Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-16 / 46. szám

1982. ferbruór 16., kedd Dunántúli napló 5 Termelőszövetkezeti zárszámadások Kereskedők, vendéglátók ifjúsági parlamentje Üzemorvosi rendelőt, munkás- szállót kértek a fiatalok Az új nemzedéket a felelősség jellemzi (Folytatás az 1. oldalról.) olyan nagymértékben megjavul­tak a tartási viszonyok, hogy ismét bekapcsolódhattak a te- nyészsertés előállításba. A törzs­teleppé nyilvánítás megtörtént, ettől az évtől már nemcsak ko­casüldőket, de tenyészkanokat is értékesíthetnek, kilónként 20 forinttal magasabb áron. Az egy főre eső éves kereset 43 382 forint, négy százalékkal nőtt. s lehetővé vált, hogy hét százalék nyereségrészesedést fi­zessenek. Fejlesztési alapjuk nőtt, így az idén már valamivel több jut be­ruházásra. A gabonatermelés növeléséhez exportfejlesztési hi­telt vesznek fel. Céljuk 21 000 tonna szemes termény előállítá­sa. Kisebb telepek felszámolá­sával, Kacsótán — a tejfeldolgo­zó közelében — koncentrálják a tehénállományt, s a tartásmód korszerűsítésével teszik még jö­vedelmezőbbé a tejtermelést.- Rné ­Felsőszentmárton A lelsöszentmártoni tsz-ben a nyereség majdnem 10 millió fo­rint, tavaly is ehhez hasonló volt az eredmény. Dicséretesek a hektáronkénti átlagok hibrid kukoricából és cukorrépából, az utóbbiból 390 mázsás az átlag. A marhatartás megszűnt vesz­teséges lenni, sőt nyereséges évet zárt. A kollektíva termelési értéke 56 millió forint, amit majdnem 60 millióra növelnek ebben az esztendőben. Javítják a növénytermesztést is, búzából 52, kukoricából 65 mázsát ter­veztek hektáronként. Szigetvár A szigetváriak nyeresége öt­millióval haladta meg a tava­lyit, most 20 millió forint. Az egy dolgozóra jutó személyes jövedelem 46 750 forint (a tsz- ben- 524-en dolgoznak). Járási viszonylatban szépnek mond­ható a búza 42,3 és a kukorica 68,6 mázsás hektáronkénti ho­zama, de a takarmánynövények, elsősorban a lucerna szintén gazdag termést adtak. Az állat- tenyésztési ágazatban a te- nyésznövendék-baromfi előállí­tás jeleskedett, csaknem 300 000 baromfit értékesítettek 26 mil­liós árbevétellel, ami a tervezet­tet 3 millió forinttal haladta meg. Itt a szinten tartásra töre­kednek és elsősorban a kevésbé érzékeny fajták tenyésztésével foglalkoznak majd. Jelentős si­kerként könyvelhető el az egy tehénre jutó 4527 literes teját­lag is. Felvásároltak 66 vagon nyulat és ennek a mennyiségnek a megismétlését tervezik ebben az évben is. Búzából 2—3 má­zsás hektáronkénti hozamnöve­kedéssel számolnak. Szentlászló A szentlászlói kollektíva majd­nem megduplázta a tavalyi nye­reségét, most 4,2 millió forint lett. Az egy személyre számított jövedelem 39 622 forint. Figye­lemre méltó a tehenészet terv­teljesítése, a tehenenként! tej­átlag 4176 liter. 1980-ban még 3670 liter volt. Ez azért is jelen­tős fejlődés, mert magyartarka tehenekről van szó. Idén a 4300 literes átlagot szeretnék elérni. A melléküzemági ipari tevékenység is sikeres esztendőt hagyott maga mögött, a varro­da, a ruhaüzem és a cérnázó árbevétele 14 millió forint, de az idei tervben már 17—18 millió forint szerepel. A 800 tsz-tag egynegyede az ipari mellék­üzemágazatban vállal rendsze­resen munkát. A komlói Carbon Könnyűipari Vállalat által pat­ronált varrodában oly magasan képzett munkósállomány dolgo­Fél éve műsor a rádió Kos­suth adóján a „Látogatóban” című sorozat, amelynek tegnap délután volt a hatodik adása. A műsor beteg, kórházban, sza­natóriumban fekvő gyerekeknek szól, innen is a címe: Látoga­tóban. A rádió munkatársai azonban nemcsak az éter hul­lámain, képletesen’ látogatják ezeket a gyerekeket, hanem va­lóban sokszor föl is keresik őket. S amikor a műsor elkezdődik, okkor az ország valamelyik kór­házában ott van az egyik rá­diós, s együtt hallgatják az adást. Ahogy ez tegnap Mos­dóson, a Tüdőgyógyintézetben is történt. Szinte elképzelhetetlen, mek­kora izgalmat vált ki ez azok­ból a gyerekekből, akiknek hosszú ideig a szanatóriumban zik, amelyet export-feladatok teljesítésével bízhatnak meg. Komolyak az idei tervek, hiszen sor kerül a háztáji gazdálkodás megerősítésére. Ezt hangsúlyoz­ta Neitzer József elnök a beszá­molójában. így például a tsz- hez tartozó falvakban táp- és takarmányboltokat nyitnak. Szentlászión már kinyitott az el­ső ilyen jellegű üzlet, idén Al­mamellék következik. Fejlesztik a juhászatot, törekednek a jobb szaporulatra és a még több bá­rányhús értékesítésére. A nö­vénytermesztésben az alacsony hektáronkénti hozamók növelé­sét határozták el, ami csak úgy lehetséges, ha a termesztési technológiákat még jobban be­tartják. Búzából 36, kukoricából 46 mázsa a hektáronkénti terv. kell maradniuk. Mosdósra Ke­resztes Ágnes, a rádió munka­társa látogatott el, aki egyéb­ként a műsorral kapcsolatban rengeteg levelet kap. A mosdó- siakkal állandó levelezésben áll — havonta átlag negyven le­velet vagy rajzot küldenek neki, s izgatottan várják a választ. A műsor egyik fő célja, hogy kór­házban játszható játékokkal is­mertesse meg hallgatóit, persze ez csak olyan helyen lehet, ahol valóban be is kapcsolják a rádiót ilyenkor, mint Mosdó­son. S olyan lelkes segítőtársak kellenek ehhez, mint Oroszné Németh Judit pszichológus, aki állandó segítője a gyerekeknek a rádióval való levelezésben. Száznegyven gyerek keresi ebben a szanatóriumban gyó­gyulását, a legkisebbektől egé­Tegnap délelőtt Fónai Gá­bornak, a Mecsekvidéki Ven­déglátó Vállalót szb-titkárának elnökletével megtartotta ülését a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók ifjú­sági parlamentje: a KPVDSZ pécsi, József utcai Művelődési Házába százharminc küldött ér­kezett. A korábban megtartott munkahelyi ifjúsági parlamen­teken a megye fiatal kereske­dőinek, pénzügyi és vendéglá­szen 18 éves korig, bölcsőde, óvoda, iskola áll rendelkezésük­re. Hét végén ismét gyarapszik az intézet: akkor adják át a könyvtárhelyiséget. Tegnap ajándékot is kaptak: Keresztes Ágnes hozta magával a Magyar Írók Szövetségének ajándékát, sok könyvet. Az írószövetség könyvtárának rendezésekor el­határozták, hogy a gyermek­könyveket különböző intézmé­nyeknek, kórházaknak ajándé­kozzák. A könyvek egy része így került Mosdósra, s már tegnap délután elkezdték olvasni azo­kat a könyveket, amiket az első sietségben kiválasztottak ma­guknak. A könyvekkel, a műsor­ral, a műsorban adott felada­tokkal mind-mind azt szeretnék elérni, hogy ezeknek a beteg gyerekeknek minél több örömet vigyenek mindennapjaikba. tóipari szakembereinek közel a fele, összesen 1309 ifjú jelent meg. Ezeknek a munkahelyi ta­nácskozásoknak eredményei után szervezték meg tegnap a megyei ifjúsági parlamentet. A tanácskozást a fiatalok igényes, értő, munkára kész fel­szólalásai jellemezték. Beszél­tek például a szerződéses üze­meltetésről és arról, hogy sok a pályázó és félő, hogy az üz­letekért ígért összegek már re­ális alap nélküli magasságokat érnek majd el. Szóba hoztak egy tizenhat éves kislányt, aki naponta jár be Barcsról. Ha nem is ilyen nagy távolságról, de sokan utaznak a munkahe­lyükre, méghozzá . naponta. Ezek részére kértek az egyete­mi klinikák nővérszállásához hasonló intézményt, vagy kollé­giumi elhelyezést. Igen fontos gondot oldhatna meg, ha a pé­csi raktárbázis sok vállalatának ott helyben lenne egy üzemi or­vosa. Ezt nemcsak a várostól való viszonylag nagy távolság indokolja, hanem az is, hogy sokféle alkalmassági és idősza­kos orvosi vizsgát szervezetteb­ben, kevesebb idő alatt lehet­ne elvégezni. Sokan örültek annak a gon­dolatnak, hogy a kereskedő pá­lya elnőiesedése miatt csökken­teni kellene a csomagok súlyát. Az ipar ugyanis ez idáig nem vette észre ezt a jelenséget, és az eddig is férfikarokra mére­tezett csomagok súlyát tovább növelte. Erkölcsi igény is jelent­kezett, éppen mert a közvéle­mény hajlamos csupán a ke­vesebb számú, csaló vagy rosz- szul számlázó vendéglátóipari kereskedelmi dolgozóra figyel­ni, holott a többség becsülete­sen végzi munkáját. Jávor Antalné, a ' KPVDSZ Baranya megyei titkára és Ba- laskó Istvánná, a megyei tanács osztályvezetője válaszoltak a fiatalok kérdéseire. Kiderült, hogy a munkásszálló jellegű megoldás készülőben van, még­hozzá a Lvov-Kertvárosban. Ar­ra is van lehetőség, hogy a raktárbázisban üzemi orvosi rendelőt nyissanak. Az általá­ban szakmailag hozzáértő, fel­adatukat becsülettel vállaló fia­talok parlamentjén megnyugta­tó válaszokat kaptgk a felszó­lalók, majd megválasztották az oiszágos parlament küldötteit. Országos tanácskozás a nagyüzemi szójatermesztésről Hazánkban mintegy 100 tag­gazdaság 23—25 ezer hektáron foglalkozik szójatermesztéssel a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát szója szakszolgálata égisze Cs. J. Könyv és rádióműsor beteg gyerekeknek Régi idők konyhája a Pannónia étteremben A régmúlt korok étkezési kul­túráját szívesen idézik fel alkal­manként a Pannónia étterem­ben. Most február 15-től 19-ig Földvári Sándornak, az étterem helyettes konyhafőnökének a gyűjteményében lévő, 1840-ben és 1850-ben kiadott szakács- könyveiből merítették az ötletet. Az 1800-as évek közepét idé­zik a berendezések is. A bejá­ratnál két fogadósné várja a vendéget és kíséri az asztalhoz. Kockás abrosszal terítették az asztalokat, gyertyával és petró­leumlámpával világítanak. A terem egyik sarkában borhara- pót alakítottak ki — kármentő­ből adják a magyaros ruhában felszolgáló személyzetnek a vendég által rendelt spriccert, házmestert, maflát, meszely, icce és pint bort. A pálinkát kedvelők kupicával és nyelettel rendelhetnek. A gyalult asztalo­kat felkeresők főtt császársza­lonnát, csontvelős kenyeret és friss fatányéros disznóságot ha­raphatnak vacsora előtt. A különleges étkek közül em­lítést és kóstolást érdemel a kék színű pontykocsonya, a vad­húsleves, ami szarvashúsból ké­szül és a főtt fürjtojás, valamint a tejben áztatott, velővel töltött, kisütött zsemle. A Csanaki disznóbordát felspriccelt burgo­nyapürével és vesevelővel kínál­ják. Az édességet kedvelőknek érdemes megízlelni a Cicegét— amely a gánicához hasonló — reszelt burgonyából, lisztből ké­szült és tejfölös, hagymás, pap­rikás zsírral lett nyakon öntve. Dobári Pál zenekara játszik. „Bevetésre készen” a pincércsapat Fotó: Proksza alatt. A partnergazdaságok, a ter­melési rendszerek és a kutató- intézetek részvételével, a BMK szója szakszolgálata és a MAE bólyi üzemi szervezete a hüve­lyes növények vetőmagtermesz­tése és a hazai nagyüzemi szó- jatermesztés tárgyában kétna­pos tanácskozást nyitott tegnap Harkányban, a BMK oktatási székhazában. A kétnapos továbbképzés jellegű programot Szabó János, a Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nát vezérigazgató-helyettese nyitotta meg, majd előadások hangzottak el a szója-, borsó-, babvetőmag és az ipari szója elmúlt évi termelési eredmé­nyeiről, a hüvelyesek szerepéről mezőgazdaságunk vetésszerke­zetében. A partnergazdaságok — Mohácsról, Miskéről és Békéscsabáról — képviselői mellett elmondták véleményüket, tapasztalataikat a MÉM, az OMFB, az OMFI, a TAKI kép­viselői és a jugoszláviai becsei kombinát szakemberei is. A tanácskozás ma, a déli órákban ér véget Harkányban. Gobbi Sokan sok helyütt elmondják manapság, hogy a színészekre nem járnak túl jó idők, kevés a lehetőségük arra, hogy iga­zi nagy alakításokkal bizonyít­sanak, árnyalt, gazdag figurá­kat építsenek föl, inkább csak eszközök ők az „önmegvalósi- tást" hcjszoló rendezők kezé­ben. De mást is szokás mon­dani, egyébiránt teljes joggal: itt van a televízió, ez a hatal­mas „műsorzabáló” automata, ahol aztán igazán volna tér és idő a színészek önmegvaló­sítására is, s bizony, itt is „mindig valami másról van szó” ... Olyasmikről, hogy minthogy az igyekezet megvan a műscrszerkesztőkben-készítők- ben is, odaadják a képernyőt egy-egy közkedvelt színészünk­nek, használja egészséggel — s eztán, csodák csodája, szín­telen, unalmas műsorok sülnek ki ebből is. Már-már arra gondol az em­ber, hogy nincs is olyan sok színészegyéniség, aki a fent említett önálló alkotómunkára képes lenne. De ez valószínű­leg nem egészen így van. Lé­tezik ugyanis egy másik össze­tevő, amiről a legszélesebb ér­telemben vett (kulturális) szó­rakoztatóiparban hajlamosak megfeledkezni: ez pedig a jó alapanyag, az írói munka. S lám, úgy látszik, jó az öreg a háznál — mégiscsak azok a legjobb történetek, amiket író írt, mégiscsak azok a legszíne­sebb és legízesebb földolgoz­ható emberfigurák, amiket író teremtett meg. Ez most leg­utóbb is bebizonyosodott, a Bolondnagysága esetében. GaJ- góczi Erzsébet erős valóságis- merette! és határozott ecsettel dolgozó író. Az ő bolondnagy- ságója roppantul élő figura, kicsinyes is, nagyvonalú is, ma­gányos is, meg kitéphetetlenül az élethez kötődő is, története pedig egyszerre szomorú és mulatságos, szórakoztató és töprengésre késztető. A leg­ideálisabb „szórakoztató” alap­anyag: nem annyira súlyos, hogy kiszívja a fáradt agyak utolsó energiacseppjeit, de ép­pen eléggé súlyos ahhoz, hogy ne szálljon el füstként az utol­só képernyő-villanással együtt. S a történet ráadásul éppen itt és éppen nekünk a legérdeke­sebb, hiszen rólunk, a körülöt­tünk élő emberekről szól. Visszatérve azonban gondo­latmenetünk kiindulópontjára: színész is keli persze hozzá, nem is akármilyen, aki ebből a figurából hús-vér öregasszonyt formál a képernyőn. Gobbi Hil­da alkotóként vette magára a Bolondnagysága loncsos öreg gönceit, szuverén művészként indult el élete utolsó, nagyon fontos útjaira, hogy a betegsé­ge alatt széthordott hitványka holmiját összegyűjtse. Ezenköz­ben tévedhetetlenül megmutat­ta, hogy egyszerre emberséges és csökönyös, jóságos és fon­toskodó; el nem temetett ku­tyája fölötti kesergéséhez oly természetességgel kapcsolódott a nagyvonalú emberszeretet, ahogyan az csak egy ilyen pon­tosan kidolgozott jellem eseté­ben lehetséges. A volt úri lét és a szegényes paraszti lét közt lebegő különös asszony egyéni talpraesettségén túl az oly sok mindent túlélő, s a túlélés köz­ben változó ember örök szim­bólumává is föl tudott nőni. Mindez pedig végső soron Gobbi Hildának volt köszönhe­tő, akinek mindig érdemes „odaadni” egy-egy estére a képernyőt. H. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents