Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-06 / 36. szám
Jelenei a Tündérszép Ilona és Árgyélus cimü mesejátékból Giovannini Koméi rendezésében. Fotó: Cseri László A pécsi bábszínház rendezője Giovannini Koméi Olasz csengésű neve nem ismeretlen Pécsett. Bábfesztiválokon és a Bóbita Együttes egy-egy korábbi előadásának vendégrendezőjeként több ízben is találkozhattunk vele. Egy éve a Pécsi Nemzeti Színház tagozataként működő Bóbita bábszínész rendezője. Az út. amit a hivatásos művészi „státuszig" bejárt, hosszú, mozgalmas, érdekes és küzdelmes. Útkeresésének láncolata, a diákköri irodalmi színpadoktól, a különböző pantomim együtteseken át ismert, rangos amatőr együttesek művészeti irányításáig, akikkel (a budapesti Astra, a debreceni Vojtina Bábegyüttes) már országos, fesztiválokon pedig nemzetközi sikereket ért el. Pantomimes korában jött rá egy ponton, hogy a beszéd, a szó erejét nem képes nélkülözni abban, amit csinálni szeretne. Hosszú ideig kerámiákat készít bedolgozóként az Iparművészeti Vállalatnak, majd az Állami Bábszínház díszítő munkása, és vendéghallgatóként elvégzi a bábszínészképzőt. Mindig, mindenütt tanulni, elsajátítani igyekezett minden elképzelhető stílust és technikát, aminek a bábjátékhoz valamilyen köze lehet. Kós Lajoshoz, a Bóbita vezetőjéhez régi alkotó barátság fűzi. Ennek jegyében kapott meghívást és rendezte meg Pécsett néhány éve a Micimackót, a Hagymácskát. Az utóbbi előadást láttam magam is. A kicsiket egyértelműen magával ragadta az életre hívott mese. Utánalapozva ezt olvastam a „korabeli” tudósításban: „Amikor az előadásnak vége lett és a közönség kifelé tódult, egy aprócska szöszi kislány az előcsarnokban kitépte magát az anyja kezéből és bömbölve visszarohant a helyére. Kell ennél szebb kritika? ...” E néhány sor nyomán úgy gondolom, nem nehéz megtalálni, felmutatni Giovannini Kornél rendezői egyéniségének legsajá- tabb vonásait. Amit eddigi pályaívében már jeleztem: az árnyjátéktól a pálcás és kesztyűbábig; a bábpantomimtpl a marionettig mindent elsajátítani és felhasználni törekedett — tudatosan: mit, mikor és miért éppen ott — a leghálósabb közönség minél nagyobb gyönyörűségére. „Jó lenne ennek a műfajnak minden örömét átélni.. . Úgy érzem mindaz, amit eddig tettem, vagy próbáltam, itt a gyerekközönség előtt ösz- szegeződik. Gyakran vidéken elképesztő körülmények között játszunk. Az egyik komlói bányánál 600 kisgyereket hoztak el egy csarnokba. Meg kell próbálni, ezek a gyerekek nem csalódhatnak!... Sikerült megteremteni a mese varázsát, s akkor talán hajdani fényes szellők leheletéből éreztünk meg valamit— mondta beszélgetésünkön. Napjai az alkotó munka hevületében telnek, ami így leírva szürke és kopott, nem fedi őzt a bonyolult és összetett folyamatot, ami egy bábszínész rendező lényegét jelenti. Hiszen egy gondolatcsírától, egy darab kiválasztásától az előadásig szinte felsorolhatat- fan 'mindaz, amit elvégez, ösz- szehangol, irányít egy produkció megvalósításában. Papírlapot mutat, legutóbbi bemutatójuk (Illyés Gyula: Tündérszép Ilona . , .) három skicc-rajzával. Annyi van rajta: mi legyen kézi- (kesztyűs), mi pálcás báb és mi maszkos, illetve egészalakos óriásbáb. Ez a rendezői koncepció a bábokra — a többi a tervező feladata. A bábokat a műhelyben fiatal és nagyon tehetséges bábkészítő művészek alkotják meg. Kitalálva, milyen anyagból, milyen technikával a legalkalmasabb. Azután elkészülnek a díszletek, megkezdődnek a színpadi próbák, zenével, világítással. A bóbmozgató művész bábozik, kellékezik, díszleteket cserél, „effektezik” (különböző eszközökkel hanghatásokat kelt); olykor zenél, furulyázik, cigarettafüstöt fúj a sárkány alá vagy éppen „Untermann", vagyis a bábmozgató segítője. Midezt négy—hat, olykor több bábmozgató végzi. De a soksok apró részfolyamatban mindenki fontos a maga helyén, hiszen minden bábszínház egy nagy kollektív alkotás. Amiben a rendező teremt harmóniát. Miközben sok másra is gondol. A jövőre. Régi melengetett vágya a Toldi, a Buda halála, a Faust bábszínpadon, közép- iskolásoknak. A legközelebbi pedig Károlyi Amy szövegkönyvével: az elnyűhetetlen Hófehérke, a kicsiknek. És talán egyszer a János vitéz . . . Giovannini Kornél egy éve hivatásos bábművész. Ahogyan egy éve hivatásos bábszínház a Bóbita is. Ez alatt (a nyári színház néhány előadásával együtt) több mint 200 alkalommal szerepeltek. Nagyobbá- ra vidéken . . . W. E. A politikus iro Darvas József hetvenedik születésnapjára Darvas József Gyermekéveimből című visszaemlékezésében olvashatjuk: „Apró örömök és nagy bánatok: titeket idézlek most, hogy megmutassam az egyszerű emberek egyszerű életét. Ritka ünnepek és sanyarú hétköznapok: jöjjetek elém hosszú-hosszú sorban és tegyetek tanúságot a dolgozók igazáról." Első irodalmi bemutatkozása alkalmával, a I Nyugat 1934. februári számában megjelent forradalmi verséhez mellékelt önéletrajzában pedig többek között így fogalmazott: „A paraszti sors keserűsége és embertelensége állandóan kísértett és árulásnak tartottam volna cserbenhagyni anyám és testvéreim sorsosait." Ez az elhatározás hitvallásnak is tekinthető, amelyhez Darvas József mindvégig következetesen hű maradt, „ö problémában nyavalygósokon vagy virtuozitásokon túl” harcos és becsületes irodalmat akart írni. Már a harmincas években a politikus író rögös útját választottá. De lehe- tett-e 1945 előtt anélkül politizálni, hogy osztálya legnyo- morúsagosabb rétegének elesettségéről és elhagyatott- ságáról szólt volna? Első regényére, a Fekete kenyérre (1934) — noha még zsenge alkotás —az irodalom tekintélyes öregei (Móricz, Schöpflin, Benedek Marcell) már felfigyeltek. Kitűnt belőle, hogy az írónak bőséges élményanyaga van a zsellérek életéről. Egyre gazdagabban kibontakozó regényírói munkássága nyomán nem véletlenül ajánlottak a népi írók fegyverbarátságot. A harmincéves koráig megjelent nyolc regénye közül talán az Elindult szeptemberben (1940) a legsokrétűbb, formájában is legegyénibb. Hőse, Vass Pista amo- I lyan alakmás, hiszen ő is képzős diák, akinek öntudatra ébredésében az író a , népből jött értelmiségi öntudatra ébredését mutatja be az ellenforradalom korának viharai között. Életprogramot álmodik: hogyan lehetne közvetíteni anyjának s a szegénységnek a boldogság tudományát. A regény 'az elkötelezettség igazi alkotása, művészi erővel sugározza a népből jött értelmiségi hűségének gondolatát. A hűség regénye a Máról I holnapra is (1940). Főhőse, a zsellérszülőktől származó református lelkész úgy hiszi, a nagygazda lányához fűződő szerelme nem akadályozza abban, hogy a szegények papja legyen. A leendő após népellenes bűnei azonban kijózanítják: belátja, hogy lelkében nem állhat be kompromisszum, s visszatalál a néphez. Darvas paraszti tárgyú regényeiben a faluszéli szegényeket együttérzéssel, nagyfokú beleéléssel ábrázolja. Köztük van otthon, ismeri mindennapi gondjaikat, vágyaikat, mozdulataikat. Ábrázolásmódját tekintve ugyan a realista próza hagyományait folytatja, de a baloldali kritika felfigyelt epikus koncepciójának új vonásaira is: észrevette a továbblépést Móricz és a népi írók ábrázolásmódjától. A főhősök többnyire lemondanak individuális ambícióikról, s a fenntartó közösség szószólói akarnak lenni. Történelmi regényében, a Törökverőben (1938) pedig különös gondot fordít a nép hangulatára, elidegenedésére, tájékozatlanságára. írói megoldásaiban a nép gondolkodásmódja, érzelmi-indulati állapotváltozása történelmet alakító erő. Művei mély pszichológiai kultúráról tanúskodnak tehát. Fontos szerepe van egy-egy hatalmas tömeglélektani konfliktusnak. De a népet nem idealizálja. Tudja, hogy kész a forradalomra, de a tragikus félresiklásokra is megvan a hajlandósága. Újszerű megoldásokat vehetünk észre kompozíciós eljárásaiban is: a főhős és a közösség egymásnak felelge- tő szózatait a görög drámákra emlékeztető módszerrel alkalmazta. Az ifjúkori művekben kétségtelenül fontos elem tehát az útkeresés. Mégis minden egyes műve önálló értéket is képvisel: összességükben lázító tükörképét adják a korabeli magyar valóságnak. Mintegy objektív látleletet ad A legnagyobb magyar falu (1937) című szociográfiai regényében, a lírai átéléssel készült Egy paraszt család története (1939) pedig már nem csupán história, hanem eleven parasztlegenda is. A felszabadulás biztosította az alkalmat az írói program gyakorlati megvalósítására. Darvas József élt az alkalommal. Szinte a felszabadulás pillanatában írta meg a Város az ingoványon (1945) című vallomásos publicisztikáját, amelyben a felszabadult nép jelképesen veszi át történelmi jussát, az országot és Budapestet. Darvas itt a legnagyobb magyar falu, 'Orosháza mellé, a fővárost is a szülőföld rangjára emelte. Ezzel a szőkébb hazából hozott küldetést országos célkitűzésekkel kötötte össze. Bizakodással vetette bele magát a közéletbe: ország- gyűlési képviselő, a Nemzeti Parasztpárt alelnöke, a Szabad Föld szerkesztője, építésügyi, közoktatásügyi, majd népművelési miniszter, 1951 — 53 között az írószövetség elnöke. Másfél évtizedig írói művet alig alkotott, s a közéleti szereplés mellett a kritikai hang elhallgatott. Az életmű politikai aktivitásban, tettekben épült. 1956 aztán ismét önvallomásra késztette. összekapcsolta az 1944-es és az 1956-os tragédiát, nyomozta a közös motívumokat. A drámát találta a nemzeti önvizsgálat legalkalmasabb formájának. A Kormos ég (1959) az ellenforradalommal szembenéző magyar irodalom egyik legbátrabb alkotása. A Hajnali tűz (1961) című tragédia pedig az elkövetkező npgy társadalmi harcnak, a falu szocialista átalakulásának maradandó értékű dokumentuma. Mindkét műben fontos szerepet kap a történelmi perspektíva. Kit terhel a felelősség a nemzeti katasztrófáért? A fő konfliktus az egyén és a közösség viszonyában a szocialista renden belül jelentkezik. A Részeg eső (1963) nemcsak Darvas utolsó pályaszakaszának legnagyobb alkotása, hanem az egész fel- szabadulás utáni magyar regényírás kimagasló eredményei közé tartozik. Tragikus képet ad az ellenforradalom eseményeiről. De a háttérben megjelenik az 1939-es társadalmi válság, az 1944- es októberi katasztrófa, a fel- szabadulás, a személyi kultusz időszaka is. Mindez a főhős, Szóláth Béla filmrendező emlékező tudatában egyetlen nap alatt merül fel. Az 1958 utáni szakasz volt Darvas pályájának legkiegyensúlyozottabb szakasza. Utolsó éveiben a történelmi dráma műnemében vallatta a nemzet jelenét és múltját, s próbálgatta igazítani jövőjét (A térképen nem található, 1969; Zrínyi, 1967; Hunyadi, 1973). 1958-tól 'haláláig ismét az írószövetség elnöke. Ilyen szerepében is a másokért vállalt küldetésből merített erőt. irótársait egyenrangúan szerette. Szeme mindig nyitva állt a fiatal írókra. Emlékezetünket benépesítette művei felejthetetlen hőseivel, de mindezek eleven jelenlétét nem pótolják. Korai tragikus halála óta feloldhatatlanul hiányzik lépésének kiegyensúlyozott üteme ,és biztonsága, a gondok szövevényében utat jelölő bölcsessége. Nemes István Egységes világkép, kom plex tananyag Gáspár László könyvének második kiadásáról Gáspár László Egységes világkép, komplex tananyag című könyve esetében jól ismert baranyai szerző, jól ismert kötetéről van szó. Azokkal szemben, akik évek óta hiába keresték ezt a kiemelkedő fontosságú tantervelméleti munkát, adósságot törlesztett a Tankönyvkiadó, amikor a korábbi kétezres példányszámmal szemben az 1981. évi második kiadást négyezer feletti példányszámban adta közre. Igazuk lett az első kiadás HÉTVÉGE 8. méltatóinak: a könyv nagyon hamar elfogyott. És ez nemcsak az alacsony példányszám miatt volt így. Az első kiadás ekkor jelent meg, amikor az általános iskolákban megkezdődött az új tantervek bevezetése. A tantervelméleti kérdések iránti felfokozott érdeklődés légkörében különösen izgalmas olvasmány lehetett a szocialista nevelőiskola tantervelméleti alapjainak a szerző által kidolgozott (s az 1981-ig általa vezetett szentlőrinci kísérleti iskolában gyakorlatban is kipróbált) rendszere. Gáspár László könyvének egyik titka: az aktualitása. Sikerének másik forrása: a gyakorlattal való szoros kapcsolata. Még a legelvontabb elméleti problémák kifejtésekor is következetesen az iskolai gyakorlatot tekinti viszonyítási alapnak. Egyaránt van mondanivalója az elmélet szakemberei és az iskolai gyakorlat számára. Nagy Sándor didaktikai szintézisre vállalkozó munkájában (Az oktatáselmélet alapkérdései: TK. 1981.) a jövőbe mutató tantervelméleti törekvések alapirodalmába sorolja Gáspár László könyvét; a Kultúra és Közösség 1981/2. számában pedig Bujdosó Dezső az akadémiai távlati műveltségkoncepció egyik fogyatékosságának ellenpólusaként említi, mondván: „A szemléletbeli egyoldalúság . . . annál is inkább feltűnik, mert ismeretesek elméleti és kísérleti munkák, amelyek hozzájárultak ehhez a problematikához. Például Gáspár László Egységes világkép, komplex tananyag c. munkájában már 1978-ban publikálta koncepcióját, iskolai gyakorlatában pedig már korábban megvalósította. A természet és a társadalom fejlődése című szentíőrinci általános iskolai anyag mind a természettudományi, mind a történelmi (társadalmi komplexitás vonatkozásában) tovább jut, mint a jelen kötet. (A Műveltségkép az ezredfordulón c. kötetről van szó, Kossuth Kiadó, Bp. 1980.) Az általános iskolai nevelés és oktatás terve 1978-tól reális programként tűzte ki célul iskoláink elé a szocialista nevelőiskola megvalósítását. Gáspár László könyve ebben az új helyzetben segítséget adhat távlati lehetőségeink és tennivalóink felismeréséhez, értelmezéséhez. Annak felismeréséhez egyebek közt, hogy a nevelőiskola megteremtése nemcsak a nevelés időstruktúrájának gyökeres megváltoztatását igényli, hanem a tananyagkiválasztás és -elrendezés elveinek megújítását is. Annak felismeréséhez, hogy a könyvben leírt sajátos szentlőrinci tantárgyi rendszer egyedi jelenség ugyan, de a szocialista nevelőiskolában a tanítási-tanulási folyamat természetes kö zege mindenképpen valamely (a világkép egészét közvetíteni képes) komplex tantárgyi rendszer, amely az első reális lehetőség az alapvető világnézeti Összefüggések rendszerbe fog- Iclt kifejezésére. Az Egységes világkép, komplex tananyag szemléletformáló munka. Nem a napi pedagógiai folyamatok közvetlen befolyásolására törekszik, hanem a távlatok tükrét tartva a mindennapok pedagógiája elé, gyakorol arra közvetett hatást. S ha az általános szemlélet- formálásnál mégis többre tud vállalkozni, az a második kiadás szerencsés időzítésének köszönhető: 1981-ben indult meg o kísérlet kiterjesztésének programja; vállalkozó kedvű nevelőtestületek készülnek Somogy megyében a szentlőrinci iskolakísérlet adaptálására, és folynak Szentlőrincen az iskolakísérlet középiskolai kiterjesztésének előkészítő munkálatai is. A kiterjesztés tudományos programjának is fontos dokumentuma lehet ez a kötet. És minden bizonnyal újabb és ujaeo társakat toboroz majd a szocialista nevelőiskola megteremtésén munkálkodók növekvő seregébe. (Tankönyvkiadó, 1981.) Kocsis József
