Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-23 / 53. szám

1982. február 23., kedd

Dunántúlt napló

3

A szovjet hadsereg napjára

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme utón a szovjet népnek nemegyszer fegyverrel a kezében kellett megvédenie szabadságát és függetlenségét. Hatvannégy évvel ezelőtt a császári Németország kísérletet tett arra, hogy eltapossa az oroszországi szocialista forradalmat. II. Vilmos tábornokai arra számítottak, hogy a fiatal szovjet hatalom nem lesz képes ellenállni a jól szervezett német seregeiknek. Tervük azonban kudarcot vallott. A vörösgárdista munkások, a forradalmár katonák és matrózok Pszkov és Narva alatt győzelmet arattak. Mindez február 23-án történt. Azóta ez a nap a Szovjetunió fegyveres erőinek ünnepe — igazi jelképpé lett: jelzi, hogy a szovjet állam fegyveres erői már megalakulásuk pillanatában kizárólag a védelem szolgálatában álltak.

A későbbi évtizedekben még megannyi alkalommal kellett harcba szállniuk a szocialista ország ellen törő ellenséggel. Tizennégy imperialista hatalom küldte intervenciós csapatait Szovjet-Oroszország ellen, s felfegyverezték a fehérgárdistákat is. A húszas és harmincas évek sem voltak teljesen békések, hol a távol-keleti, hol az északi határokat kellett megvédeni. A Vörös Hadsereg volt az a katonai erő, amely megállította és — országok sorát felszabadítva — saját barlangjában zúzta szét az egész világot fenyegető fasizmust. Hja Ehrenburg írta: „A németek megmászták a hegyeket. Átúszták a nagy tengereket. Nem állította meg őket a hermapülai-szoros és az Égei-tenger sem. De az emberek megállították őket — nem a hegyekben, nem a széles folyók partján, hanem a Moszkva alatti káposztás kertekben.

A második világháború után a Szovjetunióra az Egyesült Államok és szövetségesei veszélyes fegyverkezési versenyt kényszerítettek. A szocialista nagyhatalom ismét megmutatta erejét, elrettentette azokat, akik az új, mindent elpusztító háború gondolatával játszottak. Jelenleg, amikor a világban ismét hideg- háborús szelek fújnak, amikor az Egyesült Államok minden korábbinál nagyobb fegyverkezésbe kezdett, különös jelentősége van a Szovjetunió katonai erejének. - Ez az erő a biztosítéka a világbékének, a szocializmus építésének.

Cirkáló hajó

IH Hitföém emberi, kulturális és sportkapcsolat IBM!

Pontosan húsz évvel ezelőtt, 1962. február 23-án kezdődött a barátság a Mecseki Szénbányák Vállalat és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadsereg egy közeli egysége között. Az akkori időkre Klepah Ottmár, a vállalat pártbizottságának a munkatársa emlékezik.

— Azon a napon jártam én is az egységnél, amikor a Nagy Dezső vezette szocialista brigád képviselői is ott voltak, hívni a szovjet katonákat Kossuth- bányára. Akkoriban katona voltam, s a szovjet hadsereg napja alkalmából kultúrműsort adtunk. De bevonulásom előtt a szénbányáknál dolgoztam, ismertem Nagy Dezsőéket, s nagyon örültem, hogy a kapcsolat- teremtés gondolata felvetődött. Természetesen boldogan bekapcsolódtam az ötlet megvalósításához, később pedig kiszélesítéséhez.

— Mi jellemzi a szovjet katonák és a mecseki bányászok barátságát?

— Ha egy szóval kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy az őszinteség. Nagyon szoros a barátság, mely nem csak vállalati szintű, hisz az egyes bányaüzemeknek, így különösen Vasasnak, Bétának, a külfejtési és a gépkocsi üzemnek külön kapcsolatai is vannak. Már a kezdetben meglátogattuk egymást, később naBarátság a mecseki bányászok és szovjet katonák között

gyobb szabású rendezvényeinkre is elhívtuk őket. Az első csertetői emléktúrán 1967-ben már például szovjet katonák is részt vettek. A Felszabadulás útján túrán, melyre 1970-ben került sor, majdnem ezren vettek részt: bányászok, szovjet és magyar katonák, munkásőrök, KISZ-isták. A túra a pécsi szovjet temetőből indult, s a felszabadító szovjet hadsereg útját követte. A túrát egy olyan szovjet tiszt vezette, aki fiatalon részt vett akkoriban a harcokban. Nekem, s azt hiszem sokaknak maradandó élmény volt, mikor Mohácson, a Dunánál állva mesélte el, hogyan kelitek át a folyón, s hogy a szeme láttára lőtték itt lé az öccsét. Ezt a túrót 1971-ben megismételtük. A kulturális és sportrendezvényeket, melyeken közösen vettünk részt, még felsorolni is hosszú lenne. Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy az egységen keresztül tartjuk a kapcsolatot a magasabb egység központi művészegyüttesével, akik már többször adtak műsort Pécsett és Komlón. Május elsejéken minden alkalommal szovjet katonák is felvonulnak velünk.

— Ügy tudom, hogy a barátság nem korlátozódik a kulturális- és sportkapcsolatokra.

— Szovjet barátaink rendszeresen részt vesznek kommunista szombatjainkon, sok katona lent a bányában dolgozik velünk. Barátságunk olyan szoros, hogy már családok között is létrejött kapcsolat. Például a tisztfeleségeket évente néhány alkalommal vendégül látjuk, baranyai kirándulást szervezünk.

— Egyébként a mi segítségünkkel az egység is bővíti kapcsolatait üzemekkel, termelő- szövetkezetekkel, intézményekkel, a közeljövőben például a pécsi televízió stúdióból látogatnak el a laktanyába.-r Hogyan értékeli ezt a barátságot az egység egyik tisztje?

— Azt kell mondanom, hogy nem hittem volna idekerülésem előtt, hogy a magyar elvtársakkal ilyen kapcsolat kialakulhat. Több mint tízszer jártam Pécsett és Komlón. Bányavidéken nőttem fel a Szovjetunióban, de életemben először Magyarországon voltam bányában. Nagy élményt jelentett.

— Milyennek ismerte meg a magyarokat?

— Nagyon őszintén érző embereknek, akikkel mindenről lehet beszélgetni. S vidámaknak, akik tudnak örülni az életnek.

— Mikor megy legközelebb a Mecseki Szénbányákhoz?

— Március 7-én, a csertetői emléktúrára.

Tolmácsunk, Marosi Károly bányamérnök, a Mecseki Szénbányák igazgatási osztályvezetője, aki maga is a Szovjetunióban tanult, a személyes kapcsolatokról beszélt.

— Lányom is kint végzett, s szoros barátság fűzi az egységnél működő iskola igazgatónőjéhez. De nekem is rengeteg barátom van, hisz évente nagyon sokszor találkozunk. Egy biztos: hasznos dolog, hogy ez a kapcsolat így kialakult közöttünk.

R. N.

Zászlóbontás fill.}

Ez még csak a kezdet

Szemelvények a korabeli sajtóból

Jubileumi napokat élünk: éppen negyedszázada annak, hogy megalakult hazánkban a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Ez ünnep alkalom arra, hogy lehetőségeink szerint szemezgessünk a korabeli sajtóból - pontosabban a Dunántúli Napló 1957-es évfolyamából —, s visszaidézzük a történteket.

D. N. 1957. március 23.

Harcba hívunk minden jószándékú egyetemi hallgatót — olvashatjuk az orvoskari KISZ- szervezet felhívását.

„Március 21-én a Pécsi Orvostudományi Egyetem párttag és párton kívüli hallgatói a párt hívó szavára elhatározták, hogy megalakítják a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség egyetemi szervezetét.

Tesszük ezt abból a mély meggyőződésből kiindulva,

hogy népünk boldogulását és felemelkedését csak a szocializmus felépítése valósíthatja meg. Szent kötelességünknek tartjuk minden erőnkkel és lelkesedésünkkel harcolni a pártvezetésével a szocializmusért.

A diákság jogos érdekeinek következetes és megalkuvás nélküli' képviselői akarunk lenni.

Bátran állunk mindenki elé. Becsületes nyíltsággal harcba szólítunk és hívunk minden jószándékú egyetemi hallgatót, aki a szocializmus híve, aki elismeri pártunk elvi irányítását, és kész harcolni ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósításáért ...”

D. N. 1957. március 24.

„Az egerági fiatalok tervbe vették, hogy szabadtéri színpadot létesítenek. Ugyanakkor elhatározták azt is, hogy társadalmi munkával kultúrparkot is létesítenek. A terv szerint az avatóünnepséget a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepén: május elsején tartják meg."

D. N. 1957. március 27.

„Ez még csak a kezdet”

címmel interjút közöl lapunk a KISZ-szervezetek megalakulásáról.

Eddig ... „12 helyen, többek között Komló Kossuth-bányán, az Urániumbánya Vállalatnál, a Szigetvári Cipőgyárban, az

orvoskari egyetemen alakult szervezet. Az első tapasztalatokról, a további munkáról érdeklődtünk Takács László elvtársnál, a KISZ megyei szervező bizottsága vezetőjénél.- A hét végén és a tegnap szerzett értesülések szerint, különösen a bányavidékeken mozgolódnak a fiatalok. Rövidesen új szervezetek jönnek létre. Mindjárt megemlítem, hogy a bányavidékeken a régitől eltérően új szervezéssel kísérletezünk. Ezután nem lesznek aknai szervezetek, hanem a lakóterületeken szervezzük a fiatalokat, hogy minél több leány is közénk jöhessen. Ez bizonyára jótékonyan hat a KISZ-szervezetek életére . ..

Falun más a helyzet. Terveink szerint minden járásban lesz KISZ-bizottság, amely szorosan együttműködik a járási EPOSZ-bizottsággal. Közösen képviselik a fiatalok érdekeit...

A fiatalok bizonyára örömmel fogadják a hírt: a megyei párt intéző bizottság döntése alapján reprezentatív ifjúsági ház lesz Pécsett. Ez a város fiataljainak régi, jogos kívánsága, most már rajtunk a sor, hogy gazdag, szórakoztató programmal lépjünk napról napra a fiatalok elé.

D. N. 1957. március 28.

A KISZ Országos Szervező Bizottságának közleménye:

„A Kommunista Ifjúsági Szövetség Országos és budapesti szervező bizottságának ideiglenes székháza: Budapest, V., Árpád utca 10.”

D. N. 1957. március 31.

„Sohasem feledkezünk meg az ifjúság érdekeinek védelméről”. címmel tudósít lapunk arról, hogy megkezdte munkáját az urániumbánya KlSZ-szerve- zete.

„Látogassunk el az Urániumbánya Vállalat KlSZ-szerveze- tébe, ahonnét jó híreket hallottunk, s kérdezzük meg a fiatalokat: mit tesznek ők!

Moskovitz János elvtárs, a szervező titkár készségesen válaszol :

— Az első pillanatban is az volt az elvünk, ne rábeszéléssel, szaladgálással gyarapítsuk a taglétszámot, hanem az új szervezet munkája hozza közénk a fiatalokat. Adjunk valamit, s ezért cserébe sok-sok fiatalt kapunk . . .

— Az első rendezvény: vasárnap ifjúsági műszak lesz. Őszintén szólva nem számítottunk ennyi önkéntes jelentkezőre, az eddigiek szerint 120- an leszünk.”

„Csütörtökön este alakult meg a klub vezetősége, élén Kása József fiatal mérnökkel. Egyelőre persze csupán elképzelések születtek. A táncmulatságok, műsoros estek, ismeret- terjesztő előadások mellett jelenleg még a nagyobb tömegeket mozgató sport- és kulturális rendezvények kerülnek előtérbe. A klub keretében szervezik a különböző sportszakosztályokat, a motoros, az asztali- tenisz, .a labdarúgó és más szakosztályt."

„A vezetőkkel egyetértésben a lakáselosztó bizottságban is képviseljük magunkat. . .”

D. N. 1957. április 4.

„A KISZ Megyei Szervező Bizottsága április 4-én este, 6 órai kezdettel a Szakszervezetek Művelődési Házában ünnepséget rendez. A műsorban fellépnek: Mátray Mária, Ivánka Irén Gazsó János stb., a Pécsi Nemzeti Színház művészei, valamint Kovács András és Borsay Pál. A műsor után tánc.”

D. N. 1957. április 9.

„Éljen a KISZ! Da zdravszt- vujet Komszomol!" címe annak a tudósításnak, mely a szovjet és a magyar fiatalok találkozójáról ad hírt, melyet a Tavasz étteremben tartottak.

„Az urániumbánya kiszistái és a szovjet hadsereg Pécsett állomásozó alakulatának kom- szomolistái baráti találkozót tartottak. Eljöttek az urániumbánya pártszervezetének idősebb, már veteránnak számító tagjai is, hogy a két nép barátságában gyönyörködjenek.

Jakab Károly elvtárs, a KISZ elnöke köszöntötte először a vendégeket, majd N. P. Mosz- kaljov gárdakapitány emelkedett szólásra. A komszomolisták nevében a legjobb kívánságait tolmácsolta a kommunista ifiknek, majd a magyar-szovjet barátságot, a pártot és a KISZ-t éltette magyar nyelven. Olyan éljenzést és tapsot kapott válaszul, hogy beleremegtek az ablakok.”