Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-08 / 7. szám

1982. január 8., péntek Dunántúli napló 3 ü társadalmi munka Haszna Már csaknem teljesen kész az új siklósi autóbusz-pályaudvar Siklósiak a városért Mezőgazdasági továbbképzés 1982-ben Az élelmiszeripar és az erdészet területén mintegy 15 ezer embert - vezető­ket és szakembereket - képeznek tovább. A MÉM mérnök- és vezető tovább­képző intézete 1982-re vál­tozatos programot állított össze. Az állami gazdasá­gok és a tsz-ek szakembe­rei újszerű képzési rend­szerekben, sajátos oktatási formák segítségével vi­szonylag rövid idő alatt sajátíthatják majd el a leg­újabb ismereteket. A képzésben és tovább­képzésben mintegy 400- 500 üzemi, vezető beosz­tásban alkalmazott dolgozó vesz részt majd. Haza, haladás, humanizmus Sarlós István könyvéről Koncentrikus körökbe szer­veződnek Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Hazafias Népfront fő­titkára Haza, haladás, huma­nizmus című kötetének gondo­latai. A válogatott beszédeket, cikkeket tartalmazó könyv szer­kezete is tükrözi ezt: a fejezet­címek — Városról, Hazáról, Vi­lágról — jelzik a gondolatkörök sugarának növekedését, amely­nek középpontjában a nép­frontpolitika áll. Persze, a tá­guló gondolatkörök mögött a politikus személyes életútjának különböző állomásai is ott rej­lenek: a Szociáldemokrata Párt tagja a felszabadulás után Az utóbbi két évben a váro­sok közötti társadalmi munka versenyét a siklósiak nyerték, sőt "T980-ban, a HNF által adományozott nemzeti zászlót is. Ez természetesen nem vélet­len: megyeszerte közismert, hogy ennek a városnak a lakói élen járnak a városukért vég­zett társadalmi munkában. A mozgalom kibontakozása A kiemelkedő társadalmi munkamozgalom 1977-ben, Sik­lós várossá nyilvánítása után bontakozott ki, s azóta sem lankadt, sőt azt lehet monda­ni, hogy a kezdeti lelkesedés nem múlt el, hanem inkább fo­kozódott. Nemes példája a lokálpatriotizmusnak: a leg­több ember azon munkálkodik, hogy a város ne csak nevében legyen az, hanem külseje va­lóban méltó legyen a város el­nevezéshez. Persze ezért még igen sokat kell tenni mindenki­nek, de az eddigi hozzáállás azt mutatja, meg is teszik a jövőben is. Néhány számadattal érzékel­tetnénk, mire képes egy vá­ros, hí összefognak lakói. Az össztársadalmi munka értéke 1976- ban egymillió-négyszáz­nyolcvanhóromezer Ft. 1977-ben már kétmillió-százhetvenegy- ezer, 1978-ban hárommillió- kétszázötvenegyezer, 1979-ben hétmillió-hetvennégyezer, s 1980-ban tizenegymillió száz­ötvennégyezer forint volt. Persze ez a legutóbbi kiugró adat egy túlfeszített évet tükröz, ezt nem­igen lehet megismételni, mert ha állandósulna ez a követel­mény, akkor inkább kedvét szegné az embereknek, sem­mint serkentene. Az 1981. évi tervezett társadalmi munka ér­téke 5,5 millió forint, ezt is túl­teljesítették. Érdemes még meg­nézni az egy lakosra jutó fo­rint összeget: 1976-ban 160, 1977- ben 210, 1978-ban 312, 1979-ben 679, s végül 1980- ban 1063 forint volt. Siklósnak a legnagyobb gon­dot várossá nyilvánításakor az úthálózat kiépítetlensége okoz­ta; sok helyen még járda sem volt, főként az új családi házak környékén volt szembeszökő ez a hiányosság. A’ fejlesztési alapból csak minimális össze­get tudtak fordítani erre — nem kínálkozott más megoldás, mint társadalmi munkaakciókat indítani. Az út mindenütt igen fontos dolog, s az emberek szívesen is vettek részt ebben a munkában. Nemcsak vállalatok, hanem természetesen az érin­tett körnvéken lakók is. Az e1- múlt években már több út épí­tését befelezték, több millió forint értékben. Tavaly készült el — kb. kétmillió forint érték­ben — a Pozsonyi és az Aradi út. Az ott lakókon kívül részt vett a munkában a költséqve- tési üzem is. Jelenleg készül uqyanilyen módon a Korvin Ottó utca. Nem volt a város­nak autóbusz-pályaudvara, aminek kiépítése többek között közlekedésbiztonsági szempont-' bál is iqen sürgős volt. Tavaly ez is elkészült, 1,2 millió forint értékű társadalmi munkában, a Szék- és Kórpitosipari Vállalat volt telephelyén, a Malom ut­cában, s úgy látszik, ez év ele­jén már üzembe lehet helyezni. Az ivóvízellátás régi gond Sik­lóson és Harkányban is, a ta­valyelőtt elkészült ivóvíztermelő kút biztosítani fogja mindkét település jó ellátását. Most már a qépház kivitelezésén dolgoz­nak. Az említett létesítmények­nél a Városgazdálkodási Válla­lat, a Siklósi Építőipari Szövet­kezet és a Baranya megyei Víz­mű Vállalat nevét kell megem­líteni. Elkészült a Fegyveres Erők klubkönyvtára is, a gyer­mekintézmények karbantartásá­ra pedig állandó jelleggel gondot fordítanak. Ugyancsak állandó tevékenységnek számít a parkosítás, illetve a meglévő parkok gondozása. Ebben a munkában elsősorban a HNF aktivistáit és a diákokat illeti a dicséret. Csak az őszi fásítás­kor tizenötezer facsemetét és dísznövényt ültettek ki. A Hazafias Népfront és a városi tanács közösen határoz­zák meg az elvégzendő mun­kát, melyet a vb hagy jó­vá. A tanács várospolitikai bi­zottsága mellett működő tár­sadalmi munkát szervező cso­port szervezi, irányítja a mun­kát. Fő célkitűzés, hogy á váro­sért végzett munkát a lehető leqszélesebb körűvé tegyék, s akik eddiq méq közömbösek voltak mindez iránt, azokat is meqnveriék. Dr. Sági Tibor ta­nácselnök-helyettes mondta, hogy eleinte eléq nehéz volt rávenni az embereket, de ké­sőbb egyre inkább ment a do- loq, ennek a várossá nyilvání­tás és a lokálpatriotizmus mellett van méq eqy iaen dön­tő oka: a nyílt városoolitika. Az embereket mindenről tájékoz­tatni kell. s mint a siklósi pél­da bizonvítia, valamennyien meaértett^k a aondokat. s meaértették azt is. ahhoz, hoav Siklós mindenféle szem­pontból város leqyen, még igen sokat kell tenni. Az ez évi tervek Néhány szó az ez évi tervek­ről : az útépítések tovább foly­tatódnak, a Korvin utcait be­fejezik, s elkezdik a Sziklai Sándor utcait. Az Iskola utcai lakótelepnél parkot és játszó­teret. az úavnevezett volt tég­lagyári gödörben honvédelmi parkot építenek, s továbbra is nagy figyelmet fordítanak a gyermekintézményekre. Egy dologra azonban föl kell hivni a fiayelmet: ha már va­laki nem vesz részt a társadal­mi munkában, legalább ne rongálja azt, amit mások meg­csináltak. Éppen ezért, a ron- qólók ellen a korábbiakhoz képest erélyesebben fognak föllépni. Nem is csoda: kitépik az elültetett fákat, a vár dísz­kivilágítását teljesen tönkre­tették, s ha most az anyagi kárt nem számítjuk, a legnaqyobb az erkölcsi kár: akik lelkesen végeznek társadalmi munkát, azoknak elmehet a kedvük, ha azt látják, hogy mások ezt tönkreteszik. D. Cs. Egy újító, aki újítókat nevel Három év alatt 40 mitas Az ösztönzésen kell javítani A tanműhelyben hét-nyolc fiú szorgoskodik külön-külön a munkapadoknál. A fénykép kedvéért három tanulót egy géphez toborzunk, mintha az oktatójuk magyarázatára fi­gyelnének, ahogy megtörténik ez nap mint nap sokszor. Hor- .váth lános, a MÁV Pécsi Igaz­gatósága pécsi üzemfőnöksé­ge tanintézetének szakoktató­ja valóban kihasználja ezt a helyzetet: magyaráz és egyben vizsgáztatja is egy kicsit a fiú­kat. Csendes szavú, nincs szűk. sége arra, hogy a hangját megemelje: érezhető, látható, hogy a tanulók figyelmét a szeretet és a tisztelet köti hoz­zá. — Huszonkét éve foglolko- zom szakmunkástanulókkal. Ennyi idő alatt megtanulja az ember, hogy mindegyikükkel külön-külön nagy figyelemmel és szeretettel kell törődni — mondja valamivel később az oktatók szobájában. Harminc éve dolgozik a MÁV Pécsi Igazgatóságánál, s mind­végig a pécsi üzemnél. Szak­képzettsége, műszerész. — Dolgoztam valamikor ré­gen telefongyárban is, de ami­óta ide kerültem nagyon meg­szerettem a Diesel-motorokat. Remélem, hogy ezekkel a fiúk­kal is sikerül megszerettetnem ezt a szakmát. Akik itt dol­goznak ma Pécsett, a szerelő- műhelyben, azoknak a kéthar­mada az én tanulóm volt. A mostani csoportban már van olyan fiú is, akinek az apját is én tanítottam. S ahogy hallot­tam. jövőre még két ilyen lesz. Huszonkét éves oktatói mun­ka után már ilyen adatokat is számon kell tartani. Egyelőre még könnyű, nem úgy, mint Horváth János újításainak a számát: Nem sokan büszkél­kedhetnek azzal megyénk­ben, hogy az újítómozqalom- ban kétszer értek el arany fokozatot. Horváth János ez év elején kapja meg a máso­dikat. — Hogy mikor nyújtottam be az első újításomat, már nem is emlékszem. Lehet talán 25 éve is. Azt. amelyet először ve­zetett be a KPM országosan is, 1958-ban nyújtottam be. Em­Horváth János (balra) dizelmotor-szerelő tanulókat oktat Fotó: Läufer László lékezetes marad — a nyoma- téktám átalakítása —, mert 2000 forintot kaptam érte, s ez akkor különösen nem volt kis pénz egy újításért. 1976-ban kapta meg a bronz fokozatot, amely tíz újításért jár, egy évre rá az ezüstöt, már a huszadik újítás után, majd 1979-ben az arany foko­zatot a negyvenedik újítá­sért. Aztán szűk három év alatt újabb negyven újítást készí­tett, s ezért újabb arany fo­kozat jár. Ez évente 12—15 elfogadott újítási javaslat, s akkor nem számoltam bele azt a néhányat — s ezek aránya körülbelül 10:2, amelyet nem fogadtak el. — Nagyobb témákba nem vágtam bele soha, de a sok kicsi, sokra megy, még akkor is, ha az ember nem hajszolja a rekordokat. Legtöbbnyire kü­lönféle szerszámokon módosí­tottam, hogy jobban megfelel­jenek a feladatoknak. Az én módszerem nagyon egyszerű: az ember munka közben,, vagy egyszerűen a műhelyben járva belebotlik a problémákba, óha­tatlanul is azon töpreng utá­na, hogy miként lehetne más­képpen csinálni. Van otthon egy dossziém, amelybe ezeket összegyűjtöm. Néha úgy ötlik elő egy újítás, hogy amikor nincs kedvem mással foglal­kozni, előveszem ezt a dosszi­ét és elkezdek rajzolgatni, az­tán egyszerisak kialakul az újítás. Utána következik a pre­cíz leírása, megrajzolása. Ne­kem, úgy érzem különösen vi­gyáznom kell erre, hiszen eny- nyi újítás után nem javasol­hatok butaságokat, megvaló­síthatatlan ötleteket. töri a fejét az ember a munkát megkönnyítő ötleteken. Ná­lunk pontosan harmincnapos határidőn belül bírálják el az újításokat, s ez is sokat szá­mít. Az újítások gyakorlati megvalósításához maximális se­gítséget kapunk a műszaki gár­dától, ha úgy adódik, lejönnek megbeszélni a problémákat, vagy a gyakorlatban megnéz­ni, hogy mire képes a módo­sított szerszám prototípusa. A brigádok teljesítményének ér­tékelésébe is nagyon beleszá­mít; hogy volt-e újításuk ép­pen ezért a többiek megbecsü­lik az újítással is foglalkozó társaikat. Vannak újítási cél­feladatok, s ezekhez az újítási díjon felüli célprémiumok is. S a munkahelyi vezetők is szá­mon tartanak minket, újítókat, s nemcsak a tapasztaltabbakat, hanem a fiatalokat is. Horváth János tulajdonkép­pen az elégedett újítók közé tartozik. Nyolcvan újítás után nem is csoda.- Nemcsak ezért. Bár mit tagadjam jól jön az a kis pénz, ami az újítással jár. Ugyanakkor jó érzés látni, hoqy nálunk „sínen van” az újítási mozgalom, s hogy nem hiába — Mit gondol, a gyerekek között, akiket most tanít, lesz­nek majd újitók? — Két dologra vagyok na­gyon büszke: először, hogy szakvizsgán még nem bukott meg tanulóm, másodszor meg azért, mert igen sok egykori tanulóm már feliratkozott az újítók sorába. Látták tőlem, mindig is buzdítottam őket er­re, így aztán vissza-vissza jön­nek hozzám tanácsért is. Re­mélem hogy a mostani tanu­lókkal sem lesf másként. So­kat hallhatunk mostanában az újító mozgalom problémáiról, megtorpanásáról. Én a bajok gyökerét abban látom, hogy a legtöbb helyen nincs meg a kellő ösztönzés. Nemcsak az anyagi ösztönzésre gondolok most, bár ezt is hasznos lenne növelni, hanem arra, hogy mindenki, akinek ez feladata és alapvető érdeke, a gazda- sáqi vezetőktől a tapasztalt újí­tókig, figyelemmel, törődéssel, megbecsüléssel, jó példákkal, a tapasztalatok átadásával se­gítse, ösztönözze az újtíókat, s különösen q kezdőket. D. I. kerületi titkár lesz, majd ké­sőbb, a fővárosi tanács elnöki tiszte után az országos politika résztvevőjévé válik. Időben az elmúlt negyed­század politikájának ívét raj­zolja fel a könyv. Akár jelképes is lehetne az első, 1957 feb­ruárjában született cikk címe: Harcokban szereztük vissza a budapesti utcát. Jelképes és lényegi, mert az MSZMP nép­frontpolitikája ekkor születik, a korábbi rossz politikai gyakor­lat felülvizsgálata nyomán. A kötetzáró írás a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának be­számolója a mozgalom VII. kongresszusán, 1981. március 14-én. A szövetségi politika ne­gyedszázados eredményeiről, a nemzeti egységről hadd idéz­zünk ebből a beszédből: „Ha. Magyarországon akarjuk ó nemzeti egységet erősíteni, ak­kor a fejlődés minden szaka­szában. a vállalt feladat kidol­gozásakor az általános politikai cél kijelölésén és a nemzetközi munkásosztály tapasztalatainak átvételén túl, érvényesülnie kell mindannak, ami a magyarokat magyarrá teszi. Jelen kell le­gyen minden történelmi tapasz­talatunk, a magyar nép múlt­jának minden megpróbáltatása és sikere, szerepet kell hoqy játsszanak azok a mélyen gyö­kerező haavományok és szoká­sok, amelyeket a múltban és a jelenben, a társadalmi együtt­élésben kialakítottunk, megha­tározó szerepe kell legyen an­nak. amit a maqyar ember al­katának szoktunk nevezni." Ám az együttmunkálkodás- nak nemcsak a szocializmus lé- nyeqes kérdéseiben való egyet­értés az alapja, hanem a hét­köznapok ügyeinek, gondiainak felvállalása, a meggyőzés, a részvétel, a haza otthonossá tétele is. Egyfajta politikai stílus is ki­rajzolódik a kötet olvastán. Olyan stílus, amely tulajdon­képpen nem egy ember saját­ja, hanem az elmúlt huszonöt év során a szemünk előtt vált ismertté, s amelynek egyik legfontosabb eleme a szerény­ség. Szívesen olvassuk a politi­kus személyes életútjának emlé­keiről szóló részeket, de Sar­lós István mindiq finoman visz- szahúzódik, amikor úgv tűnne, nem közérdekű kérdésekről van szó. Ez a szerénység nemcsak a „nagyoolitikai" kérdések iránt foqékony. hanem a hét­köznapok apró-cseprő ügyei iránt is, hiszen ezek a látszó- laq kis üqyek" valóságos ér­dekek hordozói lehetnek, s ak­kor bele kell épülniük az in­tézkedésekbe, a politikai dön­tésekbe is. De ejtsünk szót a kötet min­dennapi értelemben vett stílu­sáról is. Gyakran vagyunk ta­núi annak, hogy ünnepi és ke­vésbé ünnepi alkalmakkor az előadó beszéde nélkülöz bár­miféle egyéni jellegzetesséqet, ízt. Sarlós István eredetüeq élő szóban elhangzott beszédeiben jó érzéssel fedezzük fel az is­métléses, gondolatritmust adó szónoki fordulatokat. Az egy­szerű, de plasztikus nyelvű rész­letek meg-megszakítják az ad­digi beszédtempót, együttgon­dolkodásra késztetnek, loqikus okfejtést sugallnak, megismé­telt mondatszerkesztésükkel e meggyőzést szolgálják. Minden meggyőzés alapja a bizalom, amelyről ugyancsak a Népfrontkongreszuson így szólt: ..Természetesen nemcsak a meghatározott világnézetű emberek öszefoqásáról van szó, hanem azokéról is, akik a kö­zömbösökhöz, vaav látszólago­son világnézet nélküMekhez tar­toznak. Ök is köztünk és ve­lünk élnek, iái vagy kevésbé jól helytállnak az életben, azért akarva-akaratlnnul, a ie- len és a iövő formálásának té­nyezői. Ha velük rendszeresen foglalkozunk, lehetővé válik magatartásuk és szemléletük meaváltoztatása közéleti tevé- kenvséaük measzervezése.” A kötet címére akár a követ­kező gondolatsort is rímeltet- hetiük: bizalom, meggyőzés együtt cselekvés. Marafkó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents