Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-03 / 33. szám
1982. február 3.. szerda Dunántúli napló Gyártástól a továbbképzésig A MÉV és a Mecseki Szénbányák gépészeinek, energetikai szakembereinek gyümölcsöző együttműködése A Mecseki Ércbányászati Vállálat és a Mecseki Szénbányák Vállalat gépészeti és energetikai szakszolgálata között évek óta igen jó a kapcsolat. A tapasztalatok átadása, kicserélése mellett számos területen hangolják össze tevékenységüket a két vállalat gépészeti és villamos szakemberei, amit 1977 óta együttműködési szerződés is szabályoz. Kovács László, a Mecseki Ércbányászati Vállalat gépészeti és energetikai főosztályvezetője szerint az együttműködési szerződésben foglaltak alapján igen sok területen hangolják össze munkájukat a Mecseki Szénbányák Vállalat gépész és villamos szakembereivel a gyártástevékenységtől egészen az oktatásig A MÉV-nél jól beváltak a PKE—60/78 típusú fúrókalapács előtoló berendezések Tizenöt darabot gyártottak Zöbák-bányaüzem részére. Ők viszont olyan forgácsoló kapacitást biztosítottak, ami az ,,Urán" alkatrész-ellátási gondjait enyhítette. A gépüzemük gyártott igen jó minőségben — a KPV—1 B típusú feltöréshajtó padozatokhoz szükséges tartalék sínelemeket, a MÉV pedig arra készül, hogy 1982- ben folyamatosan átvegye a PPN—1. sz. típusú rakódógép cseregépes javítását, A gyártótevékenység egyik fontos tényezője az öntvényellátás. Ebben a vonatkozásban a — különleges kívánságokat is figyelembe véve — a Mecseki Szénbányák Vállalat segítségére volt a MÉV. Nemcsak a gyártás, hanem az üzemvitel területén is értékes kapcsolat alakult ki a két vállalat között, mint például a kompresszortelepek gépkiválasztásában és kialakításában. A Mecseki Szénbányák Vállalat szakembereinek tapasztalatait átvéve alakítják Iki a kompresz- szortelepek hulladékhő-hasz- nosítását, az uránosok pedig' saját kísérleteik alapján az olajmentes kompresszorüzem megvalósításához a teflon-gyűrűk alkalmazását vették át. Sokat segített a MÉV-nél az automatikusai} üzemelő szivattyútelepek kialakításához a Szénbányáknál alkalmazott, szívócsőbe épített vízsugárszivaty- tyú használata, amely a gravitációmentes üzemelést biztosítja. Bár még csak kialakulóban van az önjáró technika alkalmazása mindkét vállalatnál, máris létrejött az együttműködés, Az üzemviteli tapasztalataink átadása mellett az anyag- és alkatrészellátásban is folyamatosan segítik egymást. A villamos területen is megtalálták a kapcsolatfelvétel lehetőségeit, és az együttműködés módjait. Például a Mecseki Szénbányák Vállalat Villamos üzeme a MÉV-nél már nem javítható nagymotorok tekercselését vállalja, ők pedig a nálunk kifejlesztett műszerek ottani üzembe helyezését, illetve szervizmunkáit végzik el. Az energiagazdálkodás területén a veszteségfeltárás módszereinek, eszközeinek az egyez. Kaposvári vendégszereplés A Varsói melódia Pécsett Február 8-án, hétfőn este a Ságvári Művelődési Házban vendégszerepei a kaposvári Csiky Gergely Színház stúdió- színpada. Leonyid Zorin Varsói melódia című, kétszemélyes kamaraművét mutatják be KolLai Róbert és Pogány Judit előadásában, Babarczy László rendezésében. Leonyid Zorin Bakuban született, 1924-íben. Pszichológiai tanulmányokat folytatott az azerbajdzsáni egyetemen, majd a bakui orosz színház drama- turgja. Varsói melódia című kamaradarabja a legnépszerűbb művei közé tartozik. Témáját a szovjet társadalmi valóságból merítette és formálta drámává, amikor három évtizedet átfogva két ember három találkozását eleveníti meg. Két fiatal, egy moszkvai egyetemista fiú és egy zenekon- zervatorista kislány egymásba szeret. Házasságuk akadálya azonban a negyvenes évek törvénye: szovjet férfi nem vehet feleségül idegen állampolgárt. Elszakadnak egymástól, és tíz év múlva találkoznak ismét Varsóban. A törvények megváltoztak, összeházasodhatnának, de különböző okok miatt útjaik ismét elválnak. Újra tíz év múlva találkoznak, ezúttal Moszkvában . .. A darab ősbemutatója a moszkvai Vahtangov Színházban volt 1967-ben. Nálunk egy évre. rá, a Katona József Színház hosszú sikerszériaként játszotta Iglódy István rendezésében, Törőcsik Mari és Sztan- kay István előadásában. Pályázati felhívás A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel az általános iskolák nyolcadik osztályos fiútanulóit, akik vonzódnak a katonai hivatás, az élelmezési tiszthelyettesi . pálya iránt, s vállalják, hogy tanulmányaik befejezése után a Magyar Néphadsereg tiszthelyetteseiként teljesítenek szolgálatot. A tiszthelyettes-iskola Budapesten működik, négyéves időtartamú. A képzés alatt a növendékek szakács szakmunkásképzésben és ezzel párhuzamosan élelmezési szakos tiszthelyettes-képzésben részesülnek. A negyedik év végén tesznek szakmunkás-, illetve tiszthelyettesi kibocsátó-vizsgát, majd azt követően kezdik meg csapatszolgálatukat. A képzés során a tanulók térítésmentesen hivatásos gépjárművezetői jogosítványt is szerezhetnek. Az iskolán a növendékek teljes és ingyenes ellátásban, továbbá a tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjban, a negyedik évben tiszthelyettes iskolai hallgatói illetményben részesülnek. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, a hivatásos katonai szolgálatra való egészségi alkalmasság, az előirt tantárgyakból - magyar, történelem, számtan és kémia — legalább jó (4-es) tanulmányi eredmény. Jelentkezési lapot, részletes információt a megyei hadkiegészítési és területvédelmi (Budapesten a Fővárosi Hadkiegészítő) parancsnokságtól, illetve az általános iskola igazgatójától kaphatnak az érdeklődők. A pályázati határidő február 20. tetésével a gazdaságos üzemvitelit kívánják biztosítani. Sikerült az oktatás és a továbbképzés területén szorosan együttműködni. Ennek eredményeként már 1981-ben közösen indítottak hidraulika-pneumatika tanfolyamot, és már szervezés alatt áll egy közös szállítógépész továbbképzés is. A rendezvényekről folyamatosan értesítik egymást, azokon kölcsönösen részt vesznek, így felgyorsul az információáramlás a két vállalat gépészeti és villamos szakemberei között. 1 Nógrádi Gábor 1982: új sorozatok start előtt Százötven mű, közel négymillió példányban A Kossuth Könyvkiadó idei tervei Minden baranyai kereső 27 forintot költött 1981-ben „Kos- suth-könyvre”, s ez mindenképpen azt bizonyítja, hogy megyénkben is népszerűek a Kossuth Könyvkiadó termékei. Mint azt Németh János, a megyei kirendeltség vezetője említette, az elmúlt évben 153 művet jelentettek meg, összesen 3 milAutórádiók javítása Három órán belül Együttműködés keretében még gyorsabban haladna a munka A fiatalember nagyon készséges: milyen kocsiról van szó, javításra van-e szükség, vagy pedig új rádió beszerelésére? Biankó László, a Gelka megyei kirendeltségének vezetője szemmel láthatóan elégedett. Ö javasolta a „szúrópróbát”: kérdezzük meg szakemberüket, mennyi idő alatt képes a szerviz beszerelni egy rádiót az autóba. Ezzel a szolgáltatásával elégedett lehet a Geíka, azzal együtt, hogy a fcirendeltségve- zető szerint „az ügyfél szempontjából minden határidő hosszú . . Kérdésünk azért vonatkozott az autórádióra, mert sokak előtt ismert például az, hogy a Trabantokhoz nehéz készüléket beszerezni, vagy ha az van, akkor éppen az antenna hiányzik. Mégis: a Gelka arra vállalkozott, hogy a hozzá fordulókat — akik akár személyesen, akár telefonon kérik az autórádió beszerelését — három órán belül kiszolgálják. Hogy azután az ügyfél megvárja-e a munka befejezését, vagy azt mondja, délután 2 órakor jövök a kocsiért, már rajta múlik. A lényeg: a munkát a Gelka elvégezte, a határidőt tartotta. Sokakban felmerülhet viszont az a kérdés, hogy minden, a gépkocsikkal kapcsolatos szerelési, javítási munkát miért nem lehet egy helyen csinálni? Például úgy, hogy valaki fékhiba miatt az Afit-hoz viszi gépkocsiját, s amíg az egyik szakma értői a fékkel foglalkoznak, addig mások, ha az ügyfél kéri, beszerelik a rádiót. Mint Biankó Lászlótól hallottuk, korábban történtek már erre kísértetek, $ az Afit-tal kötött megállapodás alapján a Gelka szakembere az autójavító céghez „kitelepülve”, a szükséges alkatrészekkel, szerszámokkal, műszerekkel felszerelkezve vállalta az autórádiókkal kapcsolatos munkákat. A kezdeményezés első hallásra is jó, éppen ezért meglepő: megszűnt ez a fajta együttműködés a két cég között. A miértre még a legérintettebbek sem tudják a választ. „Fogalmunk sincs atrról, miért nem vált be ...” — hallottuk Biankó Lászlótól. Ők — tehát a Gelká megyei kirendeltsége — egyelőre csinálják azt, amit tehetnek: a tehető legrövidebb határidőre vállalkoznak e szolgáltatásra. A kezdeményezés jogosságáról, hasznosságáról elismerően szólt Lantos Árpád, az Afit igazgatója is, aki elmondta: annak idején ők javasolták az együttműködést. Sajátos ok miatt azonban szükségszerűen fel keltett függeszteni: az Afit Szigeti úti javítócsarnoka — amely, nek egyik sarkában dolgozott a Gelka szakembere — vas-szerkezetből készült, s ez teljesen leárnyékolta a vételi lehetőségeket. Gyakorlatilag tehát csak nyáron, szabad ég alatt tudott eredményesen dolgozni az autórádiókat javító, bemérő szakember. Arra pedig — hallottuk Lantos Árpádtól — nincsen tehetőség, hogy külön épület szolgáljon erre a célra. S bóir az igény — lehetőleg mindent egy helyen — kevesebb utánfutkosás árán lehessen megjavíttatni, természetes, de a Gelka törekvése, a rövid határidő, a gyors munka arra jó példával szolgál: hogyan lehet nehezebb körülmények között eredményesebben dolgozni, a szolgáltatások színvonalát emelni. M. A. lió 711 ezer példányban. S csak jellemzésképpen: a Ki kicsoda? közel egy hét alatt elfogyott, s a rövidesen megjelenő utánnyomásából szerezhet az, akinek ez ideig nem jutott. A Kiadó idén is a tavalyihoz hasonló tervvel számol: közel 150 mű kiadását tervezik. Éppen az elmúlt héten jelent meg a kiadói tájékoztató, mely bizonyára rövidesen minden terjesztő és könyvbarát kezébe kerül. (Csak zárójelben: megyénkben 1500 terjesztő segíti a Kossuth Könyvkiadó munkáját.) Érdemes fellapozni a tájékoztatót, mely nem egy kuriozitással szolgál. A már joggal népszerű sorozatok mellett — Mit kell tudni?, Ország-világ, Népszerű történelem stb. — két új sorozat is indul. A „Források” a Marxizmus-Leninizmus Klasszikusainak Kiskönyvtára helyébe lép, s Marx, Engels, Lenin művei mellett célja az, hogy hozzáférhetővé tegye a marxizmus más művelőinek a maguk korában fontos szerepet játszott munkáit. így Plehanov, Mehring, Luxemburg, Labriola, Lafargue, Liebknecht, Zetkin, Kautsky, Gramsci, Togliatti, Révai József és ' mások jönnek szóba. A másik új sorozat Baranyát közvetlenül érinti, ugyanis a „Magyarország megyéi” program első kötete éppen megyénket mutatja be — 160 oldalon 24 oldal képpel —, s érdemes leszögezni: nem^úti. könyv vagy idegenforgalmi tá^ jékoztató, hanem a megye teljes életét bemutató olvasmány. E sorozatban az idén még Veszprém megjelenése várható. A Kiadó terveiben szereplő összes címet felsorolni lehetetlen vállalkozás, de mégis szemezgessünk a különféle témák között. A már említett Források sorozatban jelenik meg Lenin „Magyarországról" című munkája, amely tartalmazza Leninnek az 1848-as szabadság- harcról, a monarchia felbomlásáról, a Tanácsköztársaságról szóló írásait, leveleit, beszédeit. A Világnézet sorozatban ír Kulcsár Kálmán a mai magyar társadalomról, Huszár Tibor az erkölcs és társadalom kapcsolatáról, valamint Czeizel Endre Genetika — társadalom —etika címmel a humángenetika legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdéseiről. A Vélemények, viták sorozatban az oktatási rendszerünkről, a nemzeti tudatról, az értelmiségről, a zenekultúránkról olvashatunk többek között. Az immáron harmadik esztendejébe startoló Szivárvány könyvek sorozat egyik slágerének ígérkezik Jadwiga Dackiewicz lengyel írónő „Napoleon másik fia” című munkája, mely az ifjú Walewski történelmi fordulókban és szerelmi kalandokban igen gazdag élettörténetét tárja elénk. S végül még egy ajánlat: Thie- ry Árpád „Szenesek" című munkája a szociográfiák sorában a dunántúli szénvagyonra épülő, úgynevezett eocénprogram megvalósítását dolgozza fel. A kiadó az idén a könyvek és a folyóiratok — Társadalmi Szemle, Béke és Szocializmus, Pártélet, Nemzetközi Szemle — mellett újfajta szemléltető eszközökkel is segíti a propagandamunkát. így diasorozatokat adnak ki például az időszerű gazdaságpolitikáról, társadalmunk mai arculatáról, a VI. ötéves tervünkről, hangkazetták jelennek meg a magyar munkásmozgalom történetéről, a szocialista kultúra, és ideológia kérdéseiről, s a módszertani füzeteikben — évente négyszer — a legújabb agitációs és oktatásmódszertani eredményeket és tapasztalatokat teszik közkinccsé. K. F. Rádió mellettArc nélkül V alami vállalati ünnepség volt — ahogy ez kiderült a rádióriportból —, maga a vállalat sem nagy, úgyszólván mindenki név szerint ismeri egymást, még azt is tudták, ki kapott ennyi meg eny- nyi pénzjutalmat és kik tárgy- jutalmat, felsorolva, hogy például a Kovácsné, a Kissné, a Kohányné, a Kerekesné . .. „Jha...l Hogy ki ne felejtsük, a két takarítónő is kapott valamit ...” — folytatta nagy lelkesen Ibiké a műszaki osztályról, „ .. . szóval igazán megbecsülnek bennünket a központban. A dolgok és jelenségek persze rendszerint megismétlődnek amióta világ a világ, így e fenti is már csak ismétlése egy korábbi — majdnem azonos — vállalati ünnepségnek, ahol 10 éves törzsgárda kitüntetés átvételére szólították a kézbesítőlányt, és amikor kikászálódott a széksorok közül, mögötte ösz- szesúgtak, (hallottam, mert ott voltam): „Jé! Milyen muris, nem is tudtam, hogy ezt Bögre Katalinnak hívják...!” Ezt. Vagyis a kézbesítőt. Hogy ennek ez a neve, azt amazok nem tudták, pedig tíz éve vele dolgoznak. Ezen el lehet csodálkozni. Vagy nem? Tessék csak jó belegondolni, talán önöknek is eszükbe jut némely eset, amikor a tisztségek, besorolások, munkakörök láthatatlan határvonala alatt már nem emlegetnek neveket. M ert részesülhet jutalomban, kézfogásban, jelvényben és oklevélben az Ágika, az Andrea, Angéla, 'Anna és Angelika, Aranka, Antónia. meg a dodonai szüz- mária, de utána „futottak még alapon” már azok következnek, akiknek nevét megjegyezni fontosnak soha nem tartották, a kézbesítőnő, a büfésnő, a für- dősnő, portásnő és vécésnő. Pedig ezek ott élnek amazok között, sorsuk is nagyjából azonos, céljuk — vállalati szinten — ugyancsak, nap mint nap kerülgetik egymást, végzett munkájuk összeköti őket, mindegyiknek eszére, szorgalmára, ügyességere egyaránt szükség van, és mégis a szakadék —, amely nem több három lépésnyinél — köztük mélyül. Az egyik kiszolgál a büfében, a másik kézbesíti a leveleket, aktákat s csomagokat —, ha kell, tízszer végigloholva a város ugyanazon útvonalait —, no meg apró szívességeket is lebonyolítanak a városban, harisnyafelszedés . . . patyolatért beugrani X. kartársnőnek . ..” sort állni a pult alól osztogatott kozmetikumért Y. kisasszony részére . . . hozzon már fel egy üveg konyakot és két doboz cigarettát .... a harmadik a leg- koránkelőbb, aki a buszok leghajnalibb járatán már dideregve utazik, hogy aztán partvisokkal, porszívókkal és vizes rongyokkal végignyalja az irodákat, mire amazok megérkeznek. L enézik ezeket? Felszisszenek még a puszta gondolatra is. Nem merem elhinni. Nem is. Talán „rangománia". Mert az írógép, vagy az automatagép, íróasztal és rajzasztal mellől nézve más a világ? Más a fókusza, amelybe már „nem fér bele" a söprögető asszony és a kézbesítőlány? A vállalati ünnepségen — ha egyáltalán megjelennek —, ezért húzódnak félre, ezért feszengenék a széken, ölükbe ejtett kezükben morzsol- gatva a pogácsát és vérig pirulnak, ha valaki nagy kegyesen megszólítja őket: „hogy vagyunk Mamikám, hogy vagyunk .. .?!" Nevük sincs és arcuk is elmosódik, mert ők már a vonal alá kerültek. Érdekes. Azt hittem eddig, hogy csak föntebb, egy bizonyos magasságban élnek emberek arc nélkül. Rab Ferenc
