Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
1982-01-31 / 30. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt tlaplö XXXIX. évfolyam, 30. szám 1982. január 31., vasárnap Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: A MOFA „átlépte” Vasárnapi magazin saját árnyékát (5. oldal) (3. oldal) • . Jubileumi munkásőrA jövő heti rádió egységgyülések és televízió műsora (3. oldal) (6. oldal) BARANYAI TÁJAK: tél a zengővárkonyi gesztenyésben. Fotó: Cseri László A középszintű ifjúsági parla- ment végén Wilhelm Ferenc értékelte a hozzászólásokat, válaszolt o felvetett kérdésekre. A tanácskozás az írásbeli beszámolót, az intézkedési tervet, a kiegészítést a hozzászólások figyelembevételével egyhangúlag elfogadta, s megválasztotta az országos ágazati ifjúsági parlament küldötteit. R. N. Középszintű ifjúsági parlament Pécsett Az ifjúsági parlament résztvevői a szóbeli kiegészítőt hallgatják Fotó: Köp jár Géza Előtérben a fiatalok bérezése, lakáshoz juttatása A z ifjúságról szóló törvény hatályba lépése óta második alkalommal került sor tegnap Pécsett, Baranya megye tanácsi építőipari, közlekedési, vízügyi és kommunális szolgáltatási tevékenységét ellátó vállalatainak és költségvetési üzemeinek középszintű ifjúsági parlamentjére. A tanácskozáson 24 gazdasági egység 80 fiatalja képviselte szűkebb kollektíváját. Elutazott Magyarországról Oskar Fischer Szombaton elutazott Budapestről Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere, aki Púja Frigyes külügyminiszter meghívására tett baráti látogatást hazánkban. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes búcsúztatta. Jelen volt Szálai Béla, hazánk berlini, valamint Rudolf Rossmeisl, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. Hazaérkezett Gáspár Sándor Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a Szakszervezeti Világ- szövetség elnöke miután pénteken Prágában részt vett az SZVSZ titkárságának ülésén, szombaton rövid látogatást tett Varsóban. A látogatás céljá a lengyel szakszervezeti mozgalom időszerű helyzetével, tevékenységének újraindításával való ismerkedés volt. Megbeszélték a lengyel képviselők részvételét a Szakszervezeti Világszövetség februári havannai kongresszusán. Gáspár Sándor szombaton délután hazaérkezett Budapestre. Magyarmongol Igazságügyi tárgyalások Befejezte magyarországi programját a Bjaragijn Csimid igazságügy-miniszter által vezetett mongol delegáció, amely dr. Markója Imre igazságügyminiszter meghívására hivatalos, baráti látogatást tett hazánkban. A megbeszélések során a miniszterek tájékoztatták egymást országaik jogi életéről, az igazságügyi szervek munkájáról, és eszmecserét folytattak a magyar—mongol jogi és igazságügyi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. A tárgyalások eredményeként aláírták a két minisztérium közötti együttműködésről szóló megállapodást, amely egyebek között rendszeressé teszi a jogi információcserét. Az aláírásnál jelen volt Badamtarin Baldo, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete. Ezt megelőzően 27 vállalatnál és költségvetési üzemnél, 32 üzemegységi és munkahelyi parlamenten számoltak be az elmúlt három hónapban a gazdálkodó szervek vezetői az ifjúsági törvény helyi végrehajtásáról. Ezeken a tanácskozásokon 1869 fiatal vett részt, mely a 30 év alatti fiatalok összlétszámának 51,1 százaléka. A fiatalok 249 hozzászólásban fejtették ki véleményüket az elmúlt három év munkájáról és a következő parlamentig terjedő időszak ifjúságpolitikai intézkedési tervéről. A középszintű parlament írásos beszámolója megállapítja, hogy a munkásfiatalok képzésének, továbbképzésének elősegítése szinte minden vállalat és költségvetési üzem intézkedési tervében szerepel. Az elmúlt három évben 556 fiatal tanult esti általános, szakmunkás-, vagy szakközépiskolában, illetve felsőfokú oktatási intézményben. A vállalatok és üzemek többségénél nagyon szép példáját mutatják a fiatalok munkahelyi közösségbe való beilleszkedésénék. Több helyen azonban a pályakezdők nem kapnak sem munkaköri feladataikról, sem üzemegységükről tájékoztatást. Munkájukban magukra vannak utalva. A pályájukat kezdő fiatalok számárét legjelentősebb feladat a saját lakás megszerzése, családi otthon megteremtése. Ennek tudatában a vállalatok és üzemek jelentős terheket vállalnak magukra. Az írásos beszámoló szóbeli kiegészítésében Wilhelm Ferenc, a Baranya megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője kiemelte, hogy a parlamenteken két kulcskérdéssel foglalkozott a felszólalók többsége: a fiatalok lakáshoz jutásával, valamint bérezésével. A lakáskérdéssel kapcsolatban elmondta, hogy a fiatalok lakáshoz juttatását a megyében kiemelten kezelik, s ezt statisztikai adatokkal bizonyította. Felhívta a résztvevők figyelmét, hogy a lakásépítés, -karbantartás terén minőségi és pontos munkájukkal a jelenlevők és az általuk képviselt fiatalok sokat tehetnek az ágazat jó hírének emeléséért. Az építőiparban az utóbbi időben felgyorsult az elvándorlás, s hogy ezt megállítsák, a fiatalokra is hárul feladat. A bérezéssel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy több vállalatnál bózispénz-korrekciót kezdeményeztek az illetékesek felé. Az intézkedési terv is tartalmazza, hoqy következetesen biztosítani kell a mankóval arányos bérezést (I), valamint a fiatalok erkölcsi megbecsülését. Ezt követően a küldöttek vették át a szót. Többek között elhangzott, hogyan lehetne a kezdő fiatalok lakáshoz juttatását elősegíteni, felvetődött az ifjúsági parlamentek hatékonyságának kérdése, s az, hogy a fiatalok miért csak 51,1 százaléka vett részt o munkahelyi parlamenteken. A PIK egyik fiatalja beszélt a pályakezdő műszaki értelmiség alacsony fizetéséről, a lakáshoz jutás nehézségeiről, a tanácsi vállalatoknál, üzemeknél dolgozó műszaki értelmiség továbbképzésének gondjairól. Ezt követően a megyei KISZ-bizottság képviselője tett javaslatot az intézkedési terv kiegészítésére, majd a megyei pártbizottság és az ágazati szakszervezet megyei képviselői szóltak a jelenlevőkhöz. Túl a hatvanon E mberi kapcsolatokról és hiányukról nem készül statisztika. Az azonban aligha vonható kétségbe, hogy minden magány közül legsivá- rabb az öregkori. Nehéz évek ezek, mert egyszeriben megváltozik a biológiai-egészségi állapot, a társadalmi helyzet. A kor előrehaladtával csökken a munkaképesség, a jövedelem. Romlik az egészség, az alkalmazkodóképesség. S a meglazult vagy megszűnt kapcsolatokat nem váltják fel újak. A magányos öregek emlékeikkel dis- kurálnak,- álmaikban régvolt szeretteiket szorítják fonnyadt arcukhoz. A gondok közismertek. Két évtized alatt több mint ötszázezerrel emelkedett hazánkban a nyugdíjas korúak száma; jóval többen vannak ma már a kétmilliónál. Arra is fel kell már most készülni, hogy az elkövetkezendő évtizedekben újabb százezrekkel gyarapszik majd táboruk, s ami különösen fon- • tos: részarányuk a népesség egészében állandóan nő. Az ettől való aggodalom teheti, hogy hovatovább társadalmi méretekben tapasztalható néhány félreértés. Félelem attól, hogy nem leszünk képesek „eltartani" az idősebb nemzedéket. Szó' se róla, azt az értéket, amelyet nyugdíjként az állam kifizet, a mindenkori aktív keresők produkálják. Ettől azonban még messze nem igaz, hogy valamiféle kegy vagy kö- nyöradomány a nyugdíjasoknak kifizetett készpénz. Megtermelték azt ők maguk korábban, s az élet természetes rendje szerint most kapják meg azt, amit megelőlegeztek. Érdemes megfigyelni, h-ogy egyedi esetekre vonatkoztatva hasonlóképp gondolkodik mindenki vagy legalábbis a nagy többség, rögtön más azonban a helyzet, ha a nyugdíjasok,.mint egy széles réteg kerül szóba. E felemásság megnyilvánulásaival egyébként nap mint nap lehet találkozni. Kapkodja az ember a fejét a nagy számoktól, amelyekkel kimutatható, hogy mennyibe is kerülnek az idős emberek azoknak, akik dolgoznak. Ettől már csak egy lépés annak kimondása, hogy menynyivel jobban élhetnének az aktív keresők, ha csupán magukra fordítanák jövedelmüket. Mit tagadjuk, sokan, nagyon sokan jutottak el az előbbi gondolatig. Bár hazánkban az öregek gondozása többnyire a családra, a közvetlen hozzátartozóra hárul, hiszen a statisztika szerint minden harmadik időskorú együtt él valamelyik gyermekével —, ettől még nagyon sok a teljesen egyedül élő idős asszony és férfi. Köztük olyanok is szép számmal, akiknek pedig vannak gyermekeik, rokonságuk. A felmérések azt mutatják, hogy az idős férfiak elsődleges támasza az idős feleség; a 75 évesnél idősebb férfiak háromötödének él ugyanis a felesége. Teljesen más arányokat találunk viszont a hasonló korú nők körében, náluk is a 75 éves kort figyelembe véve mindössze 16 százalékuknak él a férje. Ezek az adatok fényesen bizonyítják, hogy csupán az öregek számára létesítendő intézményhálózat nem hozhat önmagában megoldást. Tagadhatatlan ugyan, hogy ez a hálózat messze elmarad ma még a kívánatostól, hiszen alig néhányszor tízezer embert érint az öregek napközi otthona, a házi szociális gondozás és a szociális otthoni hálózat. A végleges megoldást, vagy legalábbis a mainál megnyugtatóbb helyzet megteremtését azonban sok egyéb elképzelés megvalósítása hozhatja meg. A közelmúltban például Győr- Sopron megyében a Szakszervezetek megyei Tanácsa azt kutatta, hogyan is élnek arrafelé az idős emberek. Nem az volt- az illetékesek célja a felméréssel, hogy régóta közismert általánosságokat ismételgessenek. Ez esetben éppen az egyéni óhajokat akarták feltérképezni az aktivisták, mert ezek ismeretében sikerülhet csak olyan programjavaslattal kirukkolni, amely az élet számos pontján pozitívan befolyásolhatja az idős emberek mindennapjait. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a megyei Népi Ellenőrző Bizottság értékelte a felmerülő problémákat s tette meg javaslatait a különféle illetékeseknek. Sok a gond ott is. Az például, hogy a nyugdíjasok egyharmadának 1800 forint alatt van a nyugdíja, vagy hogy nagyon sok idős ember él régi típusú, nagyméretű, alacsony komfortfokozatú, nemegyszer tatarozásra szoruló lakásban. És figyelem: e korosztálynak több mint a fele tartósan beteg. Más országrészekre is érvényes, hogy a tanácsi segélyezés lehetőségeit behatárolja a költségvetés. Érdemes azonban megjegyezni, hogy esetenként nem használják fel a rendelkezésre álló keretet sem. Aki sokat búvárkodik e gondokból nehéz területen, azt is tudhatja, hogy az idős emberek — nagyon sok helyen tapasztalják a társadalmi szervek képviselői — nem is feltétlenül anyagi támogatást várnak, hanem emberi törődést, tanácsadást, közösségi kapcsolatokat. Részben anyagi meggondolásból, de nerr utolsósorban éppen társaság hiánya miatt vállalnak nagyon sokan munkát nyugdíjaskorban. Abban mindenki egyetért, hogy ez kölcsönösen jó mindkét félnek, tehát a munkáltatónak éppúgy, mint a munkavállalónak, hiszen még az előbbi -hasznosítja az idős dolgozó szakmai tapasztalatait, a munkavállaló számára ez a kapcsolat a termelésben való részvétel lelki plusza miatt is roppant jelentős. Ez szépen hangzik, de nem mindig sikerül gyakorlattá tenni a mutatós elméletet. Már csak azért is, mert hiszen nem egyforma az emberek munkabírása túl a hatvanon, de bizony nem egyformán buzog a munkáltatókban a készség arra, hogy tudásának, kedvének megfelelő munkakörben hasznosítsa volt dolgozóját. A gondok szerteágazóak. Kezdve azon, hogy becsült adatok szerint a nyugdíjasok közül a tartós betegségben szenvedők esetenként jövedelmük húsz százalékát költik gyógyszerre. E ponton kissé ellentmondásos, hogy amíg a rendszeres segélyben részesülőket, nyugdíjuk nem lévén, ingyenes közgyógyszerellátás illeti meg, ez nem jár azoknak a kisnyugdíjasoknak, akiknek jövedelme nem haladja meg a segélyezettekét. Az idei esztendőt az ENSZ Egészségügyi Szervezete, a WHO az öregek évének nyilvánította. És igaz az is, hogy az ENSZ - amiként korábban környezetvédelmi, fejlődési és más egyéb kérdéseket vitatott meg — világértekezletet hív ösz- sze ez év nyarára, amelynek tárgya a megnövekedett emberi életkor és az abból fakadó problémák megoldásának elősegítése lesz. Nekünk a saját dolgainkat ettől függetlenül el kell végezni. Családban, rokonságban, a társadalom egészében. F. GY.
