Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-18 / 76. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli ncroio XXXIX. évfolyam, 76. szám 1982. március 18., csütörtök Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Ki jogosult öregségi nyugdíjra (6. oldal) Győzött a válogatott (8. oldal) Esztergályos Cecília műsora Pécsett Elmenöben N emzedékváltás: az a jelenség, hogy a fiatalabb nemzedék elfoglalja az előzőnek a helyét — így magyarázza a kifejezést az értelmező szótár. A hetvenes évek közepétől felgyorsult a mező- gazdaságban a generációk cseréje. Azok búcsúztak a munkától, akik elkezdték a közös nagyüzemi gazdálkodást. „Pasz- szív állományba" — Vészi Endre kifejezését kölcsönöztem - kerültek azok az idős emberek, akiknek a föld, mint tápláló tulajdon mindent jelentett: eszközt és célt. A paraszt kerül velük örökre nyugdíjba. Utódaik már nem nevezhetők majd meg az osztálytartalmú, ugyanakkor lesajnáló, pejoratív értelemben is gyakran használt kifejezéssel. A paraszt utolsó nemzedékei tűnnek el üzemünk láttára. A nagyüzemi gazdaság tagjai már nem parasztok a szó hagyományos értelmében, inkább illik rájuk a mezőgazdasági (betanított, segéd-, szak-) munkás meghatározás. Mást kíván tőlük a termelőszövetkezet, mint elődeiktől a törpebirtok, vagy a kezdeti évek olykor valóban kezdetleges közös gazdálkodása. Ugyanezt lehet mondani a''Raraszti léthez oly közeli falusi mesteremberekről is. Embere válogatja, ki hogyan válaszolja meg környezetének a nyugdíjaztatását. Környezete válogatja, milyen körülmények között búcsúzik a közösségtől — de nem a munkától — az elöregedett generáció. Az azonban szociológiai tény, hogy a nagyobb kereset hiányán kívül elsősorban a rendszeres közösségi tevékenység hiánya keseríti meg a felváltott nemzedék életét. Egy somogyi faluban tapasztaltam: a kocsmában tartják meg paraszti-iparosi munkásságuk végén a „tort” a termelőszövetkezet tagjai, alkalmazottjai. Majd évente egyszer összetrombitálják őket a téesz- öregek napjára. Az úttörők műsort adnak, aztán a szövetkezet elnöke kisebb összeggel, vagy ajándékkal kedveskedik nekik. Mindig akad valaki, aki elsírja magát. Mindig akad valaki, aki megköszönve a gondoskodást, belebonyodódik a „hőskor” emlegetésébe, mire szelíd erőszakkal letámogatják a színpadról. A hivatalos ünnepséget követő „spontán" beszélgetés sehogy sem akar létrejönni: ugyan miről is diskurálhatná- nak a mammutgépek kezelői, a szakosított telep automatikához szokott szakmunkásai, vagy a helikopteres növényvédelem specialistái ezekkel az „értet- len" kis öregemberekkel, öregasszonyokkal, akik a maguk néhány holdját univerzumnak tudták? Mit is kezdhetnének azokkal, akik zavart heheré- széssel fogadják az ő „meséiket”? Nemzedékváltás és öregség! „Oly árvák ők, mind az öregek" - bensőségesen és mégis vádlón hangzik föl a rádióban a kodályi—weöresi dal. öregember hallgatja. Napernyőnek is beillő, széles karimájú kalapjának árnyékában üldögél a ház előtti kispadon, és embertelenül fölöslegesnek érzi magát. Magyarország több mint kétmillió nyugdíjasából egy ember. Néha feltarisznyái és kiballag a högybe szomorkodni a szőlőn, gyümölcsösön. Nem tud már lehajolni a termésért. Ha sikerülne is, a teli vékával hogyan botorkálna le onnan? Évről évre hullik, rothad veszendőbe a gyümölcs, szőlőszem. Azt kérdezi napernyőkalapos öreg beszélgetőtársam: „Minek is él az ember, ha egyedül marad?" A falu neuralgikus pontja az öregek sorsa. Vagy nemcsak a falué? „Az öregség száműzetés. Egy korszakból, amely főleg délelőttökből állt. Kiutasítás egy édenkertből; illetve kité- velyedés belőle merő figyelmetlenség folytán” - ezt írja Illyés Gyula a Kharón ladikjában. A legkedvezőbb helyzetben azok vannak, akik egy fedél alatt élnek a fiatalokkal. Ház körüli munkákban, unokák pesztrálásában számítanak rájuk. Az eljáró házaspárok kisgyerekeit a valósággal visszafiatalodott nagyanyák szinte szülőanyaként nevelik. Szükség van rájuk, ez újra értelmet és célt ad létezésüknek; mintegy elodázva az öregkort is. Hatvanon felül azonban gyakran önkéntes száműzetésbe — rendszerint a nyári konyhába kiköltözve — élik le hátralévő életüket. E mögött azt a mára morális érvényét vesztett, embertelen hagyományt kell keresnünk, amely íratlanul is kötelező törvénye volt a régi paraszti világnak: a teljes értékű fizikai munkát végző, birtokba került fiatal gazda és családja lakjon kényelmesen, az elerőt- lenedett idősebb nemzedék pedig húzódjon vissza „arra a kis időre" a melléképületbe! Ot-hat ilyen példát produkál ma is szinte minden falu. A legszorultabb helyzetben az egyedülálló, egyedül élő öregek vannak. Mivel a szükség parancsolta gyakorlat szerint — főként munkacsúcsok, kampányfeladatok idején a mezőgazdaság ma még nem nélkülözheti nyugdíjasainak, járadékosainak munkáját —, amíg el nem erőtlenednek, moccanásképtelenné nem betegszenek; nem érzik fölösleges embernek magukat: mennek dolgozni az első hívó szóra. A „tolvaj öregség” - Babits jelzős szerkezete ez — a fiatalságot, az erőt és egészséget lopja el az embertől. Az idős falusiak szinte kivétel nélkül gerinc- és mozgásszervi betegségektől szenvednek, ízületeik deformálódtak. Gyakoriak az emésztőrendszeri bántalmak, a szív-, ér- és keringési zavarok. Talán ennél is fájdalmasabb azonban, amiről felmérés beszél: szociológiai értelemben magányosan él a hatvan éven felüliek 14 százaléka. A szociológiai magányt hangsúlyozzuk, mert ez a szám nem egyezik a magukat ténylegesen magányosnak érzők számával. Örkény István sorait joggal idézem: „Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit". Őket nem kérdezte senki. Talán akarnának tőlünk vblamit. Leskó László Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán a KB székházában megbeszélést folytatott René Maugé- val, az Ecuadori Kommunista Párt főtitkárával, aki küldöttség élén tartózkodik hazánkban. Jó ütemben halad Komlón a biróság-ügyészség épületének kivitelezése Kétszázmillió forint felhasználásáról döntöttek Komlón Kielégítően haladnak a siklósi beruházások A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen tájékoztatták egymást országuk helyzetéről és pártjaik előtérben álló feladatairól. Véleményt cseréltek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a nemzetközi élet néhány időszerű kérdéséről, amelynek során különös figyelmet fordítottak Közép- és Latin-Amerika helyzetére. A két párt vezetői kifejezték aggodalmukat az imperialista köröknek a Karib-térségben fokozódó beavatkozási kísérletei miatt. Támogatásukról biztosították a népelnyomó diktatúrák és szövetségeseik ellen, a szabadságért, a társadalmi igazságért áldozatosan küzdő sal- vadori, guatemalai és más latin-amerikai hazafias erőket. Megerősítették szolidaritásukat a kubai és a nicaraguai néppel, amelyek országaik függetlenségét és forradalmi vívmányait védelmezik. Kifejezték pártjaik egyetértését a legutóbbi mexikói, nicaraguai és kubai kezdeményezésekkel a -térség problémáinak tárgyalásos úton történő rendezésére, amelyek egyaránt jól szolgálják az amerikai földrész, a világbéke és a nemzetközi biztonság ügyét. Megerősítették készségüket a pártközi együttműködés elmélyítésére és-hangsúlyozták, hogy a jövőben is elősegítik a mindkét nép javát szolgáló kapcsolatok erősítését a Magyar Nép- köztársaság és az Ecuadori Köztársaság között. A találkozón jelen volt Milton Jijon, az Ecuadori Kommunista Párt főtitkárhelyettese és Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője. Hogyan költsék el a leghasznosabban azt a több mint kétszázmillió forintot, ami ebben az évben a beruházások finanszírozására rendelkezésre áll? — erről döntöttek tegnap délelőtt Komlón, ahol a városi tanács vezetői, beruházók, bonyolítók, tervezők és kivitelezők találkoztak a szokásos koordinációs értekezleten. A szakemberek össztüzét ezúttal Erdélyi Tibor, a TÁÉV képviselője állta, mert a haladó technológiájú építkezések generálkivitelezője Komlón a Tolna megyei Építőipari Vállalat. A hosszadalmas vita ellenére a résztvevők eredményesnek tartják ezeket a rendszeres találkozókat: a határidők, a szerződések, megállapodások fegyelmezett munkát, bizalmat, egymás gondjainak ismeretét követelik meg a vállalkozások partnereitől. Mert mi van, ha a kivitelező építene, de a tervező még nem kész a tervekkel, a nyílászárókat gyártó cég pedig késik a szállítással, hiszen nem kapott időben megrendelést? Késik a határidő, a pénzeket nem tudják számlázni, nagy összegek úszhatnak el, s végül bosszankodik a leendő lakó, a leendő intézménytulajdonos, elégedetlen mindenki. A mostani koordináció azért is volt különöseen jelentős a bányászvárosban, mert egy új városrész alapjait teszik le idén. A sikondai területen a TAÉV már átvette a szennyvíz- és ivóvízvezetékek építéséhez a munkaterületet. S arról döntöttek, hogy év végéig megépítik az ivóvízvezetéket, valamint a szennyvízvezetéket a sikondai útig. A DTV pedig a mélyépítési terveket júliusra ígérte. Ez évben mintegy hetvenmillió forintot költenek a sikondai városrész közműhálózatára, megalapozva ezzel a jövő évi lakásépítkezéseket. A tervek szerint ebben az ötéves tervben 832 új otthon készül el ezen a területen. Az új lakóterülethez kapcsolódik a nagyobb kapacitású szennyvíztisztító megépítése, amit már tavaly elkezdett a kivitelező. Idén harmincnyolcmillió forintot költenek az útépítésre, patakszabályozásra és a gépészeti munkákra. A már befejezés előtt álló beruházásokról is nyilatkoztak a szakemberek: jó ütemben halad a kisegítő iskola építése, valószínűleg a következő tanév második felében már itt tanulhatnak a diákok. A tervek szerint haladnak a bíróság-ügyészség épületének kivitelezésével, tartják az év végére vállalt átadási határidőt. A kenyérgyár építéséről mit mondhat az újságíró, aki egyszer mór „átadta" a létesítményt? Akkor a pénzügyi fedezet hiánya miatt halasztották el az építkezést. Most pénz van, a gond pedig az, hogy nem sikerült a terület feltöltése (a közüzemi völgyben épül majd a kenyérgyár), nem elég szilárd a bányameddő, amivel eddig próbálkoztak. A megoldás? Egy újabb koordináció. Ettől függetlenül a TAÉV szakemberei úgy vélik, behozzák a lemaradást, a jövő év közepén átadják a kenyérgyárat. A lakásépítkezésekben tervszerűen halad a TÁÉV. A nyár végén átadják a régi gyógyszertár helyén épült tízemeletest, 1983 végén Szilvásban kettő, valamint a Bajcsy-Zsi- linszky utcában egy kilencven lakásos épületet. G. M. Időarányosan jól haladnak a jelenlegi tervidőszakra előirányzott beruházások megvalósításával Siklóson. Ezzel kezdte bevezetőjét dr. Sági Tibor, a városi tanács elnökhelyettese azon a koordinációs értekezleten, amelyen a város vezetőin kívül részt vettek valamennyi beruházásban érdekelt vállalat, intézmény képviselői. Kivitelezők és beruházók közösen tekintették át a jelenlegi helyzetet, a problémás pontokon együtt keresték a megoldás lehetőségét. (Folytatás az 5. oldalon) Új bekötő út építését kezdték el az elmúlt héten Pécsett, az Építőipari Vállalat aszfaltüzemének dolgozói. Az új út, amely előreláthatólag júniusra készül el, a Boszorkány utat és az épülő szolgáltatóházat fogja összekötni. Jelenleg a talaj egyengetését, valamint az út szegélyezését végzik. Läufer László felvétele Kádár János és René Maugé megbeszélése Koordinációs tanácskozások Baranyában
