Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-12 / 42. szám

Dunántúli napló 1982. február 12., péntek Az újpetrei tsz kozármislenyi lakatosüzeme Läufer László felvétele Rugalmas alkalm gyors váltás Műszaki, szakmai fejlődés az együtt­működés során Importanyagokat alkatrészeket pótolnak Olyan tsz ipari üzemek mu­tatkoznak be mostani technika­oldalunkon, ahol az ipari mel­léktevékenység példamutatóan magas színvonalon folyik. A kozármislenyi, a homorúdi és az egyházaskozári ipari üze­mekben elsősorban mezőgazda- sági jellegű hiánycikkeket pó­tolnak, oly sikerrel, hogy a nép­szerűségük országos, sőt külföl­dön is kezd figyelemre méltó lenni. Mindez köszönhető an­nak, hogy törekednek a fejlett gépesítettség kialakítására, a megfelelő szakmunkásállomány kiképzésére és a naprakész piaci információk beszerzésére. Minderre egyedül szinte kép­telenek lennének, csakis az ipari üzemekkel, a kutaóintéze- tekkel és a kereskedelmi cé­gekkel való együttműködésben képzelhető el a még gyümöl­csözőbb gazdasági kibontako­zás. Nem túlzás, ha azt állít­juk, hogy ipari munkásként dolgoznak ezek az emberek, s napokon belül képesek átállni az új megrendelések fogadásá­ra, a kis- vagy akár nagyszé­riás tételek rendszeres gyártá­sára. Maguk terveznek műszaki dokumentációkat, sőt kínálják a fizikai és szellemi kapacitásu­kat is újabb munkára, mint például a homorúdiak. Mindhá­rom helyen a megoldást kere­sik, hogy az országos hiánycik­keket miként is lehet pótolni, s eközben import alkatrészeket is kiváltanak, tehát devizát taka­rítanak meg a népgazdaság­nak. E téren sokat segít — rész­ben társadalmi munkában is — a Pécsi Hőerőmű anyagvizsgáló laboratóriuma, ahol a behozott anyagféleségeket megvizsgál­ják, hogy mennyire alkalmasak a külföldiek pótlására. Az itt bemutatkozó tsz-üze- mek nemcsak önellátásra ren­dezkedtek be, de kereskednek is ipari termékeikkel. Egyálta­lában nem emlékeztetnek a közhiedelemben élő hagyomá­nyos kócerájokra. Cs. J. illllliill] PÉCS SZÜLETTEK Czerpán Szilvia, Pusch Károly László, Lindinger Ágnes, Kanizslai Karolina, Notheisz Krisztina, Kozma Bernadett, Berta Róbert, Réfi Gábor, Horváth Szilárd,Selényi Zoltán, Tóth Renáta, Varga Ramóna, Wiede­mann Norbert, Fiedler Viktor, He­gedűs Tibor, Orbán Mónika, Ba- racsi Gabriella, Andrasek Gábor, Horváth Erika, Molnár Lajos, Gon- doss Edina, Skaczel Tamás, Tihanyi Bernadett, Hauck Adrien, Vigh And­rás, Nádasi Bálint, Orosz Judit, Palancsa Eszter, Varga Zoltán, Var­ga Petra, Papp József, Domokos Ildikó, Baracska Dániel, Zalai Ta­más, Iván Attila, Széllé Anikó, Káló Eszter, Bévárdi Zita, Göblyös Nor­bert, Ecsedy Ágnes, Ács Judit, Gyú­ró Dalma, Komáromi Balázs, Feke­te Gyula, Meláth Gábor, Kurucz Balázs, Kövesi József. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Papp Lajos és Kovács Éva, Ronga Sándor és Phillips Mária, Neideri László és Szabó Erika, Keszerice Vilmos és Rab Jolán. Dr. Menyhei Gábor és Lukács Ilona, Kimpf László és Cseh Éva. MEGHALTAK Boros Józsefné Bak Anna, Szabó Elemér, Kis-Tamás Józsefné Kovács Katalin, Ke Katalin, Bakos István, Török Lajosné Hockheiser Julianna, Nagy Sándor, Ranics József, Boda Péterné Bencze Erzsébet, Bonyár Fe­renc Sándor, Gombkötő Sándorné Demusz Margit, Moninger Pál, Hu­ber Istvánná Török Julianna, Tóth Lajos, Pusch Károly Istvánná Tiszti Kornélia, Józsa István, Szilágyi Mó­nika, Léber Roland, Witzl Zsanett, Witzl Bettina, Auth Józsefné Petz Etel, Bocz Józsefné Hajgató Rózsa, Zsoldos János, Széles Mártonná Csillag Júlia, Monek József, Berta Kázmér, Bátor György, Horváth Kál­mán, Alapi Istvánná Tőke Ilona, Búzás Józsefné Orsós Katalin, Da­rabos Sándor, Gaál Istvánná Kovács Mária, Varga Szilárd, Kemény Ádámné Balatonyi Gizella, Szabó Jánosné Major Erzsébet, Németh Sándor, Zsigmond Tiborné Róth Jo­lán, Kovács Anna, Bene Józsefné Rice Mária, dr. Winternitz Ferencné Rappensberger Ilona, Túri Ferenc, Gungl Lajosné Szabó Erzsébet, Faj- csi József, Timár Lajos, Deli Pé­terné Vati Erzsébet, Garai István, Sólyomvári Mihályné Szűcs Julianna, Heckenberber Péterné Takács Teré­zia, Nagy Aladár. A termelőszövetkezetek zö­mében az ipari tevékenység ki­alakulása 8—10 éves múltra te­kint vissza és annak megvá­lasztása, hogy ki mit csináljon, sajátos adottságokon alapszik. Mindenképpen előnyös ezzel foglalkozni ott, ahol az alap­vető feltételek mint épület, gép, munkaerő - egy bizonyos szinten rendelkezésre állnak. Termelőszövetkezetünk az egyesülés után kezdte el az ak­tívabb ipari tevékenységet; így döntés született a lakatosipari tevékenység és a búvárszivaty- tyú-javítás folytatása mellett. A meglevő szakmunkások mellé olyan segédmunkásokat cso­portosítottunk át, akiket az in­tézményesített továbbképzés formájában betanított munká­soknak képeztünk ki. A továb­biakban is folytatjuk a képzést. Az első időszakban a lakatos- ipari profilban a kevés szer­számgép miatt csak az egysze­rűbb termékek gyártására vál­lalkoztunk. De évente folyama­Meddig lesz hiánycikk a me­zőgazdasági gépalkatrész? Ezt kérdezi ma is nagyon sok me­zőgazdaságban dolgozó agrár, műszaki és közgazdász szak­ember. „Kinek a feladata a ter­meléshez szükséges alkatré­szek biztosítása?” És így jön­nek tovább a kérdések, ame­lyeket utána viták követnek, közben kitavaszodik és még mindig alkatrészhiány van. Egyre többen keresik a gyógy­szert a már gyógyíthatatlan­nak vélt betegségre. Ezt teszi az egyházaskozári termelőszö­vetkezet is, amely az ipari ága­zatában az elmúlt évben meg­kezdte a mezőgazdasági gép- alkatrészek gyártását. A magyar mezőgazdaságot a világ legjobb öt mezőgazdasá­ga között tartják nyilván. Nem ilyen jó a helyezésünk, ha a gazdaságosság a mérce, mert drágán termelünk. Mi az oka annak, hogy egyes mezőgaz­dasági termékek előállítási órai általában magasak, és a világpiacon éppen emiatt nem versenyképesek? Az okok között szerepel az alkatrészhiány is. Gyakori, hogy egy-két ezer fo­rintos hiányzó alkatrész miatt 50-100 ezer forintos fődarabot kell kicserélni. Eközben csök­ken a gépek kihasználása is, ami azt jelenti, hogy több gép­re van szükség a munka el­végzésére. A több gép több tosan és fokozatosan növeltük a szerszámgépeinket mintegy 2—2,5 millió forintos beruházás­sal és lehetővé vált a bonyo­lultabb munkák vállalása, az alumínium és rozsdamentes acélok megmunkálása. Szakítottunk azzal a szemlé­lettel, hogy előállítunk valamit, és majd megkeressük azt a ve­vőt, akinek kell. Ehelyett az el­ső pillanattól csak megrende­lésre gyártunk, így késztermék­raktározás nincs. Termelő ka­pacitásunk felét előző évben igyekszünk lekötni, míg a ka­pacitás másik fele a tárgyév első felében úgyszólván sza­badon van. Ez viszont lehetősé­get ad a piaci igényekhez való gyors alkalmazkodáshoz. A ter­mékeink 90 százaléka belföldi piacon értékesül, míg 10 szá­zaléka tőkés piacra kerül. Az utóbbi években mind nagyobb feladatot jelent a megfelelő piac biztosítása, ugyanis a bel­földi megrendelők száma a ta­karékos gazdálkodás miatt költség, ami a termék árát nö­veli. Ahhoz, hogy a mezőgazda­ság olcsóbban termeljen, jó gépekre és jó alkatrészellá­tásra is szükség van. Hogyan lehet az alkatrész- hiányt mérsékelni, illetve meg­szüntetni? Elsősorban a jó ösz­tönzőkkel. Egyre több szabályzó és rendelet igazít el a fontos témában. A gond megoldása főként a kereskedelem felada­ta, hisz a mezőgazdasági gé­pek nagy része KGST-importból származik; így az alkatrészek behozatala ráhárul. A hazai előállításnál viszont együtt­munkálkodik az ipar, a kisipar és a mezőgazdasági üzemek is. 1981-ben a mezőgazdasági üzemeknek az új szabályzó le­hetővé tette, hogy miniszté­riumi engedély nélkül ipari te­vékenységet folytathatnak. Ez különösen segítette a kedvezőt­len adottságú termelőszövetke­zeteket, amelyek a termelési adóból történő visszatérítést is felhasználhatták az ipari tevé­kenység fejlesztéséhez. A mi termelőszövetkezetünk is élt a lehetőséggel és 12 mil­liós beruházással ipari ágaza­tot hozott létre, és a különböző mezőgazdasági gépek gyártá­sán kívül mezőgazdasági gép- alkatrész készítését kezdtük meg. Ennek az előkészítésében a pécsi Agroker volt segítsé­csökkent. Kevesebb a nagy da­rabszámot kitevő rendelés, gyakran kell átállni más ter­mék előállítására. A piacon pe­dig több ma a gyártó, mint a megrendelő. Ez a gyártótól pontos szállítást és jó minősé­get követel, ha megfelelő nye­reséget kíván elérni. Természetes, hogy az emlí­tett feltételek mellett jelentős feladata van az irányításnak; így a piac felkutatása, a mun­kák megszervezése, egyszó­val az üzemmenet zavartalan biztosítása. A megrendelőink felé a gyártáselőkészítő cso­port előkalkulációt ad, a szám­lázás utókalkuláció alapján tör­ténik. A termelésünket havi ütemben mérjük, a tárgyhót követő hónapban értékeljük és a szükséges intézkedéseket megtesszük. A főágazat össz- létszáma 200 fő. Jelenleg fő célunk a korszerű technológia bevezetése és a műhelyekben a megfelelő munkahelyi felté­telek további javítása. Nagy Lajos ipari főógazatvezető, Üjpetre, Petőfi Mgtsz günkre egyebek között úgy, hogy a piacot felmérte. A szük­séges feltételeket a termelőszö­vetkezet biztosította; így a megfelelő szakvezetőket, a fizi­kai állományt, amelyeknek nagy része a termelőszövetke­zetben adva volt. Döntően jó munkamódszerre, jó technikai színvonalra van szükség és ha a kettő biztosítva, akkor keve­sebb szakmunkással és több betanított munkással a terme­lés gazdaságosan végezhető. A termelőszövetkezet első­sorban NDK kombájnokhoz gyárt különböző alkatrészeket, pl. dob utóverőt, dobte.ngely- koptatólécet stb. Az elmúlt év­ben előállított alkatrészeket többek között a MAGÉV-nek és a pécsi Agrokernek adtuk el. Az 1982-es évben tovább kí­vánjuk növelni az alkatrészké­szítés volumenét. A házi erőből történő mezőgazdasági gépal- katrészpóílást az országban szervezettebben kell végezni, hisz erre a lehetőségek adva vannak. 1982. január 1-vel az Agrokerek önállósultak, tehát a gyártás szervezői az Agro­kerek lehetnének. Erre az el­múlt pár hónapban több in­tézkedés történt. Hiánycikkbe­mutatót rendeztek az Agro- trösztben és a pécsi Agroker- nél is. Elsősorban olyan alkat­részek találtak gyártóra, ame­A mezőgazdasági gépalkat­rész-ellátás területén még min­dig elég súlyos hiányok mutat­koznak, de a problémák meg­szüntetése érdekében komoly megyei kibontakozás várható. A Baranya megyei Tanács, a Tsz Szövetség jó néhány üze­met ugyanis beszervezett pótal­katrész gyártására, így a mi szövetkezetünk vasipari mel­léküzeme is számításba jött. A Dunavölgye Mgtsz homo­rúdi vasipari részlege legkülön­félébb műszaki tömegcikkeket gyárt évi 36 milliós termelési értékkel. A dolgozók létszáma 106. A vasipari üzem egyik je­lentős részlege a rugóüzem, amelynek az éves termelési ér­téke 3,5 millió forint —, és a gyártott termékek 0,3 mm—10 mm-es átmérőjű huzalok. A ru­gók hőkezelt, kívánságra ka­librált kivitelben készülnek. Mivel partnereink között ipa­ri üzemek is találhatók, ez adta az ötletet, hogy a mezőgazda­ság részére is vállalkozzunk új termék és pótalkatrész előállí­tására. Az ipari kapcsolatok le­hetővé tették, hogy műszakilag, szakmailag megerősödjünk. Megrendelőink közé tartozik a Mezőgép Vállalat jó néhány gyáregysége —, többek között a Cserkúti Mezőgép — és ré­szükre is állítunk elő rugókat. Ezenkívül a mezőgazdasági gé­pek szervizszolgáltatásainak pótalkatrészt készítünk. Az élel­miszeripari gépekhez ugyanen­nek a vállalatnak alkatrészt biztosítunk. Együttműködünk a Cserkúti Mezőgép pécsváradi, villányi gyáregységével is. A Mezőgép kaposvári gyárának egyik köz­ismert gyártmánya, a KCR-rako- dógép, amelyhez az összes szükséges rugót üzemünk szál­lítja. A magyar mezőgazdaság­ban az utóbbi időben jelentős mértékben elterjedt a hidrau­likus gyorscsatlakozók alkal­mazása. A Kaposvári Mezőgép mernyei gyáregysége több éve jelentkezik a piacon a termék­lyek kevesebb célgéppel állít­hatók elő. A mezőgazdasági üzemek elsősorban lakatos munkát igénylő termékek elő­állítását vállalták. Ennek fő oka, hogy a mezőgazdasági üzemek ma még nem rendel­keznek megfelelő technikával. Napjainkban főként motori­kus alkatrészek; főtengelyek, csapágyak, hengerhüvely, du­gattyúgyűrűk, dugattyúk, főfék­henger, karburátor hiányoznak tartósan és előállításuk spe­ciális technikai berendezések, célgépek, pl. köszörű és ma­rógépek nélkül elképzelhetet­len. Ezek a gépek az iparban nem ritkák. Technikai oldalról egyértelmű a kérdés - akkor miért nem gyártanak rajtuk elegendőt a fent említett cik­kek közül? Az okok a szokáso­sak: érdekeltség hiánya. De van egy lényeges még: egyes mezőgazdasági alkatrészek olyan kis tételben kellenek, amely egy nagyipar igényét nem elégíti ki. A kis tétel, az átállások ncgyon megdrágítják a terméket. Sok nagyipari üzemben ko­moly technika áll rendelkezés­re, de munkaerő hiányában a gépeket csak egy műszakban üzemeltetik. Ugyanakkor sok termelőszövetkezetben elegen­dő a munkaerő ahhoz, hogy az kel, jelentős nagyságrendben, üzemünk ez évben is várha­tóan 150 ezer darab rugót gyárt ehhez a termékhez. A magyar külkereskedelmi vállalatok közül egyik jelentős vállalat az AGENTCOOP, amellyel tárgyalások folynak az 1982. évi rugógyártást ille­tően, tehát külföldi megrende­lőknek is dolgozhatunk. Jelen­tős szervezésbe fogott a pécsi Agroker, az üzemünket is fel­keresték a hiányzó pótalkatré­szek hazai gyártása vonatko­zásában. így tárgyaltunk erő- és munkagépek hiánycikk­rugóinak előállításáról. Általá­ban a szükséges rugók kis da­rabszámban minta után ké­szülnek, míg nagyobb, vagy je­lentősebb széria esetén a meg­rendelő biztosítja a műszaki dokumentációt, rajzot. Ha az ügyfél igényli, a szükséges do­kumentációt üzemünk megter­vezi. Az üzem félautomata rugó tekercselőgépekkel, valamint egyszerű kézi gyártóeszközökkel, készülékkel rendelkezik. A hő­kezelést saját tervezésű-kivi­telezésű üzemben végezzük. A vasipari, de különösen a rugóüzem dolgozói zömmel helybeli lakosok, akiket az üzem vezetői és a legjobb szakmun­kásai tanítottak be. A betaní­tott munkások között jelentős számban dolgoznak nők és fia­talok. A műszaki továbbfejlesz­tés, új szerszámok készítése, ké­szülékek legyártása, új techno­lógia alkalmazása, elsősorban — a munkakörülmények javítá­sa és az eredményes munka végzése érdekében történik. A műszaki bázis szakmai színvo­nalát erősíti a Homorúdon mű­ködő szakmunkásképzés is. A fentieken kívül egyéb igé­nyek gyártására, kielégítésére is képes az üzemünk. Bauer József üzemvezető, mohácsi Dunavölgye Mgtsz, Margitta-sziget így kihasználatlan gépeket üzemeltessék. Nagy lehetőség rejlik tehát az ipari nagyválla­latok és mezőgazdasági üze­mek együttműködésében. Az iparnak komoly a technikája, a mezőgazdaságnak gazdag a munkaereje - csak a közös érdekeltséget kell megtalálni. Nehezíti a hiánycikkpótlást, hogy a szükséges gyártási terv­dokumentációk nem állnak rendelkezésre. A külföldi part­nerek, akik a gépet szállítják, a tervdokumentációkat nem ad­ják át. Itt megoldást jelentene, hogyha egyes tudományos in­tézetek, egyetemek, főiskolák gépesítési tanszékei, gépkísér­leti kutatóintézetek gyors se­gítséget adnának a termelő­üzemeknek és ennek esetén az alkatrészgyártás előkészítési idejét le lehetne rövidíteni. Ezenkívül sok múlik a ke­reskedőkön is, akik jó érdekelt­séggel felkutathatnák a hiány­cikkek gyors, gazdaságos gyár­tásának a feltételeit, vagyis az együttműködni akaró partnere­ket „összehoznák". Dr. Vass János, az egyházaskozári Haladás Mgtsz elnöke Az oldalt összeállította: CSUTI JÁNOS Meddig lesz hiánycikk a mezőgazdasági gépalkatrész?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents