Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-08 / 7. szám

1982. január 8., péntek Dunántúli napló 5 Folyóiratszemle Kis színesfém­öntöde Nagy szakmai hírnévvel A területi igényekhez igazodva Új munkarend az óvodákban Felavatták a Phylaxia alapítójának mellszobrát A vörösen izzó grafit tégely­ből óvatosan öntik a bronzot. A vékony sugár lassanként ki­tölti a formát. Mennek a követ­kezőhöz. Ketten, összeszokotton végzik ezt a könnyűnek és egy­szerűnek nem mondható műve­letet. Sok múlik rajtuk, mint a magkészítőkön, a formázókon és mindenkin, aki így vagy úgy, de részese az öntödei munká­nak. Kovács László, a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet színesfém- öntödéjének üzemvezetője csar­nokról csarnokra kalauzol, nem lepődve meg rácsodálkozáso- mon, kíváncsiságomon. Először járok öntödében. Jó ideje dol­gozik a szakmában. Valaha ő is tágra nyíló szemmel és cso­dálattal nézte Vácott az öntö­dét, az öntőket, formázókat — amikor először lépett be a csarnokba, hogy kitanulja a szakmát.- Akkor vagy kétszázan vol­tunk szakmunkástanulók, most pedig, ahogy mondják, alig vannak tizenöten. Pedig ... Itt kiélheti mindenki az alkotó kedvét, sok múlik a gépesített­ségen, de legtöbb a szaktudá­son, az eqyén hozzáértésén, kézügyességén. Alumíniumból, kikollaöntés- sel és présöntéssel, homokfor- mázásos és héjöntéssel — az utóbbi kettővel bronzból is — öntenek alkatrészeket, gépal­katrészeket, hüvelyeket, ruda­kat. Legnagyobb munkaadójuk a Medicor — röntgengép­alkatrészeket kér nagy szériá­ban - aztán a Duclos Bánya­gépgyár, az ÉVIG, az ÉLGÉP. Amit elvállalnak, azt elkészítik, ha kell, néhány példányban, tucat, száz- vagy ezerszámra. Tavaly 58 milliós termelési ér­téket hozott a pellérdi színes­fémöntöde. Kis üzem — nagy szakmai hírnévvel. Így is jellemezhetnénk őket. Tavaly kezdték meg a leg­újabbat, a viaszveszítéses ön­tési technológiát. Azóta Trisch- ler Ferenc, Kígyós Sándor és más művészek szobrai, kisplasz­tikái, domborművei kerültek ki Balogh Imre kezei közül az üzemből. Igaz, jelenleg nincs megrendelésük, de hó végére újabb képzőművészeti alkotá­sok bronzba öntéséről jönnek hozzájuk tárgyalni. A színes­fémöntöde dolgozói a legújabb technológiával is kivívták jó hírüket. M. L. Januártól az óvodák többsé­gében is bevezették az ötna­pos munkahéthez alkalmazko­dó új munkarendet. A Művelő­dési Minisztériumban az MTI munkatársának elmondták: bár a gyermekintézmények legtöbb­je az év elején élt ezzel a le­hetőséggel, az áttérés idő­pontja nem általános. A taná­csi óvodákban ugyanis a terü­leti igényeknek megfelelően, az illetékes szakigazgatási szerv döntése alapján január elseje és szeptember elseje között vezetik be a módosított nyitvatartást, a vállalatok, az intézmények kezelésében levő óvodák pedig saját dolgozóik munkaidejéhez alkalmazkodva, a fenntartó szerv elhatározásának megfe­lelően alakíthatják ki munka­rendjüket. A napi nyitvatartást elsősor­ban a szülők eltérő munkabe­osztása befolyásolja. A mi­nisztérium állásfoglalása sze­rint a gyermekek életkori sajá­tosságainak, a pedagógiai kö­vetelményeknek az felel meg, ha reggel 6 óránál korábban nem nyitnak, illetve este 6-nál nem későbben zárnak az óvo­dák. Ha szükséges, ettől- eltérő munkarendben is dolgozhat­nak. Az előzetes felmérések aalpján számos intézményben valamelyest meghosszabbodik a nyitvatartás, de a napi 12 órát nem haladhatja meg. Lényeges elv azonban, hogy a gyermekek naponta 10 óránál többet ne tartózkodjanak az óvodában, hiszen ebben az életkorban kedvezőtlen hatású a szülőktől való hosszabb távoliét. Az áttérést megelőzően min­denütt tájékozódtak arról, mely családok igénylik a gyermekek szombati felügyeletét is. Az öt­napos munkahét egyik fontos célja, hogy több szabad idő jusson a szülők és a gyerme­kek bensőséges együttlétére, az otthoni nevelésre, a közös játékra. Ezért az óvodákban is arra törekednek, hogy a szom­batokat családjuk körében tölt­hessék a kicsinyek, s csak ak­kor vegyék igénybe a szülők a heti 6 napos felügyeletet, ha szombaton mindketten dolgoz­nak. Ugyancsak célszerű szom­bati foglalkoztatást szervezni, ha az otthoni szociális, peda­gógiai körülmények, az esetle­ges hátrányos helyzet azt in­dokolják. Ahol egy-egy intéz­ményben tíznél kevesebb lenne a szombati gyermeklétszám, ott ügyeletes óvodák kijelölésével oldják meg a felügyeletet a tanácsok. A kezdeti tapasztala­tok szerint egyelőre csak kevés helyen éltek az összevonás le­hetőségével, sok helyütt a szü­lők munkaidőbeosztása is csak a következő hetekben válik véglegessé. Akkor ismét felmé­rik majd az igényeket, s azok­hoz rugalmasan alkalmazkodva mindenütt lehetőség lesz továb­bi módosításokra is. Az óvodák nevelési program­ját eddig is heti 5 napos ciklu­sokban tervezték, a pedagógiai munkában tehát nem jelent változást az áttérés. Két év tulajdonképpen nem túlságosan hosszú idő egy in­tézmény életében, de az első egy-két évnek azonban különös súlya van: ilyenkor dől el az in­tézmény jövője, megszokják-e, megszeretik-e az emberek. A csendes január eleji dél - előttön Pollak Dezső, a III. ke­rületi pártvezetőség titkára, a Mozgalmi Házat irányító társa­dalmi bizottság tagja így érté­keli az intézmény első két évét: — Úgy is mondhatjuk, hogy Csütörtökön, születésének 100. évfordulója alkalmából felavatták dr. Köves János pro­fesszornak, a Phylaxia Oltó­anyag- és Tápszertermelő Vál­lalat alapítójának mellszobrát a vállalat főbejáratánál. Dr. Köves János nemzetközi­leg elismert tudós, állatorvos volt, aki a század első éveiben kidolgozta a sertésállományt pusztítással veszélyeztető ser­téspestis szérumát. Kísérleti la­boratóriumát szérumelőállító vállalattá fejlesztette, ahol a 30-as években a sertés mellett más állatok - elsősorban a juh, a baromfi, a szarvasmarha — betegségeinek ellenszereit is gyártották. 1945 utón a Phyla­xia gyárban néhány évig hu­oz első év a kísérlet, a szokta­tás ideje volt. Meg kellett te­remtenünk a Mozgalmi Ház vonzerejét olyan programokkal, amelyek felkeltik a lakosság figyelmét. A rendezvényeink lá­togatóinak bázisát természete­sen a lakóterület két pártalap- szervezetének tagjai jelentették, valamint azon társadalmi szer­vezeteknek az aktivistái, akik otthont kaptak ebben az intéz­ményben. Ma már megállapít­hatjuk, hogy a Mozgalmi Ház mán oltóanyagot is előállítot­tak. A 70-es években a válla­lat felfuttatta termelését, na­gyobb beruházásokba fogott, az e célra kapott hiteleket azonban nem tudta visszafizet­ni, így az elmúlt évben gyár­egységei különféle mezőgazda- sági üzemekhez kerültek. Jelenleg állati oltóanyago­kat, gyógyszerkészítményeket állít elő a Köves professzor alapította Phylaxia, s tevékeny­ségével jelentős szerepe van a hazai állattenyésztés, -tartás biztonságának megőrzésében. Dr. Köves János mellszobrát Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes avatta fel. mind jobban betölti azt a sze­repet, amit szántunk neki: Üj- mecsekalja, sőt talán az egész város politikai rendezvényköz­pontja lett. A rendezvények számából és a ház befogadóképességéből (maximum 260 fő) lehet követ­keztetni, hogy a Mozgalmi Ház­nak megnyitása óta mintegy 15 000 látogatója volt. Platthy Pál, az intézmény gondnoka egyébként pontos statisztikai adatokkal is szolgól a tavalyi évről: — Kétszázharminc politikai és 205 egyéb rendezvényünk volt tavaly. Az utóbbi kategó­riában 77 a Megyei Művelődési Központ klubjainak a foglalko­zása. Az idei évre vonatkozó tervek még nem teljesen készek. Két újdonságról azonban máris be lehet számolni: a volt könyvtár helyiségében új klub alakul, a propagandisták klubja, amely 600 kommunista és 300 KISZ-es fiatal politikai képzését oldja meg. A másik újdonság, hogy az idei év politikai előadásai­nak fő témája neves előadók közreműködésével a fejlett szo­cializmus építésének elméleti kérdései lesznek. Folytatódik a hazafias nevelést szolgáló nem­zedéki találkozók sorozata is. A Mozgalmi Ház jelenlegi klubjai közül legnagyobb szá­mú tagsággal a nyugdíjas ter­mészetjárók-klubja rendelkezik: 112 fő, s többségük egyben tag­ja a nyugdíjasklubnak is. Eb­ben a természetjáró egyesület­ben az átlagéletkor meghalad­ja a 60 évet. Szerda délutáni, idei első összejövetelükön is legalább 60-an voltak, hogy megbeszéljék, merre túráznak csütörtökön és vasárnap. S meghallgatták Exner Miklós klubvezető beszámolóját a ta­valyi évről, amelynek eredmé­nyei egyenesen imponálóak: 188 túrán összesen 2300-an vettek részt és 19 368 kilométer­nyit gyalogoltak. Ez a klub is ideális otthonra lelt a Mozgal­mi Házban, s ezt az is bizo­nyítja, hogy amióta ittvannak, másfél év alatt 30 fővel nőtt a taglétszám. História P artizánok, ,,parlizánvadá­szok" címmel közli a His­tória című folyóirat leg­utóbbi száma Ny. Sz. Derzsaluk dokumentumösszeóllításót. A szerző az Ukrajnában működő partizánegységek dokumentu­mait tanulmányozva több ma­gyar vonatkozású anyagra buk­kant. Többek között a brjanszki területen harcoló legendás Kov- pak egységek anyagában is. A közreadott dokumentumok alapján elénk tárul az Ukrajná­ban tartózkodó magyar egysé­gek helyzete, erkölcsi állapota, a partizánok által zsákmányolt hadijelentésekből, hadparan­csokból. Tájékoztatást lehet nyerni a magyarok és a parti­zánok közötti kapcsolatokról is. Kiderül, hogy az első naptól kezdve, hogy magyar csapatok szovjet földre léptek, voltak olyan magyar katonák, akik azonnal átálltak a partizánok­hoz. „Továbbra is jönnek hoz­zánk, fegyveresen vagy fegy­vertelenül policájok és ma­gyarok. Sokakat nem fogadunk be az átállók közül, gondos el­lenőrzés után csak néhányukat tartottuk meg egységünk oszta­gaiban, a többieket hátra küld­tük. Akik nálunk maradtak, ak­tivan harcolnak mellettünk." — olvashatjuk az egyik archív anyagban, a Sitov partizánegy­ség feljegyzésében. K iderül a feljegyzésekből, jelentésekből, hogy a ma­gyar katonák nagyobb mértékű átállását több körül­mény hátrányosan befolyásolta. Többek között a Horthy-rend- szer két évtizedes szovjetellenes propagandája, az orosz nyelv ismeretének hiánya, a parancs­nokok megfélemlítő magatar­tása. Azonban a Don-kanyar- ban elszenvedett vereség után új magatartás kezdett kibonta­kozni. „A vereség elgondolkoz­tatta őket. Sok közöttük a be­teg, soknak fagyott sebei van­nak, ruházatuk szedett-vedett. Majdnem a felének fegyvere sincsen, és nincs mit enniük." — állapítja meg az egyik szov­jet egységparancsnok feljegy­zése. Ahogyan elhúzódott a háború a szovjet földön, úgy növeke­dett azoknak a magyaroknak a száma, akik a partizánok ol­dalán fegyvert fogtak a néme­tek ellen. A szerző több doku­mentummal bizonyítja ezt a tényt. Magatartásukat, hősies küzdelmeiket örökítik meg a partizánparancsnokok jelentései- Egy magyar komszomolistóról emlékezik meg a Kovpak par­tizánosztag jelentése is. „1944. március—áprilisában az egység kommunistái és komszomolistái a megszállók ellen folytatott harc első vonalaiban voltak. A legkiemelkedőbbek között kell megemlíteni Tóth József Joszi- fovicsot. ... a belozsevi kerület (breszti terület) Rozskov' nevű falujáért folyó harcban, a pa­rancsnok megsebesülése után ő irányította a zászlóaljparancs­nokságot, több mint 10 órás harcot folytatva a túlerőben lé­vő németek ellen. Hősi halált halt ebben az ütközetben ... História dokumentumösz- szeállításának az is ak­tualitást biztosít, hogy a Magyar Televízió ez évben kez­di majd vetíteni Sára Sándor filmjét a 2. magyar hadsereg tör­ténetéről, mely a túlélők visz- szaemlékezéseire és írásos anyagokra épül. Címe: Krónika. A 2. magyar hadsereg a Don­nál. A film kapcsán a folyóirat a témára későbbiekben is visz- sza kíván térni. A pécsi körzeti stúdió műsorából Csaknem 25 év, több mint ötven főszerep, számos dalest, oratórium­szóló, rádiófelvétel és még sorolhat­nánk. Marczis Demeter, az egyik leg­régebbi pécsi operaénekes, eddigi pályafutásának fölvillantására vállal­kozott a pécsi körzeti stúdió, a Ma­gyar Televízió 2. műsorának szerda esti adásában. A vállalkozás, úgy ér­zem, egyértelműen sikeres volt. Kitű­nő munkát végzett mindenekelőtt a szerkesztés (dr. lóstay György és Ruitner Sándor). A kiválasztott művek: valóban népszerű basszusáriák, (Mo­zart: Szöktetés a szerájból, Verdi; Don Carlos, Rossini: Sevillai bor­bély, Kodály: Háry János, Gounod: Faust c. operáiból); valóban népsze­rű dalok (Muszorgszkij: A papnöven­dék; Polgár Tibor: A nagybőgő sze­renádja), valamint a művész maga választotta oratóriumrészlete (Verdi: Requiem) képesek voltak — Fejes Cecília zenei rendezésében — egy pá­lyakép főbb kontúrjainak felvázolásá­ra. Anélkül, hogy a verejtékes buz­galom érzetét keltették volna — nép­szerűségre törekvés okán. A műsornak ez a szerkezete és zenei megvalósí­tása méltó volt egy érdekes, de sze­rény; rendkívül szép hangú, nagy kultúrájú, mégse önmutogató művész­egyéniség szinte valamennyi esztéti­Marczis Demeter-portréfilm kai és emberi értékét felmutatni or- szágnak-világnak. S elsősorban a muzsika, elsősorban Marczis Demeter művészete által. Mindez a műsor egé­széből sugárzott, ami — ismerjük el - a rendező, Bükkösdi László érdeme, aki korábban éppen ebben: a té­mához méltó egyszerűségben, a hát­térben maradni tudós művészi alá­zatában nem mindia kényeztetett el bennünket. Most imponáló kontaktust teremtett művész és környezete; a művek előadása — és közöttünk. Na­gyon szépek a hátterek, (egy-egy re­neszánsz bútordarab, román-kori freskótöredék, gótikus kápolnarészlet) a kitűnően megválasztott helyszíneken (Siklós, Cserkút, Villánykövesd, a pécsi dzsámi). Marczis Demeter mindvégig olyannak mutatkozott, amilyen az életben vagy a színpadon. Kamerák előtti éneklése a közvetlen élő muzsi­ka hatását keltette. Beszélgetőpart­nere, Vári Éva kellemesen gömbölyded formái kitűnően érvényesültek a kép­ernyőn. Kár, hogy a máskor oly könnyed, remek humorú színművész ezúttal mintha „befagyott" volna. Kér­déseit egy öltözőbe tévedt, szorongó diáklány elfogódottságával tette fel. Kameralázát meglepetésünkre még a válaszok könnyed egyszerűsége, „slág- fertigsége" sem tudta feloldani. Ami persze nem változtat lényegesen a műsor egészén. Háda Sándor képei - különösen műemléki környezetben - megragadóan szépek, hangulatkeltő- ek. (Az adós színesben élvezhető iga­zán.) A zenei anyag Rozgonyi Gábor és Murányi István munkája: nyomán kiváló hangminőségben jut el hoz­zánk. Ez a műsor egy szóval kifejez­ve: artisztikus. És jó értelemben nép­szerű. Kór, hogy egybeesett egy aligha lekörözhető sorozat első részével. Mi lenne, ha a műsorszerkesztés egyszer egy nem politikai körzeti adást is be­illesztene az 1. csatornán — főműsor­időben? A néző ezért a műsorért hálás lenne, s bizonyára Szecskő Tamás se csalódna. Wallinger Endre A Mozgalmi Hoz két élte Nyugdíjas természetjárók klubfoglalkozása a Mozgalmi Házban 435 rendezvény I98l-ben Majdnem pontosan két éve, 1980. január 9-én adták át a kivitelezők a pécsi Mozgalmi Ház épületét Vörös téglaszi- nével, sajátos formájával ma már magáénak érzi a város, leginkább Újmecsekalja, s annak is két lakóterületi párt- alapszervezete és a társadalmi szervezetek, a Hazafias Nép­fronttól kezdve a Vöröskeresztig. D. I. M. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents