Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-13 / 71. szám
UTCÁRÓL. HTCfmn ...és a mi unokáink? Ráday Mihály társadalmi mozgalmat indított el a fővárosban azzal, hogy „kifordította" Osskó Judit tévébeli építészeti sorozatát. Osskó évek óta élesztgeti-fejleszti az építészeti kultúrát, foglalkozván mindazokkal, amiket a művészeti ág alkotásaiból „unokáink is látni fognak". Ráday pedig ráfigyelt azokra a dolgokra, amik semmiféle hivatalos védelemben nem részesülnek, tehát szemünk láttára tűnnek el, ezért „unokáink sem fogják látni". Kezdetben berzenkedve fogadták az illetékesek az „okvetetlenkedé- seit”, s íme, ma már a budapesti városszeretők lelkes tábora sorakozik mögéje, újabb és újabb témákat adva neki azért, hogy alig egy évszázadnyi közelmúltunk emlékeiből minél kevesebb tűnjék el, legtöbbször a korszerűsítés mezébe bújtatott közöny, nemtörődömség miatt. A tévésorozat elgondolkodtató lehet — országszerte. Ráday Mihály ugyanis budapesti lehetetlenségekről meditál, eltüntetésre, megsemmisítésre ítélt dolgok megmentéséért ágál. De vajon a vidék?. . . Hogyan is vagyunk ezekkel mi itt Pécsett? Egy évtizednyi múltra tekintettem vissza és rájöttem, hogy mi itt a DN-ben — és leginkább e sorozatban - felemeltük a szavunkat újra meg újra hasonló célzattal, ám — sajnálatosan eredménytelenül. A mi pécsi városvédő Pallas Athé- nénk kezéből is ki-kilopják a lándzsát; nehogy átdöfhesse a közöny falát. Nézzünk csak sorjában néhány dolgot. Eltűnői dolgok Itt van mindjárt egy minapi ügy. A volt SZMT-székház megkezdett felújításáról hírt adván szóvá tettem, hogy a ma még meglévő kupolát a terv nem szándékozik újjáépíteni, hiánya pedig a Kossuth Lajos utca karakterét fogja megváltoztatni. Kíváncsi vagyok a magyarázatra, ám félek, hogy ez precedensül szolgálhat más hasonló, fölöslegesnek mondott díszek (hadd ne mondjak példát, mert nem akarok tippel szolgálni!) eltüntetéséhez. Mert könnyen eltűnnek ám dolgok! 1970. szeptember 12-én a pécsi gázgyártás centenáriumáról írva felemlítettem az akkor még sokfelé megvolt gáz- lámpakarok sorsát (a gázlám- pa-oszlopok addigra már mind eltűntek). A Káptalan utca környékén pl. hetet számoltam meg, s felvetettem, hogy éppen egy ilyen utcában lenne érdemes összegyűjteni a még fellelhetőket, s azokkal megoldani a közvilágítást. No persze nem gázzal, hanem villannyal. E több mint 11 év alatt mindössze annyi történt, hogy a Káptalan utca környékén már nem tudok hetet ösz- szeszámolni, de másutt is alig. Talán az olvasók a segítségemre lehetnének ebben. Mert a belvárosi rekonstrukcióról beszélve az évtizedes javaslat időszerűbb, mint valaha. Aztán eltűntek a Gebauer- freskók is. Nemrég emlékeztünk meg Gebauer Ernő születésének a századik évfordulójáról. A jeles pécsi művésznek két jelentékeny freskója már nem érhette meg a centenáriumot, csak a leggyengébbet, az ötvenes évek művészeti irányzatát kiválóan reprezentálót szemlélhetik ma is naponta „a Csemegében”. A Park mozit díszítő falképeket elvitte az átépítés, a Petőfi moziban pedig műanyag lambéria mögé rejtették a két háború közti időszak jellegzetes stílusában I készült nagyméretű, a mozi egészétől elidegeníthetetlen freskót. Eltűnt két értékesnek tudott boltberendezés is. Az egyik a Sallai utcából, az egykori leértékelt ruházati boltból, a másik a Művelt Nép Kiadó Kossuth Lajos utcai boltjából. Ez utóbbit szinte szó szerint kell érteni: a tulajdonos vállalat szőrén-szálán eltüntette ezt a pécsi könyvesbolt-berendezést, ami neki egy fillérjébe sem került. Pécsi — mondom, mert berakhatják az ország másik végében egy új boltba, annak ott már nem lesz meg az a hangulata, ami abban a boltban volt, amelyikre szabták. A korszerűsített könyvesboltban viszont lesz majd „korszerű” berendezés, tehát olyan, amiből éppen 12 egy tucat. Iparosodásunk