Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-09 / 39. szám

1982. február 9„ kedd Dunántúli napló 3 Vejtiben és Drávasztárán is jókor jött a támogatás 1981: baleseti csúcs a tsz-ekben főbb gabonái és húst termelnek A vejti tsz burgonyatárolója. Szigetvárra, a konze rvgyárba kerül Drávasztáráról >a tankban savanyi tott paprika. Bővült az üzemi balesetek köre Amikor a közlekedési is üzeminek számít 75 helyett 100 százalékos táppénz 1970-ben a megye termelő- szövetkezeteiben és a szövetke­zeti közös vállalatoknál 1532 üzemi baleset történt, ebből 8 halálos, a kiesett munkanapok száma 40 951 nap volt. Ezután évről évre fokozatosan javult a helyzet egészen 1980-ig. annak eredményeként, hogy a tsz­ekben is kialakult a munkavé­delmi szervezet. 1980-ban már csak 859 üzemi baleset történt, s csak egyetlen egy volt halá­los. A kiesett munkanapok szá­ma pedig 1970-hez képest majdnem a felére csökkent, már csak 22 860 volt. Ez a kedvező tendencia Megpályázták a térségi meliorációt - Termelési biztonság Szív, fantázia, önálló kezdeményezés Egy folyamatos kiszitálású golyós malmot szerel Telegdi Zoltán és Pora György a kísérteti műhelyben. Fotó: Erb János Sokszor és sokan elmondták már az utóbbi egy-két évben, hogy az ország gabonaprog­ramjának teljesítéséhez nem elegendő a 6—7 tonna búzát és 9—10 tonna kukoricát adó földek termése. Szükség van a 4—5 tonnás búza. és 5—6 ton­nás kukoricaföldek hozamára is. A gabonaprémium és a 17 aranykorona alatti földekre nyújtott 20 százalékos gabona­ártámogatás Baranya egyik legnagyobb tájegységén, az Ormánságban telitalálat. Ez a terület, — főként ha a már na­gyon is esedékes térségi melio­ráció is megvalósul itt — képes ekkora hozamokra. S mivel az 1982. január 1-vel életbelépett támogatás a kalászosgabona, a kukorica, a juh-, és marhahús termelést most itt is rentábilissá teszi, a tájegységről már ebben az évben és a következő évek­ben méginkább jelentős több let árualapokra számíthat a népgazdaság. Az új szabályozó, vagyis a 17 aranykoronás besorolás még az olyan termelőszövetkezetek­ben is gabonairányba mozdítja el a növénytermelés struktúrá­ját, amelyek korábban, az egy hektárról elérhető magasabb árbevétel reményében más nö­vényféleségek termelésére köte­lezték el magukat. Ilyen szerkezetmódosítást hajt végre a kalászosgabonák, min­denekelőtt a búzatermelés ja­vára az öt község, Vejti, Hirics, Kemse, Piskó és Zaláta határá­ban gazdálkodó vejti Rákóczi Tsz is. Az új szabályozókra azonnal reagálva, a múlt év őszén a tervezettnél 10 száza­lékkal több, összesen 780 hek­tár búzát vetettek el. S ha csak valami elemi kár, téli kifagyás vagy egyéb közbe nem jön, hektáronként 5 tonnás termés­re számítanak. Kukoricából 1100 hektárt akarnak elvetni, ebből 6—6,5 tonnás termést várnak hektáronként. Fejlesztik a juhá­szotokat is, mert a bárányhús szintén támogatott, s elegendő legelővel is rendelkeznek. Az 1975. évi 570 darabról, 2882 darabra növelték a juhállomá­nyukat, egyidejűleg felszámol­ták a sertéstartást, pedig akkor még nem tudhatták, hogy a vágósertés értékesítésre nem jár majd ártámogatás. A sza­bályozó tehát célba talált, s Szentes Lázár tsz-elnök előzetes kalkulációja és véleménye sze­rint 1982-ben 5,5 millió forinttal több bevételre számíthatnak a besorolásból. Gabonaterületét a vejti tsz főként a cukorrépa és burgonya terület rovására növeli. Sok gondot és sok álmatlan éjszakát okoz a tsz vezetőinek, tagjainak ez a két nagy pénzt hozó, de rendkívül munka-, szállítás- és tárolásigényes növény, amelyek termelésére — most már lát­ják — túl nagy mértékben kö­telezték el magukat. Mivel drá­ga gépsorokat vettek, nem szá­molhatják fel e kultúrákat. Any- nyi burgonyát okvetlenül termel- niök kell, amennyivel ki tudják használni a Vejtiben nemrég felépített 5000 tonnás burao- nyatárolójuk kapacitását. Ezen a télen súlyos helyzetbe hozta a szövetkezetét egy baktérium, amely a burgonya lágyrothadá­sát okozza. Egész télen válo­gatják a tárolt burgonyát, a veszteség mégis tetemes. A szö­vetkezet az elmúlt öt évben 45 millióról, 100 millió forintra nö­velte termelését, és 28 000 fo­rintról 40 000 forintra a tagok éves átlagjövedelmét. A burgo­nya és cukorrépa programot most lecsökkentik. A gabona­programtól és a 40 millió forin­tos meliorációs pályázatuk si­kerétől remélik helyzetük jobb­ra fordulását. ★ Alig hihető, mégis igaz, hogy a Dráva árterületén, 10,4 arany­koronás, belvizes földeken a jégelhárító rakéták árnyékán kívül, minden lehetséges elemi csapásnak kitéve hosszú évek óta nyereségesen gazdálkodik 1553 hektáros zöldterületén a drávasztárai Dráva Gyöngye Tsz. Ha hihetünk Varga Károly főkönyvelőnek, márpedig pénz­kérdésekben ő a legilletéke­sebb — 1976 óta nem vettek fel bankhitelt, bevételeikből gazdálkodtak. — Közben volt két nagyon kemény évünk — mondja Var­ga Károly, aki 16 éve áll a tsz- könyvelés élén — 1980. és 1981. amikor „kisoroltak" bennünket a gyenqe adottságú tsz-ek kö­zül. Miért? Mivel az egy fő statisztikai létszámra kitermelt tiszta nyereségünk meghaladta a 10 000 forintot. Évi 2 millió forint támogatástól estek el — ha átmenetileg is —, azért, mi­vel eredményesen gazdálkod­tak. Most, hogy újra besorolták őket, a gabonatermelésből 1,5 millió, a marhahizlalásból to­vábbi félmillió, összesen 2 mil­lió forint többlet bevételre szá­míthatnak. Mire fordítják? Természete­sen fejlesztésekre. Gépparkjuk a legkorszerűbb a környéken, az évi 7 millió forint bevételt hozó tartósító üzemüket sem ér­demes túlzottan fejleszteni, mi­vel jövedelmezőbb félkészter­méket — csumázott zakuszka paprikát — szállítani a sziget­vári konzervgyárnak, mint kész savanyúságot előállítani. Fej­lesztik viszont a marhahús-ter­melést, és a kiegészítő ipari te­vékenységet, mivel az asszo­nyoknak — ebben a községben nincs hagyománya a háztáji árutermelésnek — csak 6 hó­napon át tudnak munkát bizto­sítani Tárgyalásokat folytatnak a TEMAFORG-gal textilnyers- anyag-vá'logatásról, és a pécsi ipari szövetkezetekkel egy ci­pőfelsőrész-készítő részleg bein­dításáról. Fontolgatják a nagy­üzemi nutriatartás beindítását is. Mindent megragadnak, ami pénzt és megélhetést biztosít a tagoknak, akik nem a háztáji­ból, de a közösből végzett mun­kájukból akarnak mindenekelőtt boldogulni Elkészítették a 15 millió forintos meliorációs ter­vüket is, bíznak a pályázat si­kerében. A vízrendezés, mint minden Dráva menti tsz-ben, náluk is a termelés biztonságát jelentené. — Rné — A műszaki kutatási ered­mény rangját mindinkább az dönti el, hogy a termelésben miként vizsgázik, vagyis ho­gyan valósítható meg gyorsan, s a mai szempontok szerint mi­nél olcsóbban. A Mecseki Szén­bányák Vállalat kutatási osz­tályán sokféle ötlet, tipp reali­zálásán fáradoznak, nem mind­egy, hogy milyen műszerekkel, berendezésekkel, amelyeknek az értéke nem azon múlik, hogy milyen drágák, hanem azon, hogy mire is képesek. ♦ Egy ilyen kutatási eszköz be­szerezhető külföldről, belföld­ről, de előteremthető házi gyár­tással is. Ezt az utóbbi célt szolgólja a kutatási osztály ál­tal nemrégiben megszervezett, nyolcfős gépészeti csoport, amelynek vezetője Hámory László, aki a foglalkozását te­kintve gyártástechnológus­üzemmérnök és műszaki tanár. György-aknán találkoztam ve­le az alig kétszáz négyzetmé­teres műhelyben, ahol már ta­valy tízféle, a kutatási osztály által „átküldött" ötletet való­sítottak meg magas szinten, Szerinte kicsit túlzó az elisme­rés, amire így reagál: — Ha nem a legjobb szakmunkásokat verbuválhatjuk ide a bánya tmk- és más műhelyeiből, ak­kor aligha bizonyíthattuk volna pár hónap alatt, hogy gyorsak, pontosak vagyunk, maradékta­lanul tartjuk a kutatók által megszabott határidőt. Szeret­nem hangsúlyozni, hogy most csak berendezések házi előál­lítására vagyunk képesek, s mű­szerekkel nem foglalkozunk, mert azok gyártása rendkívül bonyolult, s a jelenlegi gár­dánk erre még alkalmatlan. Ez azonban nem jelent leki­csinylést, mert maga a beren­dezéspótlás is óriási ered­mény, ha arra is gondolunk, hogy nemegyszer külföldi gyárt­mányok kiváltásáról van szó, mert azok drágák, vogy épp nem is szerezhetők be. Nem­egyszer így toppan be egy ku­tató, hogy látta, hallott róla, aztán letesz egy prospektust és a többi már a gépészeti cso­port nyolc szakemberének a dolga. Most is egy külföldön látott berendezés hazai megfe­lelőjének a kialakításán fára­doznak. A golyósmalomról van szó, amelynek a segítségével a szénpor veszélyességét lehet vizsgálni. ♦ Telegdi Zoltán 56 éves laka­tos, korábban a Kossuth-bá- nyán mozdonyszerelő volt: nem ijedt meg a malomtervdoku­mentáció láttán. Mellesleg megjegyezzük, hogy ennek a vázlatát a kutatási osztály „szállította", míg a kifinomitás, vagyis a pontosítás a György aknaiakra van bízva. Ahogy a többiek, őmaga is kitűnően ért a műszaki rajzok olvasásához, s egyedül is boldogul a kivite­lezéssel és csak a legvégső esetben fordul a két vezetőjé­hez, de az idelátogató kuta­tókkal szinte naponta tartja a szakmai kapcsolatot. Így val­lott a hivatásáról, idézem: — A szakmámban a 39. éve vagyok, sose féltem a nehéz munkától, mindig teljesítem a rám bízott feladatot, és a szí­vemet, a fantáziámat adom bele egy-egy ötlet kivitelezésé­be. S boldog vagyok, ha ön­állóan kezdeményezhetek. ♦ A kutatókkal együttműködő csapatban a legtöbben 50—55 évesek, komoly szakmai múlt­tal rendelkező lakatosok, mű­szerészek, elektrolakatosok. Nemcsak egyszerűen végrehajt­ják az utasításokat, hanem ér­telmezik azokat, ugyanis telje­sen rájuk bízzák egy-egy el­képzelt, vagy megtervezett ku­tatási eszköz megvalósítását, amiben a két közvetlen veze­tőjük (mindegyik diplomás mérnök) nagyon sokat segít a tervezéssel. Nincs egyedül ez a kollektí­va, hiszen őt is kisegíti több bányaüzem gépműhelye. így például István-akna műszaki vezetői a legkészségesebbek, ahol eddig a legtöbb újdonsá­got próbálhatták ki, például annak a berendezésnek a pro­totípusát, amelynek segítségé­vel a kőzetrobbantások porát távolitják el, de ide kerül majd a gázkitörésveszély elhárítását megkönnyítő vízágyújuk is. Esz­tergamunkákban jelentős part­nernek számít a bánya újítómű­helye, valamint az újhegyi szén­előkészítő főműhelye is, míg az elektronikus egységek tervezé­sében, sőt gyártásában igen szoros a kapcsolat a pécsi Pol­lack Mihály Műszaki Főiskolá­val. Terveik között szerepel, hogy a gépparkjukat korszerűsítik, ezért még több kéziszerszámot, barkácsjellegű kisgépet vásá­rolnak, hogy a finomabb, bo­nyolultabb munkaműveleteket is elvégezhessék, s alkalmasak le­gyenek bizonyos műszerek házi gyártására is. Számukra érté­kes a kiselejtezett munkagép is, mert átalakítják, s hiány­cikknek számító alkatrész ké­szülhet rajta, (gy került most hozzájuk a komlói központi gépüzemből egy matuzsálem­korú esztergapad. A jobb mun­ka érdekében' az önálló anyag- beszerzésre is gondoltak. ♦ Telegdi Zoltán az alkotás öröméről, a szakmai iránti hű­ségről is beszélt, de hasonlóan vélekedtek kollégái is. Őket hallgatva éreztem, hogy az egyéni felelősséggel párosul a közösségi érzés, és a csapat­munkában már-már családia­son együvé tartoznak. Csuti János 1981-ben megtört és ugrásszerű emelkedésbe csapott ót. Ta­valy 1101 baleset történt a tsz-ekben és szövetkezeti közös vállalatoknál, ezen belül 6 ha­lállal, 8 pedig csonkulóssal végződött. A kiesett munkana­pok száma 28 822. Vajon mi az oka, hogy egyik évről a má­sikra 28 százalékkal több üze­mi baleset történt a mezögaz- dasagban — az állami gazdasá­gok adatai ebben nincsenek benne - s hogy a munkából ki­esett napok száma 26 százalék­kal több, mint az előző évben volt? Ezt a hirtelen bekövetkezett nagyfokú visszaesést sokan né­hány új rendelettel hozzák ösz- szefüggésbe. 1981. január 1-én lépett életbe az 55/1980. (XII. 20.) számú minisztertanácsi ren­delet, amely az üzmei balese­tek után járó táppénzt 75 szá­zalékról 100 százalékra emelte fel. Ugyancsak múlt év január 1-én lépett életbe a 2/1980. (Vili. 31.) számú KSH rendelke­zés, amely kitágítja az üzemi balesetek körét azáltal, hogy ide sorolja a munkába jövet­menet elszenvedett közlekedési baleseteket, és a szervezett tár­sadalmi munka közben bekö­vetkezett baleseteket is. Tavaly hat halálos baleset történt a baranyai tsz-ekben, ebből három munkavégzés köz­ben. A statisztikák érdekes össze­függést mutatnak az évszakok és az üzemi balesetek között. Feltűnő, hogy nyáron, a nagy betakarítási kampány idején szinte alig történt üzemi bal­eset, annál több baleset kelet­kezett a „csendesebb” téli hó­napokban, amikor a szántóföl­dek helyett a javítóműhelyek­ben folyik a munka. Néhányon ezt az alacsonyabb téli bérek­kel és a csábítóan magas táp­pénzzel hozzák összefüggésbe, ami természetesen nem bizo­nyítható, de nehezen is feltéte­lezhető, hogy bárki szándéko­san kíván bármiféle baleset ál­dozatául esni, mégoly csábító összegekért is. Az új rendeletek mindazon­által okvetlenül nagyobb anya­gi terheket rónak a gazdálkodó egységekre és nagyobb tuda­tosságot, fokozott elővigyáza­tosságot kívánnak a dolgozók­tól is. Újabb baleseti veszély- forrásként kell figyelembe ven­ni a gyorsan bővülő tsz mellék­üzemi, ipari tevékenységet is. E tevékenységek beindításához ma már nem szükséges hatósá­gi engedélyezés, baleseti szem­pontból a gazdálkodó egység, vagyis a tsz vezetősége bírálja el az üzem veszélyességét és teszi meg saját hatáskörben a szükséges óvintézkedéseket. A megszigorított rendeletek és a baleseti helyzet romlása mindenesetre a baleseteket megelőző munka erősítésére, a munkába álló dolgozók eddigi­nél is gondosabb baleseti ki­képzésére, a munkavédelem ja­vítására figyelmeztetnek. — Rné — Kutatókat segítő szakmunkások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents