiutasítás egy édenkertből; illetve kité- velyedés belőle merő figyel­metlenség folytán” - ezt írja Illyés Gyula a Kharón ladik­jában. A legkedvezőbb helyzetben azok vannak, akik egy fedél alatt élnek a fiatalokkal. Ház körüli munkákban, unokák pesztrálásában számítanak rá­juk. Az eljáró házaspárok kis­gyerekeit a valósággal vissza­fiatalodott nagyanyák szinte szülőanyaként nevelik. Szükség van rájuk, ez újra értelmet és célt ad létezésüknek; mintegy elodázva az öregkort is. Hat­vanon felül azonban gyakran önkéntes száműzetésbe — rend­szerint a nyári konyhába kiköl­tözve — élik le hátralévő éle­tüket. E mögött azt a mára morális érvényét vesztett, em­bertelen hagyományt kell ke­resnünk, amely íratlanul is kö­telező törvénye volt a régi pa­raszti világnak: a teljes értékű fizikai munkát végző, birtokba került fiatal gazda és családja lakjon kényelmesen, az elerőt- lenedett idősebb nemzedék pedig húzódjon vissza „arra a kis időre" a melléképületbe! Ot-hat ilyen példát produkál ma is szinte minden falu. A legszorultabb helyzetben az egyedülálló, egyedül élő öregek vannak. Mi­vel a szükség parancsolta gya­korlat szerint — főként munka­csúcsok, kampányfeladatok ide­jén a mezőgazdaság ma még nem nélkülözheti nyugdíjasai­nak, járadékosainak munkáját —, amíg el nem erőtlenednek, moccanásképtelenné nem be­tegszenek; nem érzik fölösle­ges embernek magukat: men­nek dolgozni az első hívó szóra. A „tolvaj öregség” - Babits jelzős szerkezete ez — a fiatal­ságot, az erőt és egészséget lopja el az embertől. Az idős falusiak szinte kivétel nélkül gerinc- és mozgásszervi beteg­ségektől szenvednek, ízületeik deformálódtak. Gyakoriak az emésztőrendszeri bántalmak, a szív-, ér- és keringési zavarok. Talán ennél is fájdalmasabb azonban, amiről felmérés be­szél: szociológiai értelemben magányosan él a hatvan éven felüliek 14 százaléka. A szo­ciológiai magányt hangsúlyoz­zuk, mert ez a szám nem egye­zik a magukat ténylegesen ma­gányosnak érzők számával. Örkény István sorait joggal idézem: „Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit". Őket nem kérdezte senki. Ta­lán akarnának tőlünk vblamit. Leskó László Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szer­dán a KB székházában megbe­szélést folytatott René Maugé- val, az Ecuadori Kommunista Párt főtitkárával, aki küldöttség élén tartózkodik hazánkban. Jó ütemben halad Komlón a biróság-ügyészség épületének kivitelezése Kétszázmillió forint felhasználásáról döntöttek Komlón Kielégítően haladnak a siklósi beruházások A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen tájékoztatták egymást országuk helyzetéről és pártjaik előtérben álló felada­tairól. Véleményt cseréltek a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom, valamint a nem­zetközi élet néhány időszerű kérdéséről, amelynek során kü­lönös figyelmet fordítottak Kö­zép- és Latin-Amerika helyze­tére. A két párt vezetői kifejezték aggodalmukat az imperialista köröknek a Karib-térségben fo­kozódó beavatkozási kísérletei miatt. Támogatásukról biztosí­tották a népelnyomó diktatúrák és szövetségeseik ellen, a sza­badságért, a társadalmi igaz­ságért áldozatosan küzdő sal- vadori, guatemalai és más la­tin-amerikai hazafias erőket. Megerősítették szolidaritásukat a kubai és a nicaraguai nép­pel, amelyek országaik függet­lenségét és forradalmi vívmá­nyait védelmezik. Kifejezték pártjaik egyetértését a legutób­bi mexikói, nicaraguai és kubai kezdeményezésekkel a -térség problémáinak tárgyalásos úton történő rendezésére, amelyek egyaránt jól szolgálják az ame­rikai földrész, a világbéke és a nemzetközi biztonság ügyét. Megerősítették készségüket a pártközi együttműködés elmé­lyítésére és-hangsúlyozták, hogy a jövőben is elősegítik a mind­két nép javát szolgáló kapcso­latok erősítését a Magyar Nép- köztársaság és az Ecuadori Köztársaság között. A találkozón jelen volt Mil­ton Jijon, az Ecuadori Kommu­nista Párt főtitkárhelyettese és Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője. Hogyan költsék el a leghasz­nosabban azt a több mint két­százmillió forintot, ami ebben az évben a beruházások finan­szírozására rendelkezésre áll? — erről döntöttek tegnap dél­előtt Komlón, ahol a városi ta­nács vezetői, beruházók, bo­nyolítók, tervezők és kivitelezők találkoztak a szokásos koordi­nációs értekezleten. A szakem­berek össztüzét ezúttal Erdélyi Tibor, a TÁÉV képviselője állta, mert a haladó technológiájú építkezések generálkivitelezője Komlón a Tolna megyei Építő­ipari Vállalat. A hosszadalmas vita ellenére a résztvevők eredményesnek tartják ezeket a rendszeres ta­lálkozókat: a határidők, a szer­ződések, megállapodások fe­gyelmezett munkát, bizalmat, egymás gondjainak ismeretét követelik meg a vállalkozások partnereitől. Mert mi van, ha a kivitelező építene, de a ter­vező még nem kész a tervek­kel, a nyílászárókat gyártó cég pedig késik a szállítással, hi­szen nem kapott időben meg­rendelést? Késik a határidő, a pénzeket nem tudják számláz­ni, nagy összegek úszhatnak el, s végül bosszankodik a leendő lakó, a leendő intézménytulaj­donos, elégedetlen mindenki. A mostani koordináció azért is volt különöseen jelentős a bányászvárosban, mert egy új városrész alapjait teszik le idén. A sikondai területen a TAÉV már átvette a szennyvíz- és ivóvízvezetékek építéséhez a munkaterületet. S arról döntöt­tek, hogy év végéig megépítik az ivóvízvezetéket, valamint a szennyvízvezetéket a sikondai útig. A DTV pedig a mélyépí­tési terveket júliusra ígérte. Ez évben mintegy hetvenmillió fo­rintot költenek a sikondai vá­rosrész közműhálózatára, meg­alapozva ezzel a jövő évi la­kásépítkezéseket. A tervek sze­rint ebben az ötéves tervben 832 új otthon készül el ezen a területen. Az új lakóterülethez kapcsolódik a nagyobb kapa­citású szennyvíztisztító megépí­tése, amit már tavaly elkezdett a kivitelező. Idén harmincnyolc­millió forintot költenek az út­építésre, patakszabályozásra és a gépészeti munkákra. A már befejezés előtt álló beruházásokról is nyilatkoztak a szakemberek: jó ütemben halad a kisegítő iskola építése, valószínűleg a következő tanév második felében már itt tanul­hatnak a diákok. A tervek sze­rint haladnak a bíróság-ügyész­ség épületének kivitelezésével, tartják az év végére vállalt át­adási határidőt. A kenyérgyár építéséről mit mondhat az újságíró, aki egy­szer mór „átadta" a létesít­ményt? Akkor a pénzügyi fede­zet hiánya miatt halasztották el az építkezést. Most pénz van, a gond pedig az, hogy nem sikerült a terület feltölté­se (a közüzemi völgyben épül majd a kenyérgyár), nem elég szilárd a bányameddő, amivel eddig próbálkoztak. A megol­dás? Egy újabb koordináció. Ettől függetlenül a TAÉV szak­emberei úgy vélik, behozzák a lemaradást, a jövő év közepén átadják a kenyérgyárat. A lakásépítkezésekben terv­szerűen halad a TÁÉV. A nyár végén átadják a régi gyógy­szertár helyén épült tízemele­test, 1983 végén Szilvásban kettő, valamint a Bajcsy-Zsi- linszky utcában egy kilencven lakásos épületet. G. M. Időarányosan jól haladnak a jelenlegi tervidőszakra elő­irányzott beruházások megvaló­sításával Siklóson. Ezzel kezdte bevezetőjét dr. Sági Tibor, a városi tanács elnökhelyettese azon a koordinációs értekezle­ten, amelyen a város vezetőin kívül részt vettek valamennyi beruházásban érdekelt válla­lat, intézmény képviselői. Kivi­telezők és beruházók közösen tekintették át a jelenlegi hely­zetet, a problémás pontokon együtt keresték a megoldás lehetőségét. (Folytatás az 5. oldalon) Új bekötő út építését kezdték el az elmúlt héten Pécsett, az Építőipari Vállalat aszfaltüzemé­nek dolgozói. Az új út, amely előreláthatólag júniusra készül el, a Boszorkány utat és az épülő szolgáltatóházat fogja összekötni. Jelenleg a talaj egyengetését, valamint az út szegélyezését végzik. Läufer László felvétele Kádár János és René Maugé megbeszélése Koordinációs tanácskozások Baranyában

Next

/
Thumbnails
Contents