emlékei Eredménytelen volt a kiállás a volt Lánc utcai volt bűbájos parasztbarokk ház mellett. Ugyan megszületett a szándék a ház megmentésére, de a túl magasra sikeredett tervezett felújítási költség, s az 1979-re virradóan volt szélvihar any- nyira megtépázta, hogy le kellett bontani. így aztán a meg- újhodó Budai városrész emlékezet nélkül maradt, hiszen a közelben volt harangöntö műhely is eltűnt. A Szigeti városrészben legalább megmaradt a Stock-ház, a Griffaton-ház, meg a Xavér-templom ... Nem fogják látni unokáink a Légszeszgyár utcai gázgyári üzemi épületet sem. No nem a ház tűnt el, csupán a külleme. Pécs iparosodásának a kezdeteiből kevés az emlékünk — a legmarkánsabb a Zsolnay-gyár —, így ezekre fokozottan kellene ügyelni. Az említett épület a belső korszerűsítés mellett veszítette el a i külső arcát, holott a régi és az új — ha az utóbbit jól illesztik az előbbihez — nem zárja ki egymást. Most egy másik ilyen patinás üzemi épületet fenyeget a lebontás veszélye: a Faipari Szövetkezet Zólyom utcai jól formált, nemesen egyszerű épületét, amelynek a helyén lenne az új autóbusz-pályaudvar jórműtároló telepe. Vajon nem lehetne-e áthidaló megoldást találni, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon? PL a földszintet úgy áttörni, hogy az autóbuszok átjárhassanak az udvari részbe, s akkor még az emeletet is hasznosítani lehetne. * Felsoroltam néhány dolgot, eltűnteket és eltűnésre várókat. De akármelyiket is nézzük, jó ha tudjuk: hiányuk szegényebbé tesz bennünket. Végezetül az Olvasóhoz fordulok: keressük-kutassuk együtt azokat, amiket meg akarunk menteni Pécsett is — magunknak és utódainknak. Hársfai István Gázlámpakarok a Dóm téri átjárónál Kőművesből tanár Pifkó Mihály életútja A kérdés meglepi. — Hogy elégedett vagyok-e magammal? Az ember mindig talál hibát a saját mun- kájában, még ha mások ész. re se veszik. Lejjebb csúszik a fotelban, odakintről diákzsivaj szűrődik a műhelyfőhöki irodába. Pifkó Mihály, a kőművesből lett tanár eltűnődik. Talán valahol a Keleti-Mecsekben jár, ahol Pusztakisfalu határától egészen Lovászhetényig minden dűlőutat ismert; tudta, hogy a legelő melyik részén van a legtöbb csiperke— Visszajár-e? — Hát hogyne! Még ma is emlékszem, hol vannak a legsűrűbb gombatelepek. De már nem Pusztakisfalun lakunk: hatvanhétben vettünk telket Pécsváradon, a szüleim eladták a , házat, állatokat és kalákában felépítettük az új otthont. Még az év novemberében beköltöztünk. Azóta kazán került a pincébe, összkomfortossá tettük hajlékunkat. — Mint ahogy az Építőiparit is? — Pontosan! Ideje már, hogy kidobhatjuk a szeneskályhá- Jtat, meg az olajkályhákat. Tavaly tavasszal érkeztek a villanyszerelők, őket követték a központifűtés-szerelők, mi pedig mentünk utánuk a gyerekekkel. Eddig huszonnégyezer órát dolgoztak az iskola tanulói: nekünk kell elvégezni a vakolást, az elfalazást a szakiparosok után. Végső soron magunknak újítjuk fel az iskolát: a bolthajtásos szenespincéböl klubot alakítunk ki, rendbe hozzuk a szertárat és átépítjük, korszerűsítjük a gyakorlati műhelyt is. — Tanácsai, a szakmai gyakorlat, amit korábban az építőiparban szerzett meg, jelentősen könnyítik a munkálatokat. — Lehet, de ezen még nem gondolkoztam. Különben a véletlen hozta, hogy kőműves lettem jó húsz évvel ezelőtt. Villanyszerelőnek akartam menni, de a jelentkezési papíromról hiányzott egy aláírás, így aztán több falubelivel az 506-os szakmunkásképzőbe kerültem. Még javában folyt Újme- csekalja építése, mennyit falaztunk! Aztán, mikor az üszögi víztisztítómű építéséhez embereket toborzott a BÉV — mivel az idősebbeknek nem akaródzott olyan távolra járni — tizedmagam- mal átmentünk mélyépítőnek: változatosabbnak tartottam azt a munkát, nem csupán téglát kellett húzni és ajtót állítqni . •. Pifkó Mihály közel tíz évet dolgozott a kivitelező építőiparban, időközben beiratkozott az építőipari szak- középiskolába. Az utolsó évet már úgy járta végig, hogy ugyanott volt szakoktató, ahol az érettségit kívánta megszerezni. Sose felejtem az első munkanapot. Alig foglaltam el a helyemet, másnap reggel közölte velünk a Debiiczky igazgató, hogy pizsamával jöjjünk, mert kétszáz gyerekkel Fehérgyarmatra megyünk, az árvízi károk helyreállítása végett. Az első ősz ugyancsak mozgalmas volt, mert aztán a vaskúti szüret következett, majd pedig térdig érő hóban törtük a kukoricát Ócsárd határában. — A pécsi építőiparinak mindig jó hire volt a szakmában. Mennyire tart lépést a tanmenet a változó igényekkel? — Sajnos, az utóbbi években csökkent az érdeklődés a műszaki pályák iránt és ezt érezzük mi is. Ebbe belejátszik az a demográfiai mélyvölgy, amiben élünk. A követelmények viszont nem csökkenhetnek. Sőt! Négy esztendő alatt a nálunk tanuló diákok valamennyi építőipari szakmát megismerik, melyhez a gyakorlati oktatás is segítséget nyújt. Egyébként a tanmenet elméletigényesebb lelt, mint korábban volt; ez vonatkozik a különböző laborvizsgálatokra is, mint például az építőipari anyagok laboratóriumi elemzése, vagy a mélyépítősöknél a talajmechanikai vizsgálatok végzése. Persze mindez nem elég: ma egyre nagyobb az igény 'az épületek felújítására, átépítésébe, és ezekhez a feladatokhoz nekünk is'igazodnunk kell, mert igen kevés az a szakember, aki ehhez ért. Pifkó Mihály különben ezek közül való; ha kell, ács, ha szükséges, mélyépítő, ha úgy hozza a sors, ismét megfogja a kőműveskanalat- Emellett azt is észreveszi, hogy a tervezők megtanultak játszani a panellel: — Azt hiszem, Pécsett ezzel a lehetőséggel jobban éltek, mint másutt. De félő, hogy unokáinknak mégiscsak rossz véleményük lesz rólunk, az arc nélküli panelrengeteg miatt. — Tanárnak vagy mérnökembernek érzi magát? — A gyakorlatot mindig jobban szerettem. Nem tartom magam elsősorban tanárnak, mégis gondolkodom azon, hogy a műszaki főiskola után tovább kellene képeznem magam, és illene elvégezni a kétéves pedagógiai szakot! Háromszázhetven leendő építőipari középkáder gyakorlati oktatása, a vállalatokkal való kapcsolattartás, a nyári szakmai gyakorlat megszervezése, ellenőrzése tartozik többek között a feladatai közé: mindezt hetedmagával végzi, hat szakoktató társával. Az évek során többször megadatott, hogy diákjai körében találkoztam vele, a különböző építkezéseken. Ez az első tanév, hogy nincs saját csoportja, amit sajnál, mert eddig köny- nyebben figyelemmel kísérhette tanulói fejlődését. A víg kedélyű, mosolygós arcú Pifkó Mihály mélyről indult. De azáltal vált sokoldalú emberré, hogy gyerekkorában átélte a nehéz napokat is. — Apám volt a cipészünk, a szabónk, a fodrászunk, a mindenünk. Nyáron cséplőgépet kezelt, télen takács volt, emellett állatokat tartott. Ha az iskolából hazaértem, azzal fogadtak: hajts ki! Olyankor fogtam a könyveimet és míg a tehenek legeltek, hason fekve készültem a következő napi órákra ... A jelenbe, az óraközi szünetet jelző csengő berregése térít vissza bennünket- Oda- kinn ismét megélénkül a folyosó. Kék overallos fiú lép a szobába. Valamilyen anyagra lenne szükségük. Pifkó Mihály elsiet vele, hogy a munka folytatódhasson . . . Salamon Gyula a vártnál többet ajánlott Kommunális kötvények Bolyban Idén elkészül az öregek napközije A lakosság Szűk esztendők járnak a tanácsok felett: az állami költségvetés kevesebbet tud juttatni és a saját bevételek — adók — is némileg csökkennek a termelést ösztönző kedvezmények miatt. A feladatok viszont szaporodnak. Mi lehet a megoldás? Van-e valami más pénzforrás? Van! A kommunális kötvény. A lakosság javaslata Tavaly jelent meg a jogszabály, ami szerint tanácsi fejlesztési célokra meghatározott lejárattal ún. kommunális kötvényt bocsáthat ki az OTP. Baranyában elsőként a vállalkozó szellemű bólyi nagyközségi tanács fordult ilyen segítségért a lakossághoz, amely 1,1 millió forint értékben vásárolt a közelmúltban kommunális kötvényt. A javasolt cél: az öregek napközijének a bővítése. 4. HÉTVÉGE korszerűsítése. Bősz József tanácselnök: — Azzal a tudattal fogadtuk a lehetőséget, hogy a lakosság által korábban — választási gyűléseken,' tanácstagi beszámolókon — megfogalmazott feladatokat hamarabb valósíthatjuk meg. Mik voltak ezek? Iskolabővítés, kultúrotthon-épí- tés, bölcsőde-korszerűsítés, öregek napközije... Ez a megvalósításban is az utolsó lett volna, jóllehet nagy szükség van rá. Ezért is gondoltuk: erre kell kibocsátani nálunk a kommunális kötvényt. Köszönet a segítségéit A gondolat jó volt. Amikor a tanácsülés határozata alapján a tanácstagok elindultak a választókerületükben — elsőként a tanácselnök kereste fel a választóit, s a listája élén az ő 10 000 forintja szerepelt —, összesen 2,4 millió forint előjegyzést gyűjtöttek a tervezett 2.1 millió forint értékű munkára. Az OTP-vel és a Megyei Tanáccsal azonban előzetesen 1.1 millió forint értékű kötvény kibocsátásában egyeztek meg, ezért aztán az OTP kirendeltségi napjain végül már válogatni kellett. Azoktól fogadták el a kötvényjegyzést, akiknek ezt az anyagi helyzetük is lehetővé tette. Egyébként 2000 forint volt a legalacsonyabb, s 50 000 forint a legmagasabb összegű kölcsönjegyzés. — A bólyiak hosszú éveken át megszokták, hogy valamilyen formában segítik a tanácsot a fejlesztési elgondolások megvalósításában — mondja a tanácselnök. — Ez az új betétforma pedig — mert lényegében erről van szó, s 6 százalékos kamatot is fizet - azért is szimpatikus a számukra, mert látják, mi lesz a pénzükből. Mi pedig úgy véltük: minél hamarabb csináljuk meg, annál olcsóbb. Akik vásároltak kommunális kötvényt, azoknak • megköszöni a tanács, de akiktől most nem vették igénybe a felajánlást, azoknak is megköszönik a szándékot, hiszen lehet, hogy legközelebb rájuk is szükség lesz. Most ugyanis az iskola- bővítés társadalmi megsegítésén gondolkodnak: a 20 milliós beruházás a tervidőszak végére lenne kész, a kommunális kötvény formájában kapható segítség mindenképpen jól jönne. Év végére kész Az öregek napközijében folyik már a munka. A tanács saját 600 000 forintját a Megyei Tanács 500 000 forinttal pótolta ki, ehhez jön a lakossági segítés, amiből a tanács 1 milliót vesz igénybe azért, hogy ha valaki a lejárati idő előtt kényszerülne visszaváltani a kötvényét, legyen rá alap. A pénzt még nem kapta meg Boly (remélik, mihamarabb átutalja az OTP, hiszen a munkát idén mindenképpen be akarják fejezni!), de már azon gondolkodnak, hogyan lehet célszerűen visszafizetni. Bősz József praktikusan gondolkodik: — Mindenképpen részletekben akarjuk törleszteni, mert ez kevésbé hat egy-egy év gazdálkodására, s mellette még újabb lakossági kölcsönre is gondolhatunk. — Arról pedig, hogy a konkrét pénzügyi hasznon kívül milyen előnyét látja még, a következőt mondja a tanácselnök: — Olyanok a tanácsunk tömegkapcsolatai, hogy habozás nélkül mertünk kérni, s az előjegyzett összeg nagysága minket igazolt. Ebből még arra is következtetek, hogy van jövője a kommunális kötvénynek, lehet támaszkodni a lakosságra. Még csak kísérlet A bólyi kezdeményezés híre elterjedt a megyében, más tanácsok részéről is van érdeklődés a kpmmunális kötvények iránt. Mire számíthatnak ezek? A kérdést Horváth Lászlóhoz, az OTP Baranya megyei igazgatóságának a helyettes vezetőjéhez továbbítottuk: — A kommunális kötvény kibocsátása Bolyban kísérlet volt, egy ama tíz közül, amire a Pénzügyminisztérium felha- talmázása alapján az OTP vállalkozott. A tapasztalatokat az év közepéig összegezik, s utána döntenek a kommunális kötvények jövőjéről. H. I.
