Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-24 / 54. szám
1982. február 24., szerda Dunántúlt napló 3 Utcáról utcává 11.1 A felújítás nemcsak pénzkérdés Gondok és tervek „Télmaradvány”, utcanév és a téves tájékoztatás E sorozatot nem szoktam számozni, minthogy időszerű jelenségek a szülői, ennélfogva a szerkezete laza, $ az egyetlen összetartó elem: a város szeretete, féltése. Hogy most mégis számozok, annak az az egyedüli oka, hogy ugyanazt a témát ketté kell választanom. 1981- re pillantanék vissza. Kilencszer jelentkezett — igen, sajnos csak kilencszer - e sorozat, de azért ezenkívül is jelent meg néhány írás, ami az ismert feleim nélkül ugyan, de a sorozat jellegének megfelelő témákat feszegette. 1981-ről szólva először néhány olvasói levelet veszek elő, a bennük található észrevételeket adom közre, s fűzök hozzájuk megjegyzést. Magát megnevezni nem akaró (de nem névtelen!) levélíróm két dologra reagált még az év elején papírra vetett levelében. Az egyik a téli sár — a szóró anyag maradványa —, ami az utak szélére túrva, ottfelejtve hosszú ideig csúfítja utcáinkat. Ha felidézzük az idei havakat, úgy tűnik: a megjegyzés nem veszített az aktualitásából. A másik a hajdani Regős utca sorsa, amit e rovatban is fel-felemlegettem már — eredménytelenül. Jószerivel el is felejtettük, hogy ilyen nevű utca valaha is volt Pécsett, de a Szalai András út északi oldala (a Sopiana előtt) örökké (?) emlékeztet rá. Nem tudom, valaha is eltűnik-e onnan az a kőből-aszfaltból levő alakzat, ami a nagy forgalmú főútvonalra „lépő", egykori utca emlékműveként szerencsét- lenkedik ott? A Cserző köz o Bencze Kálmán a Munkácsy Mihály utcából a „Kálvária kálváriája" c. írásra a kővetkezőkkel „felelt": „Bepiszkítják, beszennyezik, szemétlerakóhelynek tekintik . . . Meg kell állítani mindazokat, akik környezetünket tönkreteszik, táji szépségeinket szennyezik ...” És tovább is megy a Kálvária-dombról: „Városunk utcái rendetlenek, járdái hepehupásak, töredezettek, csorbák, porosak, ta- karítatlanok, szemetesek, gondozatlanok, az öregebb házak oldalai kopottak, vakolatuk szétmálladozott. . . hanyagságot, nemtörődömséget árulva el ...” E sorok többféle reagálást is váltottak ki belőlem. A Kálvária . . . Lám, más is szívügyének tekinti. És mégis csönd van körülötte. Az illetékes tanácsi osztályon megtudtam: a püspökség szándéka az egyházi terület rendbetétele, a mögötte lévő részről azonban egyelőre nincs szó, a kisajátításra ez idő szerint nem tud gondolni a város. Ám a domb lábánál szanálnak, készítik elő az útépítést, ami az idei tavaszon nag/ elánnal megkezdődik. Tudjuk: lefaragnak majd a Vak Bottyán utcából a domb alján. Mindez együtt azzal jár, hogy rendezni kell a környéket, a Kálvária-dombot is, hiszen a város egyik leendő főútvonalának a peremére kerül. Aztán hogy milyenek az utcáink, járdáink? . . . Egyetértek az olvasóval. Valahányszor megbicsaklik a bokám, mindig „gyengéd” fohász röppen el az ajkaimról, amitől azonban aligha lesz több pénze a városnak. Persze ez is olyan, mint a házak oldalai. Nem kellene hagyni, aíníg a csöppnyi vakolathullás a ház megrokkanásáig „fejlődik". Járdáink is hosz- szú-hosszú évek elhanyagoltsága után jutottak odáig, hogy most már szinte egyszerre kellene az egész városban valamennyit rendbetenni. O Nem kifejezetten a sorozatra reagált a következő levél, mégis idesorolom a témája miatt. Fetter Antal írta: meglepődéssel tapasztalta, hogy a Tettye alatt a hajdani Karmelita köz neve Cserző közre változott. Az ő gondja az átkereszteléssel az, hogy e környéken cserzők, tímárok soha nem voltak; ők lejjebb, az Ágoston tértől délre munkálkodtak (a Felsőmalom utcai tímárházak is ezt tanúsítják), s a mai Alsóhavi utca volt a tímárok utcája, még a neve is az volt, hogy Rotger- ber Gasse, vagyis Vöröstímárok utcája. Ott fent viszont, a mostani Cserző köz vidékén a Tettye-patak vizét kihasználó molnárok szorgoskodtak. Az 1722-es összeírás szerint tizena siklósi kórházban egyen. Ennyit a névváltoztatás „találékonyságáról". o Bános Lajos a Zsuzsanna utcából a „Tanulságos nézelődés" c. íráshoz fűzte észrevételeit. Miért ékeskedik a vásár- csarnokon a „piac" felirat — kérdezte —, amikor a valóságban is, a szóhasználatban is vásárcsarnokként használjuk, emlegetjük? Azóta olvasónk is tapasztalhatta, hogy „vásárcsarnok" felirat került a vásár- csarnokra. A másik kérdése: „Kiről is neveztetett el az István tér?” Megjegyzi, hogy ez a név így elvész a sók „keresztnevű" pécsi utca között. Nos, úgy általában tudjuk hogy István nevű királyunk a névadó. Erre lehet még mondani, hogy bizton az első, hiszen az utána következő négyről a (történelemórákon is keveset tudhattunk meg. Olvasónk javasolja, hogy konkretizálni kellene ezt az elnevezést, és a budapesti példára hivatkozik: senkiben sem kelt ilyen-olyan gondolatot az, hogy Szent István körút. Hát igen, el kellene Fogadnunk, hogy az államalapító királyt az is kiemeli az Árpád-házi Istvánok közül, hogy a „Szent" melléknévvel illették több, mint 900 esztendeje. Felfoghatjuk ezt a melléknevet úgy is, mint Kálmánnál a „Könyves”-t, Bélánál a „Vak”-ot, Lajosnál a „Nagy”-ot, vagy Mátyásnál a „Corvin"-t. o Volt aztán egy levél, amiből bőven idéztem, magam is méltatlankodva adtam hangot az olvasók méltatlankodásának a „Tiltakozom” c. írásban. Amit abban leírtam, most is vállalom, mert féltem a várost azoktól, akik festék-spray-vel rondítják tele a falakat, hiszen alig-alig védekezhetünk ellenük. Az említett levélben a méltatlankodás címzettje volt a téves. A levélírók a Sallai utcából a Gázmű dolgozóinak a nyakába varrták frissen tatarozott házuk falának a bemocs- kolását. Háda Sándor igazgató kivizsgáltatta az ügyet, s kiderült, hogy abban az időszakban a gázosok nem is dolgoztak a környéken. E megállapítás közreadása tehát helyre- igazításként is felfogható. A magam megjegyzése ehhez: e rovatban továbbra is számítok az olvasó segítségére, de természetesen a tényszerű segítségére. Hársfai István Siklós a történelem folyamán több ostromot átvészelt, de hogy napjainkban miért kell eltűrni a városi-járási kórház dolgozóinak és betegeinek a több éve tartó ostromállapotot, annak csak az építők a megmondhatói. Az már régen bebizonyosodott, hogy a régi épület, továbbá elavult berendezései megérettek a felújításra. A növekvő igénybévétel — szezonban a nagy turistaforgalommal is súlyosbítva — a kórház bővítését is szükségessé tette. A városi tanács vezetése egyetértett a fejlesztés koncepcióival, anyagi és erkölcsi támogatásával állt a kórház mellé. Ennek egyik megnyilvánulása volt a közelmúltban tartott helyszíni bejárás, ahol a tanács és a kórház vezetői áttekintették a már megoldott és megoldásra váró feladatokat. Sajnos, a néhány biztató eredmény mellett sok problémával is találkozhattak. Tavaly decemberben kellett volna elkészülnie a mosoda új kazánházának, de még most sem tudják üzemeltetni. Ezért hetenként háromszor gépkocsival szállítják a szigetvári új kórházba a szennyest, s hozzák haza a tisztát. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen többlet- költséget jelent ez. Mint a kórház vezetői elb mondták, igen kritikus volt a helyzet a fűtés körül is. Szerencsére sokáig tartott az enyhe ősz, mert az új kazánház, a központi fűtés kiépítése jócskán elhúzódott. Már meg is vásároltak száz plédet, hogy a hideg idő beálltával ne fagyos- kodjanak túlságosan a betegek. Az újpetrei termelőszövetkezet építőbrigádjának köszönhetően azonban szinte az utolsó pillanatban sikerült befejezni a munkát. Nem úgy az új lift építésénél, ahol már egy évet csúszik a tervezett határidő. Pedig eleinte minden jónak tűnt... A Ganz gyár soron kívül szállította a berendezést, szerelői már háromszor jártak a kórházban, de mindannyiszor dolguk végezetlen távoztak. A Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat a mai napig sem készítette el a liftaknát. Ennek következtében lépcsőn cipekednek továbbra is a betegekkel, s az új szociális épület konyhájáról a nővérkék kezükben hordják a jó kétszáz méterre lévő kórtermekbe a betegek ételét. A helyszíni szemle résztvevői jegyzőkönyvben is rögzítették, hogy a határidők csúszása nemcsak a betegellátást nehezítik, hanem veszélyeztetik a rekonstrukció második ütemének megvalósulását is. Hogy azért jó eredményekről is beszámoljunk, dicsérettel lehet szólni a Sellyéi Költségvetési özem munkájáról. Jó ütemben halad a régi gazdasági épületek átalakítása. Itt rendezik be a központi ügyeletet, itt kap helyet a város új, harmadik körzeti orvosi rendelője, valamint a család- és nővédelmi tanácsadó. A szülészet és az újszülött részleg van talán pillanatnyilag a legnehezebb helyzetben. Igen nagy a zsúfoltság, egy kétszemélyes kórteremben kénytelenek négy ágyat is elhelyezni. A bővítési tervekben 10 új szülészeti ágy szerepel. Egy emeletráépítéssel megoldható lenne a jelenleginél tágasabb, célszerűbb elhelyezés. A tervek megvalósításához azonban még az anyagi fedezetet is meg kell teremteni, de a bővítés, a rekonstrukció nemcsak pénzkérdés. Valamennyi kivitelezőnek lelkiismeretes, s főleg gyorsabb munkájára is szükség lenne. Kurucz Gyula Leszerelő határőrök Leszerelő határőröket búcsúztattak a minap a határőrség siklósi laktanyájában. A polgári életbe visszatértek közül három fiatalemberrel beszélgettem. Szabó László törzsőrmester azon szerencsések közé tartozik, akik lakóhelyükhöz közel töltötték szolgálatukat. A most 24 éves tanár bevonulása előtt a nagyharsányi iskolában tanította a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem tudományára a gyerekeket, és feleségével, aki szintén tanár, Siklóson laktak. Az oktatástól a határőrségnél sem távolodott el . .. — Őszintén szólva a határőrségről kevés és hézagos fogalmaim voltak. Természetesen nagyon örültem, hogy Siklósra kerültem. A kiképzési idő eltelte után különböző őrsökön szolgáltam, ahol elsősorban politikai és oktató-nevelő munkát végeztem, de voltak parancsnoki teendőim is. — Sikerült ellogadtatnod magad társaiddal? — A beilleszkedés könnyen ment, úgy érzem, hogy jó kapcsolatot sikerült kialakítani a társaimmal, még csak súrlódás sem volt köztünk a 15 hónap alatt. Az őrsön az emberek egymásra vannak utalva, s ez kihat a magatartási formákra is. — Könnyű lesz a visszatérés a katedrára? Mosolyog a bajsza alatt, s sűrűn bólogat. — Úgy érzem, igen. Fel kell ugyan frissíteni néhány dolgot, de biztos, hogy nem lesz problémám. Hipka Dániel határőr Mőzs- ről vonult be, előtte a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál dolgozott, mint központifűtés-szerelő. — Én sem tudtam sokat a határőrségről. Az első időkben, mikor kimentem szolgálatba, előfordult, hogy szorongtam, de később megszoktam. A magányomat a kutyámmal osztottam meg, s rengeteget gondoltam feleségemre, a jövőm- re. Volt időm tervezgetni. — Milyen érzésekkel távozol a határőrségtől? — A kiképzés nehéz volt, fizikailag alaposan igénybe veszi az embert. Megmondom őszintén, a szolgálatot ro- mantikusabbnak képzeltem el. De mindent egybevetve, tetszett ez az élet, a rend, a fegyelem, s könnyen megszoktam. — Hogyan tovább? — Szimpatikus volt nekem a határőrélet, ezért leszerelésem után a rendőrséghez kérem a felvételemet. Kosin Endre 23 éves szakaszvezető gépkocsivezetőként teljesített szolgálatot. Pécsett, a XIV-es AFIT-nál dolgozott, mint karosszérialakatos. — Bevonulásomkor a bátyám is itt szolgált a pécsi kerületnél, gépkocsivezető volt, így nagyon örültem, hogy ide kerültem. Amikor a bátyám leszerelt, engem választottak a helyére. Sokat jártam vidékre, olyan helyekre jutottam el, Szabó László törzsőrmester ahová egyébként csak sokkal később mehettem volna el, vagy talán soha.- Ügy tudom, gyermeked is van.- Igen, nős vagyok, s egy gyermek boldog apja. Idén kapunk lakást Görcsönyben, a Hipka Dániel határőr Pelikán-lakótelepen, úgyhogy rendeződik az életünk. * — Milyen hatással volt rád a határőrségnél eltöltött hónapok? — Elsősorban megtanultam fegyelmezetten viselkedni, uralkodni magamon. Sokat fejlődKosin Endre szakaszvezető tem politikában, s mivel volt időm olvasni, nyugodtam állíthatom, hogy az általános műveltségem is nagyobb lett. Jó életem volt a határőrségnél, s megmondom őszintén, nehéz lesz elkezdeni' a munkát... Roszprim Nándor Hozzászólt az olvasó
