Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-05 / 35. szám

1982. február 5., péntek Dunántúli napló 3 emelkedett a munkahelyi balesetek száma fl figyelemmel, felelősséggel senki sem takarékoskodhat 149 ellenőrzés baranyai üzemekben, vállalatoknál — Nem veszélytelen technológia. Volt olyan baleset is tavaly, hogy a széllökés meglódította a panelelemet, s a fogadó épitőmunkás két emelet magasból ugrott le előle. Lábtöréssel meg­úszta. Lehet pályázni A lakóhelyi szabadidő-töltés feltételeinek javítása A KISZ Központi Bizottsága, az Állami Ifjúsági Bizottság tit­kársága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa pályázatot hirdetett a lakóhelyi szabadidő, töltés feltételeinek javítására. Közösségi kezdeményezésre hívják fel a tanyák, a társköz­ségek, az aprófalvak, a kis­községek fiataljait, KISZ-szerve­zeteit, ifjúsági klubjait, ifjúsági brigádokat a lakóhelyi műve­lődés, sportolás, szórakozás fel­tételeinek megteremtésére, ja­vítására. A pályázat útján a központi ifjúsági alapból elnyer­hető támogatással azokat kíván­ják segíteni elképzeléseik meg­valósításában, akik aktív rész­vételt vállalnak községük, közös­ségük és saját maguk érdeké­ben a lakóhelyükön e feltételek megteremtésében, a különböző tevékenységi formák megvalósí­tásának szervezésében, a fiata­lok mozgósításában. A pályázók feladata, hogy jellemezzék településüket, körvo­nalazzák mi az elképzelésük lé­nyege, és annak megvalósítá­sa hány fiatalt érint, kik támo­gatnák szándékaikat és milyen módon, tervük valóra váltásáért, illetve a majdani működés so­rán mit vállalnak saját erejük­ből, és milyen segítséget kérnek a célok megvalósításához. A beadási határidő 1982. áp­rilis 30. a legjobb pályázatok megvalósításához elnyerhető maximális összeg: 100 000 fo­rint. A pályázatokat pontos cím­mel ellátva a megyei tanács vb. ifjúsági titkárához kell be­küldeni. A döntésről valamennyi pályázó 1982, július 15-ig írá­sos értesítést kap. A pályázatok előkészítéséhez segítséget adnak a megyei mű­velődési központok, a KISZ és a Hazafias Népfront illetékes területi bizottságai, illetve szer­vezetei. Mozgó vasúti kocsik között átmászott rakodás közben és a szerelvény a rámpához nyom­ta; védőszemüveg nélkül köszö­rült és szikra pattant a szemé­be; felbillent a gondatlanul fel­állított állványzat s a kőműves a lábát törte; víz, vagy szesz helyett tévedésből rozsdaoldót, formaldehidet ittak . . . Csak néhány kiragadott pél­da a tavalyi év Baranyában történt munkahelyi bal­eseteiből. Mivel összesítésük, értékelésük központilag, a SZOT Tudományos Kutatóintézetében történik, s most egy kicsit kés­ve, a teljes baranyai összképről nem lehet még pontos adato­kat közölni, ám a részeredmé­nyekből 1981 első féléve után már arra lehet következtetni, hogy országosan és megyénkben is nagyon megugrott a munka­helyi balesetek száma. Néhány jellemző és figyelmez­tető adat a Szakszervezetek Ba­ranya megyei Tanácsa munkavé­delmi osztályán nyilvántar­tott statisztikából egyes szak- szervezetekre vonatkozóan: HVDSZ (tanácsi ipar és építő­ipar) 1980-ban 243 üzemi bal­eset, 1981-ben 365, KPVDSZ (kereskedelem és vendéglátás) 1980-ban 314, tavaly 541. Meg­torpant a halálos kimenetelű üzemi baleseteknél az utóbbi néhány évben tapasztalható kedvező folyamat, amikor évi 35-ről 1980-ra 15-re csökkent a számuk. Tavaly 27 halálos vé­gű munkahelyi baleset történt megyénkben. Igaz, ezt az ada­tot nem lehet elhamarkodottan összehasonlítani a tavalyelőtti­vel, hiszen 1981-ben már mun­kahelyi balesetnek számítottak a munkahelyre és a munkahely­től való közlekedés során tör­tént balesetek is, s ezekből 1—1 volt halálos végű. Ezzel együtt is eggyel több halálos üzemi baleset történt tavaly, mint 1980-ban. (A különösen veszé­lyes munkahelyeken, a Mecseki Ércbányánál 5, a Mecseki Szén. bányáknál 4.). A munkahelyi balesetek vá­ratlanul magasra emelkedő szá­mának okait kutatva, óhatat­lanul felmerül a kérdés: most, • mikor sok minden a takarékos­ság jegyében zajlik, a munka­helyeken a munkavédelemre fordított összegekkel is taka­rékoskodtak? Hegedűs Miklós, a Szakszer­vezetek Baranya megyei Taná­csa munkavédelmi osztályának felügyelője egyértelműen cá­folja ezt a feltételezést: — Az első félév meghökken­tően szomorú baleseti statisz­tikája után megszigorítottuk az ellenőrzéseinket, s számukat is alaposan megnöveltük. Sehol nem tapasztaltunk olyant, hogy a munkavédelmi kiadásokkal takarékoskodnának, vagy hogy a munkavédelem technikai szín­vonala nem felelne meg a kö­vetelményeknek. Sehol nem kel. lett gépet, üzemet, üzemrészt ilyen ok miatt leállítani, amire a korábbi években volt példa. Inkább a figyelemmel, a fegye­lemmel, „takarékoskodtak" a legtöbb helyen. A munkahelyi balesetek ilyen mértékű növe­kedésének okait most elemez­zük, s a tavasz folyamán ezt a témát megvitatja az SZMT el­nöksége is. Vizsgálnunk kell hogy a közlekedési balesetek milyen részt képviselnek a mun­kahelyi balesetek körében, s azt is, hogy milyen szerepe van a baleseti táppénznek, amely az átlagbér 100 százalékára emelkedett tavaly. Valószínű, hogy a legfőbb ok mégis a fi­gyelem csökkenése a dolgozók­nál és a munkahelyi vezetőknél egyaránt. Ennek magyarázata lehet, hogy a tavalyi év az új ötéves tervciklus első éve volt, és ez sok helyen elvonta a fi­gyelmet a munkavédelmi fel­adatokról. — A munkavédelmi felügye­lőség ellenőrzései milyen ered­ménnyel jártak? — Száznegyvenkilenc ellen­őrzést tartottunk, s ebből az államigazgatási eljárás kereté­ben 55 esetben hoztunk munka- védelmi határozatot a munka- védelmi hiányosságok megszün­tetésére, három alkalommal, kiJ' rívó esetekben szabálysértési el­járást indítottunk munkahelyi vezetők ellen, kevésbé súlyos esetekben, 29 munkahelyen fi­gyelmeztetéssel éltünk. — 149-ből 87 munkahelyen ki- sebb-nagyobb munkavédelmi hi­ányosságot tapasztaltak, vagyis valamivel több, mint minden második ellenőrzésnél. Elég rossz arány. Mit tervez a munkavé­delmi felügyelőség, annak érde­kében, hogy a baleseti statiszti­ka lényegesen kedvezőbben ala­kuljon? — Feladatainkat, törekvése­inket három csoportra lehet osz­tani: segíteni kell megismertet­ni az új munkavédelmi jogsza-, bolyokat, mert az utóbbi évek­ben sok lényeges változás tör­tént a szabályozásban, s ez a folyamat még nem zárult le; fo­kozottabban figyeljük a vállalati szociálpolitikai tervek alakulá­sát, s ezen belül a munkavé­delemre fordított kiadásokat; fokozzuk a tervszerű, más szer­vekkel összehangolt megelőző célú munkavédelmi ellenőrzé­seket Abból kell kiindulnunk, D. I. Az emberek nem szeretik a merev, szögletes dolgokat Lukics József, a Mezőgazda­sági Dolgozók Szakszervezeté­nek megyei titkára 14 évi szak- szervezeti munka után nyugdíj­ba vonult: — Ennek csak elégséges fel­tétele volt az, hogy elértem a nyugdíjkorhatárt. Ettől még ma­radhattam volna egy-két évig, de úgy éreztem, eddigi tevé­kenységem logikus folytatása csak az lehet, ha átadom ezt a munkát, másnak, fiatalabb- nak. Bár mondtam neki, át­adom, ami átadható, de min­dent nem, mint ahogy minden ember egy, a maga egyénisé­gében. Ebből az is következik, hogy minden embernek más a munkastílusa, nem lehet, s nem is szabad a másokét utánozni. Ki kell alakítania mindenkinek a magáét. Jól sokféleképpen lehet dolgozni. — Soha nem tartottam ma­gam csalhatatlan, mindenhez értő embernek. Az én munka­stílusomra ezért az volt a jel­lemző, hogy mindig igényt tar­tottam mások véleményére, ja­vaslataira. S az is hozzá tarto­zott, hogy jó kapcsolatban le­gyek a politikai, társadalmi, gazdasági vezetőkkel éppen úgy, mint a dolgozókkal. Bár biztosan vannak, akik legalább úgy várták, hogy nyugdíjba menjek, mint én — ha nem így lenne, talán még haragudnék is magamra. — Senkinek sem kell bizony­gatni, hogy milyen jelentős vál­tozáson ment keresztül a ma­gyar mezőgazdaság. Úgy ér­zem, ebben a jelentős válto­zásban volt némi szerepe a Mezőgazdasági Dolgozók Szak- szervezetének is. Hiszen a szak- szervezet a párt politikáját hajtja végre, konkrét teendők­re kell beváltania az elvi ál­lásfoglalásokat, funkciójának mtgfelelően, a dolgozók érdek- képviselete által. Ezért gyako­ri, hogy a dolgozók érdekeit kell „felfelé" képviselni, de az is hozzátartozik a munkánk­hoz, hogy ezeket az érdekeket fel kell ismertetni az érdekeld tekkel magukkal is. Ez utóbbi­ra éppen a mezőgazdaság ad­ja a legmeggyőzőbb példát: a parasztnak, az államnak is ér­dek volt a nagyüzemi gazdál­kodás kialakítása, ma már ezt nem is vitatja senki. De húsz éve bizony ez nem volt olyan magától értetődő. S érdekes, hogy miként változnak a dol­gok: annak idején arra is kü­lön rá kellett beszélni az em­bereket, hogy az egy szem tehe­nüket is vigyék be a tsz-be, ma pedig az az agitáció egyik területe, hogy minél többet tartsanak a háztájiban. Mert akkor az volt a közös érdek,, ma pedig ez. — Sokat beszélünk ma álta­lában a szakszervezet megnö­vekedett szerepéről, feladatá­ról. De látni kell, hogy az élet kényszeríti ki ezt a megnöveke­dett szerepet, a mi dolgunk, hogy ezt felismerve jobban vé­gezzük a munkánkat. Valójá­ban a szakszervezet elvi jelen­tősége ugyanakkora volt koráb­ban is, mindennapi jelentősé­ge azért növekedhetett, mert megváltozott a mezőgazdaság szerkezetétől kezdve a mező- gazdasági dolgozók életkörül­ményeiig minden. — Az emberek nem szeretik a szögletes, merev dolgokat, különösen nem, ha elméletet kapnak a gyakorlat helyett. Ta­pasztalatom és meggyőződé­sem, hogy kéréssel kell a leg­nagyobb munkába is belefog­ni, s ha a kérés után meg­egyeztünk, akkor viszont kérés nélkül is el kell végezni a mun­kát. Optimistán, jó kedvvel. — Baranyában születtem, Ba­ranyában dolgoztam, itt is sze­retnék pihenni. Mert bizony hatvanéves korára elfárad, az, aki dolgozott, s át kell adnia a helyét azoknak a fiataloknak, akiket felkészített. Abszolút szabálytalanul felépített állványzat; téglarakás és egy élő fa támasztja alá. látása szerint ugyan kordá­ban tartja gyermekét, de egy. egy pofon után lelkiismeret- furdalása van, mely több hét­re rátelepszik. De vajon fur­dalja e a lelkiismeret, ha munkatársba „rúg” egyet? Rohanunk, s közben bánt­juk egymást, hüvelykujjunkat lefelé fordítva mutatunk ki autónkból, a buszban rálé­pünk a mellettünk álló lábá­ra, s fejünket a kapaszkodó­ra szegezzük, az ABC-ben naqyot taszítunk az előttünk haladón. A minap egy csókolódzó fi­atal párt láttam a buszmegál­lóban. Néhány idősebb asz- szony félszegen tekintett rá­juk, a középkorúak észre sem vették őket. Nyugodtan, be­lefeledkezve egymásba ölel­keztek. Vajon ők mikor kez­denek el rohanni? Roszprim Nándor ■SMKIIllllMlllli R ohanunk. Mindenki tudja, hogy miért, le­galábbis azt hiszi, köz­ben megfeledkezünk egymás­ról, zaklatottan kapkodjuk fe-* jünket, s közben nem vesz- szük észre a nagy vágtában, hogy szívinfarktusba kergetjük magunkat, s cigaretták gar­madával, kávéval, alkohollal gyűjtünk erőt az újabb méte­rekhez. S miközben veszettül rohanunk, jobb sorsra érde­mes családok becsapódó gránátok módjára hullanak szilánkokra. Nem beszélge­tünk egymással, mert arra nincs időnk, gondjainkat ma­gunkba zárva Derrick, Kojak alatt tépelődünk, s gyomor- falunkat úgy roncsolja a sav, hogy csak akkor vesszük ész­re, mikor az ulcust már nem tudjuk kivédeni szódabikar­bónával, száraz sütemények­kel. Rohanó világban élünk, halljuk nap mint nap a köz­hely-esszenciát, s aki nem ve­szi fel a tempót, az végérvé­nyesen lemarad, s csak akkor eszmél, amikor a soványka nyugdíját kézbesíti a postás. Létünkért küzdünk, pontosab­ban a minél jobb létünkért, de az élet apró lényeges rész. létéiről úgy megfeledkezünk, mint varrólány arról, hogy hová tette a tűt Lehet, hogy a tűt mi is megtaláljuk, igaz, a lakást fel kell forgatni, mindent félrehányni, fiókot kiborítani, a lényeg, hogy a tű meglegyen. Hogy miközben a tűt keressük, összetörünk egy vázát, feldöntünk egy cserepes virágot, az nem szá­mít, de a tű meglegyen. Mert az a fontos. Olyan világban élünk, mely­nek megismerése középisko­lai tananyag, azonban a va­lós megismerés néhány géni­usz kivételével keveseknek adatik meg. De nem is igyek­szünk a megismerésre, mert az eszeveszett rohanásban nincs is időnk rá. Hála a fejlett tömegkommunikáció, nak, előbb értesülünk arról, hogy Barnard professzor el­vált a nála 27 évvel fiatalabb nejétől, mint arról, hogy kol­légánk, aki tőlünk néhány méterre dolgozik, otthagyta a családját. Elhallgatom, rácsodálko­zom az ötvenesekre, akiknek 30 évvel ezelőtt még volt ide. jük leülni egy étterem egyik sarkába, hogy egyszerűen csak beszélgessenek. Bizo­nyos történetek reflénszerűen visszatérnek, de a mai hall­gatóság nem únja, inkább irigykedik és elgondolkodik. Vajon mit fogunk mesélni 30 év múlva? Ismerősöm a családalapí­tás kezdeti lépéseinél tart, né­hány hét múlva vezeti ked­vesét az anyakönyvvezető elé, alig múlt 20 éves, s egyik es­te kifakadt „de nehéz fel­nőttnek lenni!" Gyerekfejjel az Élet olyan, mint egy játék­vár, ahol a műanyag katoná­kat oda tolja a kisember, aho­vá akarja. A problémákat el­simítja a szülő, aki józan be­Nyugdíjban a MEDOSZ-titkár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents