Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-13 / 12. szám

1982. január 13., szerda Dunántúlt napló 3 Tudományos módszerek, korszerű technológiák a mezőgazdaságban A B0SC00P dél-dunántúli kirendeltségének szolgáltatásai partnerüzemeinek őröm évvel ezelőtt alakult meg a BOSCOOP Agráripa­ri Szövetkezeti Közös Vállalat dél-dunántúli kirendelt­sége. A hároméves munka eredményességét illuszt­rálja, tag- és partnerüzemeik száma harmincról száznegyven­re nőtt. A BOSCOOP a hetvenes évek közepén termelőszövet­kezeti társulásként alakult azzal a céllal, hogy a tej- és hús- hasznosítású szarvasmarha, a juhtenyésztés, a tömegtakar- mány-termesztés, az ipari keveréktakarmány-gyártás és ellá­tás területén szolgáltató tevékenységével segítse tagüzemei ter­melését. Kidolgozták az iparszerű tej­termelési rendszert, melyet a MÉM 1976-ban elfogadott. A melléktermék-hasznosítási rendszerpályázatukat 1979 ele­jén hagyták”jóvá. Az üzemek­ben szerzett tapasztalataik azt bizonyították, hogy a tejterme­lési rendszer működése csak akkor lehet igazán eredményes, ha foglalkoznak a tömegtakar- mány-termesztés komplex tech­nológiai rendszerével is, és azt alkalmazzák a gazdaságokban. Az önálló jogi személyként mű­ködő szövetkezeti társulás (1979-től vállalat, központja Budaörsön van) tevékenységi köre bővült, mind több üzem igényelte szolgáltatásaikat, ezért szükségessé vált kiren­deltségek létrehozása. Ma az ország területén hét kirendelt­ségük van. 1978 októberében Dombóvár székhellyel létrejött a három megye — Baranya, Tolna és So­mogy — területét érintő dél-du­nántúli kirendeltség. — Működési területünkön az iparszerű tejtermelési rendszer­nek ma összesen 44 taggazda­sága van, az egyes szolgálta­tásokat igénybe vevő partnerek száma ezt jóval meghaladja - tájékoztat Pesthi Rudolf, a ki- rendeltség vezetője. — Több je­lenlegi taggazdaság korábban partnerüzemünk volt, amelyek megismerve szolgáltatásainkat, érdemesnek tartották az együtt­működési szerződést megkötni vállalatunkkal, és így ma már a rendszer tagjaként jelentős szolgáltatási díjkedvezmény­ben részesülnek. Vállalatunknak sikerült olyan gyártási, kereskedelmi, külke­reskedelmi és fejlesztési hátte­ret integrálnia, amely lehetővé tette új technológiák és eszkö­zök kifejlesztését, és az erre épülő hatékony, „tárgyiasult" szaktanácsadást megvalósítani. Szakembereink felsőfokú vég­zettséggel és több éves nagy­üzemi gyakorlattal rendelkez­nek. A speciális munkák elvég­zésére állatorvos, szaporodás­biológus, genetikus, tömegta. karmány-termelő szakembere­ket alkalmazunk. A tejhasznú szarvasmarha- ágazat körében 15-féle szol­gáltatást nyújtunk, és 40 saját terméket tudunk biztosítani ezekhez. Ezek közül említek né­hányat, melyek mennyiségileg és jelentőségében is kiemelked­nek. A borjútakarmányozási szolgáltatás keretében a szük­séges ipari eredetű tápok biz­tosítása mellett külön gondot fordítunk a borjúnevelés tech­nológiai kérdéseire. A tejpótló fogyasztás csökkentésével, a BOSCOOP által kialakított bor­júindító és -nevelő tápok eteté­sével, a technológiai előírások betartásával borjúnként átlago­san 600—800 forint termelési költség takarítható meg. Kilenc­fős fejő- és hűtőgépszerelő brigádunk 45 üzemben, ezen belül 75 telephelyen dolgozik. Műszeres vizsgálatra alapozott karbantartást és hibaelhárítást végeznek. Munkájukhoz az anyagigényt a kirendeltség köz­pontjában levő kétmilliós rak­tárkészlet biztosítja. Az utóbbi időben számos fejőgép­rekonstrukció készült el gazda­ságosan. Ezt úgy értük el, hogy a fejőrendszerben még jól funk­cionáló részeket érintetlenül hagytuk és csak a valóban fel­újításra szoruló egységeken dolgoztunk. Az állategészségügyi teendő­kön belül sokan igénylik a sza­porodásbiológiai szolgálta­tást. Ezzel a tevékenységgel rö­vidíteni tudjuk a két elles kö- i'ötti időt. Az állatorvos közre­működésével, a vállalat által forgalmazott gyógyszerekkel, készítményekkel egyes üzemek­ben az állatok húszszázalékos produktivitósnövekedést is el­értek. A tömegtakarmány-termesz- tés és -betakarítás komplett technológiai rendszerét 3500 hektár területen alkalmaztuk. Idáig 9 Hesstonnal 27 tagüzem csatlakozott tömegtakarmány- termelő-rendszerünkhöz. A ta­karmánynövényeket — lucerna, legelöfű - saját forgalmazású silótartósító szerekkel kezeljük. Új takarmánynövények honosí­tására törekedünk, ehhez vető­magot biztosítunk (például: tyfon, perkó). A három megye területén ebben a tervciklusban — lénye­ges feladatként jelentkezik a juhászat létrehozása és ehhez kapcsolódóan a szolgáltató egység megszervezése. Ugyan­csak jelentős és az üzemek ké­résére már most is végzik meg­határozott tejtermelés figyelem- bevétele mellett a takarmá­nyok optimalizálásának számí­tógépes vizsgálatát, amit szé­les körben szeretnének beve­zetni. A korszerű gyepgazdálkodás kialakítása is e tervidőszak fel­adata, melyet fejlesztési tervek készítésével, a talaj minőségé­gek megfelelő vetőmag adása­Vasúti előszállítások Befejezte az idei előszállítá­sok megkötését a MÁV Pécsi Igazgatósága. Az üzemviteli osztály fuvarozásszervezői 26 vállalatot kerestek meg az ügy­ben, s az elmúlt évhez képest hárommal több cégnél jutottak eredményre; így összesen 25 előszállítási szerződést kötöttek. Az előző években az I. negyedév­re szólt a kedvezményes korábbi fuvaroztatás, mostantól pedig a januártól áprilisig tartó idő­szakban értékelik" a szállíttatok teljesítményét, amelynek alap­ján utólagos fuvardíj-visszaté­rítést kapnak. További újdonság még, hogy erre az időszakra a vasút szé­les körű rakodási versenyt hir­detett a nyitott vagonok telje­sebb kihasználása érdekében. A korábbi évek azonos hónap­jaihoz képest meghatározott mennyiségű többlettonnát fel­adó gazdasági egységek szál­lításvezetőit, -szervezőit célju­talomban részesíti a MÁV. N. T. val kívánnak elősegíteni. A kö­zelmúltban bevezetett tőgy­egészségügyi szolgáltatás iránt igen nagy az érdeklődés. Je­lentőségét fokozza a hamaro­san bekövetkező minőségi tej­átvétel. Terveik közt szerepel az is, hogy néhány üzemet bemutató gazdasággá szerveznek, ahol a kialakított és jónak ítélt tech­nológiai megoldásokat bárki megtekinthetné. Lippai Erzsébet Sportcipők exportra Útnak indította idei első exportszállítmányait a martfűi Tisza Cipőgyár, az ország legnagyobb cipő­ipari üzeme, ahol naponta 40 ezer pár lábbeli kerül le a gyártószalagról. Az első sportcipővel teli vago­nokat az NSZK-ba, Angliá­ba és Franciaországba in­dították. A külkereskedel­mi vállalatok közvetítésé­vel januárban 235 ezer pár modern, szép sportcipőt szállítanak a tőkés piacok­ra. A vállalat legnagyobb vásárlója a szovjetunióbeli és az NDK-beli kereskede­lem; az előbbi megrende­lőknek ötvenezer, az utób­binak kilencvenezer pár szandált adnak át január­ban. Magyar-jugoszláv együttműködés A magyar Ganz-MAVAG és a jugoszláv Mosztograd vállalat kö­zös kivitelezésében készült újvidéki kábelhíd Rába és Zastava Ha ma valaki Belgrádból Szarajevóba indul, a helybéliek feltétlenül az Olimpik expresszen való utazást ajánlják. A bosz­niai főváros nagyban készül már az 1984-es téli olimpiára. En­nek tiszteletére kapta nevét az a vonatpár is, ami a szövetségi fővárost köti össze — minden korábbi vasúti összeköttetésnél gyorsabban — Szarajevóval. A vasúti kocsik nemcsak gyorsan száguldanak, de igen kényel­mesek is, forgatható repülő­gépüléseik vannak, a panorá­ma ablakokból szép kilátás nyí­lik a változatos tájra. A ma­gyar utas számára különösen jólesik, ha dicsérő szavakat hall a motorvonatról, amely szintén „hazánkfia", a Ganz- MAVAG terméke. Természetesen nem ez az egyetlen magyar gyártmány, amivel Jugoszláviában találkoz­hat az utazó. Az országutakon például gyakorta lehet látni Rába kamionokat. Nálunk vi­szont nemsokára megjelennek az új jugoszláv Zastavák. Igaz, áruk kicsit borsosnak ígérkezik, ám ezt kárpótolja majd a ben­zintakarékos és igen kényelmes, gyors jármű. Az árucsere ezen mutatós és szembeötlő formái természete­sen nem kizárólagosak. Sőt ma a magyar—jugoszláv forgalom nagyobb részét a gépipari, vegyipari és egyéb együttmű­ködés keretében szállított gé­pek, félkésztermékek teszik ki. A forgalom gyorsan fejlődött az elmúlt években. 1976—1980 között a tervezett 1,5 milliárd dollárt alaposan meghaladva 2,1 milliárdot tett ki az áru­csere. A következő ötéves terv­ben pedig további növekedésre lehet számítani: 3,5 milliárd dől. lár értékű árucsere és 800 mil­lió dollár szolgáltatási forga­lomra. A két népgazdaság vi­szonylag hasonló fejlettségi szintje és szerkezete nem aka­dályozza az együttműködés fej­lesztését. Országaink sok tekin­tetben hasonló gondokkal küz­denek: a megoldás közös kere­sése előmozdíthatja a ko­operációt is. Ismeretes, hogy Magyarország már kőolajat kap a hármas 1— jugoszláv—magyar—csehszlovák — beruházással épült Adria­kőolajvezetékből, s déli szom­szédunkhoz hazánkon keresztül jut el a szovjet földgáz. Az energetikai együttműködés fon­tos mind a két ország számára, csakúgy, mint a gép-, vegyi, és élelmiszeripari kooperáció. Ezek keretében épült Jugoszlá­viában „magyar" timföldgyár és több élelmiszeripari üzem Fontos összetevője a gazda­sági együttműködésnek a ha­tár menti területek kapcsolata. Ez ma már túllép a kishatár- forgalmi árucserén. Gyümölcsö­zően fejlődik a magyar válla­latok és a szomszédos jugo­szláviai munkaszervezetek kö­zötti termelési kooperáció az élelmiszer-feldolgozásban mező- gazdaságban. Ennek kialakultak az intézménves formái is: szer­ződéses kapcsolatra léptek pél­dául az idén a baranyai és a szlavóniai szövetkezetek. Van lehetőség a kapcsolatok továb­bi kiszélesítésére. Tárgyalások folynak arról, miként léphetné­nek fel magyar és jugoszláv vállalatok közösen harmadik piacokon, elsősorban a fejlődő országokban. M. G. Ki-ki megtalálta a neki szánt ajándékot a fenyőfa alatt; sze­rényebbet vagy értékesebbet, függően a család anyagi hely­zetétől és ajándékozási szoká­saitól. A több millió fa alá több tízmilliárd forint értékű megle­petés került, legalábbis erre le­het következtetni a kereskedel­mi vállalatok decemberi csúcs­forgalmából. Ha nemcsak a kiadott forin­tokat számláljuk, hanem azt is, hogy milyen természetű, alap­vető szükségleteket kielégítő vagy luxus cikkeket vásároltunk, és ezt összehasonlítjuk az el­múlt évek, évtizedek karácsonyi ajándékaival, akkor láthatjuk, hogy nagyot változott fogyasz­tásunk szerkezete. Talán esek a fenyőfa a régi. Azt a tényt, hogy a háború előtti hárommillió koldus orszá­gából mára a hárommillió túl­táplált országa lettünk, nem minősíthetjük egyértelműen ked­vezőnek: a súlytöbblet köztu­dottan egészségtelen. Más kér­dés, hogy az elhízásnak törté­nelmi és pszichológiai gyökerei vannak: az idősebb nemzedék máig magában hordozza an­nak a korszaknak az emlékét, amelyben a kövérség a jólét, a tehetősség szimbóluma volt. De az idő lassan kimossa idegsejt­jeinkből a nélkülözés reakcióit; örvendetesen terjed a foqyó- kúrázás, mind többen igyekez­nek korszerűen táplálkozni. Az igyekezetét a statisztika is jelzi: évről évre több húst, tejet, sajtot, tojást, zöldséget, gyü­mölcsöt adnak el az üzletek, és az utóbbi időben végre mér­séklődött a cukor és a cereáliák forgalma. Cereáliákból (lisztes­árukból) például az 1965. évi 139 kilós fejadag 118 kilóra csökkent, ugyanakkor húsból, húskészítményekből fogyasztá­sunk már megközelíti a 60 kilós fejadagot, szemben az 1965. évi 40 kilóval. Bár az értékesebb és ezért drágább élelmiszerekből növek­szik, az olcsóbbakból csökken a fogyasztás, a családok jöve­delmüknek egyre kisebb hánya­dát költik élelmiszerekre. A sze­rény jövedelműeknél ez a csök­kenés lassúbb, a nagyobb jöve­delműeknél viszont látványosan gyors. Életkörülményeink javulását jellemzi a ruházati cikkek ke­reskedelmi forgalmának alaku­lása is. Az ötvenes évek lóden- kabát—micisapka egyenruhája után a hatvanas évtizedben el­kezdtünk divatosan öltözködni; ebben is a hosszú idő alatt fel­gyülemlett kiéhezettség jelent­kezett. Ma már kisebb jelentő­séget tulajdonítunk az öltözkö­désnek; inkább a kényelmes, egyszerű, de korántsem olcsó ruhadarabok kelendők, mint a cifrák, a túldíszítettek, összes kiadásainkból a ruházkodásra költött részarány is csökken. Ha viszonylag kevesebbet köl­tünk élelmiszerre és öltözködés­re, akkor mire fordítunk többet? Lakásépítésre, lakberendezésre, a háztartások felszerelésére. Megtehetjük ezt azért is, mivel a lakbérre, a fűtésre, a világí­tásra jövedelmünknek — orszá­gos átlagban — csupán mint­egy 7—8 százalékát kell költe­nünk. Ezt az alacsony hányadot a még mindig tekintélyes mér­tékű állami dotáció teszi lehe­tővé. Hasonló a helyzet a közleke­dés, a hírközlés, az egészségügy és a kultúra területén: ezekhez a szolgáltatásokhoz térítés nél­kül illetve jóval értékük alatti áron jutunk hozzá. Ez a magyarázata annak, hogy leglátványosabban az iparoiilckfogyasztásunk fejlődik. Vegyük például ‘ a hűtőszek­rényt, amelyből a kereskedelem 1955-ben mindössze 7 millió forint értékűt adott el. S bár az idők folyamán a háztartási hűtőszekrények árát leszállítot­ták, 1975-ben 1,2 milliárd forint értékben adtak e| az üzletek. Ettől kezdve mind kevesebbet költünk frizsiderre: ma már jó­formán telített a piac, és szinte csak azok vásárolnak, akik kor­szerűbb vagy nagyobb készü­lékre vágynak. Híradástechnikai készülékek­ből például 1955-ben 189 millió forint értékű fogyott. Az idén ilyen termékekre — beleértve a színes tv-t, a hifi-tornyot — kereken huszonhétszer (!) töb­bet, azaz: ötmilliórd forintot fordítottunk. Hasonló arányban adtunk ki mind több pénzt fény­képezőgépre, filmfelvevőre, árá­ra, konyhai kisgépekre és egyéb, a kényelmet, a kulturáltabb életet szolgáló eszközökre. Szembetűnően megnőttek a lakberendezésre fordított kiadá­saink. Bútorra például huszon- hatszor annyit fordítottunk ta­valy, mint 1955-ben. Természe­tesen ebben benne van a bú­torok árának jelentős — évi 5— 10 százalékos — növekedése is, ám a magasabb árért többnyire valamivel szebb, praktikusabb garnitúrákat árusítanak, s per­sze nagyobb választékban. A fogyasztás növekedéséhez a nagyarányú lakásépítés is hoz­zájárul: az új lakásba költözők általában nem viszik magukkal a régi berendezést. Számba vehetnénk még azt az egymillió személyautót, amely szintén az elmúlt negyedszá­zadban került a lakosság bir­tokába, vagy azt a sokatmondó tényt, hogy tavaly minden má­sodik magyar állampolgár járt külföldön — mind azt bizonyít­ja, hogy fogyasztásunk szerke­zete gyorsan és gyökeresen át­alakult, korszerűsödött. Az életszínvonal emelkedé­sének ezt a gyors ütemét a kö­vetkező néhány évben aligha élvezhetjük; jó ideje jelzik már ezt a különböző gazdasági prognózisok, a kormány és a párt által közzétett dokumen­tumok. Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi, decem­beri üléséről kiadott közlemény­ből is kitűnik, hogy 1982-ben az árak és a bérek emelkedésének mértéke egyaránt 4—5 százalék lesz. Ezért szokás manapság úgy fogalmazni, hogy a követ­kező időszakban a cél az áru­ellátás színvonalának, a lakos­ság életszínvonalának megőr­zése, szinten tartása, s ez — az elmúlt negyedszázad fejlődése után — a mai világban nem ke­vés. Gál Zsuzsa Magyar segítséggel épült timföldgyár Obrovácon, az Adria partján Fogyasztási szerkezetünk ma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents