Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-13 / 43. szám
Iparirányítás - korszerűbben Interjú Méhes Lajos ipari miniszterrel G azdasági fejlődésünk intenzív szakasza, az egyre magasabb követelményeket állító világgazdasági változások, s az ezekhez való rugalmas alkalmazkodás a gazdaságirányításban is a feladatokhoz jobban igazodó, összehangoltan működő szervezetek kialakítását tette szükségessé. A gazdaságirányítás korszerűsítésének egyik jelentős lépése volt három minisztérium egységes szervezetbe való összevonása, az Ipari Minisztérium létrehozása. Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter az egységes iparirányitási szervezet működéséről, az eredményekről és a feladatokról adott interjút a Magyar Távirati Iroda munkatársának, Osváth Saroltának. Tél volt ez a mostani a javából — mondhatnánk, ha már biztosak lehetnénk abban, hogy — legalábbis erre az idényre — mögöttünk vannak a fogvacogtató napok. Az idősebbek azonban óvatosságra intenek, s arra kényszerítenek „fagyos” tapasztalataink is. Három kontinens lakóival együtt dideregtük végig majd’ az egész januárt, február 2-án a medvétől vártuk a csodát, azóta reméljük a tél végét, a tavasz beköszöntét. Tél 82 Ez a felvétel januárban Európa sok városában készülhetett volna. Katonák takarítják a havat az NSZK-ban, Münchenben. Azon az „emlékezetes” januári hétvégén, amikor a tél hozzánk is megérkezett, gépkocsik sokasága akadt el a behavazott utakon. A képen az M—1-es úton folyik a mentés. Az idei tél a szokásosnál is több áldozatot követelt. Az ausztriai Salzburg közelében a hógörgeteg 13 fiatal életét oltotta ki A képen a mentőosztag tagjai elviszik az egyik holttestet.- Hogyan érvényesültek a gyakorlatban az egységes iparirányítás elvei, e rövid idő alatt mik a tapasztalatok? Milyen hatással volt az átszervezés a vállalatokra, mely területeken érződik a legerőteljesebben a korszerűsítés hatása, és hol van szükség még további intézkedésekre? — A gazdasági életben ritkán lehet olyan sarkalatos fordulatokat elérni, hogy adott pillanattól kezdve minden egészen másképp történjék, mint ahogy korábban volt. A minisztérium egyesztendös gyakorlati iparirányítási tevékenységében is megmutatkozott még a kettősség: az új elveken alapuló új munkaslílust a régi gyakorlat továbbélése, folyamatos változtatása, egyes elemek elhagyása. mások erősítése mellett kellett bevezetni. Legjellemzőbb példa erre a vállalatok közötti együttműködési problémák rendezése. Ilyen ügyekkel az Ipari Minisztérium már nem foglalkozik, azonban amikor a közbeavatkozás indokoltnak látszott, akkor a mai munkafelfogásunk szerint és a válTalati, valamint az ágazatközi természetes kapcsolatok stabilizálása érdekében igyekeztünk megkeresni a megoldást. „Örökölt” feladatot, folyamatos munkát jelentett az előző évek során kialakult vállalati veszteségek és alaphiányok rendezése is. Ezeknél - a korábbi határozatok, intézkedések figyelembevételével - már jobban érvényre lehet juttatni az egységes szempontokat. Arra törekedtünk, hogy a vállalatok saját erejükből oldják meg — a költségvetés kímélésével - a pénzügyi rendezést, s ez ne eredményezzen indokolatlanul előnyös vagy hátrányos helyzetet egyetlen vállalat számára sem. Azonos elvek szerint értékeljük már a vállalatok 1981. évi gazdálkodását, a kollektívák és a vezetők munkáját, amit elősegített a felügyeleti ellenőrzési rendszer egységesítése is. Az Ipari Minisztérium létrehozásával kialakított egységes elvek alapján lehetővé vált több, gazdaságpolitikai céljainkat szolgáló akció megindítása például a nem rubel elszámolású export növelésére és az import ésszerű csökkentésére, vagy a kihasználatlan kapacitások hasznosítására. Megítélésem szerint e területen minden eddiginél jobban sikerült a vállalatok aktivizálása, az érdekek egyeztetése. Azonos elvek szerint jártunk el emellett egyebek közt a vállalati bérpreferencia- kérelmek elbírálásakor, ami ugyancsak kifejezi törekvésünket a felügyeletünk alá tartozó ipar iránti követelmények egységesítésére. A minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok, intézmények vezetői és munkatársai azt tapasztalták, hogy egészen más összetételű és irányultságú apparátus foglalkozik az ügyeikkel. Az elmúlt hónapokban sok vállalatnak kellett rádöbbennie, hogy az önállóság a vezetésben, a gazdálkodásban, a koncepcióalkotásban ma már nemcsak lehetőség, hanem kényszer is. Ez a mi számunkra is hozott tanulságokat, mégpedig a kádermunka erőteljes fejlesztésének igényében. Az irányítás korszerűsítésének hatását sokféle módon lehet lemérni. Azt nem állítom, hogy minden tekintetben elégedettek lehetünk, de a megnövekedett felelősségben, az önálló kezdeményezések kibontakozásában kétségtelenül megélénkültek a kedvező irányú folyamatok. összegezve: nagyon sokféle tapasztalat támasztja alá, hogy az iparirányítás átszervezése, korszerűsítése feltétlenül szükséges lépés volt.- Milyen vezérlő elvek alapján, mely koncepciók kidolgozásával foglalkozott a minisztérium, milyen elképzeléseket alakítottak ki az ipar struktúrájának változtatására, hatékonyságának növelésére?- Az ipar szerkezetének egységes elvek szerinti alakításában mindenekelőtt az a szándék vezet bennünket, hogy az iparvállalatok nagyobb arányban járuljanak hozzá a népgazdaság egyensúlyának helyre- állításához, a nemzeti jövedelem termeléséhez. Nem kevésbé fontos, hogy jelentősen javuljon a termelés gazdaságossága. E törekvéseink természetesen elsősorban a hosszú távú fejlesztésekben juthatnak érvényre. A minisztérium megalakítása idején a VI. ötéves tervet már jóváhagyták, s így az ipar fejlődésének fő irányait a következő évre már rögzítették. Erre a középtávú tervidőszakra vonatkozóan elsősorban az adott kereteknek a hazai és külföldi gazdasági helyzet változásainak megfelelő kitöltése, a körülményekhez való alakítása lehet a célunk. A hosszú távú iparpolitikai koncepció kialakítására a részmunkálatok még a különálló ágazati minisztériumokban megkezdődtek, de az elmúlt esztendőben - az Ipari Minisztérium megalakulása után — erőteljesebb ösztönzést kaptak. E részmunkálatok átfogó és ösz- szefüggő rendszerré formálása — az egész ipart magába foglaló fejlesztési célok, irányok meghatározása, az iparirányítás módszereinek, szervezetének korszerűsítése, és a kiemelt, hosszú távú tervcélok, koncepciók kidolgozása jelenlegi legfontosabb feladatunk. Az ipar 13 területének hosszú távú fejlesztési koncepciótervezetén több száz szakember dolgozik. Ezek a koncepciók 1990-ig, illetve az alapanyagiparban és az energetikában 2000-ig érvényesek. Az egységes iparpolitikai koncepcióvázlat elkészült, rögzítettük a munka rrwsnetét, s mind az egyes fejezeteket, mind ma. gát a koncepciót meghatározott körben szakmai vitára bocsátjuk. A koncepció tartalmazza például a gyógyszer-, a növényvédőszer- és intermediergyártás és az elektronikai alkatrész részegységgyártás központi fejlesztési programját, s az előző tervidőszakból áthúzódó alumíniumipari és petrolkémiai ipari fejlesztési program végrehajtását, valamint a számítástechnikai fejlesztési program VI. ötéves tervi feladatait. Az energiagazdálkodás ész- szerűsítésére kidolgozott program eredménye, hogy a múlt évben nem nőtt az ország energiafogyasztása. Az indokoltnál köztudottan több anyag fel- használásának csökkentésére határoztuk el az anyaggazdálkodás racionalizálását, egy átfogó program kidolgozását. Az iparszerkezet fejlesztése szempontjából nagy fontosságú a háttéripar fejlesztése, amelynek rövid távú intézkedései után már a nagyobb időtávú program kidolgozását készítjük elő. Az ipar szerkezetének módosítását egyes nagyberuházások megvalósítása is szolgálja, így például a paksi atomerőmű. Ugyancsak energiagazdálkodásunkat érinti a kőolaj másodlagos feldolgozása: széles körű vizsgálatok folynak még néhány fontos ipari alapanyag hazai termelésének bővítésére. — Melyek az ipar idei fő feladatai, a vállalati tervek hogyan kapcsolódnak a nép- gazdasági elképzelésekhez? A módosított szabályozók várhatóan hogyan befolyásolják a vállalatok idei gazdálkodását, fejlesztését, munkájuk hatékonyságát és a követelményekhez jobban igazodó termékszerkezet kialakulását. — 1981-ben lassú fellendülés indult meg az ipari termelésben, s ez várhatóan folytatódik az idén is. Az iparra háruló legfontosabb feladat: az eddigieknél jobban hozzájárulni a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A vállalatok többsége a népgazdasági tervekkel összhangban ^álló feladatokat tűzött maga elé. Az ipar fejlődése tehát társadalmi céljainkkal egyezően folytatódik. Két területen azonban — a létszám és a beruházások tervezésében — a minisztérium megítélése szerint — a vállalatok a reálisnál kedvezőbbnek értékelik lehetőségeiket. Pedig tudomásul kell venni, hogy a gazdasági fejlődés intenzív szakaszában — s ez nemcsak nálunk. hanem szerte a világon így van — csökken az iparban foglalkoztatottak száma. A vállalatok beruházási szándékai 12—14 milliárd forinttal haladják meg a népgazdasági terv előirányzatát. Szinte bizonyos, hogy ehhez elegendő fejlesztési alappal nem rendelkeznek. Azt ajánlottuk a vállalatoknak, hogy vizsgálják felül elképzeléseiket, s inkább a meglévő kapacitásaik jobb hasznosításával igyekezzenek termelési feladatokat megvalósítani. A szabályozómódosítások hatása nem lesz és nem is lehet egységes az egész ipanra. Az bizonyos, hogy erősödik az ösztönzés az anyag- és energiatakarékosságra, a jobb készlet- gazdálkodásra, az élőmunka hatékonyabb foglalkoztatására. Az idén a szabályozók jobban ösztönzik, sőt szinte kényszerítik a vállalatokat — mind a szocialista, mind a nem rubel elszámolású piacokon — az export növelésére, amelyben az eddigieknél fokozottabban előtérbe kerül a gazdaságosság. Mindehhez elsősorban a belső tartalékokat kell feltárni. A termékszerkezet változtatására, korszerűsítésére, s a munka más területeinek javítására a vállalati készség is megvan.- Hogyan látja a nagy- vállalatok és a kibontakozó kisvállalkozások kapcsolatainak, együttműködésének lehetőségeit? Véleménye szerint a vállalatok hogyan fogadták az új vállalkozási formákat ösztönző intézkedéseket? Indokoltnak tartja-e egyes nagyvállalatok vezetőinek kezdeti fenntartásait, például a munkaerő-elvándorlás miatt?- Az Ipari Minisztérium támogatja az új típusú, a kisüzemi termelés- és a kiegészítőtevékenységek fejlődését elősegítő kis-szervezetek létrejöttét, a különböző méretű és tevékenységű gazdasági formák egymásra épülését. A kis-szervezetek nem pótolják a szocialista gazdaságban alapvető szerepet betöltő nagyüzemek funkcióit, de jól kiegészíthetik azokat. Éppen ezért a nagyüzemek igen sok területen és sokféle módon lehetnek a kisvállalkozások kezdeményezői, segítői. Ezt a lehetőséget a vállalatoknak feltétlenül ki kell használniuk, azt kell vizsgálniuk, hogyan fordíthatják saját hasznukra az új lehetőségeket. Az új típusú kis-szervezetek megalakulásának szükségszerű velejárója a munkaerő bizonyos mértékű átcsoportosítása. Tagadhatatlan, hogy ez esetenként vonzó lehet a jó szakemberek számára. Attól nem tartunk, hogy a kisvállalkozások - egy elviselhető szinten túl — elszívják az iparvállalatoktól az ambíciózusabb mérnököket, szakmunkásokat. Ahol ettől félnek, ott jobb lenne, ha önkritikusan magukba néznének: vajon kellően megbecsülték-e ezeket az értékes embereket, kihasználták-e eddig képességeiket? Ha nem, ne csodálkozzanak, hogy ezek a szakemberek élni kívánnak az új, törvényes lehetőségekkel. Ha saját szakmájukban máshol hasznosabban tudnak dolgozni, az a népgazdaság számára csak előnyös lehet. A nagyüzemek a jó szakemberek jobb anyagi és erkölcsi megbecsülésével, a belső érdekeltségi rendszer fejlesztésével, az új kis-szervezetek kezdeményezésével, támogatásával válaszolhatnak a kihívásra. Ezzel ugyanis éppen a legjobb szakemberek megtartására, alkotó munkájuk kibontakoztatására nyújtanak módot. — Milyen segítséget jelenthetnek az új vállalkozási formák az ipar számára, és főként mely területeken — ágazatokban, vállalatoknál — látja feltétlenül szükségesnek a kisvállalkozások beépülését a termelés szervezetébe? — A kisüzemi termelés és a kiegészítő tevékenységek új formái alapvetően a differenciálódó, bővülő szükségletek és az eddig ki nem használt gazdasági energiák szervezetteb, társadalmilag ellenőrizhetőbb ösz- szekapcsolását teszik lehetővé. Az ipari kisvállalatok várhatóan nagyobb innovációs készsége jobban elősegítheti — az ipari termelés bizonyos korlátozott területén — a műszaki újdonságok bevezetését, gyorsabban alkalmazkodhatnak a fogyasztói igények változásához. Mindezek révén lehetővé teszik az ipari nagyvállalatok hatékonyságának, rugalmasságának növekedését. Kis szervezetekre van tehát szükség a háttéripari kapacitások bővítéséhez, a koncentrált ipari szolgáltató kapacitások létrehozásához, kis szériá- jú, divatos termékek előállításához, speciális gazdaságszervező tevékenységhez. A nagyvállalatok szerződéses rendszerben üzemeltethetnének például javítást, karbantartást, szolgáltatást, háttéripari termékelőállítást végző kis egységeket — ezek jelenleg gyakran gazdaságtalanok a vállalatok számára. Hangsúlyozom azonban hogy a kisvállalatok bekapcsolódásának lehetőségei az innovációs folyamatba korlátozottak. Például a gyógyszer, a növény- védőszer-ipar kutatás-fejlesztés igényessége olyan méretű, hogy az egész világon a termelés 75 százalékát ma is a nagyvállalatok, trösztök adják. Nem lebeszélni akarok a kisvállalkozások előnyeiről, hanem óvni magunkat az illúzióktól. — A magyar ipar hogyan kapcsolódhat be eredményesebben a nemzetközi munkamegosztásba, mely területeken bővítheti gyorsabban kooperációs kapcsolatait a KGST-országokkal? — A jövőben elsősorban a jól bevált kapcsolatokat kell továbbfejlesztenünk, például a gépiparban, a közúti járművek, szerszámgépek, mezőgazdasági gépek, műszerek és automatika elemek, élelmiszeripari gépek gyártásában, A vegyiparban a gyógyszer-, a petrolkémia-, a vegyiszálgyár- tás és az agrokémia területén szándékunk az együttműködés fokozása, de tervezzük a kohászati termékcsere választékának bővítését. Továbbfejlesztjük kapcsolatainkat a timföld-alumínium egyezmény alapján és az energiaszállításokban is. A magyar iparnak az az érdeke, hogy elsősorban a viszonylag kevés anyagot és energiát, viszont nagy szellemi tartalmat és élőmunkát megtestesítő termékek gyártásában fejlessze kiemelten együttműködését a KGST-országokkal. Jó példa erre a számítástechnikai és az elektronikai program, amelyet a magyar ipar korszerű, az igényeknek megfelelő termékek kínálatával segíthet elő. — Milyennek ítéli az ipar tudományos-műszaki fejlesztési munkáját, milyen változtatásokat tart szükségesnek ahhoz, hogy a kutatási eredmények kellő tartalékot nyújtsanak az ipar későbbi, gyorsabb ütemű fejlődéséhez? — Az elmúlt időszak gazdasági irányítási reformjai a kutatóintézetek munkájában nem hoztak lényeges változást. Az innovációs folyamat fejlesztési-termelési-értékesítési részfolyamatait kézben tartó vállalati, és a kutatást főtevékenységként művelő intézeti munka közötti kapcsolat megszakadt, és a sajátos érdekeknek, ösztönzési formáknak megfelelően, eltérő pályákon mozgott. Az Ipari Minisztérium a jelenlegi helyzet megváltoztatása érdekében megkezdte 16 kutató-fejlesztő intézetének gazdálkodási, szervezeti korszerűsítését. így ezek a vállalatok 'közös kutatóintézetévé, vállalati kutatóbázissá vagy fejlesztő vállalattá alakulnak. Lényegesen megváltozik tehát az irányítási, érdekeltségi és ösztönzési rendszer, előtérbe kerülnek a közvetlen gazdasági célú kutatások, valamint az ezekhez kapcsolódó fejlesztések Kutatásfejlesztési tevékenységünknek az eddigieknél jobban kell szolgálnia a gazdaságosan előállítható, korszerű, piiacképes termékek növekvő arányú gyártásának tudományos és technológiai megalapozását. Ennek megfelelően műszaki fejlesztési alapunk jelentős részét az országos távlati tudományos kutatási terv és az országos középtávú kutatásfejlesztési terv kiemelt programjaira fordítjuk. Az Ipari Minisztérium ez utóbbi 14 — közvetlen gazdasági célra orientált — programból tízben érdekelt. Hal programért közvetlenül felelős, négy programban társfelelős. Irányítási munkánk és pénzügyi gazdálkodásunk legfontosabb feladata, hogy folyamatos ellenőrzéssel, a gazdasági folyamatokat és a piaci viszonyokat figyelemmel kísérve, a kutatásfejlesztési " tevékenységet csakis addig finanszírozzuk, amíg adottak a várható kutató-, si eredmények gazdasági hasznosításának feltételei. Az ipar műszaki-tudományos tevékenységének fejlesztése vár. hatóan jelentősen javítja kutatóbázisaink eredményességét, a vállalatokkal való együttműködés megteremtésével pedig motorjaivá lesznek az ipar műszaki előrehaladásának.
