Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-06 / 5. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli namo XXXIX. évfolyam, 5. szám 1982. január 6., szerda Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Falu a Hegyháton (3. oldal) ♦ Gyermekgyilkosság Cegléden (4. oldal) ♦ magyar sport helyzete (8. oldal) Szamovár klub a DOZSÓ- ban. (Tudósítás az ötödik oldalon) Kompetitiv árrendszer A közgazdaságilag mind jobban képzett magyar állam­polgár számára az ár sok min­dent jelezhet: minőséget, a termék előállításához hozzáve­tőlegesen szükséges anyag és munka mennyiségét, azt, hogy drága technológiával vagy (a szintén nehezen megillethető) kézi munkával hozták-e létre. Sőt: a gazdaságtanban „kiku- pálódott” laikus azt is tudja, hogy a kenyér, a tej és a hús miért nem drágább..., s hogy például némelyik élvezeti cikk viszont miért drágább a tényleges ráfordításoknál. So­kunk számára nyilvánvaló, hogy az állam különböző eltérítések­kel, forgalmi adókkal - a fo­gyasztást szabályozva — eltere­li a végső árat a költségektől. Az árak alapján aztán dön­tünk: megéri-e a pénzt, nem nagy Seher-e ez a vásárlás pénztárcánkhoz képest. Az áraknak nemcsak a kis­fogyasztókat, hanem a nagyo­kat; a vállalatokat is orientál­niuk kell döntéseikben. A gaz­dálkodó szemszögéből az árak — pontosabban a termelői árak — a gazdasági folyama­tok legmozgékonyabb, leggyak­rabban változó szereplői. Az ár egyik nap még a termelés fokozására, a másik nap eset­leg a gyártás fékezésére kész­teti a vállalatokat. Magyarországon a nemzeti jövedelem több mint a fele a külkereskedelem csatornáin re­alizálódik, ilyenformán logi­kus, hogy a gazdálkodókat alt­kor orientálja és ösztönzi dön­téseikben helyesen az árrend­szer, ha ez a külpiaci érték­es árarányokat is tükrözi. Ter­melői árrendszerünk akkor se­gíti elő gazdaságpolitikai cél­jaink megvalósulását — példá­ul: az erőforrások hatékony hasznosítását, a termelés, ido­mulását a kereslethez, a tech­nika korszerűsítését és igy tovább — ha a termelés költségei, a különböző anya­gok árai illetve a vég­termékért kapható összeg igazodik a világpiaci értékíté­lethez. Az 1980-ban bevezetett kompetitiv árrendszernek ép­pen az volt a célja, hogy gaz­daságunk az árakat tekintve se szakadjon el környezetünktől. De mi is az a kompetitiv ár­rendszer? Lényege, hogy a köz­pontilag kijelölt gazdálkodó szervezetek csak a tőkés kivi­telben elért nyereségüktől füg­gően alakíthatják belföldi árai­kat. Az úgynevezett kompeti­tiv szférába tartozó vállalatokat tehát a kötöttség sarkallja ar­ra, hogy dollár elszámolású piacokon magasabb árat ér­jenek el, csak így értékesíthe­tik jobban termékeiket a hazai piacon is. A lassan két esz­tendeje bevezetett árrendszer révén szorosan kapcsolódnak egymáshoz a belföldi és a kül­földi árak. Az árrendezés elsődleges cél­ja, hogy a vállalatok gazdál­kodási elképzeléseikben általá­nossá váljon az anyag- és energiaköltségek világpiaci áron való számbavétele, ami feltehetően takarékosságra, ésszerű gazdálkodásra ösztö­nöz. A másik cél: az iparcik­kek termelői árszintjét a tőkés piacokon elért exportárszint szabályozza, a vállalati jöve­delmezőséget pedig az export­jövedelmezőség. Az új árrendszer egyébként a rugalmasság jegyében ké­szült: nem merev, nem örök­érvényűnek tekintett, lépést tart a változásokkal. Ezt igazolja, hogy az új évben újabb és újabb vállalatokat vonnak be ebbe a szférába. Molnár Patricia Amerikai—NSZK csúcstalálkozó Washingtonban A DDGáz hálózatépítői a Vilmos utcában Gázvezeték-szerelés Pécsett, a Vilmos utcában Fotó: Erb János Pécs várja a földgáxt Még 32 kilométernyi vezeték- szakasz cseréje van vissza A földgázt először az ipari negyed nagyfogyasztói és Lvov-Kertváros kapja Amerikai-nyugatnémet csúcs- találkozó kezdődött kedden délelőtt Washingtonban, ame­lyen többek között részt vesz Haig amerikai és Genscher nyugatnémet külügyminiszter is. Washingtoni hivatalos szóvivők szerint Ronald Reagan és Hel­mut Schmidt megbeszélésének fő témája a lengyelországi fej­leményekre való nyugati rea­gálás összehangolása. Keddi washingtoni sajtóérte­sülések szerint a két fél állás­pontja olyan mértékben külön­bözik egymástól, mint még egyetlen esetben sem a Rea- gan-kormányzat hatalomra ke­rülése óta. A találkozó előzmé­nye az, hogy az Egyesült Álla­mok előbb Lengyelország, majd a Szovjetunió ellen szankció­kat vezetett be a Lengyelor­szágban bevezetett szükségál­lapotra hivatkozva. Ilyen körül­mények között, mint a The New York Times szerint egy magas kormánytisztviselő utalt rá, a csúcstalálkozó célja a nyugati szövetség válságának elkerülése. Az NSZK nem hajlandó a Szovjetunióra hárítani a fele­lősséget amiatt, hogy a gazda­sági és politikai káosz felszá­molására a lengyel kormány szükségállapotot vezetett be. Ennél is jobban aggasztja Wa­shingtont, hogy nyugatnémet partnere, továbbá más nyugat­európai partnerei, éppen a len­Richard Allen amerikai nem­zetbiztonsági főtanácsadó hét­főn bényújtotta lemondását, és Reagan elnök William Clarkot nevezte ki utódjává. A republikánus kormányban bekövetkezett első komoly sze­mélyi változás — washingtoni megfigyelők szerint — a. Fehér Háznak az amerikai külpolitika egységesebbé tételére irányuló erőfeszítését tükrözi, de nem hoz érdemi változást magában a politikában. A Fehér Ház hivatalos közle­ménye szerint Reagan „mély sajnálattal" fogadta el Allen lemondását. A 44 éves konzer­vatív politikus, aki egy ideig Kissinger helyettese volt a Ni- xon-kormányban, nem hivatalos „elnöki konzultáns" marad. Allen az elmúlt két évben többször is botrányba kevere­dett. Különösen zavarta o Fe­hér Házat, hogy Allen ezer dol­láros honoráriumot fogadott el egy interjúért, amelyet egy japán képeslap Nancy Reagan- riel, az elnök feleségével készí­tett. Bár a vizsgálatok „tisztáz­ták” őt a vádak alól, hétfőn „egyetértés" jött létre arról, hogy „az elmúlt hetek esemé­nyeinek fényében valamennyi érdekelt számára jobb lesz. ha változtatnak a felelősségek meaoszlásán". Allen távozásával, legalábbis a fehérházi bennfentesek remé­nyei szerint, megszűnik a kül­ügyminisztérium és a nemzet- biztonsági tanácsadói hivatal közötti vetélkedés. William Clark, az új amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó gyei válság kapcsán mutatták meg: mepnyivel nagyobb mér­tékben érdekeltek a Kelet-Eu- rópával folytatott gazdasági együttműködés fenntartásában, mint az Egyesült Államok. A két ország közötti ellenté­teket washingtoni források sze­rint különösen kiélezte a Szi­béria—Nyugat-Európa gázveze­ték építésével kapcsolatban ta­núsított agresszív amerikai ma­gatartás. Ezt az álláspontot kedden Schmidt ellőtt is ismertették a Fehér Házban, bár a The New York Times szerint „nincsenek olyan várakozások, hogy az NSZK most felmondja az üzle­tet”. Az ottawai tőkés csúcsta­lálkozón — mint emlékezetes — voltak ilyen amerikai várakozá­sok, de azokat Schmidt igen határozottan eloszlatta. A washingtoni amerikai—nyu­gatnémet csúcstalálkozó célja így az ellentétek lehető legna­gyobb fokú elsimítása, és an­nak biztosítása, hogy a NATO jövő hétfőn Brüsszelben meg­tartandó külügyminiszteri érte­kezletén elkerüljék a konfliktu­sok éleződését. A tanácskozás­ra Haig amerikai külügyminisz­ter utazik Brüsszelbe. Hétfőn a Floridából érkező Schmidt kan­cellárt a repülőtéren ugyancsak Haig fogadta, s a kancellár washingtoni tartózkodása Haig szerda reggeli villásreggelijé­vel ér véget. ötven éves. Csaknem egy évig Haig külügyminiszter helyette­seként dolgozott. Haig és Clark között jó munkakapcsolat ala­kult ki, és mivel Clark Reagan személyes barátja, s korábban kaliforniai személyzeti főnöke volt, a harmónia a Fehér Ház, a nemzetbiztonsági hivatal és a külügyminisztérium között sze­mélye által biztosíthatónak lát­szik. Pécs várja a földgázt. A DDGáz 1969-től, az új szab­vány megjelenésétől különösen szívén viseli a földben rejlő ve­zetékek állagéit. Nem mindegy, hogy a gázvezeték anyaga mi­lyen és az sem, hogy elhelyez­kedésével mennyiben felel meg az élet- és vagyonbiztonsági követelményeknek. A pécsi ut­cák alatt van még az ősidők­ből megmaradt, évszázadnál is idősebb vezeték. A csövek anyagát is tükrözte a kor tech­nikai fejlettsége és biztonsági követelménye. így eleinte ön­töttvas vezetékeket fektettek, azokat felváltotta a századfor­dulón a Manesmann vezeték, majd az eternit, később a nem minőségi acélból gyártott cső. A 69-es fordulat nyomán mind több minőségi acélcső került a földbe, 1975-től viszont tért hódított a KPE, a kemény po­lietilénből gyártott gázvezeték. A több mint évtizede tartó rekonstrukció 33 kilométernyi közép- és 132 kilométernyi kis­nyomású vezeték felülvizsgála­tát, kicserélését tűzte ki célul, olyanra, mely nagy biztonság­gal a földgáz továbbítására is alkalmas. A DDGÁZ elkészíttet­te a MÉV tervezőivel a megye- székhelye gázvezetékeinek hely­zetét centiméternyi pontosság­gal feltáró közműtérképét, mert enélkül nem haladhatott volna egy tapodtat sem. Az első írásos ígéret 1975 szeptemberére ígérte Pécsnek az országos földgázvezetékbe való becsatlakozást. Erre az­óta is várunk. A rekonstrukció­nak ez és az életbe lépő 69-es szabvány adta a nagy lökést. Azóta nap mint nap tanúi le­hetünk a felbontott úttesteknek, a nyitott munkaárkoknak, a le­fektetésre váró vezetékeknek. És a kubikoshiánynak. Az új vezetékek építésében részt vett a BÉV, dolgozott a Délviép, de ebben, akár a felújítások, a vezetékcserék túlnyomó ré­szében a DDGáz hálózatépítői jeleskedtek. Hogy mi készült el eddig? Kicserélték a középnyomású vezetékrendszert, a kisnyomá­súból mintegy 32 kilométernyi vezetékszakasz cseréje van visz- sza. Ebből mintegy 25 kilomé­teres hálózatot hagyományos, útfelbontásos, míg 7 kilométer­nyit az útfelbontás nélküli, úgy­nevezett csőbehúzásos techno­lógiával váltanak ki. A hálózat­felújítás végleges határideje 1985-re várható. Hogy mért ilyen soká? Erre némi magya­rázatot ad a kubikoshiány és a szigorú technológiai előírá­sok sora - a biztonságunk a gázszolgáltatás zavartalansága érdekében. Várjuk a földgázt. Az ígére­tek szerint 1983 második félé­ben meg is érkezik Pécsre. A DDGáz az első ütemben az ipari negyed nagyfogyasztóit és a Lvov-Kertvárost látja el a jelenlegi városi gáz helyett a nagyobb kalóriájú, tisztább és mérgező anyagot nem tartal­mazó szénhidrogénnel. A szak­emberek ígérete szerint a be­érkezést követően várhatóan két és fél év alatt már vala­mennyi pécsi fogyasztó földgáz­zal süthet, főzhet, melegíthet. Jelenleg a Vilmos utcai el­osztóvezeték 740-750 méteres szakaszán dolgoznak a háló­zatépítők. Novemberben kezd­tek és január végére vonulnak el. A kész vezetéket röntgennel ellenőrizték — a hegesztések­nél —, túl vannak a nyomás­próbákon, megvizsgálják a szi­getelést, a védőcső kialakítá­sát, betakarják a munkaárkot és lebetonozzák. Utána már az aszfaltozás van vissza és in­dulnak a következő helyre, hogy kicseréljék az elavult gázveze­téket. i Murányi L. Lemondott tisztségéről az amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó A Posta városi távközlési üzemének telex-részlegébe naponta 30-40 hibabejelentés érkezik be Pécsről és a megye nagyobb városaiból. Az üzem 16 dolgozója itt végzi a táviróvonalak és berendezések javítását, karbantartását. Képünkön Kiss István és Szemen Gábor műszerekkel határolja be a hiba helyét. Fotó: Proksza László

Next

/
Thumbnails
Contents