Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-21 / 51. szám

1982. február 21., vasárnap Dunántúlt napló 3 Kékköpenyes mérnökök T izenöt évvel ezelőtt hagyták el a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főis­kolát az első, üzemmérnöki diplomás vegyipari gépészek. Személyükben új mű­szaki szakember típus jelent meg a magyar iparban. A „kékköpenyes” mérnököket kife­jezetten arra képezték ki, hogy a napi ter­meléshez közvetlenül kapcsolódó gépészeti igényeket kielégítsék. Az ifjú üzemmérnökök igyekeztek megismertetni és elfogadtatni ma­gukat, bizonyítani felkészültségüket, sokolda­lúságukat, hasznosságukat. Jelenleg már 750 vegyipari gépész dolgozik szerte az ország­ban a hazai nagyvállalatoknál. Többségük szép szakmai sikereket könyvelhet el magá­nak, felelős, vezető beosztást tölt be. A főiskola számos rendezvénye a volt hall­gatókkal való kapcsolattartást szolgálja. Ezt célozta a vegyipari gépész üzemmérnökök első szakmai konferenciája is. amit a kö­zelmúltban tartottak a PMMF-en. Ezúttal az iskola egykori diákjai voltak az előadók, felvillantva alkotói munkájuk egy-egy ered­ményét. Alkalmat nyújtott a szakmai tanács­kozás a számvetésre, az érvényesülés mérle­gének megvonására, választ adva a ki nem mondott kérdésre: „hogy élsz, mire vitted, kolléga?” Zajacz István A résztvevők közül hárommal beszélgettünk pályájukról. Zajacz István 1975-ben vég­zett, azóta a Peremartoni Vegy­ipari Vállalatnál dolgozik, je­lenleg tmk-osztályvezető-helyet. tesi beosztásban. Nős, egy hat­éves kislánya van. Hogyan sikerült az üzemi be­illeszkedés? — Helyes volt a pályaválasz, tásom, kezdettől szeretem a szakmámat. Azt hiszem, bármely vegyi üzemben jól érezném ma­gam. de Peremorton elsőként ajánlott lakást, s ez döntött. Szakmai problémáim nem vol­tak, bár a magam megnyugta­tására „megfejeltem" a főis­kolai oklevelet, elvégeztem az egyetemet Miskolcon. Elismer­ték, beszámították pécsi tanul­mányaimat. csak a kiegészítő vizsgákat kellett letennem. — Azért tanult tovább, hogy ne tartsák „kékköpenyes" mér­nöknek? — Az üzemmérnök nem keve­sebb, az egyetemi oklevéllel rendelkező mérnök sem több — mindkettő más feladatra szánt szakember. Az a kezdeti bizony­talanság, amivel indultunk, ben. nem már nincs meg, s nem az egyetem miatt, üzemmérnöki is­meretekkel is jól elláthatnám feladataimat — Miben áll a tmk-mérnök munkája? — A termelés biztonságáért felelek, központilag fogom ösz- sze és irányítom az üzemtech­nikusokat. Profilunk népgazda- ságilag is igen fontos, a mű­trágya- és növényvédőszer-gyár. tás. A mi osztályunk százmillió forint sorsáról dönt évente. Amit mi megtakarítunk, minden forint a nyereségünket növeli. A tmk kiterjed az egész vállalatra, az üzemmérnök munkája a tervező­asztalon kezdődik és az ál­lóeszköz-selejtezésnél fejeződik be. Ebbe beleértendő a meghi­básodások megelőzése és el­hárítása csakúgy, mint az új szerkezeti megoldások alkal­mazása, kereskedelmi forgajom- ban nem kapható tartalékalkat­részek raktárra történő gyártása, •Fontos szerepet kap a tmk-s az új berendezések beszerzésénél: javasol, tapasztalati adatokkal segíti elő a legkedvezőbb dön­tést. A nálunk kimunkált rend­szert és tapasztalatokat ismer­tettem kollégáimnak előadá­somban — Jelenleg mi foglalkoztatja? — Most van folyamatban egy újításom, ami várhatóan millió­kat takarít meg az üzemnek, s nekem is kifizetődő. Megbecsül­nek, szükség van rám. A he­lyemen vagyok. Végső Pál, a Pécsi Bőrgyár Hogy élsz, kolléga? Végső Pál művezetője azon szerencsések közé tartozik, akik helyben kap­tak állást. Hét éve szerzett dip­lomát, s azóta is itt dolgozik, egy 65 munkást foglalkoztató műhely irányítója. — Aki a nagyvároshoz ragasz, kodik, annak vállalnia kell, hogy csak évek múltán jut otthonhoz. Engem családi körülményeim kötöttek ide, bár tudtam, hogy a vegyipar fellegváraiban job­ban élhetnék kezdőként. Mind­emelett valóban szerencse, hogy a kitűnő szakembergár­dával rendelkező, termékekről világhíres, nagymultú pécsi gyár alkalmazott. Számomra örömet jelent, a tanulás, s itt lehetővé tették, hogy elvégezzem az egye­temet Miskolcon. Az, hogy az egyetemen pécsi tanulmányaim alapján versenyképes voltam, önbizalmat adott. A gyakorlat­ban ennek a második diplomá­nak viszonylag nem sok a je­lentősége. mivel nálunk a be­osztás, a végzett munka után fizetnek, vagyis fontosabb a produktum, s csak aztán jön a papír. — Mi a munkája? — A bőrgyártás első, egyik legnehezebb fázisa, a mesze- zés, a mi feladatunk. Két tűz között próbálok egyensúlyt te­remteni a vállalat és munkatár­saim érdekei között. Ez eseten­ként egy csöppet sem népszerű dolog Pályámon az emberekkel való helyes bánásmód elsajá­títása volt a legnehezebb fel­adat. — Előadása nem kapcsolódik szorosan vett munkájához, a bőrgyári szennyviztisztitással fog­lalkozott. — A mi üzemrészünk bocsájt- ja ki a legtöbb szennyező anya­got. Fontos, hogy olyan tech­nológiai eljárásokat dolgozzunk ki, amelyek a felhasznált ipari víznek a nagyfokú szennyezett­ségét csökkentik. -Kapcsolódik ez a bőrgyár komplex termé- szervédelmi programjához, ami­nek megvalósításában én is részt vehetek. — Elégedett a körülményei­vel? — Tavaly karácsonyra meg­kaptuk a lakást. Végre önállóan, saját otthonban élhetünk a két gyerekkel. — További tervei? — Három éve tanulok ango­lul, s szeretném majd úgy be­szélni, hogy műszaki tárgyalá­sokon angolul is partnere le­Tobola Tamás hessek külföldi ügyfeleinknek. Ami a sikerélményt illeti, beval­lom, ha valahova mi termékünk sikert arat, büszke vagyok. Az én munkám is benne van. Tobola Tamás karbantartási üzemi csoportvezető Százhalom­battán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. Az előadók közül ő volt a rangidős, tizennégy éve végzett. ' — Ahhoz, hogy valaki meg­értse, mekkora megtiszteltetés volt nekem ez a meghívás, tud­nia kell, hogy kutyaütő diák voltam, silány kis vizsgaered­ményekkel. Főiskolásként egy kolleginát vettem feleségül, az­tán jött a gyerek. A szerelem, a házasság, a vidám diákélet akkoriban fontosabb volt szá­momra, mint teszem azt, egy szivattyú működése. Bevallom, hogy kezdetben nem tetszett a kékköpenyes pálya. Akkor in­kább a fehér köpeny — mond­tam és elhelyezkedtem Baján, egy tervező intézetnél. Csalód­tam. Albérlet, gyerek, alacsony fizetés, szakmai továbbképzés­re semmi lehetőség. Százhalom, batta jó fizetést és lakást aján­lott, elvállaltam a tmk-s mun­kakört. — A tervezőiroda után ho­gyan tetszett a termelőüzem? — Komisz volt az első öt év. Kezdetben a lakatosok, eszter­gályosok, bádogosok, bohócot csináltak belőlem a maguk te­rületén, Meg kellett tanulnom egy sor dolgot ahhoz, hogy tel­jes felelősséggel követelni mer­jek. Az üzemben váltam szak­emberré. Érthető a büszkeségem, én Európa egyik lejobban mű­szerezett, egyik legnagyobb olajfinomítójában dolgozom, a karbantartásban. Olyan üzem a munkaterületem, ahol 60 mil­lió dollár értéket állítunk elő évente. Roppant értékek sorsa függ a megfelelő karbantartás­tól. Magamról beszéltem, pedig én-ben már nem is tudok gon­dolkodni. Ez kollektív munka, együtt vagyunk jóban-rosszban, a'Tőmérnök, ács,, lakatos és az üzemmérnök. Itt a kék köpeny rangot jelent. — Sikeres embernek érzi ma­gát? — Feltétlenül. Négyszeres ki­váló dolgozó vagyok, az alap­fizetésem 6250 forint, s tavaly 25 ezer forint mozgóbért kap­tam. Az üzem által biztosított szép lakásban élek, jó felesé­gem, egészséges két gyerekem, s nem utolsó sorban olyan mun­kám van, ami betölti az élete­met. Elértem, amit az ember 35 éves korára elérhet. Wesztl Márta Sok múlik az alvállalkozókon a pécsi autóbusz pályaudvaron A napokban sárga palánk je­lent meg a Szalai András úton ott, ahol az új pécsi autóbusz­pályaudvar épül. A magyarázó, tot Pimmer Bélától, a BÉV I. kőműves üzemének vezetőjé­től kaptuk: hamarosan elbont­ják azt a téglakerítést, ami még emlékeztet a réges-rég volt piacra. A mélyépítési mun­kák, amik most az időjárás eny. hültével újra megindulnak, oda­érnek a falhoz. A vásárcsarnok és a Rózsa Ferenc út közötti területen har­madik éve folyó beruházás a befejező szakaszba ért: szerző­dés szerint május végére kell a BÉV-nek átadnia a létesítményt, hogy utána a Volán is megte­hesse ott a magáét a mielőbbi üzembehelyezés érdekében. Mi történik most az építkezé­sen? Mindenekelőtt: a vásárcsar­nok felőli oldalon már készek az utak és a járdaszigetek, asz­faltozásra várnak, s ott hever­nek a lámpaoszlopok is, hogy felállítsák azokat. A másik olda­lon most kezdenek majd az utak és a járdaszigetek építé­séhez. Középütt az elegáns, ha­jóra emlékeztető épület Tulaj­donképpen mór kész, s az „öl­töztetésre" — és még sok egyéb apróbb-nagyobb munkára — vár. A Fémmunkás Vállalat el­kezdte már a bronzbarnára el- oxált homlokzati alumínium burkolólemezek felrakását. De ott van még érintetlenül a ren­geteg álmennyezet is, ami szin­tén a Fémmunkásra vár, Pim­mer Béla pedig aggódik, hogy a jelenlegi létszám aligha lesz elegendő a jelentékeny meny- nyiségű munka időben történő elvégzéséhez. A másik nagy al­„Csaik egy Földünk van” címet viseli az országos környezet- és természetvédelmi vetélkedő, amit az OKTH és a KISZ KB hirde­tett meg középiskolás tcpulók részére. Ennek a versengésnek a középdöntőjére került s’or tegnap a Pécsi Akadémiai Bi­zottság székházában tíz csapat részvételével: Baranyából 3, Somogybái 2, Tolna megyéből 5 csoport küzdött a továbbju­tásért. A tíz fordulóból álló vetélkedő érdekes feladatok elé állította a csapatokat, mind a természe­ti értékeink ismeretéből, mind a környezetvédelem kérdéseiben való jártasságból. Kiderült afe- leletekből mi az a lápi kóc, a réznek vagy az ugartyuk; de szó esett védett tavakról, geoló­giai képződményekről, nemzeti vállalkozó a Kőfaragó Ipari Válla­lat, amelyre hatalmas falfelüle­teknek a kővel történő beborítása vár, továbbá mindazon belső — azaz az épülethez tartozó — tereknek a díszburkolattal való ellátása, ahol az utasok mo­zognak majd. Az építésvezető erről is aggodalommal beszél, és joggal. Mert volt már rá pél­da, hoav az alvállalkozók miatt csúszott nagyot egy-egy beru­házás. Mégis megpróbál biza­kodó lenni: ha mQst „rákap­csol” a két cég. a május végé­re vállalt befejezés nem forog veszélyben. Az autóbusz-pályaudvar épí­téséhez igen szorosan kapcso­lódik egy másik munka: a fe­lüljáró lehajtóágának megépí­tése. A város anyagi helyzete miatt hosszú évek óta késő, a felüljárót tulajdonképpen be­fejező építést tovább már nem lehet halogatni. Az új autóbusz­pályaudvar az 58-as út felől ér­kező járműveket csakis ennek a közbenjöttével tudja fogadni. A Pécs városi Tanács építési és közlekedési osztályán megtud­tuk: a Közúti Építő Vállalattal olyan szerződést fognak (?) köt­ni, ami június — vagy július végi határidőre szól. Ezzel együtt fogják kiszélesíteni a Bajcsy- Zsilinszky utat is a Szalai And­rás út és a Vasút utca közötti szakaszon, a nyugati oldalon. Magához a Vasút utcához egye­lőre még nem, tudnak hozzá­nyúlni, hiszen az egykor itt volt ÉPQÉP szerelőcsarnoka még áll. Emiatt bizony jó ideig meglehe­tősen kényelmetlen lesz a felül­járó és a Mártírik útja közötti közlekedési kapcsolat. H. I. parkokról, emelett a kultúrsiva- tag, zajártalom, biokatasztrófa, — hogy csak néhányat említ­sünk — is szerepelt a kérdések között. Szakemberekből álló zsűri ér­tékelte a megoldásokat, s hogy a résztvevők mennyire jól is­merik a témát, az a szoros küz­delemből is kiderült. A vetélke­dő végén hármas holtverseny alakult ki, s az előzőleg bekül­dött pályázati dolgozatok szín­vonala alapján dőlt el a végső sorrend. Eszerint első lett a mohácsi Kisfaludy Károly Gim­názium csapata, ők jutottak az országos döntőbe. Második hely­re került a dombóvári kollektíva utánuk a fonyódi gimnazisták végeztek Németh T. Nem kellene prókátor Miért népszerűbb feladat vádolni? Én is olyan újság­író szerettem volna lenni az első években, de mégin- kább, amikor még csak ál­modoztam arról, hogy olyan újságíró akarok lenni, aki­nek nevét olvasva össze­rezzennek a vezetők, akit valamiféle Isten ostorának tartanak, aki előtt a legki­sebb hibáért ország és vi­lág előtt kell felelni. Nem az évek, az ősz hajszálak miatt változik az újságíró sikerélmény világa, sokkal inkább azért, mert ha ala­posan utánanéz a dolgok­nak, ha a kétségtelenül népszerű vádló szerepben megismeri a védelem érveit is, ha átgondolja, hogy ha­sonló helyzetben ő mit ten­ne, egyszeriben nehezebbé válik a BŰNÖS leleplezése. Az elmúlt csütörtökön (már korábban is foglal­koztak az üggyel) kétségkí­vül döbbenetes hatású volt, amikor a balatonfüredi szív­kórházban készített riport­ban a hónapok óta üzem- képtelen lift kapcsán a te­levízió elmarasztalta a Me­cseki Ércbányászati Vállala­tot. Nagyon szomorú dolog, hogy súlyosan beteg embe­reknek négy emeletet kell* a vizsgálatokat követően megmászniuk. Eltekintve at­tól, hogy a MÉV a balaton­füredi üdülőjét szeptem­bertől májusig átengedi a szívkórház rendelkezésére, csupán a nyaralók számára aligha lenne létfontosságú kérdés a lift üzemeltetése, mégsem a pécsi vállajatot kellett volna a riporternek a vádlottak padjára ültetnie a sok millió tv-néző előtt. A MÉV-et még az elmúlt esztendő tavaszán kérte fel a Füredi Állami Szívkórház, hogy az elhasználódott lif­tet, ha lehetősége van, cse­réltesse ki. 1981 májusában négy nap alatt kiszerelték az öreg felvonót, a MÉV szolgáltató üzeme a Ganz- MÁVAG Felvonó Gyárával kötött egyezmény szerint jú­lius 1-re elvégezte az épí­tési munkákat, júliusban le­hoztak Budapestről egy lif­tet, amely a vállalat új konstrukciója, éppen beteg- szállításra tervezték, de Ba- latonfüreden nem volt al­kalmazható. A liftátépítés terveit is a Felvonógyár ké­szítette. Két hónap múltán érkezett a Balaton-parti vá­rosba az új, csökkentett méretű kabin, az újonnan kifejlesztett gyártmány azonban magában hordoz­ta gyermekbetegségeit. Vé­gül is csak február 23-a után lehet üzembe helyez­ni, (ha a hatósági vizsga után erre engedélyt kap­nak), erről azonban legke­vésbé tehet a tv-nézők előtt megvádolt vállalat. L. J. Környezetvédelmi vetélkedő Beruházási helyzetkép

Next

/
Thumbnails
Contents